Stewie barátom annyira fellelkesült CD játszója karácsony előtti csodás megjavításán, hogy rögtön le is írta a történetét:
A Micromega régebbi csúcs CD-játszói nemcsak hangzásra, de kezelésre is az analóg lemezjátszókra akarnak hasonlítani. Nincs lemeztálca, hanem egy plexi fedőt kell felhajtani, a lemezt a tengelyre helyezni, és hogy ne repüljön el, egy leszorító korongot rátenni.
A törött plexi
Léda lányom 4 éves, és már ügyesen tudja két ujjal megfogni a lemezeket, de kissé előresietett a tanulási folyamatban, egyedül próbált lemezt cserélni, és a leszorító korong leesett és kettétört. Milyen szerencse, hogy nem az optikára esett rá. Sajna lemezt hallgatni így sem lehet.
Az első teendő az importőrrel (http://www.audiovisiontuning.hu/) való konzultáció. Megértő férfihang a vonal túlvégén. Sajnos nem biztos, hogy van még alkatrész egy ilyen öregecske készülékhez, de megpróbálják megrendelni. Ha sikerül, akkor is csak pár hetes átfutással várható az érkezése. Én meg pont tegnap vettem Looprectől (www.looprec.hu) egy kisebb halom CD-t, meg aztán itt a karácsonyi szünet is, egy évben egyszer lehetne nyugisan zenét hallgatni…
Na nézzük, mekkora a kár. A szerkezet leglényegesebb eleme a központi fém korong. Ez nem sérült meg, csak kiesett az akril tányér közepéről, ahová eredetileg folyékony ragasztóval rögzítették. Az eltörött tányér nem lenne komplikát szerkezet, egy CD-méretű korong, a közepe lyukas…
…de ha jobban megnézzük, van egy lépcsőzetes bemarás is, ahová bepattan a központi fém korong. Ha ezt nem reprodukáljuk, akkor nem ér le a fém központosító tengelye. Ilyet azért már nem tud a szomszéd esztergályos Sanyi bá’ összehozni. Meg különben is, honnan lehet pont ilyen vastag akril lapot szerezni?
Az ember ilyenkor megereszt egy-két fórumos érdeklődést, és feltúrja a saját noteszét is: ki tudhat ilyet csinálni? Mintha egyszer a Bigjohni mesélt volna egy cégről. Egy telefonhívás után kiderül, a cég pont a szomszédomban van, Érden. (http://www.ekicreative.hu/)
Elballagok a helyszínre. Ma van a karácsonyi leállás előtti utolsó munkanapjuk, mintha valami esti céges buli is készülne. A problémát ezzel együtt kihívásként kezelik. Mint később kiderül, az ott dolgozó srácok közül többen is hifiznek. Egyikük három komoly Audison erősítőt és egy Morel Elate háromutas szettet (http://www.morelhifi.com/products/mob_3way_elate.html) tárol a spájzban, amikből hamarosan autóhifi beépítés lesz.
A törött leszorítókorongot mégsem ő, hanem Szilárd veszi kézbe. Ő is látott már high-end audiót, a Pennart Pisa hangfal egyik konsktruktőre volt, ő sem Pasanonic minihifit hallgat otthon.
Jó olyanokkal dolgoztatni, akik nem röhögik ki az egyszeri hifista extravaganciáit. Például amikor épült a házunk, a villanyszerelő nem is titkolta, mennyire hülyének nézett, amikor hoztam a kábelt és a kismegszakítót a hifihez készült konnektorokhoz.
Szilárd barkója CAD program nélkül készült
Nade vissza a Micromega koronghoz. Alapos méretezés után elkészül a számítógépen a 3D modell. A képen remekül tanulmányozható Szilárd barkója is.
Egy bazinagy marógép fogja kimarni a korongomat. Előbb persze jól be kell programozni a fenti 3D modell alapján. Én csak pislogok, pedig a valóságban méretezéssel együtt kb 10 perc múlva már felbőg a marógép.
MDF-en keresztül alakul ki a vákuum
A marógép egy dolog, a vákuumos leszorító egy másik. Nincsenek lyukak, mint a vurstliban a léghoki asztalon, itt az MDF-lap porózus szerkezetén keresztül szívja le a munkadarabot a vákuum. Az persze egy pillanatig nem volt kérdés, hogy van pontosan ugyanolyan, 2 mm vastagságú anyag, mint a gyári lemez.
Nem mindegy, pontosan honnan indul a marófej. A precíz pozícionálás után a marófej leereszkedik…. De hopp: nem elég a rögzítéshez a vákuum, megcsúszik a munkadarab, a marófej kicsorbítja a szélét. Ezt sajnos újra kell kezdeni.
A képen nem látszódik, de a második próbálkozás előtt kétoldalú ragasztószalag került a plexi lap aljára. Ha a lap nagyobb lenne, a vákuum a helyén tartaná. Így egy kis plusz segítségre van szükség.
És szépen el is készül a mű. A legközepe kiesik, a körülötte lévő sáv pedig bemélyedéses. Egy kicsit el vagyok keseredve, hogy csak kék színű plexi volt raktáron a 2 mm-esből, de a lényeg, hogy a karácsonyfa alatt a saját CD-játszómról fognak szólni a karácsonyi dalok. Halleluja.
Jóvanna, egy újszülöttnek minden vicc új. Persze, hogy áttetsző a plexi lap, a kék szín csak a védőfólia volt. A korong széleit még egy picit fel kell polírozni, és vissza kell bele rögzíteni a fém központosítót. A srácok ismernek egy olyan kétoldalú ragasztószalagot, ami mindent megtart. Pontosan emiatt nehéz vele dolgozni: ha rosszul kezdik el feltenni, nemigen lehet visszaszedni. A márkáját nem írhatom le, tiltja a reklámtörvény 
A ragasztószalag méretre szabása hosszadalmas folyamat, igen precíznek kell lenni. Maga a fém központosító az etalon, azt rögzítik satuval, és azt vágják körül valami méregdrága célszerszámmal. A sima tapétavágó sniccer ide már kevés. A kés úgy néz ki, mint egy ceruza, és kupak van rajta. Gondolom azért, mert ha egy asztalon valaki véletlenül belenyúlna, csuklóból amputálná a kezét. A fotóriporter pedig figyelmeztetésben részesül, hogy nem rögzítette ezt a csodaszerszámot.
A kész munkadarab. Most mit mondjak, gyönyörű. Szebb mint az eredeti. A precizitása ugyanolyan, mint a gyárié, de nem karcos. Az elmúlt tizenévben az eredeti darab azért rengeteg karcot összeszedett.
Innen nézve még gyönyörűbb. Összesen egy bő órát töltöttünk el a műhelyben, saját nyersanyagot használtak, méregdrága gépek fogyasztották a méregdrága áramot, mégis csak egy áruházi CD-lemez árát kellett otthagyni.
És máris foroghat a lemez. Az első próba előtt az ember óvatos, hátha mégsem tökéletes a központosítás és esetleg üt a korong. Szerencsére gyorsan kiderül, hogy a precíziós gépek precíziós munkát végeztek. Ütésnek, excenternek nyoma sincs. Az első megszólaló lemez Sting 2006-os kiadványa, amin egy Erzsébet-korabeli (16-17. századi) szerző, John Dowland dalait adja elő egyszerű lantkísérettel (Deutsche Grammophon felvétel). A Micromega alatti Darumák (konkrétan ezek a darabok) már szerepeltek a blogban.
