A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road moviet házasítottam volna. De nem volt, és öregszem, szóval ezt már nem találom fel.

És nem kapkodom el a dolgokat. Amikor a pointe.hu jóvoltából hozzám került egy adag Goldring hangszedő, nem álltam neki rögtön csavarozni, drótozni, AT 33-at cserélni a Soulines Kubrickban. Csak nézegetés volt. Ismerkedés. Specifikáció olvasgatás. Háttérinformáció gyűjtés. Pöcsölés és nyögvenyelés. Fotózás. Őszintén, már ennyiből is egy komplett kis blogbejegyzést lehet összehozni, gondoltam, hogy a meghallgatást akár el is sumákolhatom.

Goldring 2300

Például ki gondolta volna, hogy a Goldring cég 1906-ban alakult meg Berlinben? Persze a Scharf testvérek cége akkoriban még nem hangszedőket és fejhallgatót gyártott, mint manapság. Az arany gyűrű jelzés csak 20 évvel később, a Juwel Electro nevű fonográfjukra került rá, ami állítólag igazi high-end volt akkoriban. A szörnyű időkre idejében ráérezve 1933-ban települt át a cég Nagy-Britanniába, ahol 1954-ben készítették el az első, mikrobarázdás lemezhez való hangszedőjüket, a Goldring 500-at. Aki kicsit jártas a hifi világában, az tudja, hogy nem a túl gyakori típusváltás a cégnél. Ha előveszünk tizen-huszonéves magazinokat, azokban bizony találni Goldring Eroica, meg Elan és 10xx-es sorozatról szóló teszteket, és ezek még a mai napig is gyártásban vannak – igaz a változatlan név azért némileg finomodó külcsínt és módosított megoldásokat takar.

Japán termék

A Goldring 2000-es sorozata a különc a kínálatban. Először is mert nem angol termék, mint az összes többi aranygyűrűs tesó, hanem japán. Ennek első, és igencsak jól látható jele, hogy rendesen van becsomagolva. Kis papírdobozban egy U alakú fémlemez fogta műanyag doboz, amiben a hangszedő, meg némi szerelési anyag. Ez önmagában nem nagy durranás, de a 1042-es csomagolásához képest maga az űrkorszak.

Goldring 200 family package

1042-es doboza után ez maga az űrkorszak

Aztán a 2000-esek nem mozgómágneses, vagyis MM hangszedők, de nem is mozgótekercsesek, vagyis MC-k, hanem mozgó vasasak, vagyis Moving Iron-ok. Ez miért jó? Mert MC-sen kicsi mozgó tömeg mellett MM-szerűen nagy jel jöhet ki a hangszedőből. A tekercs és a mágnes is mozdulatlan, de van egy kis lágyvas izé a mágnes körben, és ez mozog. Eredetileg a Bang & Olufsen kitalálmánya volt ez a rendszer, az 1970-es évek végén MMC1 és MMC 2 néven. Igazi csúcstechnikás hangszedők voltak, rubin tűszárral, jó nagy engedékenységgel, szóval remekül illettek a cég lemezjátszóinak könnyű karjaiba, de nagyjából semmi másba. Aztán jött az amerikai Grado ami tovább csiszolta a technikát amit a Soundsmith még tovább csiszolt. Az Ortofonnál is ismerték és alkalmazták ezt a felépítést, csak ők VMS, vagyis Variable Magnetic Shunt néven. Egy időben gyakorlatilag az összes nem mozgótekercses hangszedőjük ilyen volt, nem csak a VMS néven futók, de az olcsóbb FF-ek is.  Japánban pedig a Nagaoka gyárt Moving Permalloy fedőnéven ilyeneket.

A tűszár végén az a kis izé a Gyger II formára metszett tű

Na elég a történelemből, nézzük ezt a japánban készült Goldring 2300-ast. Bevallom, kaptam egy 2100-as és 2200-ast is, de azok a dobozban maradtak. Nem rosszindulatból, vagy sznobságból, de a kisebb modellekben elliptikus tű van ebben pedig a sokkal elegánsabban hangzó Gyger II. A tűzésbe most nem mennék bele, lesz majd bőven a Goldring 1042 bemutatójánál, maradjunk annyiban, hogy ez jobban szól és kevésbé torzít még macerás helyzetekben is, mint a másik. Szerencsére kaptam egy másik fejet is a Jelco karomhoz, így nem kellett kiszerelni az AT 33 hangszedőmet, csak kicserélni a bekábelezett, kábé rögzített Goldringot. A beállításnál jött az első meglepetés. Ez a hangszedő olyan duci, hogy a legtöbb vonalat kitakarta az ábrán, ahol a test párhuzamosságát lehet beállítani. Az ellensúllyal meg a magassággal viszont alig kellett játszani, ami jó volt az AT-nek, az majdnem jó ennek a japán Goldringnak. Tűnyomás valahol 1.8 gramm körül, benne az ajánlott tartományban, közelebb a maximális értékhez, majd módosítok rajta, ha úgy érzem, hogy kell. (Mondjuk azóta sem. ) Amikor elkészültem minden állítgatnivalóval, tettem egy lépést hátra és roppant elégedett voltam a látvánnyal. A Goldring színe, anyaga remekül illett a Kubrick-Jelco megjelenéséhez, mintha egymáshoz tervezték volna őket. Igazából csak egy dolog nem tetszett – a tűvédő. Ez a furán hajlított műanyag darab minden egyes felrakásnál a szívbajt hozza rám. Elöl ugyan remekül felfekszik a hangszedő testére, de az a hátsó beakasztás valahogy nem egy sziklaszilád valami. Mindegy, tű és tűszár még a helyén, legalább nem kell kávé, hogy kicsit felmenjen a vérnyomásom.

A vérnyomásemelő tűvédő

Szóval a Goldring tettre kész, gyorsan feldobok egy Szabó Gábor lemezt. Tudom, a bejáratást talán nem egy macerásan megszerzett japán nyomású kiadvánnyal kéne kezdenem, de mit csináljak, hogy épp ahhoz a zenéhez volt kedvem. Befutóbarázda csendes, aztán hirtelen egyszerre megszólal három zenész elég hangosan. Hát ez jó. Belép még kettő. Az is jó. Másik lemez, másik zenészek – az is jó. Nem kellett hosszú idő, hogy kiderüljön, a Goldring 2300 igazán kedvemre való jószág. Miért? Mert én szeretem, ha van súlya, tartása a mélyeknek. Pipa. Legyen húzása, lendülete a zenének. Pipa. Tegyen különbséget a felvételek között, de ne úgy, hogy a lemezek 90%-a kuka, mert szar felvétel, még ha szar is a felvétel. Pipa. Ne legyen háklis, ha itt, ott por kerül a lemezre. Pipa. Vídámítson fel. Pipa. Szóljon jól halkan és hangosan is. Pipa. Öröm és boldogság, sose legyen jobb hangszedőm, éljen a Goldring 2300!

Nagy testben nagy basszus

 

Na akkor ez hogy is van? És mi van az AT 33 PTG/II-vel? Az nem kifinomultabb, teresebb, csendesebb, nagyobb energiákat mozgat meg, ad vissza több részletet? De. A Goldring 2300-as egy pillanatig sem próbálja magát kifinomultabb MC hangszedőnek álcázni. Igazi vérbő MM, de annak nagyon jó. És emiatt az élvezeti értékek per bekerülési költség érdekesen alakul. A Goldring olcsóbb vagy 5-60 000 forinttal. Ez azért elég jelentős summa. Ráadásul nem kell mögé MC trafó, vagy nagyon jó MC elektronika, ami az árdifferenciát legalább kétszeresre emeli, de akár meg is sokszorozhatja. Nálam a rendszerben van egy pokoli jó lemezjátszó futómű egy jó karral. Mindkettő elég drága társ egy nagyjából 100 000 forintba kerülő hangszedőhöz. Aztán ott a phono fokozat. A Heed Quasart sokan ismerik, de én a Heed Audió jóvoltából kipróbálhattam a csak sokkal nagyobb dobozban elférő, a Quasar árát rögtön a duplájára növelő Obelisk PX-el is. Nem akarok senkit elkeseríteni, de e a hangminőség javulás teljesen arányos az árnövekedéssel. Ebben a láncban kicsit olcsónak is tűnik a Goldring 2300, mégsem lóg ki a sorból. Annyira nem hogy még nem volt kedvem kicsavarni és betenni az MC-m a helyére. Az eszem ugyan tudja, hogy jobb lenne, a szívem viszont a lemezek elé húz, hogy hallgasd meg ezt is és azt is vele, biztos jó lesz. És a fene vinné, eddig igaza volt.

Szóval a Goldring 2300 nagyon jó kis MM hangszedő. De mire megy a sokkal ismertebb 1042-ellenében? Türelem, rövidesen azt is elmesélem.

A Goldring 2000-es család tagjaihoz azonos használati utasítás jár, amiből kiderül, hogy a tűprofilon kívül másban is eltérnek egymástól

Kickstart my heart

 

Van egy jó ötleted, csak pénz kéne hozzá? Csinálj róla egy pofás videót, rövid leírást, rakd fel a Kickstarterre és dőlni fog a pénz. Nem hiszed, hogy ilyen egyszerű lenne? Na jó, írd bele, hogy lemezjátszó, a végeredmény minőségével pedig egyáltalán ne foglalkozz, csak a kinézetével, és tényleg dőlni fog a pénz. Hihetetlen? Bebizonyítom.

Itt a MAG-LEV a világ első levitáló lemezjátszója. Legalábbis a szlogen ezt mondja, hiszen ott a La Platine Verdier. Már a honlapból is látszik, hogy nem éppen új dolog, vagy negyed évszázados ez a mágnesekkel lebegtetett tányérú lemezjátszó, ami ráadásul még igen jól is szól. Légcsapágyasokból meg Dunát lehetne rekeszteni, ott az őrülten összetett Walker Audio, az álomszép Bergmann, vagy épp az, amit Vass Andrási Gyuri bácsi épített hobbiból Miskolcon. Rendben, a MAG-LEV magasabban lebeg, tehát elbűvölőbben néz ki, de egy valamire biztos nem koncentráltak, az összes többi, eddig felhozott lemezjátszóval szemben. Arra, hogy jól szóljon. Vettek egy akármilyen Pro-Ject hangkart, meg a kínálat legaljáról egy Ortofon OM-5 hangszedőt. A terv pedig beütött, épp most lépték át az 500 000 dolláros határt.

 

Na jó, erre lehet mondani, hogy ügyes ipari formatervezők látványos projektje, amit felkapott a média, na de mit mondjunk erről a rettenetről furcsa szerkezetről, amit a Gearbox próbál közösségi finanszírozással sikerre vinni Automatic néven?

Az alapokat a Rega adja. A kar, a motor és a meghajtott tányér is tőlük származik. A hangszedő majd egy Audio Technica lesz. Eddig mondjuk rendben van. Na de az a tányér, ami kisebb, mint a lemez maga? Az apró átlátszó házban büszkén világító elektroncső, hogy oda lehessen írni, csöves RIAA korrektor van benne. Meg Bluetooth és Wifi hogy drót nélkül tudjon kapcsolódni. Jó, mondjuk a megint nagyon menő hordozható Crosleyhoz képest űber hifi cucc, na de hogy pont a Gearbox csinálja! Az a lemezgyártó manufaktúra, ami talán a jelenkor legjobb hangú kiadványait készíti. Akik Peter Qvortrup elismerését is elnyerték, akiknek a stúdiójában komplett Audio Note láncon hallgatják vissza felvételeket. Ehhez képest mit látunk a fenti videón? Jómunkásember nagy nehezen leszedi az AN TT lemezjátszót meg az MC trafót két űber Studer csöves stúdiómagnó közül, felrakja ezt a villogó plexicsodát, aztán jön zenész meg producer haver és lelksen bólogatnak, hogy milyen jó kis cucc ez.  Ráadásul van még tovább is.

 

Itt szegény, asztallá leminősített Audio Note M6 érzi magát kellemetlenül, a Tomei végfok pedig szimplán együttérez vele, miközben ahhoz asszisztálnak, hogy a Gearbox Automatic épp okostelefonra streameli az Lp-t. Közben pedig ugyan annyi hanglemezt vettek tavaly Nagy-Britanniában, mint 25 évvel ezelőtt. Ki érti ezt?

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Shinola Runwell

Shinola Runwell

Van ez lemezjátszó, amibe most nagyon sok helyen belefutottam az interneten. A Shinola Runwell. Egy hifis blogban most annak kéne következnie, hogy szól, vagy hogy műszakilag milyen csűrcsavarok vannak benne. Erről viszont nem fogok írni. Egyfelől sose hallottam és őszintén szólva nem is fogom magam összetörni, hogy megfülelhessen. A tartalom meg így ránézésre korrekt, nagyjából egy átdobozolt VPI-ról van szó.

Ami sokkal érdekesebb, hogy ez egy Shinola termék. Itthon alig ismert ez a név, az USA-ban annál inkább. Jó minőségű, menő dolgokat csinálnak. Elsőként az amerikai karóra ipart élesztették fel, persze jórészt svájci alkatrészekkel, de hazai végszereléssel. Azóta gyártanak fali és karórát, bőrtáskát, multifunkciós szerszámot, jegyzetfüzetet és kerékpárt – na meg most már lemezjátszót. Hogy mi ezekben a közös? Mind Detroitban készül, amennyire csak lehet, amerikai alkatrészekből, amerikai munkaerővel, amerikai büszkeséggel. Valahogy így:

Igen, mindez Detroitban. A városban, amit az amerikai autóipar először felemelt, majd a hanyatlása tönkretett. A munkanélküliséget és kilátástalanságot csak fokozta, hogy az ott élők úgy érezték, rájuk már senki sem számít, velük senki sem törődik. Persze azért nem az egész város egy nagy Mad Max díszlet, de a helyzet nem rózsás. A Shinola mégis oda települt. Tudom, van ebben reklám is, meg gazdaságilag sem lehet rossz húzás, de akkor is megsüvegelendő. Én legalábbis így érzem, és alig várom, hogy arról olvashassak, hogy Ózdon megindult a lemezjátszógyártás, és Nyíregyháza melletti kistelepüléseken lelkesen készítik a nagy magyar MC hangszedő hozzávalóit…

Még egy picit visszatérnék a Runwellre. Nem is olyan régen volt a hír, hogy az Audezee fejhallgató manufaktúra egyik alapítója, Alex Rosson otthagyta a cégét és új kihívás után néz. Ez akkor nagyon rejtélyesen hangzott, de gyakorlatilag ő áll a Runwell lemezjátszó mögött. Ráadásul, ha lenne kalapom, akkor most megemelném előtte, mert akárhonnan nézem, egy nagyon okos lemezjátszót hozott össze. Ott van például a 2500 dolláros ár. Ne, ne számoljuk át forintra, az az egész gondolatmenetet nagyon félrevinné. Szóval az a 2500 dollár nem kevés, de mindenképpen megfizethető a piacon, ahová ezt a Shinolát szánják. Pláne, ha megnézzük, hogy milyen szépen megépített, komoly, időtálló készülékről van szó. A Runwell nem egy falap, amire néhány, a lemezjátszáshoz feltétlenül szükséges alkatrész rá van csavarozva. Sokkal komolyabb a megjelenése, kivitelezése. Ez már az a kategória, amit az ember örök életre vesz – hacsak meg nem szállja a hifibogár ugye, de bármennyire is furán hangzik, ez a lemezjátszó nem a klasszikus hifi termékek piacára készül. A Shinola, vagyis hát Alex Rosson ugyanis nagyon okosan komplett lemezjátszóként árulja a gépet, hangszedővel és beépített phono fokozattal.  Ha jól veszem ki a lenti képen, még a hangszedő tű csáléságát is kompenzálják egy Fozgometeres beállítással.

Az ott hátul egy Fozgometer

Az ott hátul egy Fozgometer

Itt pedig egy minimalista hifitorony Shinola módra, egy lemezjátszó és egy hangdoboz – más nem is kell hozzá, minden erősítő beépített:

shinola-launch-5162

Az eredmény pedig egy olyan eszköz, amit boldogan árulhat és árulni is egy olyan klasszikus divatáruház, mint mondjuk a Neiman Marcus. Nem kell hozzá hifi bolt és hifi kereskedő, különleges tudás és szakképzettség. Elég, ha a vevőbe szorult némi igényesség és vágy arra, hogy lemez hallgasson, a Shinola pedig szállítja. Egy lépéssel közelebb a mindennapi zenehallgatás öröméhez, egy téglával kevesebb a hifit a hétköznapi élettől elválasztó falban. Hajrá Runwell.

Még több kép itt, a lenti videó végén pedig azt láthatjuk, hogy Detroit leghíresebb szülöttje is mindent megtesz a Shinola lemezjátszó sikeréért 🙂

 

Kőleves – StandArt Jubilee

 

Annyira egyszerűen indult. Egyszer volt, hol nem volt, volt a StandArt nevű, ügyes, okos mindenevő állódoboz. Szerették a hifisták, szerette a sajtó. Mérve is jó volt, hallgatva is jó volt, nem is került nagyon sokba. Aztán változtak az idők, ma már a hangszórókat gyártó Vifa gyár sincs meg, a dobozokat gyártó üzem sem, egyedül a Zsolt Audio tudja a huszonöt éves jubileumot ünnepelni. Nem indult nagy dolognak az egész, legyen huszonöt pár, szép doboz, az eredeti StandArt méretben és felépítésben, bele valami kellemes hangú hangszórópár, és kész. Hát nem ez lett. Mint a mesebeli kőlevesben: először került bele egyedi, csak a StandArt számára modifikált Seas hangszóró, aztán igen trükkös kétkamrás csillapított doboz, egyedi furnér, 25 párra limitált darabszám. Mi marad az eredeti dobozból? A külső mérete. Kőleves.

StandArt Jubilee loudspeaker

Vagy disszertáció, ahogy Zsolt fogalmazott  a bemutatón. A StandArt Jubileeben benne van minden, amit most gondol egy állódobozról. Ez nem egy kihajtogatott Enigma, felnagyított Bee vagy naprakészre hozott huszonéves StandArt. Ez egy új doboz. Lesz hozzá szép és aprólékos leírás pdf-ben, abban benne lesz minden részlet. Most csak annyit, hogy 91 dB az érzékenysége, impedanciamenete igen barátságos, frekvenciaátvitele meg nagyon lineáris. Az ára pedig 385 és 445 000 forint között, attól függően, hogy ki milyen furnérral kéri. Hozzájutni úgy lehet, hogy a Zsolt Audiónál be kell jelentkezni egy demóra, ha tetszik, kiválasztani a kivitelt, befizetni az előleget, majd indul a gyártás.

jub9

Na és hogy szól? Biztatóan. Fura volt, hogy ezúttal a Zsolt Audio bemutatótermében egyáltalán nem volt mindegy, hol ült az ember. A Jubilee nem az egész szobát tölti meg zenével, hanem oda rajzolja meg a színpadot, ahova kérik. Az erősítésre nem háklis, hiszen működött Heed Elixírrel, demonstrálandó, hogy egy kis teljesítményű csöves is jó hozzá egy Pointével meg Thesisekkel. Kiderült, hogy van karaktere, meg az is, hogy azért simán hozza az erősítés meg források közti difiket. A többit pedig meg kell tapasztalni. Ahogy láttam a papírt, amire azok iratkoztak fel, akik további ismeretséget akarnak kötni a StandArt Jubileeval, nem csak én gondoltam így.

StandArt Jubilee loudspeaker

Még néhány dolog távirati stílusban. Rövidesen elkészül a streamerkártya, ami lehetővé teszi, hogy néhány Heed készülék okoseszközről távirányítható hálózati zenelejátszóvá változzon. Jövőre indul az átalakult AP klub. Egy Rega Planar is lehet egész ügyes lemezjátszó, ha elképesztően jó tápegységet kap maga mellé. A Soulines Kubrick, Isokinetik Melody Silver lemezjátszóban a Heed Zene is nagyon-nagyon jól szól.

jub20