Kickstart my heart

 

Van egy jó ötleted, csak pénz kéne hozzá? Csinálj róla egy pofás videót, rövid leírást, rakd fel a Kickstarterre és dőlni fog a pénz. Nem hiszed, hogy ilyen egyszerű lenne? Na jó, írd bele, hogy lemezjátszó, a végeredmény minőségével pedig egyáltalán ne foglalkozz, csak a kinézetével, és tényleg dőlni fog a pénz. Hihetetlen? Bebizonyítom.

Itt a MAG-LEV a világ első levitáló lemezjátszója. Legalábbis a szlogen ezt mondja, hiszen ott a La Platine Verdier. Már a honlapból is látszik, hogy nem éppen új dolog, vagy negyed évszázados ez a mágnesekkel lebegtetett tányérú lemezjátszó, ami ráadásul még igen jól is szól. Légcsapágyasokból meg Dunát lehetne rekeszteni, ott az őrülten összetett Walker Audio, az álomszép Bergmann, vagy épp az, amit Vass Andrási Gyuri bácsi épített hobbiból Miskolcon. Rendben, a MAG-LEV magasabban lebeg, tehát elbűvölőbben néz ki, de egy valamire biztos nem koncentráltak, az összes többi, eddig felhozott lemezjátszóval szemben. Arra, hogy jól szóljon. Vettek egy akármilyen Pro-Ject hangkart, meg a kínálat legaljáról egy Ortofon OM-5 hangszedőt. A terv pedig beütött, épp most lépték át az 500 000 dolláros határt.

 

Na jó, erre lehet mondani, hogy ügyes ipari formatervezők látványos projektje, amit felkapott a média, na de mit mondjunk erről a rettenetről furcsa szerkezetről, amit a Gearbox próbál közösségi finanszírozással sikerre vinni Automatic néven?

Az alapokat a Rega adja. A kar, a motor és a meghajtott tányér is tőlük származik. A hangszedő majd egy Audio Technica lesz. Eddig mondjuk rendben van. Na de az a tányér, ami kisebb, mint a lemez maga? Az apró átlátszó házban büszkén világító elektroncső, hogy oda lehessen írni, csöves RIAA korrektor van benne. Meg Bluetooth és Wifi hogy drót nélkül tudjon kapcsolódni. Jó, mondjuk a megint nagyon menő hordozható Crosleyhoz képest űber hifi cucc, na de hogy pont a Gearbox csinálja! Az a lemezgyártó manufaktúra, ami talán a jelenkor legjobb hangú kiadványait készíti. Akik Peter Qvortrup elismerését is elnyerték, akiknek a stúdiójában komplett Audio Note láncon hallgatják vissza felvételeket. Ehhez képest mit látunk a fenti videón? Jómunkásember nagy nehezen leszedi az AN TT lemezjátszót meg az MC trafót két űber Studer csöves stúdiómagnó közül, felrakja ezt a villogó plexicsodát, aztán jön zenész meg producer haver és lelksen bólogatnak, hogy milyen jó kis cucc ez.  Ráadásul van még tovább is.

 

Itt szegény, asztallá leminősített Audio Note M6 érzi magát kellemetlenül, a Tomei végfok pedig szimplán együttérez vele, miközben ahhoz asszisztálnak, hogy a Gearbox Automatic épp okostelefonra streameli az Lp-t. Közben pedig ugyan annyi hanglemezt vettek tavaly Nagy-Britanniában, mint 25 évvel ezelőtt. Ki érti ezt?

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Shinola Runwell

Shinola Runwell

Van ez lemezjátszó, amibe most nagyon sok helyen belefutottam az interneten. A Shinola Runwell. Egy hifis blogban most annak kéne következnie, hogy szól, vagy hogy műszakilag milyen csűrcsavarok vannak benne. Erről viszont nem fogok írni. Egyfelől sose hallottam és őszintén szólva nem is fogom magam összetörni, hogy megfülelhessen. A tartalom meg így ránézésre korrekt, nagyjából egy átdobozolt VPI-ról van szó.

Ami sokkal érdekesebb, hogy ez egy Shinola termék. Itthon alig ismert ez a név, az USA-ban annál inkább. Jó minőségű, menő dolgokat csinálnak. Elsőként az amerikai karóra ipart élesztették fel, persze jórészt svájci alkatrészekkel, de hazai végszereléssel. Azóta gyártanak fali és karórát, bőrtáskát, multifunkciós szerszámot, jegyzetfüzetet és kerékpárt – na meg most már lemezjátszót. Hogy mi ezekben a közös? Mind Detroitban készül, amennyire csak lehet, amerikai alkatrészekből, amerikai munkaerővel, amerikai büszkeséggel. Valahogy így:

Igen, mindez Detroitban. A városban, amit az amerikai autóipar először felemelt, majd a hanyatlása tönkretett. A munkanélküliséget és kilátástalanságot csak fokozta, hogy az ott élők úgy érezték, rájuk már senki sem számít, velük senki sem törődik. Persze azért nem az egész város egy nagy Mad Max díszlet, de a helyzet nem rózsás. A Shinola mégis oda települt. Tudom, van ebben reklám is, meg gazdaságilag sem lehet rossz húzás, de akkor is megsüvegelendő. Én legalábbis így érzem, és alig várom, hogy arról olvashassak, hogy Ózdon megindult a lemezjátszógyártás, és Nyíregyháza melletti kistelepüléseken lelkesen készítik a nagy magyar MC hangszedő hozzávalóit…

Még egy picit visszatérnék a Runwellre. Nem is olyan régen volt a hír, hogy az Audezee fejhallgató manufaktúra egyik alapítója, Alex Rosson otthagyta a cégét és új kihívás után néz. Ez akkor nagyon rejtélyesen hangzott, de gyakorlatilag ő áll a Runwell lemezjátszó mögött. Ráadásul, ha lenne kalapom, akkor most megemelném előtte, mert akárhonnan nézem, egy nagyon okos lemezjátszót hozott össze. Ott van például a 2500 dolláros ár. Ne, ne számoljuk át forintra, az az egész gondolatmenetet nagyon félrevinné. Szóval az a 2500 dollár nem kevés, de mindenképpen megfizethető a piacon, ahová ezt a Shinolát szánják. Pláne, ha megnézzük, hogy milyen szépen megépített, komoly, időtálló készülékről van szó. A Runwell nem egy falap, amire néhány, a lemezjátszáshoz feltétlenül szükséges alkatrész rá van csavarozva. Sokkal komolyabb a megjelenése, kivitelezése. Ez már az a kategória, amit az ember örök életre vesz – hacsak meg nem szállja a hifibogár ugye, de bármennyire is furán hangzik, ez a lemezjátszó nem a klasszikus hifi termékek piacára készül. A Shinola, vagyis hát Alex Rosson ugyanis nagyon okosan komplett lemezjátszóként árulja a gépet, hangszedővel és beépített phono fokozattal.  Ha jól veszem ki a lenti képen, még a hangszedő tű csáléságát is kompenzálják egy Fozgometeres beállítással.

Az ott hátul egy Fozgometer

Az ott hátul egy Fozgometer

Itt pedig egy minimalista hifitorony Shinola módra, egy lemezjátszó és egy hangdoboz – más nem is kell hozzá, minden erősítő beépített:

shinola-launch-5162

Az eredmény pedig egy olyan eszköz, amit boldogan árulhat és árulni is egy olyan klasszikus divatáruház, mint mondjuk a Neiman Marcus. Nem kell hozzá hifi bolt és hifi kereskedő, különleges tudás és szakképzettség. Elég, ha a vevőbe szorult némi igényesség és vágy arra, hogy lemez hallgasson, a Shinola pedig szállítja. Egy lépéssel közelebb a mindennapi zenehallgatás öröméhez, egy téglával kevesebb a hifit a hétköznapi élettől elválasztó falban. Hajrá Runwell.

Még több kép itt, a lenti videó végén pedig azt láthatjuk, hogy Detroit leghíresebb szülöttje is mindent megtesz a Shinola lemezjátszó sikeréért 🙂

 

Kőleves – StandArt Jubilee

 

Annyira egyszerűen indult. Egyszer volt, hol nem volt, volt a StandArt nevű, ügyes, okos mindenevő állódoboz. Szerették a hifisták, szerette a sajtó. Mérve is jó volt, hallgatva is jó volt, nem is került nagyon sokba. Aztán változtak az idők, ma már a hangszórókat gyártó Vifa gyár sincs meg, a dobozokat gyártó üzem sem, egyedül a Zsolt Audio tudja a huszonöt éves jubileumot ünnepelni. Nem indult nagy dolognak az egész, legyen huszonöt pár, szép doboz, az eredeti StandArt méretben és felépítésben, bele valami kellemes hangú hangszórópár, és kész. Hát nem ez lett. Mint a mesebeli kőlevesben: először került bele egyedi, csak a StandArt számára modifikált Seas hangszóró, aztán igen trükkös kétkamrás csillapított doboz, egyedi furnér, 25 párra limitált darabszám. Mi marad az eredeti dobozból? A külső mérete. Kőleves.

StandArt Jubilee loudspeaker

Vagy disszertáció, ahogy Zsolt fogalmazott  a bemutatón. A StandArt Jubileeben benne van minden, amit most gondol egy állódobozról. Ez nem egy kihajtogatott Enigma, felnagyított Bee vagy naprakészre hozott huszonéves StandArt. Ez egy új doboz. Lesz hozzá szép és aprólékos leírás pdf-ben, abban benne lesz minden részlet. Most csak annyit, hogy 91 dB az érzékenysége, impedanciamenete igen barátságos, frekvenciaátvitele meg nagyon lineáris. Az ára pedig 385 és 445 000 forint között, attól függően, hogy ki milyen furnérral kéri. Hozzájutni úgy lehet, hogy a Zsolt Audiónál be kell jelentkezni egy demóra, ha tetszik, kiválasztani a kivitelt, befizetni az előleget, majd indul a gyártás.

jub9

Na és hogy szól? Biztatóan. Fura volt, hogy ezúttal a Zsolt Audio bemutatótermében egyáltalán nem volt mindegy, hol ült az ember. A Jubilee nem az egész szobát tölti meg zenével, hanem oda rajzolja meg a színpadot, ahova kérik. Az erősítésre nem háklis, hiszen működött Heed Elixírrel, demonstrálandó, hogy egy kis teljesítményű csöves is jó hozzá egy Pointével meg Thesisekkel. Kiderült, hogy van karaktere, meg az is, hogy azért simán hozza az erősítés meg források közti difiket. A többit pedig meg kell tapasztalni. Ahogy láttam a papírt, amire azok iratkoztak fel, akik további ismeretséget akarnak kötni a StandArt Jubileeval, nem csak én gondoltam így.

StandArt Jubilee loudspeaker

Még néhány dolog távirati stílusban. Rövidesen elkészül a streamerkártya, ami lehetővé teszi, hogy néhány Heed készülék okoseszközről távirányítható hálózati zenelejátszóvá változzon. Jövőre indul az átalakult AP klub. Egy Rega Planar is lehet egész ügyes lemezjátszó, ha elképesztően jó tápegységet kap maga mellé. A Soulines Kubrick, Isokinetik Melody Silver lemezjátszóban a Heed Zene is nagyon-nagyon jól szól.

jub20

 

 

Növekmény 2 – Heed 2.3 D/A kártya

Megvolt a nagyjából két hetes bejáratás és ismerkedés az új Heed D/A kártyával, szóval a lélegzetelállító fotóim után a hangjáról is kéne szólnom. Rövid leszek. Jobb. Érezhetően, jól hallhatóan, minden körülmények között. Mintha a postaironnal való rajzolás után átváltottunk volna egy rendesen kihegyezett  ceruzára. A vonalak ugyan arra futnak, de az egyik elmosódó a másik tiszta és jól követhető. Kevesebb a véletlen paca, nem gyűrődik fel a rajzlap széle, nincsenek rajta alattomos grafitfoltok. Letisztultabb, kontrasztosabb, definiáltabb  – mondta Zsolt az új kártyáról és tökéletesen igaza van. A-B tesztet nem csináltam, túl macerás lett volna, zeneszám meghallgat, DA kikapcsol, teteje leszed, régi kártya kihúz, új berak, bekapcsol, zene újra meghallgat, jajnemár…. Inkább csak úgy hallgatóztam, feismergettem, aha ez nem ilyen volt, az nem így szólt, milyen ügyes most a rendszer, de volt egy pont amikor egész egyértelműen kiderült a 2.3 fölénye. Van egy remek film, a Babies, ami négy újszülött első évéről szól, és amit időnként családostól újra nézünk a MacMini-Heed DA láncon. Eddig a himba Ponijao és a mongol Bajar szüleinek, környezetének a sertepertélése nem volt több, mint háttérzaj, de az új kártyával beszéddé vélt. Hirtelen angol tudásom is jobbá vált, mert Hattie szülei valahogy sokkal artikuláltabban képezték a szavakat. Persze az ilyen jobb, precízebb, kontúrosabb hangnál gyakran jön a kérdés, hogy nem lett-e fárasztó? Nem. Nálam és nekem nem.

Na és most nézzük a technikai részleteket. Az új kártyán nagyjából ugyan az van, mint a régin. A chipkészlet maradt, így tökéletes példa arra, hogy mennyire nincs értelme magában egy D/A IC hangjáról beszélni, hiszen a körítés legalább ennyire fontos. A kapcsolás sem változott igazán. A nyomtatott áramkör viszont nagyon. A régi jó nagy kondik és a hozzájuk vezető jó nagy jelutak megszűntek. Minden úgy van fenn a NYÁK-on, hogy rövid jelutakkal kapcsolódjon. A kondik pedig mind Nichihon gyártmányúak, Zsolt szerint ez náluk nagyon bevált. Aztán volt néhány finomhangolás a szűrőknél, órajelnél. Autóknál ráncfelvarrásnak hívják ezeket a nem alapvető, de látványos javításokat, így teljesen érthető, hogy a kártya sem ugrott fő verziószámot, csak a pont mögötti érték nőtt.

Heed D/A Card 2.3