Ugyan japánul van, de akkor is érdemes megnézni, mert szerepel benne a világ egyik legfurább lemezjátszója, a világ egyik legfurább CD játszója, na meg Junji Kimura, aki maga a 47 Labs.
Minek nevezzelek? – Audio Technica ATH-EM9d fejhallgató
Belső hűtésű féktárcsa lenne?
Apám igazi férfinak bizonyult, tehát elájult a látványtól. Én nem, csak rettegve néztem azt a kétméternyi vékony gézcsíkot, amit az orvos a gyulladt fülembe készült tömködni. Nem volt kellemes, ráadásul vagy tíz napig volt a rendszeres reggeli program, hogy egy ilyen, gyógyszerrel átitatott pamutkígyót húztak ki és tömtek be a hallójáratomba, abba, ami amúgy is igen fájdalmasan reagált minden érintésre. Szerencsére édesanyám többet nem követte el azt a hibát, hogy az apámmal engedett el orvoshoz, így legalább az nem nehezítette a dolgot, hogy tízévesen egy elalélt szülővel kell tömegközlekednem.
A különös páros, egyenesen Japánból.
Ama gézcsík felhelyezése óta nem nagyon szeretek semmit se betömni a fülembe, még egy fülhallgatót sem. Legtöbbször unalmas utazások közben jutott ez eszembe, de amikor szereztem egy iPod Nanót, az első repülőút végén nagyon kellemetlen meglepetés várt. Egyfelől alig hallottam a zenét, mert a kis Apple termékhez adott füles csillapítása édeskevés volt a francia-olasz koprodukcióban készülő ATR hajtómű- és légcsavarzajának a távol tartásához, másodszor a légnyomásváltozás igencsak meggyötörte az így bedugaszolt fülem, és még napokig úgy pattogott, mintha egy nagy és piszkos vinillemez lejátszását élném végig a mindennapokban.
Valami más kellett. Kicsi, kényelmes, nem fülbedugós, de nagyon hordozható valami. Olyasmi, mint a Focal Spirit One, bár nekem ez is kicsit nagy és fellengzős, de legalább praktikusan kicsire össze lehet csukni. Nagyon fontos ez, amikor az ember azon is elgondolkodik, hogy kettő vagy három zoknit vigyen, hiszen a kézi táska űrmérete igencsak véges, a csomagfeladás meg macerás és rizikós.
Ebben a semmitmondó táskában feltünés nélkül utazhat a kis AT.
Na meg van nekem egy egészen remek Audio Technica fejhallgatóm, ami pompázatos, elegáns, de ez mind apróság ahhoz képest, hogy roppant kényelemes és igen hosszan hallgatható, gyakorlatilag minden zenei műfajon. Nekem pont ez kellett, csak kicsiben, hordozhatóban és nem fülbe gyömöszölősben. Ja, és én ráadásul szemüveges vagyok, tehát fontos, hogy a pánt ne feszüljön a szárának. Rettentő lelki nyugalommal kezdtem az AT kínálatának a megtekintésébe, hogy úgysem lesz semmi nekem való, aztán persze rögtön belefutottam az otthoni fejhallgatóm mobil változatába. Ugyanaz a fa, ugyanaz a stílus, csak kicsi, praktikus és méregdrága. Viszont ez a fülre akasztós dolog nagyon megtetszett, a japánok már a Sovereign nem hétköznapi fejpántját is zseniálisra tervezték, hátha ez is bejön.
Meglepően kényelmes viselet az a fura, fülre akasztós pánt.
Így került képbe az ATH-EM9d. A világ legfurább nevű fülesboltjának a tulaja azt mondta rá, olyan, mint valami belső hűtésű féktárcsa. Hát olyan, csak éppen sokkal cukibb, és van egy különös előnye, hogy például autós újságírók erősen törhetik a fejüket, hogy ezt az izét ugyan melyik sajtóúton osztották?
Ez a doboz sajnos már megcsócsálva érkezett hozzám.
Az ATH-EM9d megérkezése pillanatától nagyon-nagyon japános. A papírdoboza, amit majdnem teljesen elemésztett a posta, egyszerre elegáns és praktikus. A kis ablakon kikandikál az egyik fejhallgató maga, a papírját megtapintva pedig rögtön eszünkbe jut, hogy ezen a téren a a japánok utolérhetetlenek. Na de ki tud ennél a részletnél, a csomagolásnál hosszan időzni néhány blogírón kívül, amikor a lényeg maga a hangkeltő szerkezet, ami egy 65-105 centi hosszú kábel végén lóg. Azért van ez a faramuci hosszúság, mert a bal oldalra szánt hangszóró rövidebb vezetéken csücsül, így könnyebb a nyakunkba hajtogatni. Leírva ez hosszúnak tűnik, de csak arra elég, hogy egy ingzsebben csücsülő valamilyen zenelejátszóra dugjuk. Az AT szerencsére gondolt azokra is, akiknek hosszabb drót kell, és mellékelt a füles mellé egy 110 centis toldót. Hogy a vezetékek ne gabalyodjanak össze reménytelenül, egy kis fekete tok van a segítségünkre. Kívülről semmi különös, még egy árva felirat sincs rajta, nagyon előrelátó módon, mert zárva még a legfifikásabb tolvaj sem gondolná, hogy nem valami gagyi kis tolltartót vagy gyereknapszemüveg-tartót lát, hanem egy komoly Audio Technica fejhallgató hordozóeszközét.
Mégsem egy gagyi kis tolltartó, hanem igazi Audio Technica kiegészítő.
Ahhoz ki kell nyitnunk. Itt már szembenéz velünk a gyártó logója meg a neve, szigorúan kis betűvel írva, meg három zseb. Az egyikbe a toldókábelt hajtogathatjuk, a másik kettőbe pedig magukat a fejhallgatókat. Ügyes, ötletes és praktikus.
Úgyes és praktikus, és ennél sokkal kevésbé kell összegubancolni a drótot, hogy elférjen a hordtáskában.
Pont mint az EM9d fülre állítása. A kihajtható, magasságban is állítható pánt rész ugyanis remekül illeszkedik, és pár perc után fel sem tűnik a jelenléte. Nagyon stabilan tartja a hangszórós részt a helyén, és meglepő módon nem csak állva, hanem fekve is meg lehet találni a megfelelő pozíciót. És igen, igenigenigen, elfér az egész szerkezet a szemüvegem szára mellett is. Némi helyezkedés kell, de nem vészes a dolog. A japán fejhallgató hamar összebarátkozik a japán szemüvegkerettel.
Meglepően széles tartományban állítható a tartópánt.
Egy dolog viszont egyáltalán nem japános az EM9d-ben. A hangja. A felkelő nap országának lakói ugyanis szeretik a magasban kiemelő hangú, sőt ott fémesen keményen megszólaló hangkeltő eszközöket. Nem csoda, hiszen rengeteg hangszerük is ilyen, amikkel remekül az őrületbe lehet kergetni a legtöbb európait. Igaz, ez a csörömpölés utáni vágy egyre csökken a japánokban, ahogy egyre több, nem szigetországi zenét hallgatnak, és ez megmutatkozik a berendezéseiken is. Például a fülesemen. Igazán mély hangjai nincsenek, ez a méretéből és részben a kialakításából adódó kompromisszum, viszont remekül imitálja a basszusokat. Szerencsére fémes és szúrós magasai sincsenek, ami az egyik legnagyobb gátja lehet a tartós együttélésnek. Még okostelefonról hallgatva sincs semmi bántó a hangjában. Az AT-nál, nagyon ügyesen, vettek egy nagy adag középsávot, azt egy kicsit megédesítették, beszórták egy adag finoman fókuszáló térhatással, hozzáadták a fizika lehetőségeivel ügyesen játszó mélytartományt, majd ráillesztettek a biztonság kedvéért finoman lekonyuló magasakat. Mindez kapott egy roppant egyedi és praktikus külsőt. Egy Michelin ellenőr biztos nehéz helyzetben lenne, ha értékelnie kéne. A Bib Gourmand biztos kijár, de megérdemli a csillagot is?
Megérdemli a csillagot is?
Talán meg. Igaz, ehhez úri környezetbe kell vinni, a t.c. Konnekt 8-cal megtáltosodik, a hangja kikerekedik, megnyugszik és egyszerre kinyílik, na de ez egy teljesen értelmetlen összeállítás, még ha igen kellemesen is szól.
Finom részletek.
Repülés közben nem is ezen törtem a fejem, inkább a fura kivitelből adódó előnyöknek örültem. Az EM9d ugyanis meglepően jól csillapítja a zajokat, pont annyira, hogy ne legyen kellemetlen az a hangerő, amikor a motorzaj már kint reked, de annyira nem szoros, hogy egy jó nagy nyeléssel ne sikerülne a dobhártyám feszülését megszüntetnem azon a fránya 3000 méter körüli magasságban, ami a fülbedugós hangkeltőknél lehetetlennek bizonyult. A szállodai szobában pedig már annak, hogy fránya hosszú utazás ide, álmosító borok a vacsoránál oda, a telefonomon levő egész Deep Purple-albumot végig tudom hallgatni élvezettel. Talán mert az is Made in Japan?
EM9d
Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő
A Zyx már megint vendégségbe ment.
Az embert néha pofáncsapja a világ változása. Engem legutóbb csütörtökön suhintott. Éppen egy hifis fórumot olvasgattam, ahol az egyik résztvevő az interneten kért segítséget a szubjának a beállításához. Jöttek is a válaszok, hogy tologassa, forgatgassa, tekergesse rajta a gombokat, és az sem baj, ha meghallgatja 60hz-es mérőjellel is. A felhasználó mindezt szorgalmasan meg is tette, de valahogy mégsem érzi igazán tutinak a dolgot, pedig még a Youtube-ról is letöltött hozzá 60Hz-es videót.
Igen, a Youtube-ról. 60 Hz-et. Na ekkor éreztem, a világ elszaladt egy kicsit mellettem. Én még tuti valamilyen tesztlemezt/CD-t kértem volna kölcsön, de tudom, ez a régmúlt, így ma azt gondoltam volna, hogy az ember letorrentez valami ilyesmit, ha kell, de hogy a Youtube? Én is használom persze, gyerekvideókat töltöm fel ezerrel a nagyiknak, meg nézek jó kis zenéket,, de hogy ez a himihumi tömörítésekkel, ilyen-olyan hangminőséggel az elsődleges hely legyen, ahol hangzó anyagot keresnek, hát ez meglepett.
Aztán még szombaton is ezen a modern világ dolgon járt az eszem, amikor Zsolthoz mentem egy kicsit hallgatózni.
Háklis, vagy csak még nem járódott be?
Persze rögtön belefutottam abba, hogy én egy őskori csávó vagyok, mert az első pillantásomat a lemezjátszóra vetettem. Xerxes, Artemiz, ZYX Airy 3, vajon milyen lehet ez így együtt? Zsolt rögtön lehűtött. Hát bajok vannak ezzel a hangszedővel – mondta fancsali arccal – nem követ úgy, ahogy kéne, ráadásul nem is szimmetrikusan csinálja, kell neki a nagy tűnyomás,, így az antiskating sem ezres… Na de ezeken túl hogy szól -türelmetlenkedtem. Nem szólt semmit, csak felrakott egy lemezt és elvonult, hogy hozzon egy jóárasított, jóízesített zöldteát, meg egy adag mézespuszedlit. Ekkor előtört belőlem a modern csávó, telefon zsupsz elő, és csináltam egy csodás körsvenket, hogy majd legyen videóbetét is ebben a posztban. A tea és puszedlimennyiség viszont meglepett. Vagy nagyon rossz a ZYX, hosszasan kell majd szerelgetni, mást is hallgatni, vagy nagyon jó és hogy éhen-szomjan ne halljunk a zenélés közben, hát arra érkezett a tartalék.
A második tipp jött be. Ugyan fel voltam készülve, hogy mindenféle pattogások, meg recsegések lesznek a rossz követés miatt, de semmi. Azt tudni kell, hogy ez a ZYX bizonyos szempontból olyan, mint egy brilliáns CD játszó. Rettentő kicsi zajjal játszik le mindent, aki a lemezek nemkívánatos pattanásai, durranásai miatt nem tudja megkedvelni a lemezjátszást, a digitális nesztelenségre vágyik, annak ez a hangszedő való. Legalábbis tökéletes állapotban. ez viszont ugye nem az volt mérve, de füleltem én innen, meg onnan, de semmi. Még Melogyija gyomású Emil Gilelsz-en sem. Meg semmin sem. Aztán eszembe jutott egy tábla a nyíregyházi MM-ből, miszerint bakelit lemezek, ha már ott is árulnak ilyeneket, akkor ez mégis modern dolog, szóval minden rendben van. Éljen soká a bakelitlemezjászás! Pláne egy meglepőe gyorsasággal újra bejáródott Airy 3-al, ami nem csak nekem, de úgy tűnik vendéglátómnak is elnyerte a tetszését.
Bakelit lemezek osztály, mert hülyék azok nem vagyunk.
Volt ott más modern dolog is. Egy fehér előlapos Heed Obelisk Si. Hát az nagyon modern, ilyen még sose volt a Heed kínálatában, de meg kell vallanom, olyan hatást keltett, mint amikor az édesanyám öntapadós fóliával újította fel a konyhaszekrényünket, és néhol körömlakkal javította a kisebb hibákat. Ha anyukám konceptuális művész lenne, akkor az Így gyötörtetik meg a látás, avagy a felrobbant kávéfőző diadalának végső eltüntetése a szem elől a lakótelepi konyhán címet adhatta volna neki,de inkább senki sem rótta ezt fel neki, hiszen abban a rettenetben olyan utánozhatatlan borsó meg meggylevest tudott készíteni… Szóval az a fehér előlapos új Si ronda, de jó, de Zsolt valahonnan elővarázsolt egy fehérre festett tetőt is. Az angolok akarták a fehér előlapot, a svájciak meg hozzá a tetőt is – mondta, és be kell valljam, így egy nagyon is barátságos készülék kerekedett a kis erősítőből.
Tiszta fehérben.
Otthon próbára is fogtam. Kemény próbára. Elpakoltam a komplett csúcs Heed láncot D/A konverterestől, előfokostól-monoblokkostól, és a CD futóművet közvetlenül a beépített kártyára dugva megszületett a minimalista Heed lánc.
Minimalista Heed lánc.
Na és milyen benne az új Si? Marhaság lenne közvetlen összehasonlítást tennem az előddel, hiszen az nagyon régen volt nálam. Inkább azt mondom, hogy nagyszerű eszköz lett ez az új Obelisk önmagában, és van benne meglepetés is. Az első az, hogy mennyire jól működik a beépített D/A kártyával. Jó, a fejlesztés java erre lett kihegyezve, így tápolták-nyákolták, de akkor is. Nálam a Dactilus3 a kis mókatápjával csak vakarja az IC-it, hogy mit is kéne tennie, hogy igazán felnőjön az Si egységességéhez, jókedvű megszólalásához. Ennél nagyobb meglepetés, hogy az új Si, jó Heed szokás szerint vasalózsinórral is elmuzsikál, de valahogy nagyobb hajlandóságot mutat az eltérő kábelek közötti differenciák megmutatására, mint elődei. Szóval itt van egy fehér erősítő ami remekel a digitális versenyszámban – mi a modern, ha nem ez?
Mi a modern, ha nem ez?
Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?
Zsolt akkor letette a csavarhúzót, felsóhajtott és csak ennyit mondott: erről beszéltem! Megértően bólintottam, magam is tapasztaltam hasonlót, miközben a félig lecsupaszított Xerxes szégyenlősen búslakodott az asztalon, amiért a feladata szerint selymes könnyedséggel ki és behajtható csavarhoz oly konokul ragaszkodott és valami olyasmit üzent, hogy nem tehet róla.
Tényleg nem, de legalább jó okot adott arra, hogy eltöprengjek azon, érdemes-e használt hifi készüléket venni. Hogy a fenébe ne, hiszen a legtöbb portéka hatalmas értékvesztést szenved, amint elhagyja a kartondoboza a kereskedő üzlethelyiségét. Ki ne dörzsölné a tenyerét, hogy fél áron, vagy még kevesebbért szerzett meg valami kívánatosat, szépet és jót.
Ki tudna egy ilyen csábos valaminek ellenálni jó áron?
Sajnos van rá esély, hogy hamar kiderüljön, nem is annyira szép, nem is mindig jó és így már egyáltalán nem kívánatos, de már pénzünkbe került, és ha meggondoljuk, nem is kevésbe. Na de tegye fel a kezét, aki nem böngészi rendszeresen az hifis fórumok apróhirdetési rovatát, nincs legalább egy-két márka elmentve az Ebay keresőjébe, nem böngészte végig az Audiogon vagy az Audio Markt oldalait, aki az újságos standon a Hi-Fi Piac átlapozását nem az apróhirdetés rovatnál kezdi. Naugye.
A rázós EAR.
Ó, lehet ám használt holmit venni, csak megbízható embertől kell – jöhet az első ellenvetés. Nos ebben van valami, én például nagyon rendesen be szoktam fizetni az adómat, egészen ritkán gyorshajtok tudatosan, megiszom a mézes csipkebogyó teám ha kapar a torkom, szóval egy elég rendes, megbízható ember vagyok. Nem tartozik a kedvteléseim közé, hogy használhatatlan, sőt életveszélyes hifi termékeket adjak el, pedig…
Igazi deszkamodell
Bakker, majdnem agyonvágott ez a cucc – mondta Gyuri barátom a telefonba köszönés helyett, amit egyfelől illetlenség, másfelől teljesen meg tudok érteni, ha valakinek a keze pár ezer volttal találkozik egy erősítő tetején. A bűnös az én szeretett és nálam rengeteget használt EAR előfokom volt. Rettentő strapabíró szerkezet, Tim de Paravichini nem véletlenül fordult meg több stúdióban, ezt az előfokot is heti 7 nap, napi 24 óra használatra méretezték, de majdnem két évtizede. Tehetek én arról, hogy az áramköri lap épp akkor adta meg magát és okozott zárlatot? Tiszta szerencse egyfelől, hogy Gyuri barátomat nem érte sérelem, kár meg egyáltalán, mert ajándékba kapta az Ear előfokot, na de mi lett volna, ha ő nem ezer éves ismerős, ő pénzt ad én meg ugye egy túlzottan is felvillanyozó terméket? Teljesen jóhiszeműen, jó magaviselettel a jó erkölcsbe nem ütközvén? persze visszaadtam volna a pénzt, de biztos felütötte volna a fejemben a gondolat, hogy mit csinált vele ez a csávó, hát nálam jó volt, az övében meg az, hogy micsoda átverős csávó, ilyen lerobbant cuccot hirdet meg.
Pótkondik az Alpine DSP-ben.
Lépjünk tovább a megbízható eladótól a szakértő megvizsgálta termékig. Ki is ez az ember? Hát az attól függ. Vannak emberek, mint például Vass Andrási Gyuri bácsi vagy Takács Jenő alias Tunerman, akik a hifi termékek egy jól körülhatárolható területén igazi hozzáértők. Sok-sok eszköz ment át a kezükön, mint egyszemélyes hazai szervízközpont, megvan az elméleti és gyakorlati tudásuk, műszerük, hogy hibát keressenek, véleményt mondjanak. Viszont megvannak a határaik. Nincs nanorobotuk, ami megmutatná, hogy az SE erősítőt bekapcsolták véletlenül terhelés nélkül is, ami miatt egy cseppet megégett az egyik kimenőtekercs. Na nem nagyon, csak egy pillanat volt, szól is a szerkezet, nagyjából egyformán szól a két oldal. Vajon a vevő tudja, hogy mit képes megállapítani a szakértő?
Agyő eredeti kondik, agyő eredeti műveleti erősítők.
Azt, hogy belenyúltak? Na de mi történt, hogy pákát kellett ragadni az adott készülék fölött? Módosítás, javítás vagy netán tuning? Az, hogy van egy adott szerkezetben szemmel láthatóan nem beletervezett, utólag beforrasztott valami, nem jelent semmit. Létezik a gyógyalkatrész fogalma, ami valamilyen konstrukciós hibát orvosol, bugást, zajt szüntet meg. Ha pedig semmit sem látunk, az sem jelent semmit. Egy jó kezű műszerész szinte nyom nélkül javít, megfelelő eszközökkel még felületszerelt SMD alkatrészeket is.
Egzotikus alkatrészek, de ki tud bánni velük?
Aztán ott van az a fránya tuning. Nekem is volt már ilyen készülékem, jó kis Alpine fejegység és DSP, Gyuri barátom hangyaszorgalommal cserélt ki benne minden kondenzátort és rakat IC-t, épített plusz puffert a tápegységnek. Ő elég pontosan tudja, mit csinál, sőt már elég sokan tudják, mit szokott csinálni, ezért ez a beavatkozást értéknövelőnek fogadja el egy elég széles közösség. Mondjuk a magyar a német meg a lengyel autóhifisek, mert ők ismerik a munkáit. Mindenhol máshol viszont igazi gazdasági bukta lenne megpróbálni egy ilyen eszközt eladni, mert a vevők igencsak kétkedve fogadnák és joggal. Én magam is értéktelenebbnek gondolok mindenféle utólagos tuningot elszenvedett gépet, mint az eredetit. Na nem azért, mert biztosan rosszabb hangot eredményez, mert ez nem igaz, néha-néha valóban segít, a gond a kontrollálatlanság. Ki, mit, miért, hogyan, na és hogy sikerülne ez mégegyszer és mégegyszer? Egyformán? Másként? Na és hol van erre a garancia?
Vajon mennyit lehet kérni egy tokjától megszabadított, így sokkal jobb hangú, de szemmel láthatóan nem eredeti állapotú Goldring Eroicáért?
Aztán ott az a fránya kor. Nekem volt többféle hanyattfordított mechanikájú Pioneer CD játszóm is, szerettem, kedveltem őket, az utolsó darabomtól valami 35 000 forintért váltam meg -vagy tíz éve. nem volt nagy biznisz, mert 27 000 forint volt benne a kiégett optika cseréje a márkaszervízben. Gyakran tűnődöm azon, hogy a most hasonló áron hirdetett CD játszók vajon már átestek ezen a műtéten, vagy még csak mostanában fog sor kerülni rá, mert ha a második igaz, akkor a vevő úgy járhat, mint a másfélmilliós luxuskocsival, amire még hárommilliót kell költeni motor meg váltócserére pillanatokon belül, hogy egyáltalán üzemképes legyen. Na és ki csinálja ezt a felújítást? Talán nem véletlen, hogy például a gyárilag felújított Naim dolgok milyen jól tartják az árukat, mert van olyan, hogy gyári felújítás…
Jó vételnek tűnt, de aztán béna felhasználó és erős tuningsúlytotta területnek minősült ez a jobb sorsra érdemes lemezforgató gépezet.
Szóval használtat vagy újat? Akár használtat is. Egy lemezjátszó, magnó mechanikája végül is jó eredménnyel felmérhető, egy hangkaré többé-kevésbé, megfelelő műszerekkel egy hangszedőről is rengeteg minden megtudható. Egy erősítőben, CD játszóban már bőven akadhatnak feltérképezhetetlen részletek, egy hangszóró elki világát pedig csak olyan mérvű szétszedés után lehet igazán megismerni, ami bőven túlmegy egy adásvétel lehetőségein. Szóval akár használtat is, hiszen kaland az élet, nem igaz?
Kaland az élet, nem igaz?