Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Lemenni Heedba I.

Lemenni Heedba I.

Azt mondják, az első találkozás döntő fontosságú egy kapcsolatban. Hát nem tudom. Nekem a legelső úgy volt, hogy a hónom alá csaptam a Rotel erősítőm, hogy majd az ellen jól meghallgatok mindenfélét, még a szintén hifista osztálytársamat is elrángattam, hogy jöjjön el, és erre tökre nem volt ott senki a Zsolt Audiónál. Aztán előkerült Zsolt maga és mondta, hogy szerinte nem jókor jöttünk,mondtam szerintem de, itt a levele, kivettem, megnéztem és tényleg nem stimmelt a dátum. Biztos itt és most átírta az átható tekintetével a zsebemben, gondoltam, mert ennyire nem lehetek marha, hiszen megnéztem ötször, és a haverom is megnézte ötször, de aztán elszállt ez a kósza gondolat, és visszatért a valóság erős kézzsibbadás képében, mert a 820 BX2 nem egy ólomöntvény, de másfeledik órája az ember hóna alatt cipelve azért kellemetlenül nehézzé válik.
Most meg itt ülök Zsoltnál, és azt mondom neki, hogy kápráztasson el. Erre nagyon szelíden csúnyán néz rám és azt mondja: tudok hozni nagyszerű teát mézzel. És kimegy, és hoz, és nagyszerű, és el vagyok kápráztatva.
Közben pedig Heedazunk. Mert ezért jöttem. A Naim Uniti ültette el a gondolatot a fejemben, hogy kéne nekem egy kicsi de rettentőpraktikus hifi lánc, amin szólhatna a TV, az internet rádiók, zenék a NAS-ról, akár CD, de ha alkalom adódik rá, akkor komolyabb elmélyülésre is alkalmas a zenékben.

Na és volt pár álmatlan éjszakám, akkor pedig netezni szoktam és úgy alakult, hogy végigolvastam az egyik nap Zsolt blogját az elejétől a végéig. És meglepve tapasztaltam, hogy ő egy csomó olyan dolgot írt le, ami szerint valahol és valahogy egy hullámhosszon vagyunk. Hangdobozok, amiben a mélyközép előtt nincs keresztváltó? Kedvelem, lásd Glastonbury, Zu és Inside. A mai átlag tranzisztoros helyett inkább csöves? Hajaj, AI 300, Klonedo és társaik. Viszont amikor először halottam a Kálvin téri hotelben a bemutatójukat, az nagyon nem tetszett. Másodszor, a gyár melletti bemutató helyiség avatón viszont, amit hosszasan vijjogó autóriasztóval tettem még emlékezetesebbé, egy csomó minden megfogott. Most pedig itt ülök, és kápráztatást várok.
Várok? A fittyfenét. Inkább gondos kiszolgálást. A HFN&RR minden számában van egy rovat, ahol valaki elmeséli, hogy lett hifista, hogy jutott el a mostani berendezéséig. Na ilyenkor tudok komolyan irigykedni. Nem a cuccokra, hanem arra, hogy ott vannak igazi hifi kereskedők. Mert szinte mindegyik történet úgy szól, hogy az első motyót kaptam, örököltem, vettem a használtcikk piacon, de aztán eljutottam egy igazi hifi boltba, ahol az ember alaposan kifaggatott arról, mit is akarok igazán, ajánlott, eljött hozzám, installálta, segített eladni, felhívott, hogy füleljem meg ezt vagy azt, hűazannya, és ezeknek a fejlődéstörténeteknek a végén ott áll egy mosolygós, általában igencsak komoly lemez vagy CD gyűjteménnyel megáldott kuncsaft, meg egy olyan hifi lánc, ami kicsit sem hasonlít a magazinok Best Buy összeállításaira.


Szóval én ilyen elkápráztatást akartam, de erről persze szó se lehetett. Most nem egy kereskedőnél, hanem egy gyártónál vagyok, bár ez a gyártó egyben Angliában kiképzett kereskedő is. Kezdjük az elején – mondta a tea után, ami a CD futóművet, integrált erősítőt és a kisebbik csálétetejű hangszórót jelentette. Zsolt még hozzátette, hogy most nem villanydrót van bekötve hangszórókábelnek, hanem valamilyen olcsó Qed és sokat sejtetően mosolygott hozzá, jól ismerve az én közepesen súlyos kábelbuzériámat.
Valami háttérzenének jó jazz volt az első, és jó volt. Egy kicsit olyan, mint a Naim, amikor ráfókuszál a zenére, csak ez nem engedte el a fókuszt akkor sem, szerencsére, amikor Bartók szólt és sajnos akkor sem, amikor valami ilyen csajnak a torkán letolták a mikrofont és mögötte modorosan precízkedve zenélnek. Ilyen dianapatriciarebecca modernizé, Zsoltot megkértem szépen, hogy ezzel ne büntessen bár abban a húsz másodpercben, amíg kiadta a futómű a CD-t, megegyeztünk abban, hogy ezen a műfajon belül ez még egészen elfogadható volt.


Az alap Heed lánc interpretációja viszont nagyon is elgondolkodtatott. A zene olyan szikár megközelítését adta, ami manapság nagyon nem megszokott. Nem a színpompásság, nem a részletfetisizmus, nem a hangos beütésekre gerjedés irányából, hanem az érthetőség, egységesség felől közelített. A ritmikát, a zene időbeli történését olyan pimasz lazasággal szólaltatta meg, túlzások, elektronika kreálta drámai fordulatok nélkül, amihez foghatóval még nem igazán találkoztam. Kedvenc csöveseim tudnak valami hasonlót, ha jó napjuk van és jó láncba helyezte az a kacskaringós hifisors.
Szerintem ez az összeállítás a tökéletes kezdőhifilánc. Egy nagy baj van vele, a kezdők szerintem nem pont ilyenre vágynak. Ők több csilingelés meg dörömbölést szeretnének, meg ráhatásosságot. Hogy az ember rácsodálkozzon ennek a láncnak a tudására, ahhoz bizony tudnia kell, és inkább a zenéről, mint a hifiről. Nem csodálom, hogy Zsolt a blogjában a zenei nevelés szükségességéről beszél, arról, hogy vannak alapvetődolgot, amik szükségesek a reprodukcióhoz, ami nélkül a többi feltét csak puszta illúziókergetés. Nehéz pálya ez. Én ma már tudom és érzem is, hogy ez egy nagyon jó összeállítás, húsz éve meg értetlenül hallgattam volna, magamban duzzogva, hogy ezt a vérszegény bénázást milyen süket dumával akarja eladni nekem.
Szóval mondtam Zsoltnak, hogy egyfelől meg vagyok győzve, de én ennél egy kicsit hedonistább vagyok, szeretnék egy kicsit több firlefrancot meg girlandot, de mindenekelőtt kicsit tágasabb hangzást, lehet-e?


Lehet, mondta, és amíg átkötött, jól megbeszéltük, hogy a kisebb Heed doboz az lelkiekben erősen kötődik a BBC LS 3/5-höz. Vannak jól körülírható határai, de azt rendkívüli muzikalitással tölti meg.
Aztán nem emlékszem, hogy volt tovább pontosan. Kétszer biztosan mondtam magamban hogy húúúúbakker. Az egyik a Roksan Xerxes bekapcsolódása volt a láncba. Na az alaposan elemelte a megszólalást a gyakorlatias keretek közül, és a gonosz kisördög énem figyelmeztetett, hogy azért benne van ebben a hangban az a könnyűsúlyúság, ami másoknál máskor zavaró volt, a lelkes énem rögtön tromfolt, hogy debakker ez a simaság, a zenének ez a természetes áradása, meg a barázdák ilyen könnyed követése azért nem semmi!
Másodszor meg amikor a Nexus végfokok bekötődtek. Van egy pillanat a hifi láncok szerves fejlődésében, amikor a zene otthagyja az elektronikákat, pontosabban az elektronika engedi el a zene gúzsbakötését. csak szól aminek szólnia kell, torzítatlanul, természetesen könnyedén. Ünnepi pillanat ez, és bizony Zsoltnál bekövetkezett. Ráadásul nem csak egy pillanat volt, hanem ezt tudta a rendszer. Hallgattunk rajta pszihedeliát, meg komolyzenét, talán megint Bartókot, de már más járt a fejemben. Működhet ez nálam is? A Zu-m, bár rengeteg szempontból totálisan más, mint Zsolt felfelé szóló dobozai, másfelől nincs is olyan messze az egyszerű keresztváltójával, a tipikusan nem mai dobozosságával.


Az eredményre Zsolt is kíváncsi volt, így rövidesen három doboz utazott hazafelé a kocsim csomagtartójában. Egy CD futómű, egy integrált erősítő D/A kártyával a fedélzeten és hozzá egy tápegység. Kicsomagol, összedug, megmerényel. Merthogy bizony a puccos AN ezüstdrótok kerültek a rendszerbe – egy darabig. Digitális kábelnek a futómű és az erősítő között hibátlanul is működik, hangszóródrótnak viszont nem vált be. Az én elképzelésem az volt, hogy ezt használva szépen kinyílik a hangkép, megnő a sávszélesség ahhoz képest ami a bemutatóm volt, de nem egészen ez történt. A középsáv fenomenális, a sávszélek viszont messze nem az igaziak. A dinamika is fura, a tónusok is érdekesek. Nem maradt más, előástam a fiók mélyéről egy régi, még Japánban készült AN réz hangszóró drótjaimat. Minden helyre került, előbukkant az az LS 3/5A érzés. A Heed lánc így sokkal jobban kézben tartja a történéseket, mint a csúnyán kapacitív AN ezüsttel. Viszont el is vesznek dolgok közben, sajnos, de még sose volt nálam olyan rendszer, ahol ez ennyire kevéssé zavart volna. Az eszem tudja, hogy ez így nagyon is jó, de még egy kicsit berzenkedek miatta. Az viszont biztos hogy nem sokáig. Jövő héten érkezik egy elő és végfok. Még mélyebben fogok lemenni Heedba… és ahogy elnézem, ez most egész divatos tevékenység lett, hiszen a 6moons is most jelentette meg a németektől átvett Heed lánc tesztjét.

Jó kis bolgár popzene


7 thoughts on “Lemenni Heedba I.”

  • Szia!Az új MX hasonló világ,mint anno a Nexus PAM 120 volt?Esetleg D 2 -vel is meghallgattad/hallgattátok?Nekem életem meghatározó élménye volt,amikor (még aKrúdy-ban) hallgattam zenét:Rega Planet/Heed PAS 2.0/Heed Nexus PAM 120 oldalanként 2 monoblokk/D 2 hangfalpár.Szavakkal nem tudom megfogalmazni.De azóta is álmodozom,hátha egyszer….De a legutóbbi Obelisk-kel való találkozásunk,aminél zenehallgató- és művelÅ‘ kisfiam is ott volt,eldöntötte a sorsunkat.Azóta is nyaggat…Örömmel várom további beszámolóidat,baráti üdvözlettel:Kluták István.

  • A dianapatriciarebeccaizébÅ‘l kérem kivenni Patríciát, Å‘ azért alapvetÅ‘en más kategória, a feldolgozásai is, meg a saját kompozíciói is. Beloslava meg csúcs, de sajnos már semmilyen lemeze nem beszerezhetÅ‘ sehol sem, minden látszat ellenére a saját honlapján sem 🙁 http://beloslava-novini.hit.bg/ A múltkori rendelésbÅ‘l is csak a Balkansky lett meg, a másik kettÅ‘ “elfogyott”.

    • Nem veszem ki. Nekem is volt egyszer egy Patricia Barber lemezem, de továbbadtam, Azért az egy számért amiben végre nem énekelt, nem érte meg. Nekem Å‘ is olyan, mint Sting. A Bring on the Night lemezét is csak azért tartottam meg, mert sok rajta az instrumentális rész.


%d blogger ezt szereti: