Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Szó a mi is? Rádió? – Logitech Squeezebox Classic, Parasound Ztuner v2

Szó a mi is? Rádió? – Logitech Squeezebox Classic, Parasound Ztuner v2

Nagyon szeretek rádiózni. Legkevésbé a zene érdekel, sokkal inkább a beszélgetős műsorok. Hát igen, öregszem, de azért nem felejtem el, milyen volt a másnapi oroszdolgozat helyett B. Tóth László Poptarisznyáját fülelni a legfrissebb slágerek után, meg milyen volt a bécsiek újévi koncertjét hallgatni apámmal a Dansk-alapú hifitornyon, de a szöveg már akkor is érdekelt. Bevallom, a rádiójátékok nagyon tetszenek nekem, emlékszem a borzongásra, ami a balatoni nyaralás alatt fogott el a takaró alatt, amibe burkolóztam, miközben kinn csapdosott a vihar, idebenn meg recsegett a Videoton hordozható. Mostanában pedig a szövegelős műsorokat szeretem, Milliók Reggelire meg MR1 – remélem, ez utóbbi nem süllyed teljesen a bugyuta politikai szócső szerepébe.

Antenna, az kéne hozzá

Szóval kéne nekem egy rádió. Egy már volt, az AN, de az csúnya túlfeszültséget kapott, és a vezérlő IC megbolondult benne. Gondolkoztam tovább régi Accuphase-n, de azok sose lettek olyan olcsók, hogy jó szívvel fizettem volna értük. Barátom kapacitált régi csöves McIntoshra, de a szívem fájna minden pillanatban, hogy gyereknevelési tanácsadó műsort hallgassak rajta, miközben a csövek szép lassan égnek ki, a kondenzátorai meg elvesztik nedvességüket. Valami korrekt, de tranzisztoros izét akartam.

Egy Parasound Ztuner v.2-t. Kicsi, olcsó és mindent tud. Ez nagyjából tökéletesen igaz a teljes Z-láncra. A pennásoknál járja egy szólás, miszerint nem is értik, miért nem adnak el ezekből a kis gépezetekből napi kettőt. Én sem értem. Bárhol elférnek, tökéletesek többszobás rendszerekhez, mert keresztbe-kasul tudják egymást vezérelni, a távirányítójuk a komplett rendszert elkezeli, ráadásul még jól is szólnak.

A Logitech, mint időjós

Szóval a Ztunert kikaptam itthon a dobozából, a hátuljába dugtam a hozzá mellékelt antennát, tápkábelt, kotortam hozzá valami RCA-t, és hadd szóljon. Pontosabban hadd hangoljon először. MR1, MR2, MR3, már nem emlékszem, milyen slágeradó, és kész. Hm. A következő két hetem antennázási próbálkozásokkal telt. Hosszabb drót, máshová feszítve. Rákötés a falban futó koax drótra. Spéci beltéri antenna. Az eredmény több mint kétséges. Aztán meguntam a próbálkozásokat, a kis Ztunert a hónom alá csaptam, irány az emelet, a gyári antenna kilógat az ablakon, keresés – és juhé, csak úgy sorjáznak az adók. Ekkor döntöttem el, hogy nagy köszönettel lemondok róla. A hangja engem bőven kielégített. A kezelhetősége példás. Az ára több mint baráti. Viszont ahol most lakom, ott tetőantennát kellene hozzá állítani. Azt pedig nem fogok. Örülök, hogy egyben a tető, nincs kedvem megbontani, erre pénzt költeni, még akkor sem, ha biztos, hogy még hosszú-hosszú évekig háborítatlan lesz itthon az analóg rádióadás.

Vihar és eső legyen, vagy éppen duruzsoló kandalló hangja?

Pedig rádiózni jó, sosem hallott adókat vadászni, este beleveszni különös adók hallgatásába, ezt megmutatta már nekem a Naim Uniti. Az ugyanis egy percig se bánta, hogy egy rádióhullámok által alig látogatott gödörbe költözött ideiglenesen, a netről szedte a biteket ehhez a mókához. És jól. Persze semmi sem szól igazán jól, hála a mindenféle béna tömörítési rátáknak, de annyira nem rossz, hogy ne figyeljek rá egy percig sem. Mondjuk zenén de, az hamar fáraszt, de A hely, az hibátlan 128 kB/s-mal is. És nekem ez kell. Elkezdtem nézelődni netrádiók iránt. Olyan kellett már, ami nem a saját hangszóróján szólal meg, van digitális kimenete, és ha már pénzbe kerül, tud a NAS-omon összegyűjtött zenéimmel is mit kezdeni. Ez elég nagy nehezítés volt, mert én iTunes alatt, Apple Lossless formátumban őrzöm azokat a hangzó anyagokat, amik nem CD-n vagy lemezen vannak. Na a rettentő mennyiségű eszköz tudását ez már behatárolja alaposan. A legjobb megoldás talán egy MacMini lett volna, ami aztán univerzális médiaszerver a tévére és a hifirendszerre kötve, csak éppen drága. Beláttam, nekem bőven elég egy Logitech Squeezebox Classic, használtan, amit az AV Forumon hirdetnek. Gyors üzlet, itthon kibont, bekapcsol, IP címet állít – majdnem jó. Az előző tulajdonos ugyanis nem törölte a felügyeleti jogát ehhez a készülékhez a mysqueezebox.com oldalon. Egy gyors e-mail-váltás, és hurrá, minden stimmel! Mondjuk a hangja nem, de szerencsére a méregdrága AN Vz kábelemmel egész elfogadhatóra sikerült tuningolni.

Távvezérlés telefonról

Az első időkben rendkívül konzervatív használó voltam. Rádióadót megkeres, kedvencek közé elment, és kész. Aztán valahogy elkapott a Szabó Gábor-rajongás, gyorsan lementettem pár lemezét, hogy mégis miket kéne elsőként megszereznem CD-n vagy lemezen, úgyhogy ezek is szóltak a Logitechről. Aztán a Magashegyi Underground. A Neo Six Pixelse. Aztán a Piresian Beach. Ezek mind tök legálisan jöttek a netről, és hol máshol lenne jobb helyük, mint egy hálózati mindenféledolog tárolón? Aztán egy fogzsibbasztó, nehezenalvós éjjelen elkezdtem egy kicsit jobban foglalkozni a Logitechemmel. Mindenféle okosnak tűnő programokat telepítettem rá, és öt perc után le. Igazán egy dolgot szeretek nagyon, a kikapcsolt állapotában időjárás-jelentést adót, ami ugyan a tőlünk negyven kilométerre tudja a pontos időt, de az sem rossz. Aztán betűméretet állítgattam, hosszasan vaciláltam, hogy melyik a valósághűbb és idegnyugtatóbb effekt: a pattogó tűz, vagy a tengerhullámzás, mert ezeket is tudja szolgáltatni végtelen digitális türelemmel ez a kis jószág.

De a legdurvább, hogy van Szíriusz kapitány. Emlékszem, hogy kiskoromban mennyire szerettem volna úgy csűrni-csavarni a családi programot, hogy meghallgathassam a következő részt ebből a rettentő izgalmas sorozatból, de nem értem el túl sok sikert. Ráadásul mindig a legizgalmasabb résznél volt vége. Jó, azt már az elején lehetett tudni, hogy happy end lesz, mert az elején mondták, hogy kiből mi lesz, a kotnyeles csajból ugye világelnöknő vagy mi, de akkor is. Még szerencse, hogy megjelentek a kalandok könyvben, szóval nem maradtam le mindenről. És most tessék, a net nem is olyan nagyon eldugott sarkában ott az útmutató, hogy kell letölteni egyes sorozatokat, mit kell állítanunk az iTunes-ban, hogy szépen végigizguljuk a gyerekkalandot ezerkilencszázhetvenakárhányból, mindig ott folytatva, ahol abbahagytuk, mert más dolgunk akadt.

Az adásokról lemaradtam, így maradt a könyv. Most pótolok

Aztán van Dávid Gyula is. Tök véletlenül találtam magyar nyelvű podcastok között keresve. Fizikai mélységek és asztronómiai magasságok, kicsit elfogódva, de végtelenül érthetően és szórakoztatóan. Â Nagyon jó. Ilyet még, léccilécci.

Szóval az analóg rádiótól, ami azért nagyon jó tud lenni, de olyan retró már egy kicsit, eljutottam a tök jelenbe. Ülök a kanapén, androidos telefonommal wifin át távvezérlem a Logitech webrádiót pusztán azáltal, hogy az ujjam hegyét ide-oda húzogatom egy műanyag lapon, és gyerekkorom kedvenc rádiósorozatát hallgatom. Mi jöhet még?

Mielőtt a Logitech megvette, a Squeezebox önálló cég volt. Az első daraboknak fémszínű ruhája volt

Én például ugyanezt, csak mondjuk a Magyar Rádió teljes archívumával. Megvárnám, amíg mindenki elcsendesedik a házban, pár milliwatt teljesítményre állítanám a Heed láncot, hogy a Druidom épp csak pisszenjen, lekuporodnék a földre törökülésben, összekulcsolt tenyerem az állam alá tenném, és hallgatnék. Nem csak Szíriuszt.



7 thoughts on “Szó a mi is? Rádió? – Logitech Squeezebox Classic, Parasound Ztuner v2”


%d blogger ezt szereti: