Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Delilah

Delilah

Egy rendkívül pocsék nap volt. Esett. Amikor nem, akkor csak nagyon akart. Kora reggel indultunk, a zöld Merci egykedvűen falta a kilométereket. Aztán volt egy bemutató, amiről lekéstünk, de amúgy sem olyan volt, mint István akarta volna, se a szoba, se a zene, aztán az ebéd sem, és utána már csak az esőre emlékszem.

Aztán azt mondta, felrak valami zenét. Kedélyesen, legkedvesebb hangszínét bevetve megkérte a cicát, hogy fáradjon már le a milliós Voydjának a tányérjáról, amin lustán terpeszkedett, miután megunta, hogy a szintén méregdrága Audio Note IO hangszedőt pofozgassa a Helius karban. Nagy kegyesen lement a négylábú, és rákuporodott a Voyd Reference óriási és a benne dolgozó három A-osztályos erősítőtől mindig kellemesen meleg tápegységére, de látszott rajta, hogy duzzog a kíméletlen bánásmód miatt. Közben az Ongakuban úgy ahogy bemelegedtek a csövek, és István felrakott egy Tom Jones lemezt.

Csontos István

Tom Jones, milyen hülye egy választás! A hideg kivert tőle, mert apám a rettenetes hangú hordozható hifinken állandóan a Delilah-t nyomatta, miközben kedélyesen pipázott, én meg csak a panelfalon átszűrődő fejhangokat hallottam, és az szörnyű volt. Hát erre az élményre állt be az én szervezetem, ha Tom Jones szóba került, és előre irtóztam. Persze István szokott tanári modorában mondta, hogy az embernek milyen jó hangja van, bár szerinte Engelbert Humperdinck még jobb. Én próbáltam nem figyelni. István ügyködött, recsegés, tű ráejtése a lemezre, persze mellé, az AN E-k membránja majd’ kiesett a helyéből, aztán sikerült, és végre megszólalt a HANG.
Persze hogy elcsépelt csupa nagybetűvel írni, de muszáj. Még a pamlag mellett álló rengeteg könyv tanulmányozását is abbahagytam, talán egy Zappát ejtettem vissza a bájos rendetlenség tetejére, és csak hallgattam. Hát ez a Tom Jones nem apám kedvence volt. Ott a szobában egy óriási előadást hallottam. Legalábbis akkor azt hittem, hogy a milliós lánc csinál fantasztikus előadót abból az emberből. Frászkarikát. Aki így ad elő, azt nem kell gépeknek fényezni, annak csak az kell, hogy a szerkezetek ne nyomják el.




%d blogger ezt szereti: