Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Az első lépés Analógiába – Így szereljük be a hangszedőt

Az első lépés Analógiába – Így szereljük be a hangszedőt

Valaki próbált már fényképezni és hangszedőt beszerelni egyszerre? Lehetetlen, de egy sokoldalú állvánnyal és pofátlanul jó objektívvel lehet próbálkozni. Nekem ennyi sikerült, megmutatom a dolgot, hiszen megint olyan népszerű a lemezjátszózás, hát cseppet felvágok, hogy én mit tudok belőle.

Ugye van az a Rega hangkar az én Pink Triangle lemezjátszómon. Meg a polcomon szépen japánosan becsomagolva egy amúgy kacér-pucér hangszedő. Népies nevén tű. Gondoltam, itt az alkalom, hogy összehozzam őket.

Ide jön majd a hangszedő

Rutinos Rega-tulajok rögtön kiszúrhatják, hogy ebből a hangkarból nem gyári madzagok lógnak ki. És tényleg. A lemezjátszó már így jött. Valamiféle Cardas drót, a végén Eichmann dugókkal. Mindenesetre elég hajlékonyak, szabványos színekkel vannak jelölve, egyelőre jó lesz. Nézzük a következő lépést. A ZYX kerüljön bele. Valahogy így.

Látszik, hogy a ZYX tervezője szerelt már hangszedőt hangkarba. Az anyák ugyanis be vannak építve az Airy3 testébe. Így nem kell egyszerre négy kéz, mikroszkóp, gondolatvezérelt villáskulcs a beszereléséhez, nem azzal fogjuk az időnket tölteni, hogy lehetetlenül apró csavart és anyát keresgélünk a közelről meglepően lukas padlón. Szóval tűvédő fenn, az ujjammal szépen megtámasztottam a ZYX-et, két csavarral pedig lazán odafogtam a Regához. Jöhetnek a kábelek.

Egy normális csipesszel pillanatok alatt megvan ez a művelet is. Meglenne. A ZYX tervezője ugyanis nem írta fel, melyik kis érintkezőre milyen színű kábelt is kell felhúzni. Talán már túl sokat szerelt, és kis izgalomra vágyott. Nekem nem ment fejből, csak elő kellett szednem a hangszedőhöz kapott kis füzetet, mert abban benne van a megoldás. Persze drótozás közben egyszer levertem a tűvédőt, ezernyolcszázas vérnyomás, szívinfarktus, de szerencsére semmi baja sem lett a hangszedő legérzékenyebb részének. Minden drót a helyén, akkor keressük meg az Airy3 legjobb helyét a hangkar végén.

Rega kart Rega sablonnal tudunk beállítani

Az első lépés a Rega karokhoz adott sablon használata. Az enyém vagy húszéves. Talán a Zsolt Audioban vett, vagy legalábbis az akkor fura német-magyar, szó szerint testvérvállalatként üzemelő cégtől vásárolt Rega 2-ből származik. Korának megfelelően elnyűtt állapotú, de működik. A lényeg, hogy a beszerelt hangszedő oldalai párhuzamosak legyenek a felfestett csíkokkal, mert ekkor lesz a legkevesebb követési hiba, így nem fogjuk tönkretenni a tűszár felfüggesztését a hangszedőben, mert nem féloldalas terhelést fog kapni, és így fog a legkevesebbet torzítani a lemezjátszás közben. Na és ha a tű pont a papíron lévő célkeresztben van, akkor a túlnyúlás is jó. Ez elég pepecselős munka, nehezen látni, hogy elöl-hátul egyformán párhuzamos-e a párhuzamos. Én még a tűvédőt itt sem veszem le. Ha ez megvan, jöhet a tükör.

Jöhet a tükör

Persze nem a párom piperetáskájából túrtam elő. Ez egy különleges, kifejezetten hangszedő beállítására való szépészeti eszköz. Ezen ismét lehet ellenőrizni a párhuzamosságot, a túlnyúlást és még a VTA-t is. Ezt megmagyarázom. A három betű a Vertical Tracking Angle kifejezés rövidítése. Optimális esetben a hangszedőnek a lemez síkjával párhuzamosan kéne lennie. Amennyiben előre vagy hátra dől, a tű nem dolgozik optimálisan, annyira nem, hogy az egész hangkép átbillenhet szörnyen mély vagy rettentően magas tónusba. A jobb hangkarokon lehet ezt beállítani. Általában nem csinálnak nagy faksznit belőle, elég egy csavart meglazítani, belőni a magasságot, meghúzni és kész. Persze a Rega-n ilyet egyáltalán nem lehet végezni, a gyár lemezjátszóin a saját hangszedőivel kábé jó, a többiek meg így jártak… Szerencsére a CNC esztergák egyre olcsóbbak és elterjedtebbek, így a hifi kisipar egyik kedvenc foglalatossága a VTA állítást lehetővé tevő fémipari szerkezetek gyártása. Sajnos aki látott már legalább öt hanglemezt, az tudja azt is, hogy mind eltérő vastagságú. Ezért mindegyikhez át és át kéne állítani a VTA-t, lehetőleg intenzív csavarhúzózás, villáskulcsolás nélkül. Valahogy így. Miután VTA-t állítani egyáltalán nem lehet a Regámon, így nem is vesződtem vele, de a tükör és a szemmértékem szerint majdnem jó. Jöjjön a tűerőmérés.

Shure tűerőmérő

Van nekem a lemezjátszószerelős ládafiámban egy ilyen okos kis Shure tűerőmérő. Régesrég hozta nekem az egyik au*pairként tevékenykedő exem Angliából. Tulajdonképpen egy aprócska, precíziós mérleghinta. A sarkát a pöcökhöz kell tenni, ami majd a lemezt fogja középen tartani. Utána a csúszkán be kell állítanunk, hány grammot is akarunk mérni. A ZYX kettőt ajánl, ez látszik a képen. Jó, nem ez látszik, hanem egy, de a libikóka végén két vájat, van, és az egyikben a beállított érték pont kétszerese lesz a valós. Valahogy így.

A ZYX tűje a megfelelő mélyedésben

A kar végén lévő ellensúlyt addig kell tekergetni, amíg a mérleg egyensúlyba nem kerül. Érdemes ilyenkor az antiskating-et, vagyis a tűt a lemezjátszás folyamán kifelé húzó erőt nullára állítani, így könnyebb lesz a mérés. Az én Rega karomon az ellensúly sem szokásos, ezt a részét is sokan tuningolják. A lényeg, hogy a tűerőmérőn lévő kis tükörben az látszódjon, hogy a mérleg két szára egyensúlyban van. Valahogy így.

Egyensúlyban

Aztán jöhet az antiskating beállítása. Ezt lehet csak úgy saccperkábé, aminek a végeredménye persze nem lesz pontos, és nagyon gondos munkával belőni, aminek a végeredménye szintén nem lesz pontos. Vagy hagyni az egészet, és nem foglakozni vele. Én a gondosan beállított pontatlanságot szeretem, de ahhoz szólnia kell a lemezjátszónak. Na uccu. Hangkar rögzít, rövid, de nyögésekkel teli utazást tesz a Pinkem a padlóról az állványra, és jöhet a drótok megfelelő helyre dugaszolása. A ZYX alacsony kimenetű MC hangszedő, egy normál erősítő nem tud mit kezdeni az általa szolgáltatott millivoltokkal. Ezért nálam egy jelet felerősítő MC trafóba kerül. Ez egy Kondo S9, egy darab világcsoda, de erről majd egyszer később. Szóval karkábel a trafóba, a trafóból egy másik drót az erősítőmbe. Óvatos hangerőnövelés, persze búg, mint a veszedelem, és veszi a rádióműsort is. A földelés nem jó, lehet játszani a kar-trafó-erősítő összemadzagolás mátrixával. Hamar sikerül a búgást egészen elhalkítani. Lemez föl, valami Dire Straits, hát ez szól. Azért van baj is. Túl hangos. A genya módon szuperérzékeny Zu-k egyszerűen üvöltenek a szinte teljesen letekert potméterű, nagyjából 10 wattos AI 300-al. Aztán sikerül eltalálni a jó hangerőszintet.. Az örömtől hirtelen meghallgatom az első Dire Straits lemezt végig, aztán egy Hungaroton lemezről valami Vivaldit, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és az akkor még normális Benkő Dániel lantozásával. Utána jött egy Beethoven kilencedik, majd egy kis Cocteau Twins. Azt hiszem, helyzet van.

Zenesarok


2 thoughts on “Az első lépés Analógiába – Így szereljük be a hangszedőt”

  • Hálás kösz, lassan már kezdem érteni a beállítás titkait. Persze még mindíg egyszerűbbnek tűnik külsÅ‘ firewire audio interface meghajtó szoftvert installálni az OS X alá 🙂


%d blogger ezt szereti: