Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Na ezt nem adom, ez a feliratok sablonja, ez még kellhet nekem – mondta Gyuri bácsi, amikor kezembe nyomta az előerősítőm dokumentációját. Nem egészen értettem a dolgot, gravírozáshoz, lézeres betűbeégetéshez minek ilyen, kartonból kivágott alkalmatosság, de aztán megkaptam a választ is. Tussal rajzoltam fel a feliratokat, ahhoz kell. Nesze neked számítógéppel vezérelt feliratozó masinák, itt és most a csőtoll meg a betűsablon nyert. Eddig is ámulattal néztem a Klonedo II-re, az az Audio Note Japan M7 inspirálta előfokra, de ez még inkább megerősített abban, hogy valami nagyon különleges darabhoz jutottam.

 

Gombok, mint idegen testek, avagy a kínai CNC bosszúja

Na nem egy Kondó féle erősítőhöz potom áron, arról szó sincs. Nem is várható el ettől a doboztól, sokkal kevesebb egzotikus alkatrész van benne, mint akár a végfok párjában, akár a japán tesóban. Persze azért kapott Elna Cerafine kondikat, meg tantál ellenállásokat, olcsó, csattogós hangerőszabályzó az E-Bayről

Alkatrészre simán el lehetett volna költeni még ötször ennyit, de akkor se lett volna belőle igazi M7, ezt már rég tudom, de titkon és más is akartam. Valami olyasmit, mint az angol Audio Note M3-as előfoka. Emlékeimben nagyon erősen él az a szerkezet. Valamelyik BHES nyitása után pár órával érkezett meg Peter Qvortrup egyik Mercijének a csomagtartójában, azon frissiben, hidegében kellett bedugni a demó láncba, ami nagy hülyeség és igen rizikós dolog. Mert ilyenkor minden nyűg előjön és minden erény félősen a sarokba szokott húzódni, hogy csak akkor jöjjön elő amikor minden látogató már elment. Ilyenkor jönnek a bennfentes beírások a fórumokba, hogy debezzeg éjfélkor aaaaakorát zenéltünk.

 

Azért akadnak igencsak jó alkatrészek is a Klonedo M7-ben

Na az M3-nak nem kellett az este, nem volt szégyellős, a sarokba küldte az M2-őt, átvette a hatalmat, kiosztotta minden darabnak a feladatát a láncban, pont mint egy karmester. Vége lett a bizonytalankodásnak, minden lemez, CD egyforma biztonsággal szólalt meg, még a lemezzaj is megadóan elfogadta, hogy csak a bevezető barázdán juthat szóhoz, utána  a háttérbe kell vonulnia. Ráadásul mindezt nem abban a fura, hosszúkás, műanyag előlapos, másfél lépésre egy hobbiprojekttől dobozban tette, hanem szép nagy fémházba, elegáns alumínium előlappal, kézre álló kapcsolókkal. Rögtön beleszerettem az M3-ba, tudtam, hogy valami nagyszerű produktumot tekergetek reggeltől-estig.

 

Gyuri bácsi érti a dolgát

Azóta nem kevésszer találkoztam már ezzel az előfokkal, és mai eszemmel sem mondok róla más. Egy rettentő kiforrott és meglepően univerzális eszköz, ami alapját adhatja egy nem akármilyen hifi láncnak és itt nem csak AN és Kondo dolgokban kell gondolkodni. Az M3 már annyira jó, hogy szinte mindenen átjön a klasszisa, de annyira még nem kifinomult az alkatrészkészlete, hogy igazán csak márkatársaival fussa ki magát igazán.

 

Az a fránya tus

Titkon azt reméltem, hogy az én M7 klónom is valami ilyesmit tud majd. A kapcsolása persze egész más, de az alkatrészekben van rokonság. Izgatottan vártam a találkozást, már szinte éreztem a kezemet a kínai CNC esztergák gyártotta tekerőgombokon, amikor beléptem Gyuri bácsi szobájába. Az én M7 klónom járódott és Gyuri bácsi csak annyit mondott – piszok jól szól.

 

Nem géniusz, csak dolgos mester

És tényleg. Az másodpercek alatt kiderült, hogy nem Kondo féle magasságokba repíti a rendszert, ahhoz hiányzik valami egész mélyről jövő, könnyed, de mégis megfellebbezhetetlen megszólalás. A Klonedo M7 ehhez nem elég gyors, levegős, dinamikus, sokszínű. Csak egy jó mester egy zseni mellett. Mondjuk Hummel kontra Mozart. Na jó, azért ennyire nem. Mint mondjuk Constable kontra Turner. vagy leginkább Andy Grove kontra Kondo san. Szóval Gyuri bácsinál hallgatgattam, csattogtattam  a Klonedo M7-et és kifejezetten elégedett voltam vele. Tisztára úgy viselkedett, mint egy M3 -és én nem is akartam mást. Most itthon van, ismerkedünk egymással, Klonedo II olyan fura dolgokkal, mint a tranzisztoros végfok, amivel a szülőhelyén nem találkozhatott, de nem tűnik nagyon háklis zeneszerszámnak. Szerintem jó barátok leszünk.

 

Fent a cső, lent a szorgos kondenzátor meg ellenállás

 




%d blogger ezt szereti: