Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő
A Zyx már megint vendégségbe ment.

Az embert néha pofáncsapja a világ változása. Engem legutóbb csütörtökön suhintott. Éppen egy hifis fórumot olvasgattam, ahol az egyik résztvevő az interneten kért segítséget a szubjának a beállításához. Jöttek is a válaszok, hogy tologassa, forgatgassa, tekergesse rajta a gombokat, és az sem baj, ha meghallgatja 60hz-es mérőjellel is. A felhasználó mindezt szorgalmasan meg is tette, de valahogy mégsem érzi igazán tutinak a dolgot, pedig még a Youtube-ról is letöltött hozzá 60Hz-es videót.
Igen, a Youtube-ról. 60 Hz-et. Na ekkor éreztem, a világ elszaladt egy kicsit mellettem. Én még tuti valamilyen tesztlemezt/CD-t kértem volna kölcsön, de tudom, ez a régmúlt, így ma azt gondoltam volna, hogy az ember letorrentez valami ilyesmit, ha kell, de hogy a Youtube? Én is használom persze, gyerekvideókat töltöm fel ezerrel a nagyiknak, meg nézek jó kis zenéket,, de hogy ez a himihumi tömörítésekkel, ilyen-olyan hangminőséggel az elsődleges hely legyen, ahol hangzó anyagot keresnek, hát ez meglepett.
Aztán még szombaton is ezen a modern világ dolgon járt az eszem, amikor Zsolthoz mentem egy kicsit hallgatózni.

Háklis, vagy csak még nem járódott be?

Persze rögtön belefutottam abba, hogy én egy őskori csávó vagyok, mert az első pillantásomat a lemezjátszóra vetettem. Xerxes, Artemiz, ZYX Airy 3, vajon milyen lehet ez így együtt? Zsolt rögtön lehűtött. Hát bajok vannak ezzel a hangszedővel – mondta fancsali arccal – nem követ úgy, ahogy kéne, ráadásul nem is szimmetrikusan csinálja, kell neki a nagy tűnyomás,, így az antiskating sem ezres… Na de ezeken túl hogy szól -türelmetlenkedtem. Nem szólt semmit, csak felrakott egy lemezt és elvonult, hogy hozzon egy jóárasított, jóízesített zöldteát, meg egy adag mézespuszedlit. Ekkor előtört belőlem a modern csávó, telefon zsupsz elő, és csináltam egy csodás körsvenket, hogy majd legyen videóbetét is ebben a posztban. A tea és puszedlimennyiség viszont meglepett. Vagy nagyon rossz a ZYX, hosszasan kell majd szerelgetni, mást is hallgatni, vagy nagyon jó és hogy éhen-szomjan ne halljunk a zenélés közben, hát arra érkezett a tartalék.

A második tipp jött be. Ugyan fel voltam készülve, hogy mindenféle pattogások, meg recsegések lesznek a rossz követés miatt, de semmi. Azt tudni kell, hogy ez a ZYX bizonyos szempontból olyan, mint egy brilliáns CD játszó. Rettentő kicsi zajjal játszik le mindent, aki a lemezek nemkívánatos pattanásai, durranásai miatt nem tudja megkedvelni a lemezjátszást, a digitális nesztelenségre vágyik, annak ez a hangszedő való. Legalábbis tökéletes állapotban. ez viszont ugye nem az volt mérve, de füleltem én innen, meg onnan, de semmi. Még Melogyija gyomású Emil Gilelsz-en sem. Meg semmin sem. Aztán eszembe jutott egy tábla a nyíregyházi MM-ből, miszerint bakelit lemezek, ha már ott is árulnak ilyeneket, akkor ez mégis modern dolog, szóval minden rendben van. Éljen soká a bakelitlemezjászás! Pláne egy meglepőe gyorsasággal újra bejáródott Airy 3-al, ami nem csak nekem, de úgy tűnik vendéglátómnak is elnyerte a tetszését.

Bakelit lemezek osztály, mert hülyék azok nem vagyunk.

Volt ott más modern dolog is. Egy fehér előlapos Heed Obelisk Si. Hát az nagyon modern, ilyen még sose volt a Heed kínálatában, de meg kell vallanom, olyan hatást keltett, mint amikor az édesanyám öntapadós fóliával újította fel a konyhaszekrényünket, és néhol körömlakkal javította a kisebb hibákat. Ha anyukám konceptuális művész lenne, akkor az Így gyötörtetik meg a látás, avagy a felrobbant kávéfőző diadalának végső eltüntetése a szem elől a lakótelepi konyhán címet adhatta volna neki,de inkább senki sem rótta ezt fel neki, hiszen abban a rettenetben olyan utánozhatatlan borsó meg meggylevest tudott készíteni… Szóval az a fehér előlapos új Si ronda, de jó, de Zsolt valahonnan elővarázsolt egy fehérre festett tetőt is. Az angolok akarták a fehér előlapot, a svájciak meg hozzá a tetőt is – mondta, és be kell valljam, így egy nagyon is barátságos készülék kerekedett a kis erősítőből.

Tiszta fehérben.

Otthon próbára is fogtam. Kemény próbára. Elpakoltam a komplett csúcs Heed láncot D/A konverterestől, előfokostól-monoblokkostól, és a CD futóművet közvetlenül a beépített kártyára dugva megszületett a minimalista Heed lánc.

Minimalista Heed lánc.

Na és milyen benne az új Si? Marhaság lenne közvetlen összehasonlítást tennem az előddel, hiszen az nagyon régen volt nálam. Inkább azt mondom, hogy nagyszerű eszköz lett ez az új Obelisk önmagában, és van benne meglepetés is. Az első az, hogy mennyire jól működik a beépített D/A kártyával. Jó, a fejlesztés java erre lett kihegyezve, így tápolták-nyákolták, de akkor is. Nálam a Dactilus3 a kis mókatápjával csak vakarja az IC-it, hogy mit is kéne tennie, hogy igazán felnőjön az Si egységességéhez, jókedvű megszólalásához. Ennél nagyobb meglepetés, hogy az új Si, jó Heed szokás szerint vasalózsinórral is elmuzsikál, de valahogy nagyobb hajlandóságot mutat az eltérő kábelek közötti differenciák megmutatására, mint elődei. Szóval itt van egy fehér erősítő ami remekel a digitális versenyszámban – mi a modern, ha nem ez?

Mi a modern, ha nem ez?



%d blogger ezt szereti: