Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Minek nevezzelek? – Audio Technica ATH-EM9d fejhallgató

Minek nevezzelek? – Audio Technica ATH-EM9d fejhallgató

Apám igazi férfinak bizonyult, tehát elájult a látványtól. Én nem, csak rettegve néztem azt a kétméternyi vékony gézcsíkot, amit az orvos a gyulladt fülembe készült tömködni. Nem volt kellemes, ráadásul vagy tíz napig volt a rendszeres reggeli program, hogy egy ilyen, gyógyszerrel átitatott pamutkígyót húztak ki és tömtek be a hallójáratomba, abba, ami amúgy is igen fájdalmasan reagált minden érintésre. Szerencsére édesanyám többet nem követte el azt a hibát, hogy az apámmal engedett el orvoshoz, így legalább az nem nehezítette a dolgot, hogy tízévesen egy elalélt szülővel kell tömegközlekednem.

A különös páros, egyenesen Japánból.

Ama gézcsík felhelyezése óta nem nagyon szeretek semmit se betömni a fülembe, még egy fülhallgatót sem. Legtöbbször unalmas utazások közben jutott ez eszembe, de amikor szereztem egy iPod Nanót, az első repülőút végén nagyon kellemetlen meglepetés várt. Egyfelől alig hallottam a zenét, mert a kis Apple termékhez adott füles csillapítása édeskevés volt a francia-olasz koprodukcióban készülő ATR hajtómű- és légcsavarzajának a távol tartásához, másodszor a légnyomásváltozás igencsak meggyötörte az így bedugaszolt fülem, és még napokig úgy pattogott, mintha egy nagy és piszkos vinillemez lejátszását élném végig a mindennapokban.

Valami más kellett. Kicsi, kényelmes, nem fülbedugós, de nagyon hordozható valami. Olyasmi, mint a Focal Spirit One, bár nekem ez is kicsit nagy és fellengzős, de legalább praktikusan kicsire össze lehet csukni. Nagyon fontos ez, amikor az ember azon is elgondolkodik, hogy kettő vagy három zoknit vigyen, hiszen a kézi táska űrmérete igencsak véges, a csomagfeladás meg macerás és rizikós.

Ebben a semmitmondó táskában feltünés nélkül utazhat a kis AT.

Na meg van nekem egy egészen remek Audio Technica fejhallgatóm, ami pompázatos, elegáns, de ez mind apróság ahhoz képest, hogy roppant kényelemes és igen hosszan hallgatható, gyakorlatilag minden zenei műfajon. Nekem pont ez kellett, csak kicsiben, hordozhatóban és nem fülbe gyömöszölősben. Ja, és én ráadásul szemüveges  vagyok, tehát fontos, hogy a pánt ne feszüljön a szárának. Rettentő lelki nyugalommal kezdtem az AT kínálatának a megtekintésébe, hogy úgysem lesz semmi nekem való, aztán persze rögtön belefutottam az otthoni fejhallgatóm mobil változatába. Ugyanaz a fa, ugyanaz a stílus, csak kicsi, praktikus és méregdrága. Viszont ez a fülre akasztós dolog nagyon megtetszett, a japánok már a Sovereign nem hétköznapi fejpántját is zseniálisra tervezték, hátha ez is bejön.

Meglepően kényelmes viselet az a fura, fülre akasztós pánt.

Így került képbe az ATH-EM9d. A világ legfurább nevű fülesboltjának a tulaja azt mondta rá, olyan, mint valami belső hűtésű féktárcsa. Hát olyan, csak éppen sokkal cukibb, és van egy különös előnye, hogy például autós újságírók  erősen törhetik a fejüket, hogy ezt az izét ugyan melyik sajtóúton osztották?

Ez a doboz sajnos már megcsócsálva érkezett hozzám.

Az ATH-EM9d megérkezése pillanatától nagyon-nagyon japános. A papírdoboza, amit majdnem teljesen elemésztett a posta, egyszerre elegáns és praktikus. A kis ablakon kikandikál az egyik fejhallgató maga, a papírját megtapintva pedig rögtön eszünkbe jut, hogy ezen a téren a a japánok utolérhetetlenek. Na de ki tud ennél a részletnél, a csomagolásnál hosszan időzni néhány blogírón kívül, amikor a lényeg maga a hangkeltő szerkezet, ami egy 65-105 centi hosszú kábel végén lóg. Azért van ez a faramuci hosszúság, mert a bal oldalra szánt hangszóró rövidebb vezetéken csücsül, így könnyebb a nyakunkba hajtogatni. Leírva ez hosszúnak tűnik, de csak arra elég, hogy egy ingzsebben csücsülő valamilyen zenelejátszóra dugjuk. Az AT szerencsére gondolt azokra is, akiknek hosszabb drót kell, és mellékelt a füles mellé egy 110 centis toldót. Hogy a vezetékek ne gabalyodjanak össze reménytelenül, egy kis fekete tok van a segítségünkre. Kívülről semmi különös, még egy árva felirat sincs rajta, nagyon előrelátó módon, mert zárva még a legfifikásabb tolvaj sem gondolná, hogy nem valami gagyi kis tolltartót vagy gyereknapszemüveg-tartót lát, hanem egy komoly Audio Technica fejhallgató hordozóeszközét.

Mégsem egy gagyi kis tolltartó, hanem igazi Audio Technica kiegészítő.

Ahhoz ki kell nyitnunk. Itt már szembenéz velünk a gyártó logója meg a neve, szigorúan kis betűvel írva, meg három zseb. Az egyikbe a toldókábelt hajtogathatjuk, a másik kettőbe pedig magukat a fejhallgatókat. Ügyes, ötletes és praktikus.

Úgyes és praktikus, és ennél sokkal kevésbé kell összegubancolni a drótot, hogy elférjen a hordtáskában.

Pont mint az EM9d fülre állítása. A kihajtható, magasságban is állítható pánt rész ugyanis remekül illeszkedik, és pár perc után fel sem tűnik a jelenléte. Nagyon stabilan tartja a hangszórós részt a helyén, és meglepő módon nem csak állva, hanem fekve is meg lehet találni a megfelelő pozíciót. És igen, igenigenigen, elfér az egész szerkezet a szemüvegem szára mellett is. Némi helyezkedés kell, de nem vészes a dolog. A japán fejhallgató hamar összebarátkozik a japán szemüvegkerettel.

Meglepően széles tartományban állítható a tartópánt.

Egy dolog viszont egyáltalán nem japános az EM9d-ben. A hangja. A felkelő nap országának lakói ugyanis szeretik a magasban kiemelő hangú, sőt ott fémesen keményen megszólaló hangkeltő eszközöket. Nem csoda, hiszen rengeteg hangszerük is ilyen, amikkel remekül az őrületbe lehet kergetni a legtöbb európait. Igaz, ez a csörömpölés utáni vágy egyre csökken a japánokban, ahogy egyre több, nem szigetországi zenét hallgatnak, és ez megmutatkozik a berendezéseiken is. Például a fülesemen. Igazán mély hangjai nincsenek, ez a méretéből és részben a kialakításából adódó kompromisszum, viszont remekül imitálja a basszusokat. Szerencsére fémes és szúrós magasai sincsenek, ami az egyik legnagyobb gátja lehet a tartós együttélésnek. Még okostelefonról hallgatva sincs semmi bántó a hangjában. Az AT-nál, nagyon ügyesen, vettek egy nagy adag középsávot, azt egy kicsit megédesítették, beszórták egy adag finoman fókuszáló térhatással, hozzáadták a fizika lehetőségeivel ügyesen játszó mélytartományt, majd ráillesztettek a biztonság kedvéért finoman lekonyuló magasakat. Mindez kapott egy roppant egyedi és praktikus külsőt. Egy Michelin ellenőr biztos nehéz helyzetben lenne, ha értékelnie kéne. A Bib Gourmand biztos kijár, de megérdemli a csillagot is?

Megérdemli a csillagot is?

Talán meg. Igaz, ehhez úri környezetbe kell vinni, a t.c. Konnekt 8-cal megtáltosodik, a hangja kikerekedik, megnyugszik és egyszerre kinyílik, na de ez egy teljesen értelmetlen összeállítás, még ha igen kellemesen is szól.

Finom részletek.

Repülés közben nem is ezen törtem a fejem, inkább a fura kivitelből adódó előnyöknek örültem. Az EM9d ugyanis meglepően jól csillapítja a zajokat, pont annyira, hogy ne legyen kellemetlen az a hangerő, amikor a motorzaj már kint reked, de annyira nem szoros, hogy egy jó nagy nyeléssel ne sikerülne a dobhártyám feszülését megszüntetnem azon a fránya 3000 méter körüli magasságban, ami a fülbedugós hangkeltőknél lehetetlennek bizonyult. A szállodai szobában pedig már annak, hogy fránya hosszú utazás ide, álmosító borok a vacsoránál oda, a telefonomon levő egész Deep Purple-albumot végig tudom hallgatni élvezettel. Talán mert az is Made in Japan?

EM9d



%d blogger ezt szereti: