Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Van, aki forrón szereti? – Jungson JA-88D erősítő

Van, aki forrón szereti? – Jungson JA-88D erősítő

Van ez a kerülgetés dolog. Autóval például remek dolog, jóóó nagy tempóval be a bóják közé, aztán kormány jobbra-kormány balra gumik csikorognak, ajkak mosolyognak, újjé a szlalom nagyon jó.

Vagy a csajokkal. Egy szemvillanás valahol, este egy helyes pofiról álmodás, furmányos telefonszám-megszerzés a közös barátnőtől, tipródás, hogy hívjam vagy se, aztán kiderül, már rég várta, mert a közös barátnő rögtön elmesélte, hiába kértünk némi diszkréciót, így a mamlaszskálára rögtön fölkerültünk, de minden jó, ha a vége jó.

Van itt erő dögivel!?

Meg a hificuccokkal.Harminc kiló, 80 tiszta A-osztályos watt és kínai gyártmány. Hűűű. Elkérjem? Dög nehéz, mozgatni állandó sérvveszéllyel jár. Na de A-osztály. Na de 80 watt. Na de fűteni fog ez a dög, mint egy megkergült villanytűzhely. De annyira jó a sajtója, meg kínai. Kínai High-End hifi.

Négyzetméternyi hűtőfelület, gondosan burkolt hálózati trafó nagy Jungson emblémával, és a dög melegben ücsörgő kondenzátorok

Na jó, de mit jelent az hogy kínai high-end hifi? Majd megmondja ez a böhöm Jungson, amivel a Németországból megebayelt Avantgarde tölcséresek hazahozatala óta szemezek. Az erősítő ajándékba járt a német hangszórókhoz, a tulaj ezekkel üzemeltette őket. Megpróbáltuk megkérdezni hogy milyen, olyan igazi magyar turista módjára. Gut -kérdeztük és néztünk hozzá kérdőn. Gut, mondta a tulaj és még ökölbe is szorította hozzá a kezét felemelt hüvelykujjal, hogy nyomatékosítson.

A kegyetlenül világító kijelző, ami balra a bemenet számát, jobbra a hangerőt égeti be kérlelhetetlenül a retinába.

Aztán a barátomnál jó időre lefelejtődött a Jungson, majd tévénézős erősítő lett belőle, ahol becsülettel bevált, de egy lakásfelújítás remek alkalmat adott arra, hogy pár napra hozzám költözzön a JA-88D.

Persze már a garázsban megbántam, hogy elkértem. Innen nagy, onnan hatalmas, de mindenhonnan nehéz. Rettentő nyögések közben tettem fel az asztalra, ahol egy komplett Heed láncnál sokkal nagyobb helyet elfoglava boldogan vigyorgott rám a Jungson a nagy Deprez műszereivel, hogy ez kemény dolog, férfi munka volt, akkor jöjjön a zenehallgatás.

Én nem igen láttam a mutatók táncát

Jöjjön. Kábelek csatlakoztatva, bekapcsolás, távirányító a kézben és ekkor megnyugodtam. Tudtam, hogy érdemes volt elcipelni ezt a nagy dög erősítőt, nyögni alatta, mert ez a nagy vas olyat tud, amire, azt hiszem csak egy kínai termék lehet képes.

Akadnak a távirányító gombjai

Íme, a nagyvonalú gagyi, minden idők legbutább és legpalifogóbb távirányítója. Az ihletője talán valamelyik olasz manufaktúra volt, pontosabban annak a fényképe. A Jungson megoldásánál ugyanis a forma stimmel, de semmi más. Kezdjük a fával. Gondolom a Jangcéból halászhatták, vagy ha nem, akkor hosszasan áztatták kádakban, hogy később jól elvetemedjen. Hogy ez nem egyedi hiba, az más tesztekből is kiderül. Normál mennyiségű napfény és hő hatására a távirányító fedelének az egyik sarka kezdett szépen felkunkorodni, mintha egy macska farka lenne. Ez két igen komoly hátránnyal jár. Az egyik, hogy a lakkozás kezd múlt idővé válni, de ennél kellemetlenebb, hogy a fém gombok egyszerűen szorulnak. Amúgy sem a könnyű járat mintaképei, de így duplán izgalmas, hogy hamarabb sikerül-e a hangerőt emelő fém lapocskát azelőtt kiszabadítani a kaján fa fogságából, hogy annyi wattott pumpáljon ki magából a Jungson, ami már üvegtáblák repesztésével járna.

A száradó fa vetemedik. Ja és a lakk is kopik róla.

 

És ez még csak a távirányító egyik fele volt. Az alsó rész sem hétköznapi. Két mágnes tartja a helyén, egy könnyed mozdulattal el lehet tolni, hogy hozzáférjünk az elemhez, ha azt netán cserélni kellene. Nos mint tudjuk, a távirányítók nagy-nagy elemgyilkosok, egy CD meghallgatása közben elfogyasztanak akár három-négy darabot is, egy rendes távirányítókezelő ezresével veszi őket, és tucatjával állnak a fotelje mellett a cseredarabok. Vagy nem? Ez tévedés lenne? Elég félévente egyszer cserélni, vagy még ritkábban? Na de ha ez a helyzet, akkor nem lehetne megoldani, hogy a távirányító alsó része ne csúszkáljon állandóan, igen kényelmetlenné téve a használatot a vetemedő felső részt kihívásain túl?

Egy lézerrel a fába égetett kis kéz hívja fel a figyelmet arra, hogy ott mennyire nem illeszkedik a fém a fához. Csodás ez a tervezői előrelátás.

Aztán az az előlap, pontosabban a látványkomplexum. Vagy retinapörkölő erősségű kék ledfényben járják a táncukat a mutatók, vagy egy kis ablakban azt láthattam, hogy éppen melyik bemenetet erősíti a Jungson és mennyire, esetleg mindkettőt, vagy éppen semmit sem. Olyat esetleg, hogy kivilágítás nélkül járják táncukat a műszerek, olyat nem lehetett kapcsolni a jelentőset kattanó relével. Rendben, a kék led az első Krell erősítők idejében még hűdehűha dolog volt, aztán később trendi lett, de manapság már inkább bénának és bazárinak hat.

Szimmetrikus felépítésével a Jungsonnak ez a legbarátságosabb nézete

Szóval kikapcsoltam rettentő sok kattogás közepette a szobát UFO múzeummá varázsoló kék világítást, megtaláltam a megfelelő bemenetet, persze sok kattogás közepette, majd pár kattogással beállítottam a hangerőt is. Párom, aki nem értette, hogy mire föl ez a nagy kattogáskoncert, ekkor jegyezte meg, hogy miért szól ez ilyen tompán és miért döng a basszusa.

Hangszórócsatlakozó. Itt mi megy ki abból, ami a konnektorból bejön?

Talán mert alig működik, mondtam volna neki, de láttam, nem nagyon érdekli őt ez a hifi téma, így csak magamban csodálkoztam azon, hogy szobahengerőn a kivezérlésjelző műszer talán ha három milliméternyit mozdult ki a helyéből. Próbáltam trükközgetni egy kicsit itt, egy kicsit ott, de semmi. Az én érzékeny és 12 ohm körüli impedaniájú Zu dobozaimmal, úgy tűnt a Jungson nem tud mit kezdeni. Lehet, hogy annyira kicsit kell erősítenie a bejövő jelen, hogy bénán szól. Na most persze jöhetnek a kommentárok, hogy is képzeltem ezt, hogy jó lesz, amikor csak 8 ohmig van ajánlva az erősítő, de találtam ám olyan oldalt is, ahol 16 ohmig használhatónak mondják, meg ilyen szuperérzékenységgel mit akarok, de a német gazdájánál a hasonlóan könnyen hajtható Avantgarde Audio tölcséresekkel zenélt. Feladtam volna, de barátom váltig állította, hogy máshol igen jól szólt ez a kínai nagyvas, és nincs értelme kételkednem a szavaiban.

Rettentő méretű hűtőbordák

Épp azon gondolkodtam, hogy még mit kéne kölcsönkérnem, hogy igazán élvezhessem eme kínai nagyvas produkcióját, amikor óvatlanságom majdnem végképp megpecsételte a további ismerkedésünket. Véletlenül ugyanis a tetejéhez értem, ami majdnem megsütött.  Na most persze jöhetnek a kommentárok, hogy is képzeltem ezt, hiszen egy A-osztályú erősítő a konnektorból móhón kiszippantott energia felét fűtésre pazarolja, de a Jungson ott volt meleg, ahol legkevésbé vártam volna. A pufferkondik felett. A másfél négyzetméteres hűtőfelületűnek mondott tényleg impresszív réz hűtőbordák ugyanis meglehetősen nagy hatékonysággal tették a dolgukat, de a tetőlap alatt csak úgy gyűlt a meleg. A nagy és gondosan tokozott hálózati trafó ugyanis másodállásban rezsóként funkcionál, a fölé épített kondenzátorok ezért folyamatos trópusi környezetben végezhetik a dolgukat. Én csak remélni tudom, hogy ott minden gondosan lett méretezve, hiszen tudott dolog, hogy a kondenzátorokat működtető füst például túlmelegedés hatására is ki tud szállni belőlük….

Innen jön az erő, meg a meleg

Na és akkor most az kéne, hogy jöjjön, hogy kivettem a szekrényből egy tökjó hangfalat és attól a Jungson 88D megtáltosodott,soha ilyen tempót, erővel kombinált lágyságot, hajtást nem tapasztaltam, igazi tuti ajánlott vétel, mindenkinek ajánlott, tuti best buy…. de nem. Hagytam a fenébe az egészet, mert kaptam egy telefont, hogy ez a gigászi erősítő pár nap múlva amúgy is elköltözik, már megvan a boldog új tulajdonosa. Csak remélni tudtam, hogy a Jungsonról nem derül ki, hogy más dobozzal is csak azt tudja bizonyítani, hogy csak papíron van benne erő, meg műszerre kötve, de valós környezetben erőtlen, elfullad, csak a falból szívja a wattokat, de azt már képtelen zenévé formálni.  Nem lenne persze meglepetés, ha ez derülne ki róla, nem ez lenne az első ilyen erősítő a hifi világában.

Négy bemenet között válhatunk. Az új modellben már phono fokozat is van.

Hát ennyi. Nem lettem lekes Jungson fan, nem lettem meggyőzve kínai hifiileg, amiről aztán a netes kutakodás közben kiderült, nem is olyan egyértelmű, hogy a porcelánok és a lőpor feltalálóinak az utódainak az alkotása.. Pedig a lehetőség ott van valahol abban az erősítőben, de ezúttal nem tudott bizonyítani, pontosabban a kínaiságát tudta bizonyítani. Azt, hogy nem Japánban készült. Van benne anyag, van benne technika, de kifinomultság, a részletek iránti figyelem, az elszántság a tökéletességre az hiányzik. Pont úgy, mint rengeteg más kínai termékből. Majd ha ez is megjelenik, akkor lesz érdemes igazán figyelni rájuk, de addigra könnyen előfordulhat, hogy pálcikákkal fogysztjuk kis tányérkánkból a rizst, és álmélkodva hallgatjuk, hogy pártunk vezérletével a kommunizmus miféle újabb csúcsit hódítjuk meg, miközben a zsebünket csak úgy duzzasztja a jüan halom, amit például nagyszerű hifire is költhetünk. Mondjuk egy jó Jungsonra?

… mondjuk egy Jungsonra?


3 thoughts on “Van, aki forrón szereti? – Jungson JA-88D erősítő”


%d blogger ezt szereti: