Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Ужидобоз II – Laconic Lunch Box II fejhallgatóerősítő

Ужидобоз II – Laconic Lunch Box II fejhallgatóerősítő
Az Uzsidoboz

Számoljunk. Kéne csinálnom egy rendes összehasonlító tesztet, mert valami ilyesmit ígértem. Itt csövezik az asztalon ez az orosz Lunch Box II, mellette szigorúan világít a kék ledjével a Heed Canalot. Egyszerű a dolog, bedugom az egyikbe majd a másikba is a remek Audio Technica fejesem és megmondom. Igen ám, de az okosok szerint az orosz versenyző nem lesz boldog a japán füles 40 ohmos impedanciájával, így kaptam mellé egy 600 Ohmos Beyer 880-at,, mondván azzal is ki kéne próbálni. Mindkettőt. Meg a Canalotot D/A kártyával, meg nélküle, mert elég más a hangja, a Lunch Boxot, vagyis Uzsidobozt alacsony és magas impedanciás állásban, mert elég más a hangja, réz és ezüst kábelekkel, mert elég más a hangjuk, digitális és analóg forrásról, mert elég más a hangjuk, aztán a Darumát is elő kéne venni, mert…

Orosz termék

Na hagyjuk. Szóval éjjel kettőkor még valahogy odakódorgok a CD tárolóhoz és kiveszek egy Nephilim albumot. Csak egy számot róla -gondolom, de egy egész lemez lesz belőle, és miközben holt lelkek száguldoztak trappolós gitártémák kiséretében az elíziumi mezőkön,, sikerült kigondolnom, hogyan is írom meg ezt a kis posztot. Dicsérni fogok, mint Ferenc József. Minden najon szép, minden najon jó, mindénnél még vagyok elégedve,  – mondta egyszer a hagyomány szerint az uralkodónk, és miért is ne mondott volna igazat?

Orosz csövek

A Beyer 880 ugyanis tényleg jó. Először is kényelmes. Engem minden fejpánt tud zavarni, nyomni, de ez a szerkezet rendben van, nem akartam két perc múlva lekapni, nem éreztem úgy, hogy egy rövidesen elkezdődő agylékelés előkészületeit végzi rajtam a fejhallgató. A párnái szuperek, lányom hosszan szemezett ezekkel a barátságos plüssizékkel, majd közölte, hogy: – Maciból ilyet, veszünk nénitől vagybácsitól. Ez magyarul annyit jelent, iszkiri szaladjunk el egy boltba, ahol adnak nekünk pont ilyen színű és puhaságú macit, amit legalább kétszer meg fog ölelni, mielőtt megunná. A hangja pedig olyan, mint a külseje. Kedves, barátságos, szerethető és hosszan hallgatható. Az egyik legjobb fejhallgató hang, amihez valaha szerencsém volt. Ami pedig szintén nagy öröm, hogy ezt a karakterét megtartotta minden forrásról hallgatva, öröm volt vele zenélni a Mac Mini – t.c. electronic konnekt 8 láncról is, meg arról is, ami úgy kezdődött, hogy egy bakelit (tudom-tudom vinil) lemezt kellett előszednem a zacskójából. De talán a legjobb párosítás az volt, amikor három kis cső világított neki a kábele túlfelén.

Masszív felépítés

Szóval amikor a Laconic Lunch Box II zenélt vele. Ez az apró kis csöves fejhallgató erősítő ugyanis jó. Igen-igen jó. Tartottam tőle, mert orosz kettős triódákkal épített erősítőket még sose sikerült igazán szívembe zárnom. Pedig tudnak arrafelé jó csöveket csinálni, már az én Klonedomban is Sovtek 2A3-ak dolgoznak. De ezeknek az apróságoknak én csak két előnyét ismertem eddig, az olcsóságukat meg a jelentős élettartamukat. Na, az Uzsidoboz Kettőben zenélnek is, de nem úgy, ahogyan sokan gondolnák. Nincs itt nagyromantikus szósz mindenhez, lágyan bársonyosodó kiemelések a frekvenciatartományban. Nem. Az Uzsidoboz nagyon híven azt adja le, amit kap. A Squeezeboxról megmutatja, hogy tök jó vele netrádiózni, de ne legyek már lusta és keressem elő inkább a CD-t a polcról, ha hallgatni akarom, mert azért a Heed DT klasszisokkal jobb. Rendben. A Heed DT-t hallgatva nagyon kellemesen szól fél órán át, majd, gondolom ahogy bemelegszenek a csövek igazán, hirtelen meglepő precizitás visz a zenébe. Mindazt hozza, amit egy jó tranzisztoros tud, de azért a középtartományba becsempész egy kis csöves ízt, azt ahogy összefonódnak a hangok, hát azt tranzisztor mindig másképp csinálja. Analógon pedig igazi retró hagzást produkál, a fejünkben pattogtatja a lemezzajt, de erről tökéletesen leválasztja a zenét, hogy ne zavarjon minket. A DT 880 itt a mennybe megy és csak valahol nagyon hátul motoszkál egy gondolat, hogy lehet ennél jobb?

Meglepő barátság?

Lehet. Az ATH-W1000 Sovereign egészen más kategória, ehhez nem kell hosszas fülelés és elemzés. Először is pontosan helyre teszi a zenészeket. Amíg a Beyerrel olyan, mint amikor a Mission koncerten a dugig tömött Pecsa leghátsó sorában álltam, ahol még mindig órási volt a buli, hiába ugráltak és énekeltek előttem vagy háromezren,  AT-vel meg olyan, mint egy jól beakusztikázott koncert a Müpa nyolcadik során. Semmi hifis szuperfókuszálás, megatérhatás, de minden érhetőbb, álláthatóbb, de ennek ellenére ugyan olyan könnyű, vagy még könnyebb is elmerülni a zene élvezetében ezzel a fejessel, mint a Beyerrel. Aztán mélyebbre is megy, meg magasabbra is, meg gyorsabb, jobb a dinamikája, többféle hangszerhangot tud, meg sokkal kényelmesebb a fejtetőt nem nyomó pántja miatt. Az AT egyáltalán nem úgy szól, mint egy fejhallgató, és ez nagy dicséret. Talán azt is lehet mondani, hogy persze, kell is többet nyújtania, hiszen a  mai utóda sokkal többe kerül.

Uzsidoboz és Beyer, a legjobb barátok

Na és ezt lehet mondani a Heed Canalotra is. Az Uzsidoboznak ugyan nincs még hivatalos ára, de a magyar erősítő többe kerül. Igaz, mint D/A konverter is működhet, a bedugaszolható kártyának köszönhetően mindig a legügyesebb és legjobb, ami  csak a cég kínálatában szerepel.  És így együtt kutya jó ez a kombináció. Nagyjából annyival, mint az AT a Beyernél. A Canalot erőteljesebb, pontosabb, precízebb, jobban bánik a ritmussal, a szünetekkel, a csendekkel, meglepetésszerűbben indítja meg a nagy hangtömegeket és állítja meg a hangszóró membránját, de közben egy cseppet sem technicista vagy erőszakos. Klasszis gyanús ez a szerkezet. *

Heed Canalot. Több mint egy egyszerű fejhallgató erősítő

Na és akkor jöjjön Ferenc Jóska. Ez a négy eszköz ugyanis tetszőleseges kombinációban is jó. A Beyer sokat pontosodik a Heed-el, az Uzsidoboz pedig remekül varázsol az AT-vel. Igazi win-win szituáció.

Fjodor – nulla egy

Azért nem hagyott nyugodni a dolog, hogy ugyan mitől működnek ezek az orosz csövek végre jól. Nekifogtam egy laza kis szétszereléshez, d sokra nem jutottam.  Nyák-lapot láttam, pár egyszerű kondit, meg egy szimpatikus kis toroid trafót, de nem mertem igazán miszlikre szedni a szerkezetet, ebben megakadályozott néhány, szemmel láthatóan még sose bolygatott csavar. Maradt az internet kíváncsiskodni. Annyit sikerült kideríteni, hogy az amerikai Eddie Current csövezős oldalnak csináltak kezdetben elektronikákat, de ma már saját néven is igen népszerűek és egész komoly a kínálatuk. Az Uzsidoboz belépő modell, ennél sokkal hűde-hádébb darabokat is gyártanak, van D/A konverterük, meg mindenféle  drótjuk is. Mégis ezen a kedves kis szerkezeten szerepel az Ф-01 felirat. Ф mint Fjodor. A cég tulaja nem véletlenül biggyesztette neve kezdőbetűjét erre a szerkezetre, ez olyan szerelemgyerek. Sokak szerelme, ugyanis a Prohardver fórumának Donpe-je, akitől próbára kaptam, szintén nagyon szereti és Fjodor személyesen ajánlotta, hogy ezt a darabot vigye haza próbára, mert ez egy kis gyöngyszem. Az. Na és hol lehet kapni, kézbevenni, kipróbálni? Hát boltban (még) nem, de tessék írni Donpe-nek. Uzsidoboz ügyben ő az igazi megoldóember.

Esti műszak
Nyolcnyolcvan
  • Na, ez a Canalot hogy szól kérdés közben bonyolultabbá vált. Már csak arra várt ez a bejegyzésem, hogy a képeket beszúrjam és olvashatóvá tegyem, amikor jött egy telefon, meg vele egy csomó fehér Heed készülék. Igen, egy Canalot is, de nem csak a színe más, mint annak a példánynak, amit én próbáltam, hanem a belseje is. Az erősítő rész szemre nem változott, de a hátoldalon ott figyel egy USB csatlakozó. Igen, elég egy ilyen kábel, na meg a Canalot megfelelő helyére bedugaszolt USB és D/A kártya, hogy számítógépről nagyfelbontású, 24 bit/96 kHz-es felvételeket is hallgathassunk. Látom már, hosszú-hosszú éjszakák várnak rám…



%d blogger ezt szereti: