Alávalók I.

Towshend állvány

Hificuccaim ifjú tinédzser korom óta speciális állványokon teszik a dolgukat. Persze a Hifi Magazin fertőzött meg, mint ahogy az egész magyar hifista társadalmat. Az Aiwa kazettás magnóm alatt lecsapott aljú-tetejű balsafa hengerek álltak, amelyek ugyan horgászati céllal kezdték pályafutásukat, mint úszók, de így is jól hallhatóan megváltoztatták a hangot. Haverom Orion minitornya alatt is működtek, az én akkori erősítőmnél – ami talán egy valutás boltban vett Rotel 820 BX2 volt – is jónak bizonyultak. Így amikor a Zsolt Audióban beszereztem a minden hifistának kötelező Rega Planaromat, nem volt kétséges, hogy a hozzá való falikonzolt is megvásároltam valami furfangos frankfurti befizetéssel. Megjött, és emlékszem, egyedül fúrtam be a panelház falába. Akkor úgy tudtam, hogy halál vízszintesen, de a mai fejemmel ebben erősen kételkedem. Vettem azon a helyen eredeti Heybrook .5 állványt is a Goodmans dobozomhoz, amit Zsolt és az Orionos barátom is gyengébbnek érzett a bemutatón egy apró, talán Royd hangszórónál, én mégis boldogan éltem vele éveken át.  Hát igen, már akkor is a magam füle után mentem.

A Heybrook .5 állvány aztán jól szolgált a Marantz hangszóróm alatt is, viszont megtanított pár dologra. A vas lábazattal a legkisebb monitor is annyi helyet foglal, mint egy álló doboz, anélkül viszont bénán szól. És egy újabb változót visz a képbe, hiszen az állványoknak van saját hangjuk, nem is kicsi, ami erősen rendszer-, na meg ízlésfüggő. Ezt mind jól meg lehet spórolni egy álló dobozzal. Ott nincs vacila, mi kerüljön alá. A padló. Na jó, ott is lehet játszani tüskékkel, tüskemagassággal, tüskealávalókkal, de mindez duplán megvan az állványos dobozoknál, hiszen ott nem csak a föld felé kell az ideális csatlakozást megtalálni, de a doboz felé is.

Sound Organization állvány

Aztán jöttek a korábban említett Sound Organisation asztalkák. Az olcsóbbak, amelyeknek nem is tudom a pontos nevét. ZO 22 talán? Vettem vagy három darabot, már egészen bejáratos lettem a Merlinbe, ami akkor még a Ráday utcában üzemelt. Amikor átsétáltam a bemutató szobán, be a pénzügyes-ügyintézős-forrasztós-bazinagyfénymásolós belső ügyintéző helységbe, nem láttam változást a bemutató láncban, de valahogy másképp szólt. Mi történt? – kérdeztem az éppen aktuális szolgálattevőt, talán Wittmayer Gábort. Mások az asztalok. Az eddigiek fényes fekete festésűek voltak, az újak meg mattok és rücskösek. Komoly csereberék után négy ilyenen zenéltek az elektronikáim vagy évtizeden át. Sajnos a sokak által még jobbnak mondott nagy tesóhoz, a sokkal karcsúbb és szigorúan egypolcos nagyobb tesóhoz otthon sohasem volt szerencsém.

Viszont másolatokhoz igen. Nem működnek. Ez az angol vas ugyanis itthon gyakorlatilag reprodukálhatatlan. Nem azért, mert valamiféle űrtechnikai lenne benne, de az alapanyagául szolgáló zárt szelvény annyira vékony falú, ráadásul colos szabvány szerint gyártották. A hazai másolatok ezért úgy szólnak, mintha ólomba mártották volna a zenészeket.

Hozzászólás:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .