Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Ó, azok a nyolcvanas évek csodásak voltak. A hifi világában legalábbis mindenképp. Szebbnél szebb hifitornyok kellették magukat a boltokban, na nem itt, hanem a még létező vasfüggöny túloldalán, a nagybetűs Nyugaton, de az már nem volt annyira elzárva tőlünk. Bécsi, müncheni kirándulásokon a saját szemünkkel is láthattuk, hogy tényleg léteznek és nem csak katalógusok papírvalóságában ámítanak és csábítanak. Accuphasek, Yamahák, Technicsek, Aiwák, Sonyk, Luxmanok, Onkyok egyszerre voltak finomak és elegánsak, cicásak és dögösek. Akkor pontosan tudni lehetett, hogy Japán lesz a világ ura, elég volt csak egy nyugatnémet hificuccot melléjük rakni, ami bénán szögletes volt, tele volt izzadságszagú erőlködéssel, hogy úgy nézzen ki, mintha japán lenne, de nem volt az. Ráadásul két-három év múlva is ugyan úgy nézett ki, pedig a nagy japánok ennyi idő alatt már új ruhába öltöztették a kínálatukat, és tuti, hogy feltaláltak valami világraszóló újdonságot is, amit szép arany betűkkel ki is írtak az előlapra.

 

Na és a Pioneer, talán az volt a legszebb. Még fel sem találták a kék ledeket, amikor már gyönyörűséges kék megvilágításban pompáztak a kijelezni valók a cég cuccain, hála annak a fluorescensz kijelzőnek, ami akkoriban igazi technikai pornó volt, de ma is könnybe lábad sok középkorú hifista, ha arra emlékeztetjük, micsoda fényorgiára képes egy CT-F1250 deck, és még ma is mélyen a pénztárcába nyúlnának egy RT-909-ért. És a látvány nem minden. A kor japán hifi szerkezeteit élmény volt csavarni, tekerni, váltani és nyomogatni. Ó, azok a selymes kis kattanások, ami oly édes a fülnek és oly baráti az ujjakknak! A Pioneerok persze nem csak kékkijelzőben, meg finomgombokban voltak nagyok, de szálcsiszolásban és fa oldallapban is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Aztán valahogy ezek az évek elmúltak. Ma az előrelátó szülők már nem japánul taníttatják a gyereküket, hanem kínaiul. A tömeggyártott kifinomultság már rég a múlté, ma bazári csiricsáréság van kevés pénzért, meg olyan mintha dolgok. Ja, és ha egy nap nem világít minket szembe tucatnyi kék led, akkor aggódhatunk, hogy vagy a látásuknkal van baj, vagy eljött  a világvége. Persze sok pénzért van ma is csúcshifi teletömve finom dolgokkal, de a dolgok megváltoztathatatlanul mások lettek. Olyan gyárak, mint az Akai, a Nakamichi már rég csak aprópénzre váltott névként léteznek, semmi közük a korábbi nagyságukhoz. A Sony évtizedek óta keresi az előre vezető utat, de hogy az nem a hifi lesz, az biztos. A Tehnics szépen kimúlt, épp mostanában élesztik újjá. A Pioneer pedig, hiába volt vezető a plazmatévék terén, nagyágyú az otthoni hifiben és házimoziban, mindenbből nem tudott elég pénzt csinálni. Hogy túléljen, nagyot fordított a cégvezetés a kormányrúdon, és a audió-videó részleget eladta az Onkyonak, és a továbbiakban mint autóipari beszállító működik tovább. Kész, vége, ennyi, már sose lesz utóda a legendás kék sorozatoknak, a régi dicsőség maradéka gyűjtők polcain fogja bevégezni és akinek nem jut belőle, annak csak egy keserédes emlék lesz, de kézzel fogható valóság már sosem.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Vagy talán mégis? Nem csak én busongok a régmúlt dicsőségén, hanem ott a Pioneernál is vannak olyanok, aki visszasírják a nagy időket és képesek valami új, modern és menő dolgot csinálni, hogy a köznép még egyszer megismerhesse, milyen is volt egy csúcshifi a nyolcvanas években? Igen, megcsinálták. Itt van előttem az asztalon egy Pioneer U-05 digitális-analóg átalakító és fejhallgató erősítő kombó. Percek óta csak nyomogatom a gombjait, csavargatom a potmétereit, ki-be húzogatom a csatlakozókat és nem tudok betelni vele. Ahogy az a bekacsoló gondosan kiszámított mennyiségű milliméter megtétele után finoman és megnyugtatóan kattan! Ahogy az a nagy hangerőszabályzó gomb elfordul! Pont annyira finoman mozdul, hogy magától ne tekeredjen el, de a lágynál is lágyabb mozdulat elég – és hogy mögötte ott van egy motor is, el sem hisszük, csak ha a távirányító megfelelő gombját nyomva látjuk, hogy tényleg. Jó, a kijelző csak led-es, hasonló a házimozis cuccokban használthoz, és a fémmunka sem annyira nagyon-nagyon gyönyörű, csak éppen hibátlan.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

És ha a megjelenés nem lenne elég, vannak más csűrcsavarok is a múltidéző, mégis abszolút modern Pioban. Az ötletek, a konkurenciánál valamivel többet nyújtani akarás igénye. Tessék itt van egy álomszép D/A átalakító. Persze hogy lehet, szűrést, meg mintavételezést állítani akár távirányítóról is, de ilyet már láttunk. Fejhallgató erősítővel egybeépített D/A átalakítót is láttunk. De hogy ezen legyen rögtön 3 és 4 csatlakozós Neutrik aljzat, hogy az ismert univerzum szinte bármelyik fejesét be lehessen dugni, az már extra kényeztetés. Ráadásul a hátlapon azt is be lehet állítani, hogy melyik jel melyik csatlakozón menjen ki, hátha valaki valami mást csinál, mint a szabvány, de egy Pioneer tulajnak ez se jelentsen problémát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aztán ott a finom hangerő állító. Nem mintha a naggyal nem lehetne nagyon pontosan beállítani, de ha csak egy pindurit akarunk hangosítani vagy halkítani, ott a nagy gomb alatt az a kicsi. Igazán szükség nincs rá, de olyan jó megtekerni ide-oda. Szerintem azért került rá az U-05-re mert valaki lerakta a tervezők asztalára azt a cukin kiesztergált aranyos kis mütyűrt, hogy muszáj volt neki helyet keresni az előlapon.

Persze cukiság ide, meg végletekig finomított kapcsolókattanás oda, az egész mit sem ér, ha baszkurálni ugyan nagyon jó, de amúgy meg bénán szól az U-05, de nem. Itthon kétféle fülessel próbáltam, egy Takstar Pro 80-al, meg a nagy Audio Technikámmal. Mindkettő a családi béke megőrzéséért zárt fejes, így nem tesz nekik rosszat, ha az eléjük kötött elektronika egy kicsit megnyitja a teret, nem hagyja hogy minden az ember feje közelében szóljon. Hát ebben a Pioneer nagymester. Nem csinált audiofilesen műlevegővel teletömött fázisvarázslatos keverőpulton kipanorámázott nagyszínpadot, csak olyan kellemes szellőset. Aztán volt sok részlet, amire jólesett rácsodálkozni, meg szépen elkülöníthető hangszerek, de mindez nem esett darabjaira, nem cincálta darabjaira a zene szövetét. Csal, de okosan és elegánsan, mint Rodolfó. Szerintem nagyon kevés fejhallgatónak és gazdájának nem tetszene ez a hangzás.

Pioneer u-05_inside

A D/A rész egy kicsit nehezebb dió volt. Tud az mindenféle most menő trükköt, mint szűrési meredekség állítás, meg upsampling meg mit tudom én. Éjjel csak arra figyeltem fel, hogy ezt kapcsolom, azt kapcsolom a jópofa távirányítóval és hifizgetek, hogy aha, itt nagyobbat pendült a basszusgitár húrja, de amott meg a cinnek mintha életszerűbbek lennének, de aztán egyrészt muszáj volt aludni menni, másodszor kifogyott az elem a távirányítóból és csak három nap múlva vettem, addigra meg megszoktam egy alap beállítást és nem kapcsolgattam össze-vissza, mint egy félőrült.  Elmúlt a késztetés, apránként besimult a Pioneer a Heed láncba. Vagy egy hétig még gondolkoztam azon, hogy a D/A része van-e olyan jó, mint a fejhallgató erősítője, de aztán rájöttem, hogy ez tök hülye kérdés. Ha tudom hallgatni nap mint nap, akkor rendben van. Talán nem olyan jó, mint X vagy Y, de még nem is játszottam el minden beállítást és hahó, X meg Y sokkal-sokkal többe kerül.

Merthogy ez a Pioneer U-05 hivatalos forgalmazótól, boltból, áfás számlára 249 990 forint. Igen, ez a pazarul kinéző, profin összerakott, rengeteget tudó, jól szóló, márkás cucc ennyi. Sok? Ugyan már. Ez az igényesebb DIY cuccok árkategóriája, csak alig több mint a kínai dzsunka cuccok java, és azoktól mérföldekre van. Instant get, de legalábbis hallani kell mindenkinek, aki a fejhallgatózás komolyan gondolja.