Nekik nyolc – Stereo 8 autórádiók

Hétfőn adásszünet volt, kedden valami sorozat, de szerdán jött az amerikai krimi. Nekem, a szocialista tábor legvidámabb barakkjában született gyereknek ez felért egy világútlevéllel. Csodás világ volt, ami ugyan hasonlított a mindennapi életünkre, de mégis minden más volt. Nem Lada kanyarodott a házkapu elé a kátyús utcában, hanem egy hintósan ringó országúti cirkáló kerekei alatt csikordult meg a fehér kavics a focipálya méretű kocsifelhajtón. A telefonon rögtön tárcsáztak és nem emelték előtte a fülükhöz, hosszan várva a vonalra, bár gyanakodtam, hogy ez csak olyan filmes trükk. Amíg én motorhang alapján mondtam meg, hogy Wartburg jön vagy Skoda, az ottani szemtanúk meg még azt is megmondták, hogy melyik évben készült a Dodge vagy a Cadillac. Ráadásul a magnókazettát sem dugták be rendesen az autórádióba, a fele mindig kilógott. Ezt egyáltalán nem értettem, aztán az egyik osztálytársam a suliban, aki nyugati témákban nagyon járatos volt, azt mondta, hogy az amerikai nagybácsija kocsijában még a kazetta is sokkal nagyobb, mint mifelénk. Ez azért már teljesen hihetetlen volt, hiszen a kazetta az kazetta.

Kénytelen vagyok megkövetni egykori osztálytársam. Az a kazetta tényleg sokkal nagyobb volt, mint amit mi láttunk, sőt amivel egy európai átlagpolgár, legyen az keleti vagy nyugati valaha is látott. Nem is ez volt a neve, hanem Stereo 8 vagy 8-track tape. 1964-ben találta ki egy elég ütős csapat. A főnök az a Bill Lear volt, aki már komoly hírnevet szerzett autodidakta mérnökként a rádiós szakmában, de ekkoriban már inkább repülőgépműszereiről meg a magáról elnevezett üzleti sugárhajtású repülőgépről, a Learjetről volt híres. A társai pedig cégek voltak. A magnós tudást az Ampex hozta, a az elektronikai alkatrészeket a Motorola, a lejátszani való zenéket az RCA és hogy legyen hova beépíteni az új Stereo 8 készülékeket, arról meg a Ford és a General Motors gondoskodott. Ez az ütős felállás nagyjából el is döntötte a verseny a minden szempontból nagyon hasonló Earl „Mad Man” Muntz által kigondolt Stereo-Pak-al szemben.

Nem a fotó miatt lóg ki, csak ennyire lehet csak betolni a kazettát
Nem a fotó miatt lóg ki, csak ennyire lehet csak betolni a kazettát

Az, hogy egy műanyag kazettába zárjanak egy negyed inch széles, mágnesezhető réteggel ellátott szalagot, ami másodpercenként kilenc és fél centit tesz meg egy magnófej előtt, már az ötvenes években megvalósították de kellett vagy egy évtized, mire igazán piacérett lett az elgondolás. A Stereo 8 legnagyobb előnye a többi hasonló szerkezettel szemben az egyszerűbb mechanikai felépítés volt. Magában a kazettában csak néhány vezetőgörgőt találunk, meg egy trükkös központi magot, amire végtelenítve tekeredik egyszerre le és fel a mágneses szalag.  Rendkívül ötletes, de ha egy kompakt kazettával, a Philips által eredetileg diktafonok számra kifejlesztett, hétköznapi néven kazettás magnóval hasonlítjuk össze több hátránya is van.

Az első, hogy a szalagsebesség ingadozása meglehetősen nagy. A csévélődő szalag elakadhatott, ha nagy hő érte, vagy valamilyen szennyezőanyag jutott a kazettába. A vezetőgörgők idővel kikoptak, ami jól hallható nyávogással járt. Nem lehetett visszatekerni a szalagot. Akkor mégis mi tartotta életben ilyen sokáig a Stereo 8 rendszert? Az, hogy a kazettás magnó sokkal bonyolultabb mechanikát igényelt – és rosszabbul is szólt. A Philips féle rendszerben a szalag csak fele akkora sebességgel haladt és ez érezhetően gyengébb hangminőséggel járt – még az olyan, akusztikailag nem éppen ideális környezetben is, mint egy autó.

Nagy motor jó nagy lendketrékkel a Clarion mechanikájában. Az Ampex, talán a világ legjobb stúdiómagnóinak a gyártója pedig beszáltt ebbe az üzletbe is - üres cartridgeokkal
Nagy motor jó nagy lendketrékkel a Clarion mechanikájában. Az Ampex, talán a világ legjobb stúdiómagnóinak a gyártója pedig beszáltt ebbe az üzletbe is – üres cartridgeokkal

Kuznyák Miklós autórádió gyűjteményében két Stereo 8 autórádió is található. A késöbbi Sanyo FT 850-es a kevésbé különleges. Úgy néz ki, mint egy hétköznapi autórádió, csak éppen magnókazetta helyett egy sokkal nagyobb cartridge-ot, egy Stereo 8 kazettát lehet beledugni azon a nyíláson, amit a rádió skálája rejt.

Monolitic Integrated Circuit Car Stereo = IC-s autórádió. Akkoriban az, hogy már egy integrált áramkör is van az elektronikában, büszkén hirdetnivaló dolog volt
Monolitic Integrated Circuit Car Stereo = IC-s autórádió. Akkoriban az, hogy már egy integrált áramkör is van az elektronikában, büszkén hirdetnivaló dolog volt

A Clarion nem csak korábbi, sokkal izgalmasabb is. Egy olyan korszak terméke, ahol az alkatrészek ezrei-milliói nem bújtak egy közös tokba. Minden kondenzátor, ellenállás, tekercs és tranzisztor magában áll, jól felismerhető. A szerelés minősége példás, de az is jól látszik, mennyivel fáradságosabb és többe kerülhet egy ilyen elektronikát megépíteni, mint egy mai modern felületszerelt berendezést. A Clarionban van olyan is, ami ma már végképp szokatlan egy autórádióban – finommechanika. Elsőre csak a nagy és nehéz, az egész készülékház szélességét kihasználó lendkerék látszik, ami a kazettában levő szalag egyenletes mozgatásához szükséges erőt biztosítja, de mélyebbre nézve látjuk a villanymotort és az olvasó fejet is.  Aminek viszont nem látjuk a nyomát, az a rádió. A Clarion háza sokkal keskenyebb, mint a mai DIN szabvány, ekkora helyre a kor technikájával már nem lehetett volna berakni egy vevőegységet. A japán mérnökök ezért zseniális megoldást eszetek ki. Egy Stereo 8 kazetta méretű és formájú helyre építették meg a rádió részt.  Ezt kellett becsúsztatni, és a magnófej közvetítésével már szólt is a zene az éterből. Remek érzés ennek a Clarion kombónak bármelyik részét is kézbe venni. Abbol az időszakból származik, amikor a krómszínű műanyagok sose akartak megkopni, amikor úgy tűnt, minden az örökkévalóságnak készül, amikor a youtube-on nem programozott élettartamú termékekről készült filmek viszik a nézettségi csúcsokat.

Ebben a kis balakban lehet látni, hogy éppen melyik tracket játssza sztereó műsor esetén a 4 elérhetőből
Ebben a kis balakban lehet látni, hogy éppen melyik tracket játssza sztereó műsor esetén a 4 elérhetőből

A két Stereo 8-as autórádióhoz Miki néhány gyári, előre felvett zenét tartalmazó kazettát is kapott. Ezekből a tengerentúlon óriási volt a választék, ami LP-n, vagyis hanglemezen megjelent, annak jó része Stereo 8-on is elérhető volt –az USÁ-ban. Ezért meglepő, hogy az egyik ajándék kazettán német slágerlistás dalok találhatók – részben németül. Talán az NSZK-ban állomásozó amerikai katonákat ellátó boltokba szánták, ahol azért a helyiek is vásárolhattak? Ez már örök rejtély maradt.

Talán Nyugat-Németországban állomásozó amerikia katonáknak szánták? Európában ugyanis szinte teljesen ismeretlen volt az 8 Track. Viszont rajta van az ABBA Waterloo-ja talán az egyetlen dal, ami miatt érdemes volt feltalálni az Eurovíziós dalfesztivált.
Talán Nyugat-Németországban állomásozó amerikia katonáknak szánták? Európában ugyanis szinte teljesen ismeretlen volt az 8 Track. Viszont rajta van az ABBA Waterloo-ja talán az egyetlen dal, ami miatt érdemes volt feltalálni az Eurovíziós dalfesztivált.

A Stereo 8 népszerűségét a kazettás magnó csak megingatni tudta, de a CD küldte a sírba. Sokkal nagyobb kapacitást és könnyebb kezelhetőséget adott, mint a szalagos vetélytársa. A nyolcvanas évek közepén-végén jelentek meg, már meglehetősen kis számban az utolsó Stereo 8 kiadványok, amik közül sok gyűjtői ritkaság az USA-ban, de Magyarországon legalább ekkora kuriózum ez a két autós egység.

A kazetta belűlről
A kazetta belűlről

 

Hozzászólás:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .