Újrahasznosítás – avagy forradalmi szerelmek

Nézem ezt a Keith Monks videót, amin a discOveryOne nevű lemezmosójuk van. Szép szerkezet, szebbek mint a klasszikus lemezpucolók a cég kínálatából, ez  éppen a limitált Sapphire kiadás, ettől lett ilyen kék. És van benne ám retró is. A mosófolyadékot egy Mini ablakmosó gombbal indíthatjuk el, gondolom a pumpa már nem abból származik, mint az ős Keith Monksban, mert a mai MINI-ben már az is a buszvezérelt számítógépes rendszer része, nem lenne olyan egyszerű csak belerakni egy nagy dobozba. A lemez pörgető rész viszont egy Technics lemezjátszó egy-az-egyben, még a stroboszkóp, meg a húzó potméteres fordulatszám szabályzó is megvan. Sőt a hangkart sem dobták a kukába, csak módosították, hogy most a mosófolyadékot szittyózza le.

 

Újrahasznosítás, mondhatnánk, de erre nem is ez a legjobb példa, hanem ez:

Voltam én már Tesla és NAD, és lettem EAT
Voltam én már Tesla és NAD, és lettem EAT

Igen, ez nem más, mint a Tesla NC 470/NAD 5120 lemezjátszó forradalmi lapos karjának a reinkarnációja. Igen, a Rút Kiskacsa, ahogy a Hifi Magazinban elnevezték ezt a lemezjátszót, legérdekesebb részletének a modernkori változata. A születése sem hétköznapi sztori, erről így írtak a magazinban:

 Adrian Orlowski meséli el a Hi-fi  News  &  Record  Review  tavaly
    júliusi számában, hogy a NAD cég fejesei már régóta törték a  fejüket,
    hogyan hozhatnának forgalomba egy  olcsó  és  mégis  jó  lemezjátszót,
    olyat, mint amilyen a NAD 3020-as erősítő volt a maga nemében.  ("Menő
    manó" - lásd HFM 8.) Ugyanezen töprengett Európa innenső csücskében  a
    Tesla cég is. Erik Edvardsen, a NAD főkonstruktőre  az  1979-es  brnói
    vásáron belebotlott  egy  csehszlovák  lemezjátszó  prototípusába,  és
    feltűnt  neki  a  fura,  lapos  hangkar:  ezt  Jiri  Janda   tervezte,
    csehszlovák audiofil, a Csehszlovák Hi-Fi Klub (egykori)  magazinjának
    szerkesztője. A  gépet  a  NAD  kölcsönkérte,  hazavitte,  analizálta,
    modifikálta,  újratervezte,  és  végül  1982  derekán  megrendelte   a
    Teslától,   illetve   az   Artia   külkereskedelmi   vállalattól.

A történetnek itt még messze nincs vége, és lesz benne nő, szerelem és kpitalizmus! Szóval jó kis reklámot csapott a NAD a lapos kar körül, de aztán, forradalom ide vagy oda, rövidesen megjelent a tök hagyományos csőkar is, amit egy mozdulattal lehetett cserélni a laposra. A hangja meglehetősen más volt, a mai napig vitatéma, hogy melyik volt a jobb, itt egy meglehetősen részletes körüljárása a témának, érdemes elolvasni. Nekem is volt, nálam a csőkar nyert, és hogy még mindig életben van ez a kis műanyag csoda, mi sem bizonyítja jobban, hogy mind a mai napig tuningolják, akár olyan radikálisan is, mint Vass Andrási Gyuri bácsi.

És tuningolja maga a Tesla is. Illetve az nem, mert közben megbukott a szocializmusnak nevezett valami, jött ott is a privatizálás, és a céget sok darabra szedték szét. Az egyiket, a lemezjátszó gyártót ma úgy  egy osztrák úr, bizonyos Heinz Lichtenegger megvette, és új néven jól felfuttatta. Mi ez a név? Hát a Pro-Ject. Gondolom elfogyott a cukor a kávéhoz, így kénytelen volt elindulni kölcsönkérni két-három szemet. A kósza véletlen éppen az elektroncső gyártó részleg felé vitte, ahol egy kedves hölgy, bizonyos Jozefina Krahulcova nyújtotta felé a cukortartót. Lictenegger úr illően megköszönte, majd kérdezte, mit keres egy ilyen szép szemű hölgy itt a volt Teslánál? Kiderült, hogy Jozefina megvette a csőgyártó részleget, és most EAT néven készülnek ezek a vákuumos szerkezetek. Szó szót követett, később elcsattant néhány csók is, és ma már a hölgyet Jozefina Licteneggernek hívják. Csoda, hogy ezek után az EAT kínálatában megjelentek a lemezjátszók is? Na és hol máshol készülnének, mint a szomszédban a Pro-Jectnél? Ilyen az EAT  E-Flat is, aminek forradalmi lapos karja van, pont mint a Tesla NC 470-nek…  „EAT’s E-Flat is a new, forward-thinking turntable supplied with a revolutionary flat tonearm. Although flat arms have been seen in the past, none have been able to offer the rigidity necessary to deliver the stable performance expected of modern tonearms. Thanks to the continued evolution of carbon fibre, Forte has been able to create an arm with the practical and aesthetic benefits of a flat form, but without the weaknesses.” Az anyaga persze már nem egy kivágott NYÁK lap, hanem karbonszál, rendes vázat kapott két motorral, de az ős és a szerelmi szál letagadhatatlan.

Previous Post

Next Post

Hozzászólás:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .