Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Útizene

Útizene

Amikor elkezdtem blogolni, már jó régen, akkor a címke gyártásnál, miszerint milyen tárgykörben is írok én, az otthoni hifi mellett rögtön elkészült az autóhifi is. Gondoltam majd jól teleírom vele ezt az ear.hu-t. Hát nem. Van egy elég bénácska iromány arról, hogy a legendás sisnheimi autóhifi kiállítás milyen vacak volt, sőt azóta már meg is szűnt, és arrafelé csak múzeumba érdemes menni, de oda nagyon. Pedig sokszor hozzáfogtam az írásnak, de nem ment. Honnan kezdjem? Mi legyen benne? Mi nem? Komolyan, mint nagyon kezdő betűvető koromban, amikor még nagyon durva harc dűlt köztem és a fehéren világító képernyő között, ahová valamit írnom kellett volna. Viszont három hét leforgása alatt megírtam ezt itt lejjebb. Közben eszembe jutott egy csomó dolog, szóval itt az ideje, hogy bejelentsem – jön az autóhifi.

A jó kis Golf II Gti-mel araszolgatok a dög melegben. A balatonparti úton éppen német turisták sétálnak el mellettem. Ex keletnémetek, a szandáljukat még nem vetkőzték le. Elmosolyodok, hiszen idebenn is német zene szól. Accept – Metal Heart.

Na igen, nagyon ciki német dallammetál, de hát az ember nem csak mindig a magasművészetre gyúr, az autóhifi meg jobb a szexnél is, mint ahogy az írás mondta.. A Golf ablakai lehúzva, a tetőablak nyitva, így üvöltetem a rendszerem, a német túristák nagy örömére. Mondjuk szentül megfogadtam, hogy a következő kocsimban lesz légkondi ilyen meleg helyzetek megúszására, és lett is. És miközben Udo Dirkschneider hörgedez a mikrofonba, rettenetes megelégedéssel hallgatom az én nagyon jó kis autóhifi rendszerem. Ami árban talán partiban volt a kocsival. Persze könnyű volt nekem, hiszen egy autóhifis boltban dolgoztam, akkori főnököm még inkább ebbe volt fülig beleszerelmesedve és nem a motorokba. És egészen különleges dolgok kerültek a kezeink közé. Komoly meghallgatásokat folytattunk a demófalba szerelt fejegységek, hangszórók között, a jobb dolgokat én hazavittem, hogy az űber otthoni rendszeremen is kipróbálhassam, és megmondjam a tutit. Mert akkor még azt hittem, meg lehet.

A remek Inside mélyközép

És bár tudom, hogy a múlt megszépít sok mindent, de mai füllel is tetszene az a lánc, ami a kalandos életű Golfomba bekerült. Az Inside hangszórók meglepő módon pont abban különlegesek, mint a Glastonbury és a Zu Druid dobozaim. Nincs a mélyközép előtt semmilyen keresztváltó. Ami az erősítőből kijön, az megszólal rajta. Hétköznapi hangszórókkal nem működik a dolog, de különlegesekkel igen. Az Inside pedig vagy kéttucatnyi embert ragadott meg azonnal, ahogy meghallotta igazán zenélni.

Inside a rozsdás Golfomban
Inside a rozsdás Golfomban

Aztán az az ezüst színű, minden porcikájában nagyon komolynak tűnő JVC SH 77-es. Aztán a 99-es, és a 909-es. Mind-mind volt nálam és mind-mind nagyon jó. Ezekkel a szerkezetekkel éreztem igazán, hogy az autóhifi felnőtt az otthoni rendszerekhez. Nem kis műanyag játékszerek, nemzeneparódiai előadók, hanem valódi hangreprodukáló eszközök.

Masszív kis Massive
Masszív kis Massive

Volt két Massive Rs 25-ös erősítőm is. Az egyik hajtotta az első szettet, a másik pedig a Cadence szubomat. Ami durva túlterhelést jelentett neki, mégis zokszó nélkül bírta, sőt a mai napig is szolgálja azóta sokadik gazdáját.

Viszont az Kondo ezüst kábel mániám már akkoriban is élt. Bizony képes voltam ezt a drága és háklis drótot a kocsimba is behuzatni. Mai fejjel őrültségnek tűnik, de szerencsém volt, nagyon kellemes hangzást produkált abban a fura környezetben. Igaz ugyan, hogy ezért az egyik Massive erősítő a jobb első ülés alá költözött, itt néhányszor jól el is ázott, meg összekarcolta a tetejét az ülésállító szerkezet, na dehát a jóért néha meg kell szenvedni.

Csendélet ázott erősítővel, kicsit dohos szőnyeggel és japán AN ezüstdróttal
Csendélet ázott erősítővel, kicsit dohos szőnyeggel és japán AN ezüstdróttal

És kellenek hozzá szerencsés találkozások. Emlékszem amikor az ezt építő autóhifi géniusz először bejött a boltba ahol dolgoztam, hogy ő most autóhifi versenyszövetséget indít. Nem lettünk rögtön barátok. Aztán mégis, sőt, de az már egy másik történet lesz.

Ekkor már barátok voltunk...
Ekkor már barátok voltunk…



%d blogger ezt szereti: