Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

A tökéletesség útján III – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján III – Így készül a csúcs autóhifi

Becsavaroztam a rettenetes hangú bejárató dobozomba, ellenőriztem, hogy a hangszóróvezetékek nem érnek egymáshoz, így nem csinálok rövidzárlatot, megnyomtam a CD- játszómon a play gombot, és elindultam a zenehallgató szék felé. A második lépésnél megtorpantam, és az a rettentően hülye dolog jutott az eszembe, hogy valamit elrontottam. Aztán, hogy én romlottam el. Utána, hogy a világ. Aztán rettenetes mosollyal a képemen ide-oda ugráltam, belehallgattam mindenbe fél percet, de nem tudtam kivárni, hogy végigmenjen a szám, már kaptam is ki a CD-játszó tálcájáról a lemezt, cseréltem, hogy ellenőrizzem: na és ez hogy szól. Aztán öt perc lelkes ugrabugrálás után hívtam Gyurit, hogy jöjjön már át, mert ilyet még nem hallott.

Átjött, bedugta a fejét a nagyszoba ajtaján, azt mondta, húazannya ezmárhogyszól. Na, azóta szeretjük és kutatjuk a µ-Dimension hangszóróit. Először azt az egyet, ami volt, a Junior szettet. Én még azóta sem találkoztam talányosabb hangszóróval. Ugye van ez a 16 centis, polifoam szerű valamivel merevített membrán. Ami szemmel láthatóan nem mozdul. Egy ötven négyzetméteres szobát képes úgy telepumpálni mély hangokkal, hogy ebből semmi sem látszik. Mágikus. Aztán a felbontóképessége. Van nekem egy roppant egyszerű módszerem arra, hogy felmérjem, mennyi mindent képesek lesugározni. Egyre jobb hangszóródrótokat kötök eléjük, és ahol már nincs érdemi változás, hát ott a hangszóró vége. Egyszerű sodrott autóhifis tápkábellel kezdem, aztán jönnek ilyen-olyan rezek, majd a nagy ugrás, a japán Audio Note ezüstkábeleim. Na, ezt a próbát már kevés hangszóró ugorja meg. A µ-Dimension mélyközepe meg csak csücsült abban a fura, lefelé tölcsérszerűen nyitott próbadobozában, és annyit szólt: nahát, mennyi lejátszandó zene! és simán lesugározta. Nagyon-nagyon fel kellett kötnöm a gatyát, barátoktól kunyerálni majd’ milliós értékű drótokat, hogy kiderüljön, a µ-Dimension mélyközepe egy természeti tünemény. Amikor már tényleg egy kisebb ezüstbányát kötöttünk elé, remek hangú elektronikákkal, akkor az derült ki, mégiscsak kicsi a doboz, amibe szereltük, mert megjelent a fa visszhangja. Azóta is úgy gondolom, hogy a hangdoboz tervezés első és legfontosabb fázisa kell, hogy legyen a megfelelő kábelezés kiválasztása. Szóval nem volt kérdéses, hogy nekem ilyen hangszóró kell. Rögtön kettő. Egy a kocsiba, meg egy otthonra. Na, a Camrybe már bekerül, a másik pedig még csak terv, de lesz belőle valami.

Integráció
Integráció

Viszont a µ-Dimension Jr. szett magasa nem ért fel a mélyközép kvalitásaival. Jó, jó, de nem annyira mágikus. Ráadásul nehéz dolga is volt, na meg nehéz is volt vele dolgozni. A mélyközép ugyanis egy világbajnok hangszóró, de nagyon megmutat minden hibát, bakit, amit a beszerelésnél elkövetnek, és kifejezetten igényes a rezgéscsillapításra, a megfelelő ajtópanel kialakítására. Ha ez nem jön össze, akkor vagy túl döglött, vagy túl tolakodó lesz, amit a magas ügyes kezelésével lehetne kezelni, de ahhoz jó hangszóró kell.

Például egy Pro XT2. Persze ez is µ-Dimension. Megjött, vele együtt a márka európai forgalmazója, Manuel, bekötöttük, megszólalt, mondtam, jó lesz. És tényleg. Ez már jó partnere a mélyközépnek, így nem is volt kérdéses, hogy ez fog szólni a kocsimban.

Pro XT2 magas
Pro XT2 magas

És tényleg. Tudom, azóta jelent meg még komolyabb mélyközép a cégtől, sokan esküsznek a 13-as változatra, hogy annak még jobb a tere, a felbontása, hallottam már egy bányarobbantás dübörgését csuklóból lesugárzó szubbal kiegészítve, de én tántoríthatatlan maradtam. Nekem ez a két hangszóró így megfelel. Mindig elképeszt a mélyközép mozdulatlansága. Bőgőzhet általa Jamaladeen Tacumavagy Jaco Pastorius a Weather Reportból, netán a Night Train szól, ennek a hangszórónak a membránja mozdulatlannak látszik. Jön belőle a zene, pumpálja a mélyeket, de ezt láthatatlan nyugalommal. A Camry elég nagy, hogy rendesen meg tudjon szólalni a nagy és dögnehéz ajtópanelben, ami mögött alaposan ki van csillapítva a fém. A magasak jól érzik magukat az esztergált alumínium házukban az A-oszlopon. A Mogami kábelek teszik a dolgukat olyan szinten, amit sose gondoltam volna egy ennyibe kerülő rézkábelről. Szóval megvolt minden, már csak a beszerelés maradt hátra…

... a beszerelés maradt hátra.
… a beszerelés maradt hátra.



%d blogger ezt szereti: