Guru way – Az interneten nyomunk marad

Ha pszichológus, szociológus, vagy más, az emberek lelkével és viselkedésével foglakozó tudósbogár lennék, mást sem olvasnék, mint magyar hifis fórumokat. Itt aztán van minden, mélység és magasság, szégyellni való primitív megnyilvánulás és csodálni való emelkedettség.

És vannak guruk. Vagyis lelki és hát mivel hifiről van szó, mondhatni hogy fülvezetők. Akik úgy érzik, rátaláltak valamire, valakire, és ettől megvilágosodtak és nekik nagyon jó. Eddig nincs is gond, erre már komplett világvallásokat alapoztak nem is kis sikerrel. Viszont akadnak olyanok, akik ezt a jóságot ha kell erőszakkal is le akarják tolni más torkán és fülén. Ez viszont már kevésbé örömteljes dolog. Ráadásul van ennek a szituációnak egy végképp bonyolult változata, ha az adott guru egyben hifi kereskedő is. Hát persze, hogy elfogult a saját termékei iránt. Ha nem dicséri, akkor az gyanús. Talán csak azért tartja, mert jó biznisz? Aztán ha nem dicséri, nem hasonlítja mások termékéhez, akkor a vevőjelöltek nagy része nem nála költ, mert a hangerő bizony számít ilyen szituációkban.

Aztán vannak guruk, akik gurukat követnek. Az alguruk. Nekik nagyon nehéz a helyzetük. Hiszen hirdetni kell a guru tanait, el nem térhetnek tőle, legalábbis addig, amíg elég nagy nevet nem szereznek maguknak. Ezért ők keménykezűbbek, merevebbek és hangosabbak, másképp nem megy.

És az ilyen emberekkel nehéz. Barátként, segítőként, kuncsaftként vagy csak egyszerű érdeklődőként egyaránt nehéz. Viszont visszanézni igencsak tanulságos. Kicsit félve vettem elő, hiszen a polémia szereplője már nem él, nem tud kiállni az igazáért, bár ezt megtette akkor. Az alábbi beírás az index, általam már rég elhagyott hifis fórumáról származik.

Voltam egy barátommal hifit hallgatni Kőváry úrnál. Este tízre mentünk, és reggel ¾ 5-kor már el is jöttünk. Én előtte a biztonság kedvéért ittam egy Bombát, de vasárnap az alváson túl csak a bambán nézek ki a fejemből szintre sikerült visszagyorsulnom.

Kőváry úr némi beszélgetéssel kezdte az estét. Kérdezett minket az otthon használt láncunkról, hifista előéletünkről, kedvenc lemezeinkről. Kicsit aggódott a miatt, hogy mi AN fertőzöttek vagyunk. Mint mondta, a más kereskedőket preferáló vásárlókkal könnyebben szót tud érteni ő is, és a berendezései is. Ennél jobban aggódott a miatt, hogy lemezeket is hoztunk. Azon meg erősen elcsodálkozott, hogy nálam az Iron Maiden után rögtön Bartók jött, mint kedvenc zenegyáros, és mind a mai napig képes vagyok Berg után bolgár rapzenét hallgatni.

Ezután jött a zenehallgatás első fele. A lánc: Linn futómű és kar, Transfiguration Temper, hangszedő, Cotter trafó, Counterpoint előfok, némileg modifikálva, Wyetech Topaz erősítő utánépítés, Coincident kábelek és Coincident Victory hangszóró, ja és egy minden vitán felül remek VPI lemeztisztító berendezés.

Kőváry úr egy órát kért, hogy bemutathassa a lemezeit, és ezzel azt a hangzásvilágot, amit szeret. Elöljáróban felhívta a figyelmet, hogy a hangszerek és zenészek itt lesznek a szobában, ne a színpad kicsinytett mását keressük magunk előtt.

Hallgattunk jazz-t szaxival, aztán jazz-t klarinéttal, popzenének titulált férfi és női gitáros duót koncert felvételről, egyre lelkesebb közönséggel, mindenféle komolyzenét, és a végén, talán a kedvemért, még valami japán kortárs zenével is megpróbálkozott, amit én inkább innen-onnan összeollózott popzenének tituláltam, és Eötvös Pétert javasoltam helyette, de ettől a barátom és Kőváry úr megrémült, úgyhogy ekkor abba is maradt a teszt első fele.

Na és mit is hallottunk a zenén kívül?

Kőváry úr szemszögéből ez nem kérdés. Felhívta a figyelmet még a szeánsz elején, hogy szerinte valami olyasmi fogunk megismerni, amit kis hazánkban még soha senki sem tudott megmutatni. Ez egyfelől igaz, hiszen Wyetech-ek, és Coincident-et előtte nem hiszem, hogy valaki is birtokolt itthon. Ellenben ezt a kijelentést hangminőségre értve azon nyomban végeérhetelen esztétikai vitákba lehet bonyolódni, amit mi inkább kikerültünk.

Én megpróbáltam közel kerülni ehhez a hanghoz. Ami kétségbevonhatatlan, hogy nem véletlenül egymás közelébe került, aztán ha már itt vannak dugjunk közéjük drótot is készülékekről van szó. Egy saját lábán megálló, akceptálható hangképhez volt szerencsénk. Ami izgalmas volt, benne, az az, ahogy bizonyos hangszerek, hangdarabok elénk lettek nyújtva. A szövegkiemelő analógiájára mint zenekiemelő működött a lánc. A szeánsz legvégén, amikor már jó pár órája működött, kifinomultabb hangot hallottam, de az alapvető karaktere nem változott.
Amikor a lánc által kiemelt hangszerre, hangcsoportra figyeltem, az jól szólt. Amikor viszont a zene egészére, és én alaphelyzetben erre vagyok specifikálva, torzítást, erőlködést, dinamikahiányt hallottam. Nem tetszett.

Jött az első ellenpróba. Minden maradt a régiben, csak a Cotter trafót cseréltük le egy AN S3-ra. A változás megdöbbentő volt. Számomra, és a barátom számára sem volt olyan paramétere a zenének, amiben az S3 nem bizonyult volna jobbnak. De tényleg. Az első hangnál egymásra néztünk, a filmekben ez szokott lenni az a jelentőségteljes pillantásâ. Kőváry úr szerint rémisztő visszalépés volt ez a csere a hangminőségben. Tehát a változást mindenki érzékelte, a mértékét is jelentősnek tartotta, csak ugye kinek a pap, kinek a papné. 🙂

Ezek után elkezdtünk további merényleteket elkövetni Kőváry úr láncában. Jöttek az AN interkonnektek, azok, amin nincs csík, és Revox még nem hallotta őket. Először csak a trafó és az előfok közé. Na ez így nagyon nem volt jó. Az AN egy dolgot akart, a Coincident egy másikat. Mintha egy raliautót és egy dragstert szerettünk volna összeházasítani. A ralipilóta biztos nem lenne boldog egy 1000 lóerő körüli motorral, ami maximum tíz percet üzemel, és a dragstertulaj is furcsállna egy olyan futóművet, ami kanyarban ugyan atomstabil, de a pálya előtte nyílegyenes.

Megint kábeleztünk, a hangszóródrót SP-re változott. Az AN trafó is maradt. A hangkép azonban nem. Az addig kétdimenziós hang háromdimenzióssá vált. A torzítás megszűnt. A dinamika sokszorosára nőtt. Sokkal több minden szólalt meg. Differenciáltabbak lettek a felvételek. A sávszélesség megnőtt. Annyi mély kerekedett, hogy a hangszóró már nem mindig tudott megbirkózni vele. Mint Stevie-nél itt is jöhetett volna a hangszóróhúzkodás, állványozás de nem jött persze, így némi frusztráció kezdte belebegni a lelkesedésem.
Ami gondom volt, az a hangszerek időnkénti lebegése. Nem a hangmagasság lebegett, hanem a fókuszáltság változott. Ezt azt hiszem az SP csinálja, de hogy miért? Mintha nemtetszését jelezné ki bizonyos készülékekkel szemben. Itthon nem tapasztaltam ezt a jelenséget. Stevie-nél egy kicsit. Kőváry úrnál jól érezhetően.

Kőváry úr persze nem preferálta ezt a hangzást. Csak annyit fűzött hozzá, hogy több lett a mély. De szemmel láthatóan nem élvezte a zenehallgatást. Ezek után tovább merényeltük. Barátom elővette kedvenc gitárlemezét. Ráadásul Hungaroton utánnyomásban. Kőváry úr erre csak ingatta fejét, és szerinte a gitárzene is alkalmatlan a hifi megítélésére. Előhozta teóriáját, hogy a zengetés miatt halljuk jobbnak az AN-t, ami csalás de talán kellemesebb, míg az ő rendszere ettől mentes. Erről részletesebben a honlapján lehet olvasni, a fórum rovat legvégén.

Én a két hangzáskép közötti különbséget ennyire egyszerűen nem magyaráznám. És hifit fülelni sem csak különlegesen válogatott lemezeket vinnék-viszek. Fontos, hogy szól egy jó lemezről, de legalább ennyire fontos, hogy a kedvenc zenéim, amik jórészt átlagos kiadásúak, ne silányuljanak hallgathatatlan másodosztályú vacakokká. Az AN drótokkal bizony belefeledkeztem a zene finomságába még a Hungaroton lemezen is, míg a Coincidentekkel csak bosszantott a felvétel tökéletlensége.

Ezután újra szereltünk. Coincidentek vissza. Kőváry úr ismét lelkes volt a hangtól, én boldogtalan, lásd fenn. Miután meggyőződtünk, hogy ízlésünk alaposan eltér, és kölcsönösen boldogtalanok lennénk másikunk kábeleivel, előhúztuk az utolsó drótunkat. Kondo KSL réz hangszóródrót. Ekkor már igencsak késő, pontosabban korán volt, ezért kevésbé koncentráltunk. Helyette elkezdtünk zenét hallgatni, és beszélgetni. Merthogy a KSL ezt megengedte. Számomra eltűnt a torzítás ismét, megjelent a dinamika ha nem is annyi, mint az SP-n, megszűnt a lebegés ellentétben az ezüsttel, nagyon kontrollált lett a mélytartomány, részben az SP-hez képest kisebb sávszélességnek köszönhetően. A térhatás, az atmoszféra jó volt, hihető, élvezhető. Kőváry úr véleményét nem tudom a KSL-ről, azt hiszem elfelejtettük megkérdezni.

Kezdtünk felbátorodni, és a barátom egyre több lemezét vettük elő, hogy belehallgassunk. Kőváry úr is feladta bizalmatlanságát a hozott zenékkel szemben, és a barátom két lemezének még az adatait is felírta, merthogy megtetszettek neki, és beszerezné ezeket.

Miután a barátom számára eldőlt, hogy a Cotter trafó nem alternatíva, és a Coincident kábelek sem szíve vágyai, beszélgetni kezdtünk. A hifivásárlók őrületeiről, az árakról, a kereskedésről, készülékek milyenségének felismeréséről egy láncban, na és persze Salvatore-ról.

Kőváry úr meg van győződve elképesztően széles látóköréről és ismereteiről a hifi készülékek világában. Én úgy gondolom, az a látókör csak annyival másabb, hogy a tengerentúli típusok, amik Európában ritkábbak, felülreprezentáltak.

Aztán még Salvatore-ról beszélve megemlítettem, hogy azért fura volt a Rockport Siriust ajánlani lemezjátszónak, méregdrágán, úgy hogy sose hallotta, de aztán mondták neki, hogy talán mégse annyira jó, és akkor átkerült a feltételekkel ajánlott listára.
Kőváry úr szerint mindenképpen méltánylandó, hogy mindezt megírta, és levette az ajánlatok közül.
Számomra akkor is érthetetlen, hogy lehet ajánlani egy készüléket nagy nyilvánosság előtt, és felelősséggel, amit még nem hallott, próbált az ember, mégha ezt utána be is ismeri a nagy nyilvánosság előtt.

Érdekes végiggondolni a Wyetech-AN-Coincident szinergiát. A Wyetech végfokban AN trafó van. Számomra AN dróttal sok mindent meg tudott mutatni abból, amit szeretek. Kőváry úrnak a Coincident dróttal. A két kábel szinte antitézise egymásnak. Akkor hogy kerül a végfokra az AN trafó? Miért pont az? Na és ha a Coincident hangszóró két ennyire eltérő hangzásra is képes, akkor az azt jelenti, hogy sok rendszerbe illeszthető, a zenére nem túl nagy saját karakterrel ránehezedő dobozról van szó?

Hát nagyjából ennyi történt este tíz és reggel 3/4 5 között. Tanulságos, jó hangulatú fülelés volt, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Aztán jött a válasz, amiben kevés köszönet volt. Kioktatásnak éreztem, de gondolom a túloldalon ez oktatásnak volt szánva.

Concurrent és ANote.

Engedtessék meg nekem hogy EAR igencsak részletes beszámolójához (10049 február 26.) kapcsolódva elmondjam saját véleményemet. Csak kétszer leszek hosszabb EAR-nél, és hát nekem be kell idéznem az ő sorait is.

>Ennél jobban aggódott a miatt, hogy lemezeket is hoztunk.

Általában mindenki azokat a lemezeket hozza, amiken a saját rendszerével ellentétes hibák vannak, mert ezeket hiszi jóhangúnak. Jelen esetben NEM ez történt! Én nem a rendszeremhez illesztett, hanem egészen más, de szintén kitűnő rendszereken mások által kiemelkedőnek talált lemezeket mutatok be.

>felhívta a figyelmet, hogy a hangszerek és zenészek itt lesznek a szobában, ne a színpad kicsinytett mását keressük magunk előtt.

A színpad kicsinyített másáról NEM beszéltem. Csak arról hogy „ez nem minket visz a koncertterembe, hanem a zenészeket hozza ide”. Itt részletezve: ne Zeneakadémia harmincadik sorát várja a hallgató, hanem az elsőket.

>Egy saját lábán megálló, akceptálható hangképhez volt szerencsénk. Ami izgalmas volt, benne, az az, ahogy bizonyos hangszerek, hangdarabok elénk lettek nyújtva. …Amikor a lánc által kiemelt hangszerre, hangcsoportra figyeltem, az jól szólt.

Ez a rendszer nem emel ki hangszereket, legfeljebb mindet kiemeli a gyengébb hanghoz szokottak számára. Melyik hangszereket nem emelte ki szerinted mondjuk a két jazzlemezen? Nagyzenekari felvételeken akadhatnak gyengébben felvett szólamok, hangszerek. Nem az az érdekes, hogy azokat nem adja erős jelenlét érzéssel, hanem az amit produkálni tud a jóból. Ez sokkal zeneibb, mint mindent a gyengén felvett hangszerek hangzására vagy az alá rontani a rosszul értelmezett egységesítés céljából. De lett volna pár tucat nagyzenekari felvételem is, ahol a hangszerek legalább 90%-át „emeli kiâ€. Ilyen volt az agyonhallgatott Vivaldi Flőte concerto is.

>Amikor viszont a zene egészére, és én alaphelyzetben erre vagyok specifikálva, torzítást, erőlködést, dinamikahiányt hallottam. Nem tetszett.

Hogyan is lesz a jókat együtt figyelve torzítás, erőlködés és dinamikahiány? Ha az egyes hangszerekre figyelsz az jó, ha a zene egészére, akkor torzítás? Nagyon érdekes. Megfordítva hihetőbb lenne számomra. Éppen a NEM kiemelt hangszerek okozták volna a torzítást, erőlködést, dinamikahiányt miközben a forszírozottak, kiemeltek nem torzítottak, nem mutattak erőlködést és dinamikusak voltak? Igencsak furcsa lenne ha a NEM kiemelt hangszerek elnyomnák a kiemelt jókat és ezek uralkodnának a hangképben. Szerintem a hozzátok hasonlóan hallókat a hangszerek karakterisztikus, egymástól erősen eltérő és élethű hangja zavarja leginkább a zene „teljességének” élvezetében.

>Jött az első ellenpróba. Minden maradt a régiben, csak a Cotter trafót cseréltük le egy AN S3-ra. A változás megdöbbentő volt. Számomra, és a barátom számára sem volt olyan paramétere a zenének, amiben az S3 nem bizonyult volna jobbnak. De tényleg. Az első hangnál egymásra néztünk, a filmekben ez szokott lenni az a jelentőségteljes pillantás.

Jaj de lírai! Annyira el voltatok már_az_első_hangnál bájolva az AN-S3 hangjától, hogy percek múlva egy másik impedanciaállást tartottatok szükségesnek kipróbálni, és az is maradt végig. 🙂 Az AN3 határozottan gyengébb a Cotternél. Bár kevesebbet rontott a hangon, mint az ezüst kábelek. Megdöbbentően rossznak nem mondtam, sőt rossznak sem, de az első tíz percben tényleg katasztrofálisan zenélt, később rendeződött a hangja a nagyobb impedancián és a „bemelegedés” után. Nem a rajta futkosó mikroamperektől melegedett be, hanem mert a csöves előfok tetejére tettem. Itt mindenki számára vitathatatlan kell legyen véleményem őszintesége. Ilyen AN trafót a Cotter árának feléért vehetnék a hónapok óta tartó angliai kiárusításon, ugyanakkor a Cottert sem tudom árusítani mivel régen nem gyártják, kétévente ha egyet találni az eBay-on.. Ha én is az AN 3-at tartanám „minden tekintetben megdöbbentően jobbnak” hülye lennék nem feljavítani vele a rendszerem hangzását. De hát én minden tekintetben rosszabbnak hallottam. Nem én írtam, nem is Salvatore írta a sokszorta drágább Kondo AN-S6 trafóról:  Sosztakovics kvartetteket karácsonyi dalokká szelídítette és talán megfelelhet azoknak akik a második infarktus után nem akarják megkapni a harmadikat. Én teszem hozzá, hogy azoknak is akik csak a zene finomságába akarnak elmerülni. Ha az AN-S3-at jobbnak tartanám ugyanúgy nem haboznék használni mint ahogyan Nirvana kábelt raktam az MC-trafó elé. Ezen ráadásul még veszítek is, mert vevőimnek is a Nirvanat ajánlom ebbe a pozícióba. Mondjátok melyik más kereskedő mond le önként arról hogy még egy darab százezres interconnectet is eladjon a vevőinek? [A Nirvana csak picivel jobb itt.]

> Jöttek az AN interkonnektek, …Először csak a trafó és az előfok közé. Na ez így nagyon nem volt jó. Az AN egy dolgot akart, a Coincident egy másikat.

Ez a vélemény a tiszta ANdrótozott rendszernél is elhangzott, én is megismételtem hogy ne merüljön feledésbe. Pontosabban: [tenyérrel mutatva] „Az AN cuccok ezt: „_” csinálják, a Concurrent meg ezt: „|”, a kettő együtt valami ilyent „/” csinál, amiből nem sülhet ki semmi jó.” Ez a vélemény nekem éppen azt bizonyítja, hogy persze ki nem mondva, de Ti is éreztétek a hiányosságokat az AN-esítés után!!!!! A teljes ANesítés után is.

>Megint kábeleztünk, a hangszóródrót SP-re változott. Az AN trafó is maradt. A hangkép azonban nem. Az addig kétdimenziós hang háromdimenzióssá vált. A torzítás megszűnt. A dinamika sokszorosára nőtt. Sokkal több minden szólalt meg. Differenciáltabbak lettek a felvételek. A sávszélesség megnőtt.

Számomra a zene szűnt meg. Minden egyes AN termék rendszerbe illesztésével az azonos irányú jellegzetes AN-os sávhatárolás fokozódott a magastartományban. A részletgazdagság, a díszítések, a magashangok eltűntek. Lelassult az egész, a felvételek egyhangúbbakká, tompákká váltak. A mikrodinamika jelentősen csökkent, és mindent eluralt egy AN-re szintén jellemző felsőbasszus kiemelés, amit ha nagyon erőltetjük lehet dinamikanövekedésnek értelmezni kizárólag az adott tartományban, de ennek semmi köze a zenéhez, pl. a csemballó, a flőte, a klarinét, a cinn stb. dinamikája egyidejűleg jelentősen csökkent és a színezés teljesen elvitte a jelenlét érzést. 2×5 méteres hangszórókábeleket hoztatok. Mikor rákérdeztem, hogy milyen szobában kell a hangládákat egymástól 10 méterre rakni, azt mondtátok hogy nem ezért, hanem mert a hosszú jobban szól”. Valóban így gondolhatjátok ha ilyen drága kábelből dupla hosszúságot használtok. De nagyon nehéz logikai feladvány megmagyarázni hogy mitől lesz az az elem ami nem csinál semmit a zenével, természetesebb hangú ha több van belőle? Ha meg csinál valamit, akkor is megmagyarázhatatlan mitől lesz természetesebb [dinamikusabb, háromdimenziósabb, részletezőbb, nagyobb sávszélességű] a több ebből a rátétből és/vagy szűrésből. Zenét, dinamikát, dimenziót, részleteket, sávszélességet rátenni, növelni egyszerűen lehetetlenség. Nem létezik olyan alkatrész, ami javíthatna a zenén. Minden ront, azok a jó alkatrészek amik a legkevesebbet rontanak. A kevesebb mindig jobb. Itt jegyzem meg, hogy a Vz-nél általam összehasonlíthatatlanul jobbnak tartott Coincident interconnectből is csak 27 centit használok a két erőlködő között. Ennyit muszáj, minden további centi feleslegesen rontana még ha pár centit nehéz is lenne kimutatni.

Hogy csak a csupa ezüst kábelekkel jön meg az igazi eredmény? Ez az érvelés itt sántítana. Mert az összes készülék előfok/végfok/hangdoboz/lemezjátszó maradt. És ezek pontosan ugyanazt akarják/csinálják, mint a Coincident kábelek, ahogy Te is írtad. „nem véletlenül kerültek ezek a dolgok egy rendszerbe”. Tehát továbbra is maradt az ellentétes akaratok keveredése, az ilyen: „/” hang csak több lett benne az idegen elem. Az AN interconnectek jelentősen rontottak először a hangon, de miért adtak ugyanezek a kábelek számotokra príma hangot az AN hangszórókábel berakása után? Ilyesmi korrekt kábelekkel nem fordulhat elő. A Coincidentek egyenkénti berakása mindig javít szerintem [és vásárlóim szerint] az idegen rendszereken. A legjobb hangot érthetően [a pikap utánit kivéve] a tiszta Coincident kábelezés adja, de sohasem fordul elő hogy egy adott kábel berakása ideiglenesen rontson a hangon, amit egy másik kábel berakása tesz majd később jóvá. Amit itt írtál az csak egymás hibáit kiegyenlítő kábelekkel fordulhatna elő, de ezekkel sohasem lehet igazán jó eredményt elérni. Azt a zenét, részletgazdagságot, dinamikát amit egy kábel elvett már vissza soha nem teheti a zenébe egy másik kábel. Véleményem szerint az SPx tovább rontott a hangon, ezért a lehetetlenséggel csak Nektek kell elszámolnotok.

>hifit fülelni sem csak különlegesen válogatott lemezeket vinnék-viszek. Fontos, hogy szól egy jó lemezről, de legalább ennyire fontos, hogy a kedvenc zenéim, amik jórészt átlagos kiadásúak, ne silányuljanak hallgathatatlan másodosztályú vacakokká. Az AN drótokkal bizony belefeledkeztem a zene finomságába még a Hungaroton lemezen is, míg a Coincidentekkel csak bosszantott a felvétel tökéletlensége.

Én kifejezetten örültem végül ennek a Hungaroton lemeznek. Mert a nem ANelkötelezettek számára éppen ez bizonyította, hogy vacak lemezek sokkal többet veszítenek a hallgathatóságukból egy tompább hangú rendszeren mint a jók [Ha nem élességük miatt vacakok hanem tompák és részlettelenek mint a Hungarotonok]. A kitűnő lemezt AN drótokkal is lehet hallgatni ha nagyon muszáj, csak a drótok tompítanak.
A tompán vacak lemez AN drótokkal tökéletesen hallgathatatlannak bizonyult számomra, míg Coincident drótokkal azért jobban el lehetett viselni, mert akkor csak a lemez volt tompa. Ezt a lemezt sokszor és hosszasan hallgattátok, nagyon tetszett nektek, bár akkor a gitárművész kivételes kvalitásaira hivatkoztatok. Apropo belefeledkezés a zene finomságába árulkodó AN-es filozófia. Csak egyes zenék finomak, konkrétan az Aranjuez első tétele is nagyon dinamikus, temperamentumos és izgató, vérbő spanyol muzsika. Én nem is akarom hogy ezt finomra desztillálják. Egyoldalú ez az ízlés. Csak gondoljatok Karajanra, aki arcán az élvezet mosolyával behunyt szemmel, lágy mozdulatokkal dirigálta a finom részeket, öt perc múlva meg hihetetlen feszültséggel, szigorú arckifejezéssel, öklét ökölbe szorítva dinamikus mozdulatokkal, ugrálva püfölte a levegőt a szeriőzebb részeknél.

>Kondo KSL réz hangszóródrót. …Helyette elkezdtünk zenét hallgatni, és beszélgetni. Merthogy a KSL ezt megengedte. Számomra eltűnt a torzítás ismét, megjelent a dinamika ha nem is annyi, mint az SP-n, megszűnt a lebegés ellentétben az ezüsttel, nagyon kontrollált lett a mélytartomány, részben az SP-hez képest kisebb sávszélességnek köszönhetően. A térhatás, az atmoszféra jó volt, hihető, élvezhető. Kőváry úr véleményét nem tudom a KSL-ről, azt hiszem elfelejtettük megkérdezni.

De megkérdezte a barátod némi kajánsággal a hangjában „Na hogyan tetszik neked a KSL?â€ mert láthatóan sokkal jobban érdekelt vele a zene, mint az ezüstökkel. A réz KSL hangszórókábel rontott szerintem a legkevesebbet a hangon. Kb. a Coincident legolcsóbb, budget hangszórókábelének a hangzását adja. Az SP nagyobb „dinamikájaâ€ kizárólag a nagyobb felsőbasszus zengetésből ered, és szerintem az SP-nek van egyértelműen kisebb sávszélessége. [A magasakból sokat vesz el. A felsőbasszusra ugyan rátesz, de ez lent nem növeli a sávszélességet.]

Te is megemlítetted hogy a KSL kábel használatánál már ismét Cotter és Coincident interconnectek voltak a rendszerben és ezért itt azokkal_együtt_minősítetted_ilyen_jónak a hangot. Hoppá!!! Mit írtál volna ha a számotokra első blikkre minden paraméterében megdöbbentően jobb AZ-S3 trafó lett volna a rendszerben? Tehát akkor csak a hangszórókábelem lenne számotokra annyira pocsék? Az okozna minden torzítást, kétdimenziósságot, erőlködést, stb?

>Kőváry úr meg van győződve elképesztően széles látóköréről és ismereteiről a hifi készülékek világában.

Nem! Ez nem igaz. Ezt sohasem mondtam/írtam, nincs is így. Nem mondtam olyant amiből erre lehetne következtetni. Salvatore és társainak van példátlanul széles látóköre és ismerete a hifi készülékek világában.

>Aztán még Salvatore-ról beszélve megemlítettem, hogy azért fura volt a Rockport Siriust ajánlani lemezjátszónak, méregdrágán, úgy hogy sose hallotta, de aztán mondták neki, hogy talán mégse annyira jó, és akkor átkerült a feltételekkel ajánlott listára. … érthetetlen, hogy lehet ajánlani egy készüléket nagy nyilvánosság előtt, és felelősséggel, amit még nem hallott, próbált az ember, mégha ezt utána be is ismeri a nagy nyilvánosság előtt.

Ő sokkal kisebb tévedést hozott nagy nyilvánosságra meghallgatatlanul, mint Te meghallgatva. 🙂
Tudatosan vagy tévedésből, de
szimpla rágalom amit írsz. Nem „utólag ismerte be”! Nem is ismert be semmit, mert nem volt mit.] Idézek a 2000 decemberi honlapjáról, ahol még ajánlása eredetije szerepel, ahol még nem mentegetőzött: „This is the only recommended component none of us has heard. It is listed here because from what we have read, and seen…” Ez eléggé világos: „Ez az egyedüli ajánlott komponens, amit közülünk senki sem hallott. Ez a róla olvasottak és látottak alapján szerepel a listán.” Tehát már a legelején is megírta, nem tévesztett meg senkit! Nem is írt semmiféle hangzási jellemzést róla. Jellemző, hogy később még ennek ellenére is mentegetőzik, és jelzi hogy tanult az esetből, megváltoztatta az ajánlási politikáját, többé nem ajánl hallgatatlanul semmit legyen akármekkora jóhíre. Ha valaki nyilvánosan elismeri hibáját – legyen az ő vagy Darvas – az számomra éppen hogy a becsületesség és felelősségvállalás jele. Mint ahogyan az is, hogy honlapján minden változtatást jelez az indulásától kezdve.

Nem tévesztettem szem elől és egyúttal köszönöm hogy az AN-el átkábelezett rendszerem hangjának felmagasztalásával leírtad, hogy a Counterpoint-Wyetech-Coincident Victory még az AN elkötelezettek számára is csodálatos hangélményt produkál. [a hang háromdimenzióssá vált. A torzítás megszűnt. A dinamika sokszorosára nőtt. Sokkal több minden szólalt meg. Differenciáltabbak lettek a felvételek. A sávszélesség megnőtt…. bizony belefeledkeztem a zene finomságába még a Hungaroton lemezen is … elkezdtünk zenét hallgatni, és beszélgetni. Merthogy a KSL ezt megengedte. …eltűnt a torzítás, megjelent a dinamika… nagyon kontrollált lett a mélytartomány,… A térhatás, az atmoszféra jó volt, hihető, élvezhető… sok mindent meg tudott mutatni abból, amit szeretek] ritkán írnak ennyi jót a készülékeinkről ezen a listán. 🙂 Eszerint még az AN fanok számára is csak a kábeleim pocsékak. Sőt csak a hangszórókábelem, mert egyedül a KSL az egész rendszeremet nagyon élvezhetővé tette számodra, sok mindent meg tudott mutatni abból, amit szeretsz. [Az a KSL ami egyébként a legjobban hasonlít hangzásában a Coincidentekéhez az AN drótok közül.] Üdv, Péter.

Aztán még történt ez-az ami kiverte egy pár embernél a biztosítékot. Például a fórum moderátoránál is, így erről nem tudok számot adni, de a lényeg itt vann:

audiolandmoderator


>Nem kerülhető meg, hogy miért tartom perverzeknek az AN hangzás híveit. Nem sértésnek szánom ezt a jelzőt! Kétségtelenül természetellenes ízlésük, vágyaik vannak, a természetestől eltérő hangot preferálják, az elégíti ki őket és ezt nagy többségük fennen hirdeti is. 🙂 <<

Mondja Kőváry Péter kereskedő.
Én viszont igen, és ezért törlöm!

Majd jött a végső beírás Pétertől, meglepően más hangnemben.

A levélben voltak az EAR leveléhez közvetlenül kapcsolódó megjegyzéseim. Ebben hűen viszonoztam EAR stílusát, demonstrálandó hogy az mennyire kellemetlen tud lenni a másik félnek. Részletesen leírtam az én hangzási élményeimet és csak félmondatokban utaltam arra, hogy ezt EAR másképpen hallotta.

A második, kimoderált levélben csak általános hifisztikai érvelés volt. És ebben, a kimoderált második levélben hangsúlyoztam ki [szinte az egész arról szólt] hogy a véleményeltéréseket egyértelműen a hangzási preferenciák, az ízlések különbsége okozza. Ez volt a véleményem végső konklúziója! A felajánlott nyílvános összehasonlítás is erre utal. EAR és a hozzá hasonló ízlésűek ott is az AN eszközöket hallanák lényegesen jobbnak, de a más, enyémhez hasonló preferenciájúak meg a Coincident eszközöket tartanák lényegesen jobbnak. Nos te ezt moderáltad ki.

És emiatt azokban akik csak az első levelemet olvashatják jogosan kialakulhat az a kép, hogy én az AN termékeket fikáztam. Ami ütközik a kereskedői etikával. Holott én a teljes levelemben nem erről írtam. Nem én voltam etikátlan, hanem csak a te moderációd miatt látszhatok annak. És ez nagyon nincs jól így.

Ez hasonlatos a rágalmazáshoz. Nem véletlen, hogy a moderátorok csak teljes leveleket törölhetnek. Mert könnyen lehet ügyes részleges radírozással olyan levelet produkálni ami teljesen mást ad a beküldője szájába mint ami az egész levél mondanivalója volt. Esetemben ezt egy egész levél törlésével is sikerült elérned. De csak azért, mert két részletben küldtem be az egyébként folytatólagos levelemet.

Követelem, hogy vagy rakd vissza a kimoderált levelemet, vagy töröld a másikat is!
Mert az egy levél két részletben. Te levelemnek csak az „egyik lapját” törölted eddig.

Szerintem legjobb lenne az egész threedet EAR levelével együtt, az én két hosszú levelemmel együtt és az arra érkezett reakciókkal együtt [az enyémmekkel is együtt] teljesen kitörölni.

Péter.

IGP1739

Követelés ide-vagy oda, nem törlődött ez a polémia. Azt hiszem nem is baj. Én úgy gondoltam, ez egy érdekes és tanulságos este, de egy guru, egy kereskedő számára talán maga a pokol. Azóta sok idő eltelt, de tudom, hogy nem írtam hülyeségeket. A maga szempontjából ő sem. Jó, az azért érdekes praktika, amikor valaki el nem hangzott, le nem írt mondatokkal ellenkezik, vitatkozik, miszlikbe szabdal mondatokat. Kellett nekem elmenni az oroszlán barlangjába, az akkori hifi élet legnagyobb megmagyarázójához, hát azt kaptam amire számítani lehetett, de én mégsem gondoltam rá.

Azt hiszem Kőváry úr egszerűen valami másban találta meg az élvezetet, és legjobb tudása szerint mindenkit arra csábított, kövesse őt ebbe az örömbe. Hogy szűkre szabta az ösvényt hozzá? Hogy azt akarta, hogy csak az emelkedett pillanatokban lássák? Nem ő lenne az első és az utolsó guru, aki ezt tette, de legalább volt ösvénye.

11 thoughts on “Guru way – Az interneten nyomunk marad

  1. Hát én az elsÅ‘ beidézett írást is elég kioktatónak, kötekedÅ‘nek találtam. Pedig nem is tudtam, hog te írtad addig, míg a válaszban nem láttam, hogy te írtad. Amit KÅ‘váry írt semmivel nem tűnt sértÅ‘bbnek, mint a tied. Én ezt teljesen kívülrÅ‘l így látom. Ilyen szempontból ez teljesen helytálló: „Ebben hűen viszonoztam EAR stílusát, demonstrálandó hogy az mennyire kellemetlen tud lenni a másik félnek.

  2. Hm, ezek szerint vékony a határ az itéletalkotás meg a kioktatás között. Pedig most visszaolvasva is egyszerű tény meg élményközlésnek gondolom a dolgot.

  3. „Hm, ezek szerint vékony a határ az itéletalkotás meg a kioktatás között.”

    Csak pusztán arról van szó, hogy te tudod, hogy nem akartál kioktató, sértő lenni és ezért nem úgy olvasod a szöveged, mint egy kívülálló. Ez a hátránya a netes kommunikációnak, hogy nehézen megy át a stílus. De ezzel nincs mit tenni, így utólag legalább kiderűlt. És ezzel a plusz információval olvasva nyilván teljesen másképp értelmezi az ember a szöveget.

  4. Ó, rengetegen vannak, akik mindent úgy olvasnak és értenek, mint személyük, hobbijuk, világlátásuk elleni támadást. Az internet pedig ehhez még jobb terep, mint az élő beszéd vagy netán a nyomtatott sajtó.

  5. Ez nem volt fair!
    Kőváry Úr pár éve eltávozott közülünk.
    És eltávozottakról inkább jót vagy semmit!

  6. Már várta ezt a hozzászólást és semmikétség, magam is sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán megjelentessem-e? Aztán úgy döntöttem igen. Egyrészt az idézett szöveg ma is megtalálható a neten. Másrészt ez a halottakról vagy jót, vagy semmit gyakorlatilag azzal egyenértékű, hogy csapjuk be magunkat, emlékezzünk másképp, mint ahogy történt. Miért is baj az, hog úgy emlékezek rá, mint egy elhivatott emberre, akivel a fél hifis társadalom több kevesebb vitába keveredett és akinek a vehemenciáját ma már sokkal jobban megértem, mint akkor, amikor azok a bejegyzések születek?

  7. Pár évvel ezelőtt meghatott izgalommal vetettem bele magam a hifi világába. Imádom a zenét de gyűjteményemet nem tudtam úgy hallgatni, ahogy megérdemelte, megérdemeltem volna. Így kezdődött.
    Két év alatt az internet, a magyar fórumok azt a hatást érték el, hogy félúton megálltam és többé nem merek senkitÅ‘l semmit kérdezni. Nem arra gondolok, hogy „melyik a legjobb erÅ‘sítÅ‘”, hanem arra, hogy tisztességesen hogy tud beállítani valaki egy hangszedÅ‘t egy karban úgy, hogy még sohasem csinált ilyet. Nem szeretnék senkit minÅ‘síteni, semmi sem jogosít fel rá. Csak azt szeretném sugallni, hogy jelenleg próféták dühöngÅ‘je a szcéna, amit hűvös közönnyel vesz körbe a közönyös guruk sorfala.
    Valaki, akit érdekelne a téma (ti.: minőségi zenehallgatás) az elretten, és talán csak azok tartanak ki, akikből aztán vagy dervis, vagy ápoló lesz.
    Nem tudom, jó ez így?

  8. Hát azoknak rossz, akik elrettennek. Illetve, ha elrettenek, akkor talán annyira mégse érdekli őket a dolog, szóval mindegy. Engem nem zavarnak a guruk végülis. Figyelmen kívül kell hagyni őket.

  9. Abban teljesen igazat adok neked, hogy a hifi olyan téma, ahol egy kis hangoskodással nagy zajt és sok követÅ‘t lehet kelteni. Ilyen szempontból talán itt kell a legkevesebb befektetést tenni, hogy guruvá váljon valaki/annak érezze magát. És szerintem nincs jól, csak nem hiszem, hogy ezzel bármit is lehetne kezdeni. Tán ha egyszer a magyar néplélek elcsitulna….

    A hangszedő, hangkar beállításhoz pedig ezt a beírásomat tudnám ajánlani, de most látom, nem működnek benne a képek, úgyhogy most az ünnepek alatt akkor megpróbálom ezt is javítani.

  10. Nagyon sajnálom, hogy amennyire működik a magyar nyelvű fórumozás egy csomó témában (autók, számítógépek, stb), hifiben egyszerűen ez elképzelhetetlen, néhány baromállat, lelkileg sérült megmondóember miatt. Van néhány fórum, de mindenhol megvannak a helyi főnökök. Rossz esetben moderátori jogkörük is van (AVX, Index, régebben HIX Hang, éppen a megidézett Kőváryval), jobb esetben csak a személyeskedés és a floodolás nemes eszközeivel lehetetlenítik el az értelmes eszmecserét (Marky és társai a Hificity-n).

    A magyar nyelvű vitakultúrát amúgy is szánalmasnak találom, és ezt javarészt az iskolarendszer számlájára írom. A kovalens kötés, a várnai csata évszáma és a tektonikus mozgások definíciójának bebiflázása helyett, de legalábbis mellett a kritikus gondolkodás, az érvelés, retorika pragmatikus megközelítésének is tantárgynak kellene lennie. A véleményvezetők levetett véleményének ostoba és konok ismételgetése, az önálló gondolatok szándékos elnyomása makro szinten, mondjuk a demokratikus közélet szintjén is súlyos károkat okoz.

    A magyar belpolitika kóros polarizáltsága és az ellehetetlenült hifi fórumok között megdöbbentően szoros az összefüggés.

Hozzászólás:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .