Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Showrakozás – Hifi kiállítás 2009

Showrakozás – Hifi kiállítás 2009

Már hetek óta dobozokban és zsákokban minden holmim, így a hifim is, arra várva hogy leendő új lakásba költözzenek. Nem jó így, már nagyon vágytam egy kis zenélgetésre, így kapva kaptam az alkalmon, hogy az Audio Note készülékek hazai forgalmazója, az Analog Voice meghívott az aktuális hifi- és házimozi-kiállításra. Gondoltam, szépen beülök az egyik szoba sarkába, aztán csak fülelek meg figyelem a látogatók megjegyzéseit. Persze ehhez ki kell választani a megfelelőhelyet. Így tíztől tizenegyig gyorsan végigfutottam a szóba jöhető szobákat. Az első persze Analog Voice-os szoba, Vass Andrási Gyuri bácsival, mint demonstrátorral például jónak is tűnt, de hát ez túl könnyű megoldás, az én kedvenc erősítőm is 2A3-akat használ AN kimenőtrafókkal, igaz a Klonedóban több a vasalat, meg kétszer ilyen erős, de az M3-as előfok igazi titkos tipp minden, hifivel komolyabban foglalkozó számára. Emlékszem, mekkora volt a kontraszt közte és az M1 között, amikor PQ az első darabot elővarázsolta az éppen akkor aktuális Mercije csomagtartójából, hogy az zenéljen a BHES-en.

AN Vindicator
AN Vindicator

Nyakamban a fényképezővel gyorsan tettem egy kört.

A másik Audio Note szoba az újragondolt Meishuval é a sarokba tett E-dobozzal kevésbé ragadott meg. Az Etalonnál még nem szólt semmi, két fotó, ez minden, röstellem, de később sem tértem oda vissza. A L’auditeur-höz viszont igen. Na, ez igen tanulságos helyszín volt. Például sose gondoltam volna, hogy Clearaudio lemezjátszót ilyen jól lehet fotózni ellenfényben. Azt sem, hogy a Szalóki Ãgi minikoncert helyett – mert ilyenek is voltak, aznap három – a szobában azon fogok morfondírozni, hogy most nekem tetszik ennek a lemezjátszónak a hangja vagy sem?

L'auditeur
L’auditeur

Persze egyfelől marhaság egy hifi kiállításon erre választ keresni, hiszen ott messze nem ideálisak a körülmények. Na de azért, mert aprócska szobákba vannak zsúfolva a dolgok, megfejelve rengeteg látogatóval, akik idén szerencsére nem kaptak csörgetni való nejlonszatyrokat, attól még gondolkodni, elemezgetni szabad. Ráadásul a kérdés pont azért merült fel, mert a lánc, a végén Gryphon elektronikákkal és hangszóróval jól szólt. Pontosabban nagyon egységesen, zavarbahozhatatlanul, konok egyöntetűséggel. Reggel, délben és este egyformán. Jó, az emberek számától, az ülőpozíciótól persze függött a hang, de az előadásmód lényege nem. Aztán arra jutottam, hogy szuperpontos egyenfutás ide, mágneses tányérlebegtetés oda, a nagyon is megérdemelt formatervezési díj amoda, én mást várok egy lemezjátszótól, de hogy ebben biztos legyek, el kéne már menni a bemutatóterembe.

Clearaudio
Clearaudio

A másik tanulság az volt, hogy a tulaj jobban kezeli a tűtisztító kefét, mint a tulajdon olvasószemüvegét. Gonosz dolog ez a felnőtt korban kialakuló rövidlátás.

Itt állíthatjuk azt a nagyon pontos fordulatszámot
Itt állíthatjuk azt a nagyon pontos fordulatszámot

Aztán más szobát nem is igen találtam, ahol ücsörögtem volna a sarokban hosszasan. A PMC dobozoknál azt mutatták meg, hogy kicsi dobozokból is jöhet a dög meg a sok mély, ami aláírom, komoly mérnöki teljesítmény és egy darabig szórakoztató is, de nekem a zenehallgatás egy intim dolog, nem élvezem, ha egy rendszer rám akarja erőszakolni magát. Ezért a monumentális és üvöltőházimoziszobákat is kihagytam. Volt egy vicces szoba, ahol nagybőgőkbe vágott Sonido hangszórók zenéltek, persze éppen valami bőgőalapú zenét. Na most a bőgő, ami tudvalevőleg jó sok fa, amit meglepően nagy húrok és komoly fizikai munkát végző zenész próbál minél inkább rezgésbe hozni, sok-sok hifilánc megvételekor döntőfontosságú hangszer. Azannya, hallottad hogy odacsaptak neki? Vááá, szinte látni, ahogy a csávó húzza a kezét a húrokon! Úgy gondolom, ezek a mondatok mindenkinek ismerősek. Hát ott aztán engem tényleg bőgősokk ért. Szólt ugye a felvétel, jó kis rezonáns bőgőhanggal, meg szólt a hangszóró doboza is, mintegy  különös visszhanggenerátor. Hát akkor ott, hirtelen, nem voltam meggyőzve.

Aztán volt egy szobában egy igen szigorú tekintetű hölgy, aki a Magneplanart hallgatókat vizslatta. Köszönöm, volt az életemnek egy időszaka, amikor minden követ megmozgattam, hogy ilyen nagy panelhangfalat hallhassak, csodálattal ültem előttük jó pár órát, majd elteltem az aaaaakora énekest, hegedűt, zongorát, fuvolát, kottatartózörgést varázsolok eléd, mint a membránfelületem élményből, és köszönöm, egy ideig nem is kérek többet belőle.

Balra egy robot lenne a Dr. Whoból?
Balra egy robot lenne a Dr. Who-ból?

A Quad-láncnál a demonstrátorok azon törték a fejüket, hogy miként kössék be a Lizard Wizard áramirány-csatolóját, ami egyszer és mindenkorra megoldja a dampingfaktor-háborút meg mindenféle illesztési nyűgöket. Aztán átmentem a Lizard Wizard szobájába, akik nem is olyan rég még a Budapesten közbotrányt okozó, Londonban meg díjat nyert erősítőjüket mutatták be, most meg ezt a csodát, de egy akármilyen láncon nem túl érdekes zene szólt, gondoltam majd visszajövök a demonstrációra – de egyszerűen elfelejtettem. Voltam a Bodor Audiónál is, ahol retró hangulatú székek voltak, meg két robot a Doktor Who sorozat hőskorából – aztán jobban megnézve, azok B&W hangszórókká váltak, aztán még jobban megnézve meg valami egyedi konstrukcióvá. Amíg a fotókat megcsináltam, abban a két percben nagyon jellegtelenül és kedvetlenül szólt a rendszer, nem is volt kedvem visszatérni többet.

Mindent elsöprőPMC-k
Mindent elsöprőPMC-k

Volt még egy szoba, ahol Mark Levinson kínai erősítő- és hangszóró-válogatása szerepelt ugye Red Rose néven, mindenféle digitális hangmatató szoftverekkel meg Mac-ekkel felszerelve, ami egyszerűen hangos volt, és éppen akkor senki sem volt a szobában, így kijöttem. A Mission meg Audiolab szobában egy nagy tévé volt a főhelyen, hát ez sem az én meghitt zenehallgató helyem lesz, gondoltam.

Ugyan honnan ismerős?
Ugyan honnan ismerős?

Aztán a sarokban a StreamAudionál egyutas hangszórója szólt, a megoldás minden erényével és hibájával egyetemben. Itt igazán két dolog miatt nem ültem le. Az egyik, hogy csak egy szék volt, ami elvileg pont jó zenehallgatni, de engem feszélyez egy jövő-menőemberekkel teli szoba közepén elmélyültséget szimulálni, mert úgysem menne, másodszor a falnál kiszúrtam egy, az európai 47 Labs forgalmazó által kitalált hangdoboz koppintását. Tudom, hogy Sead is hasonló, Ted Jordan féle hangszórót használ az egyutas Essence-ben. Tudom, hogy nem egy sosemlátott akusztikai fejlesztés eredménye a doboza. Sőt, nem is szeretem a hangját igazán, de valaminek az ilyen jellegű másolása ciki. És a ciki jelzőt azon nyomban vissza is vonnám, ha nem pont ugyan olyan színű dobozba kerül, mint Sead alkotása, vagy van rajta valami egyedi, mert ez így egyszerűen béna koppintásnak tűnik.

És most merre van az előre?
És most merre van az előre?

Aztán volt még ciki dolog. Egy szinttel lejjebb, az otthoni barkácsolók szobájában. Itt az ablak előtt szépen sorba áll egy csomó doboz, meg két csöves erősítő az asztal sarkán egy Pioneer CD játszó társaságában. Nekem is volt ilyen ezüstlemezjátszóm, voltak, vannak csöves erősítőim, ezért kellemetlen meglepetésként ért ez az alapjában vékony, itt-ott fura kiemelésekkel terhelt hangkép. Hogy ez nem egy doboz hibája volt, az tuti, mert többször is visszajöttem, és hasonló hang fogadott.

Nautiluspalánták
Nautiluspalánták

És muszáj volt visszajönnöm. Mert volt ott két valami, ami a földre vitt. Nem akartam hinni a szememnek. Volt ott két pöttömnyi Nautilus. Földöntúli ufózöldeskékesszürke színben pompázott a nagyobbik, kicsi gyöngyházfénnyel súlyosbítva. Benne egy nem túl népszerű Alpine autóhifi hangszóró. Gondoltam, vicces házi projekt, találta az ember a garázsba eldugva ezt a hangszór szettet, gyorsan fröccsöntött köré valamit, és elhozta. Mondjuk nem szól jól, mert nem szólt jól, mindenféle körülménytől függetlenül sok minden hiányzott belőle, ami a hosszú távú élvezhető hangvisszaadáshoz kell, például mély – de aztán megláttam mellette a készítője, hm, talán filozófiáját. Elolvastam, és hirtelen elfelejtettem fényképezni, öt képből egy sem sikerült, a fele alig olvasható, ezért büntetésből magamnak és intőjelként az utókornak idemásolom, betű szerinti hűséggel:

LAMB-SNAIL

 

A LAMB-SNAIL hangsugárzó létrehozásával az alkotó tiszteleg a méltán világhírű brit hangsugárzó gyártó manufaktúra B & W brilliáns NAUTILUS előtt, amely tökéletes formavilágát és hangzását a természet csodáiból és a természet alkotta tökéletességből merítette, így létrehozva a szakma és a közönség által elismert és irigyelt, legendásan egyedülálló hangsugárzó műalkotást.

A vágy, amely közel egy évtizede még csupán álom volt, a legédesebb, amelyet zenét hallgatni/befogadni/élvezni szerető és értő elme csak kívánhat, ma valóra vált!

Ahhoz, hogy az álom valóra válhatott, a merész elhatározástól, a próbálkozásokon keresztül, a zseniális kivitelezésig, sok-sok verejtékes és olykor kíméletlen munkával teli évnek kellett eltelnie.

A minta elkészítése két évig tartott, ami soknak tűnhet, hiszen ez idő alatt a futószalagokon elkészített hétköznapi, tömeg igényeket kielégítő hangsugárzók ezrei készülnek el.

A készítőnem erre vágyott, hiszen ki akarta próbálni a saját képességeit.

A tervezési fázisban minden apró részletre odafigyelve, gondosan formálódott egy egésszé, olykor a lehetőségek határait súrolva.

Világra hozta az ideálisnak megcélzott (doboz nélküli) hangsugárzót, mert vágyott rá.

Az alkotó folyamat, amely a LAMB-SNAIL-t az ínyenc műértőkre szabadította, csaknem négy évig tartó hosszú és izgalmas munka eredménye.

Az állhatatos munka gyümölcse ez a műalkotás, amit csak az tud igazán értékelni aki valaha alkotott ehhez foghatót.

A tökéletes hangzás volt a cél (min minden egyedi készítésű és gondosan méretezett hangsugárzó esetén).

A karbon-és üvegszövet erősítésű akril különleges merevséget, míg a rezonancia elnyeléséről noisex gondoskodik.

Megszólalás: a fenti adatok igazolják az elvárásokat a hangok amiket hallunk olyan neutrális amit még nem tapasztaltam. Olyan a térérzet mintha megnyílna a föld, valami soha nem látott dimenziók előtt.

A hangsugárzó tömege 15 kg, az egyedi külsőmegjelenésről a különleges gránithatású fényezés gondoskodik.

A gondosan kiválasztott Alpine hangszóró készleté a dicsőség az energikusan precíz prezentációért.

Ajánlom minden álmodozónak, akinek a tökéletes hangzáson kívül az extravagáns formavilág is értékkel bír.

A LAMB-SNAIL a tökéletes használati és szobrászati mű azok részére akik a forma és a funkció összhangját tartják értéknek.

Lambert János

Mit lehet erre mondani? Én csak annyit szeretnék, hogy végzetes lehet, ha vágyaink, a modern marketingkommunikációs és bizonyos jelzős szerkezetek különös együttállást mutatnak.

Sok dolog van, aminek jót tesz a pár léés távolság
Sok dolog van, aminek jót tesz a pár lépés távolság

Innen kicsit fejbeverve elmentem a kínai hifis szobába, ahol volt R2D2 ül a dobozban cédéjátszó két és fél millióért meg világi nagy és felettébb idegesítő kivezérlésjelző műszerek meg jó vaskos faállványok szép színben, csak nekem tetszőhang nem.

Kínai hifi
Kínai hifi

Így visszamentem az emeletre, és a nap további részét két szemközti szobában töltöttem. Hol a L’auditeur-nél, hol a Vindikatoros Analog Voice szobában. Na és a folyosó végén a pamlagon, ahol pletykáltam pár emberrel a mikénthogyanról, hifiről és az élet nagy és apró dolgairól, és ültem babzsákfotelben, a jobbomon egy, a fájón hiányzó Pennások által forgalmazott Danley zenekari hangosító szettel, aminek a szubrésze az oldalán feküdt, mint egy fáradt csataló, a tetején meg a széles sávú rész zenélt, és a kettő veszett mód döngött – nem hiszem, hogy ez lett volna a legjobb installáció, de az élőben zenélés kedvemre való volt. Találkoztam új baráttal, rég nem látott baráttal meg nagyon régen nem látott baráttal, aki egész véletlenül pont aznap hívott (bár lehet, nincsenek is véletlenek), hogy miként is kell bekötnie a tőlem vett RCA-kábelt, és igencsak meglepődött, hogy hifikiállítás van, így gyorsan kilátogatott ő is.

Egyvalami nagyon hiányzott. Az a bizonyos NAGY HANG. Ami szól, ahogy szól, de az emberek megilletődve mennek be a szobába, ahol AZ zenél, ahol abbahagyják a zacskógyűrögetést, ahol felkészülnek a Nagy Élményre. Amikor nem azon elmélkednek, hogy mi mennyibe kerül, mert tudják, ez túl van az ésszerűn, ez már más világ. Szóval jó lett volna mondjuk egy Ongaku szoba, vagy másként gondolkodóknak mondjuk egy böhöm nagy Kharma az egyik teremben kilowattos erősítőkkel, vagy netán egy tölcséres furcsaság mondjuk Hiragától. Ilyen sajnos nem volt, ahogy zsebünk állapotát látom, egy ideig nem is lesz. Viszont jól szórakoztam, így csak azt kívánhatom, legyen legalább ilyen a kiállítás jövőre is.

Jövök jövőre is
Jövök jövőre is



%d blogger ezt szereti: