Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Tölcsérek közt – Avantgarde Acoustic Duo

Tölcsérek közt – Avantgarde Acoustic Duo

Van az úgy, hogy a hasznos még hasznosabbá tud válni. Nemrég muszáj volt Németországba mennem, hát úgy intéztem, hogy kedves barátommal együtt elhoztuk az ő legújabb szerzeményét, egy hangszórót is. Egy Avantgarde Acoustic Duót. Az e-bay-en bukkant fel, nagyon jó áron, ami annyit jelent, hogy a hifivel nem foglalkozó ember azon nyomban komplett idiótának gondolja azt, aki ennyi pénzt kiad hangszórókra, aki viszont járatos a zenereprodukáló rendszerek világában, elkapja a sárga irigység, hogy micsoda potom pénzért sikerült megcsípni ezeket a világbajnok darabokat.

Szóval megérkezünk az adott címre. Vagy majdnem. Mi egy lakóházat kerestünk, de egy gyárépület kapujában állunk. Félszegen benyitunk a hatalmas, kamionokra méretezett kapu oldalában nyíló kisajtón. Mindenféle gépek állnak odabenn, a tetőn egy daru, de ember sehol. Tovább megyünk a következőcsarnokba. Jobban szétszedett gépek, nagyobb daru és sehol senki. Még tovább. Végre zajt hallunk, egy kis műhelyben valaki köszörül. Szépen felsorakozunk az ajtajában, mint illedelmes kisdiákok, várjuk hogy véget érjen a fémipari megmunkálás, semmi pénzért sem zavarnánk meg a munkát, nehogy hirtelen felbukkanásunk esetleg balesetet okozzon; ugye, hirtelen feltűnik két nem túl szép férfiember, hogy valami hangszóróért jönnek, hát ilyenkor könnyen rácsúszhat a kéz arra a köszörűkőre, meg marhára zavarban is voltunk. Végre vége, a fiatalember abbahagyja a munkát, ránk néz, és még mielőtt bármit is mondanánk azt kérdezi: – Maguk jöttek Magyarországról a főnök hangszórójáért?

Olcsóért vett Studer magnók

A megmentőmondat után át lettünk kísérve még két csarnokon, föl a főnök zenebirodalmába. Ő ugyanis lehasított egy kis sarkot az üzemcsarnokból, úgy háromszáz négyzetmétert, ahol kedvére zajonghat. Mert már az előtérnek szolgáló konyhában kiderült, az eladó nem csak hallgatja a zenét, hanem maga is csinálja. Gondolom, valami indusztriálisat. Vagy egy tucat gitár állt itt, odabenn aztán még egy adag mindenféle ütnivaló Afrikából, valami zongora és a jó ég tudja, mi még. Ja igen volt ott két digitális, soksávos Studer magnó is, meg keverőpult hozzá, mint mondta, valami kiárusításon vette bagóért, majd kihúzott egy kártyát, ami az egyik sávot jelentette a magnóban, és mondta, ez azért nem semmi technológia.

A dobozolt Trio

Hát nem, de az Avantgarde hangszórót szétcsavarozni és egy nagy böhöm városi terepjáró hátsó fertályába elhelyezni sem egyszerű feladat. Pestiesen szólva leizzadtunk gatyáig, mire végeztünk vele. Közben kibeszéltük, hogy életünkben még ilyen béna hangú CD- játszóhoz nem volt szerencsénk, mint amin a kedves házigazdánk megmutatta, hogy tényleg szól az a szépséges tölcsér, és hogy tényleg megkapjuk-e ajándékba azt a kisebb hűtőláda méretű kínai erősítőt, ami szintén a bemutató részese volt. Megkaptuk, úgyhogy kedves earblog olvasó, van rá esélyed, hogy még az idén elmondjam, mit tapasztaltam ezzel a Sugden unokatesóval.

A cígölés után a vendéglátónk pedig megkérdezte, nem akarunk megnézni egy igazán érdekes Triót? Dehogynem, mondtuk, és némi raktárbolyongás után – sajna – egy kellemetlenül sötét helyen találtuk magunkat, szemben egy pár hangosítócucc szállításra alkalmazott, vasalt sarkú ládával. Az egyikről finom sajszézások után lekerült a tető, és ott állt előttünk a hifi történetének alighanem legfurcsább diszkósdoboza.

A mélytölcsérbe vágott magas
A mélytölcsérbe vágott magas

A hangminőséget tapasztalatom szerint amúgy is sajátosan értelmezőnémet nép egy-két lelkes fia ugyanis vett egy Avantgarde Trio hangfalat – igen, az egy-új-VW-Golf-kerül-ennyibe kategóriából – meg egy flexet, ezeket a dobozokat, és egymásba szerkesztette őket. A nagy tölcsér szélét kerekről négyzet formájúra szabta, hogy szépen beférjen a ládába. Mellé-, vagy inkább belevágta a magas tölcsért, a közepet pedig a mélybe lehet tolni, onnan kivéve pedig a doboz tetején rögzíteni, és kész.

A barátommal döbbenten álltunk. Az ötlet zseniális, a kivitelezés, hát elmegy, de a szabadság, hogy valaki egy ennyire drága dolgot egyszerű barkácsipari alapanyagnak tekintsen, az felfoghatatlan volt a mi más léptékekhez szokott kelet-európai agyunknak.

Kelet-európai agyunknak ez túl sok volt
Kelet-európai agyunknak ez túl sok volt


4 thoughts on “Tölcsérek közt – Avantgarde Acoustic Duo”


%d blogger ezt szereti: