Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Audio Note

Egy a ruhája – Audio Note UK Meishu erősítő

Egy a ruhája – Audio Note UK Meishu erősítő

Már nem is tudom, melyik Budapest High End Show volt, de hogy megrázott vagy harmincszor, az tuti. P.Q. mondta is, hogy ez lesz, hiszen ez még csak egy prototípus, olyan deszkamodell. Doboza nincs, néha a hangerőszabályzó gombja áram alá kerül, ami szar érzés, de az […]

Cső előtt

Cső előtt

Felkerült az ebay-re egy nagyon korai Audio Note Japan M7 előfok. Egyszer már alaposan kiveséztem ezt, és ott írtam arról is, hogy az első változatok nem végig csövesek voltak, hanem az erősítés egy részét FET-ek végezték. És mivel a FET modern alkatrész, az lett a […]

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Írtam korábban az MCS autóhifi erősítőkről, amik bekerültek az ország legháklisabb autóhifi megrendelőjének a Mercijébe, és nagyon jók voltak. Viszont a kalaptartóba beeszkábált angol AN doboz hangszórókészlet nem elégítette ki István minden igényét – kellett valami előre is. Ez a valami egy kis kekszes dobozban érkezett valamelyik BHES-re, maga Sibazaki úr és Kondo mester mutatta meg. A dobozkában ott feküdt két, Sokol rádióból kioperált kis vacaknak tűnő valami. Lapos volt, alufólia színű 8 centis és egyáltalán nem emlékeztetett semmire, amit korábban jó hangszórónak tartottam. Hogy lehet az, hogy a membránján ez az alufólia össze van gyűrve? Ja, hogy ez ezüst fólia és kézzel hajtogatják a formába és nem baj? Mi ez a membránszél? Hogy ez szarvasbőr? És ezek a csumpi kis mágnesek? Ja, hogy ez AlNiCo, attól ilyen nehéz? Hát jó. Nem voltam meggyőzve.

A beszerelésnél sem voltam jelen, így csak akkor hallottam az AN hangszórókat a kocsiban, amikor István megkért, ugorjak már el vele Berlinbe, mert ott lesz valami. Nem lehetett nem észrevenni, hogy megváltozott a hifi. A kalaptartóból nem szólt semmi, csak a műszerfalba süllyesztett kis résekből a két 8 centis mütyűr. És ezekből a szemre semmi vacakokból operát hallgattunk kazettás autórádióról Budapest-Drezda távon, onnan meg elborult kisérleti elektronikus zenét Berlinig. Meg lettem győzve.

Viszont a japán AN hangszórókról később sem tudtam meg sokkal többet, mint amit egy maréknyi katalógusból ki tudtam silabizálni. Például azt, hogy az SM-6, ami István autójában olyan bódítóan jól szólt, a kínálat legkisebb darabja. Meg azt, hogy az Audio Note Japan és később a Kondo készülékeken mi volt az a fura logó. A Yoshimura Lab-é, ami remek hangszórókat és tölcséres  dobozokhoz drivereket gyártott. Aztán ez a cég megszűnt, de Kondo mester úgy gondolta, kár lenne a feledés homályába veszni az addig ott felhamlozott tudást, meg termékeket, és átvette-megvette a cég szerszámait, készleteit, sőt tisztelete jeléül még a logót is, és így folytatta a gyártást.

AN home speaker system

Vagy nem. Ugyanis még a hatvanas években Yoshimura mester meghívta Seiya Goto-t, hogy együtt készítsék extra érzékeny hangszóróikat, tölcséres meghajtóikat.  Na és Goto hangszórók, driverek készültek, készülnek manapság is, saját márkanév alatt is. Hogy ott ki kivel volt, innen kibogozni már lehetetlen, talán ha lett volna már akkor egy Linkedin…

Mindegy is, volt ahogy volt, de innentől egy szintet ugrott Kondo mester hangprobléma megoldó műhelyének a mozgástere. A nyugatinak mondott világban ugyanis úgy tekintünk a kis szériás japán hifi csodabogarakra, mint kész termékekre. A korai Audio Note Japan dolgoknál ez nem így működött. Ott ugyanis bejött a kuncsaft, felmutatott egy szemmel igen jól látható összeget, majd Kondo sannal szépen kitalálták, mi lenne a legjobb oda, abba a szobába. Így születhettek Push-Pull Ongakuk, sose halott értékű ezüst kondenzátorok, mert éppen olyan kellett az egyedi tölcséres rendszer keresztváltójába és egyéb csodák. Valahogy így:

AN home setup
Igen, az a képen ott lenn egy Push-Pull 211 Ongaku helyett Kinsen néven. Mert az oda kellett és azzal, meg a rengeteg egyedi cuccal lett jó. Rendszerépítés a’la Audio Note Japan.

De most térjünk vissza a földre az Audio Note Japan hangszórókhoz. Otthoni változatot kettőt sikerült hallanom. Az egyik egy súlyos sérülést szenvedett darab volt, a Merlinben is állt sokáig a sarokban. Az hűha, milyen jó lenne, ha jó lenne hangot adott. Aztán volt szerencsém egy Ruthy-hoz, az jelentősen nem evilági élmény volt.

Autósat viszont egyet sem Istvánén kívül. Igazából még csak olyan emberrel sem találkoztam, aki hallott volna ilyet. Valaki esetleg a kedves olvasók közül?

 

 

 

 

 

 

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

Szerintem még sose volt Magyarországon olyan hifi kiállítás, ahol két NAD 5120 Rút Kiskacsa is lett volna, az egyik ráadásul egy Akai-Videoton torony tetején… Amúgy milyen volt? Azt hiszem én már túl öreg és szarkasztikus vagyok ahhoz hogy egy ilyen eseményen valamiért igazán lelkesedni tudjak. […]

A Black Gate visszatér, avagy a millió dolláros kondenzátor

A Black Gate visszatér, avagy a millió dolláros kondenzátor

A Black Gate kondenzátorok nagyjából olyasmik a hifi világában, mint Ettore Bugatti autói a négykerekűek rajongóinak. Nem különösebben ritkák, hiszen sorozatgyártásban készültek, vannak náluk különlegesebb, egzotikusabb darabok, de nem lehet nem odafigyelni a jelenlétükre. Ráadásul mindkettő megszűnt márka, de feltámadtak poraikból. A Bugatti kétszer is, először […]

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Masaki Ashizawa, Kondo mester tanítványa és most a Kondo cég főnöke mesél a régi és az új Ongakuról, de nem is ez az érdekes, hanem közben rengeteg ezüstből készítenek trafót, kondenzátort meg hangszedőt.

Rokker csávó és az Audio Note Kit 1

Rokker csávó és az Audio Note Kit 1

16 percnyi forrasztáspornó, avagy egy Audio Note Kit 1 születése a kidobozolástól az utolsó csavar becsavarásáig. Audio Note Kit One from Gökhan ÖZER on Vimeo.

Klonedo tartós kiküldetésbe ment

Klonedo tartós kiküldetésbe ment

Elregéltem már, milyen volt a carboncopy bloggerénél, most pedig ő írta meg, hogy milyen az, amikor vödörbepislős Sziámival, meg korai James Bond filmzenékkel teszi próbára a Klonedo képességeit, és a végén arra jut: “Az életszerű jó szó lenne.”

Sárkányölőben – avagy lehet-e dróttal meg alátéttel javítani azt az akusztikát, ami az erősítőben romlott el?

Sárkányölőben – avagy lehet-e dróttal meg alátéttel javítani azt az akusztikát, ami az erősítőben romlott el?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember, aki azt gondolta, hogy vesz egy hifiláncot, hogy a zenéi jobban szóljanak. Így is tett. Boldog volt, de a kisördög nem hagyta nyugodni, hiszen valahogyan megtudta, hogy vannak szebb és drágább hifidolgok is, mint amelyek az ő, kifejezetten erre a célra felépített padlásszobájában húzzák el esténként a nótáját. Így szép sorjában eljutott oda, hogy öreg barátja, a Quad CD-játszója alatt egy Avantgarde Model 5 erősítő hevítette szívét és egy Audio Note AZ-3 mozgatta délceg membránjait. Igen án, de nagy csapás érte a zeneszobát, döngött, böngött, bődült és dörömbölt, annyira, hogy emberünk a szokásos furmányokkal, dobozhúzással és tolással, szobaátrendezéssel, állványozással nem tudta elűzni a gonosz akusztikát. Bánatát meg is osztotta a többi emberrel, és ahogy lenni szokott, érkeztek is a segíteni akarók.

Bevetésre kész akusztikaigonoszsárkánylegyőző eszközök
Bevetésre kész akusztikai gonosz sárkányt legyőző eszközök

Elsőnek a legkisebb lovag, aki végül legyűri a fránya akusztikasárkányt, szóval az küldött neki egy drótot, ami segített egy kicsit, de ezt itt most nem részletezzük, mert megtöri a mese szép ívét, pedig az van neki, meg számos tanulsága is, csak ki kell várni.

Mágikus eszközök. Darumák pihennek A Művész, Akit Időnként Princenek Hívnak jelével ellátott üvegcsecsebe mellett
Mágikus eszközök, Darumák pihennek A Művész Akit Időnként Prince-nek Hívnak jelével ellátott üvegcsecsebecse mellett

Szóval akkor legyen úgy, hogy elsőként revox lovag érkezett, kincsekkel teli ládikájával. Illedelmesen köszönt, majd elővette varázseszközeit, úgymint drótot falba, egymás között, valamint hangszóróhoz, izgő-mozgó csodaizolátorokat, amik mind messzi országból jöttek, ahol felkel a nap. Hosszú-hosszú ténykedés végén az emberünknek szíve mélyén nem tetszett igazán a hang, sőt még revox lovagnak sem, de azt elismerte, sokkal jobb lett, mint volt.

Aztán jött a második lovag, ki a mérőmikrofon és a műszer mestere volt. Nyugtatta emberünk, hogy nem is oly nagy a baj, de azért kicsit átrendezett, húzott, tolt és variált, majd távozott. De sajnos, a HANG még mindig távol tartotta magaát a padlásszobából.

Csőbarátság
Túl, az óperenciás kábelhegyen is túl

Ekkor jött a harmadik lovag, ki vitt minden firlefrancot, amit csak a hifiskamrájában talált, hiszen tudta már, hogy az előző két lovag, bár ügyesen hadakozott, de mégsem nyert. Elsőként persze a gonosz hangot kereste, ami majd ledöntötte kereveten ülő helyéből, amikor oly mérgesre gerjedt egy bősz szintetizátorbasszus, hogy szegény maradék dampingok mind szanaszét futottak a Model 5-ből. Nem lesz ez így jó. Előkerültek hasonló mágiaszerek, mint amit revox lovag hozott, ám csak csillapult a baj, de nem szűnt meg. Aztán valahogy egy HEED DT CD-lemezt pörgető masinéria költözött az egyik polcra, mellé szorosan az Si nevű, erőt adó társa, és pórias kábelekkel összekötődtek az AZ-3-mal. Hó, és hé, az első hangok után lőn nagy csodálkozás. Bekukucskált a zene. Nagy döngés, böngés, bődülés és dörömbölés csillapodott, emberünk már több lemezbe is belehallgatott a harmadik, legkisebb lovaggal, és bár jót mókáztak, tudták, ez még nem a nagybetűs.

Aztán jött étek is a lenn szolgáló feleségtől, először tűzhelyben forrósított kenyér kolbásszal meg sonkával, de ez még kevés volt, mert az igazi HANG csak akkor jött el a padlásszobába, amikor az eperlekvárral mennyeivé varázsolt palacsinták felsorjáztak a kerevet előtt.

Szóval a harmadik, legkisebb lovag azt mondta, hogy kössük már be ezt a Klonedo nevű, 2A3 triódákkal működő AN kimenőtrafós födémszakasztó súlyú erősítőbehemótot meg a hozzá csinált előfokot, azt’ hadd szóljon. És lőn, lőn ZENE is, lőn artikulált és megfogott basszus és nem lőn olyan furmányos szintetizátor, ami megrengetné nyugalmát és túllengetné a membránját az AZ-3-nak. Azért persze a kisördög is benézett illetlenül drága ezüstmadzagok képében, de AZ-3 kereken megüzente, ő a pórnép hangszórója, neki réz kell, amit meg is kapott a nagy vízen túli Zu gazdától. Emberünk meg a harmadik, legkisebb lovag pedig boldogan fuvarozta vissza a géperejű szekérbe a nem kellő dolgokat, sőt még az Avantgarde is vándorútra indult vele egy kis időre.

Itthon aztán a harmadik, legkisebb lovag izgatottan várta, hogy harmadnapra elmúlik-e a varázs, vagy ott marad a ZENE, de emberünk azt mondta, hogy maradt, és most töri a fejét, miképp tarthatná végleg magánál úgy, hogy a melegszendvicsek és a palacsinták úrnője észre ne vegye azt a nagy likat, amit ez a pénztárcán ütne.

Minden jó, ha a vége jó, szóval itt a vége, fuss el véle, de azért jöjjenek a tanulságok.

Ha egy hangdoboz kimenőtrafót akar az erősítő végére, akkor nincs az a varázslat, hogy ezt megússzuk.

Egy angol Audio Note hangdoboz legjobb barátja egy angol Audio Note kimenőtrafó.

A jó kábelnél jobb a jobb, de ez néha túl sok lehet – ne féljünk visszalépni.

Ha lehet, egy gyártó nagyjából egy kategóriájú drótjait használjuk. Mixelni ugyan lehet, de az előrelépés gyakran nem kívánt mellékhatásokkal is jár.

A Heed DT-Si páros a jég hátán is Zenél.

A bajor a legdurvább német tájszólás, de ez már tényleg teljesen meseidegen elem, ezért zárom is ezt a posztot.

Alsó nézet – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Alsó nézet – Audio Note M7 Tube előfok másolat

  Egyszer már jól megírtam ennek a szerkezetnek a történetét, sőt az Audiolife blog is megírta. Azt mondjuk sajnálom, hogy ott nem olvasták az itteni írást, vagy nem kérdeztek meg róla, de most elárulom a választ a kérdésükre, miszerint Bevallom, fogalmam sincs, hogy hova érdemes […]

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Na ezt nem adom, ez a feliratok sablonja, ez még kellhet nekem – mondta Gyuri bácsi, amikor kezembe nyomta az előerősítőm dokumentációját. Nem egészen értettem a dolgot, gravírozáshoz, lézeres betűbeégetéshez minek ilyen, kartonból kivágott alkalmatosság, de aztán megkaptam a választ is. Tussal rajzoltam fel a […]

Rezesbanda – Zu kábelek

Rezesbanda – Zu kábelek

 

A sors időnként igencsak genya, például akkor, amikor az ember megrögzött ideáinak, mondhatni dogmáinak csúnya cáfolatát dörgöli az orra alá. Én például meglehetősen biztos voltam abban, hogy a Kondo féle KSL réz drótnál ebben a műfajban és nekem nem nagyon akad jobb. Közepesen heves kisérleteket is tettem arra, hogy szerezzek belőle, mert amióta otthon a csövezés helyett a tranzisztorizálás az irány, kéne. Ugye az Uniti is furcsálotta az AN ezüstömet, a 47 Labs Shigaraki ugyan barátkozott vele, de nem volt az igazi. Szóval kellett otthonra rézdrót, és nem csak az, ami a falba be van húzva.

Ezek a rettenetes csatlakozók

KSL nem akadt akkoriban sehol, amikor a Zu-nál éppen befektető jött és hirtelen kitört a típusváltási őrület. Az Ebay-en feltűnt egy zu_promos nevű eladó, aki a Zu maga és komoly mennyiségben kezdett mindenféle drótot árulni elég jó áron. Én az akciós árusítás végét csíptem el, vicces áron szereztem egy 3 méteres Libtec hangszóró drótot. Vettem volna hozzá még összekötőt is, de a licit lejárta előtt hirtelen megszakították az akciót, ott álltam egy három óra múlva majdnem megvehető dróttal és semmi. Próbáltam levelezni, de zu_promos nagyon udvariasan, de érezhetően a pokolba kívánva közölte, hogy nincs tovább, vége a készletsöprésnek. Akkoriban amúgy is kereskedelmi mélypontkáosz uralkodott arrafelé. két héten belül vagy háromféle ár volt kinn a dobozokra, a fél net azon morgolódott, hogy milyen abszurdan drága lett az épértelmű kinézetű külső, miközben nem is, sőt olcsóbb exportárak jöttek. Tessék csak megnézni a mostani magyar árlistát, szerintem jó. Mindenesetre a netes akciónak vége lett, de a Zu oldalán a mai napig nem teljes az új kábelek listája, és hogy akad még a régiből is, arra az utal, hogy van egy mondat, miszerint hívjuk fel őket telefonon és mondanak egy jó árat arra is, ami már a múlt.

Libtec megy a Druida. Ez az igazi Zuzás.

Kicsit nehezen tettem túl magam a megszakított liciten, de aztán két hét múlva megérkezett egy szép nagy doboz, benne a Libtec-emmel. Azért választottam ezt a kábelt, mert ez van a Druidomban is, amit sokak nagy megrökönyödésére és kevesek megértését tudva nagyon szeretek. Gondoltam, ami benne jó, az előtte sem rossz. Kicsomagol, szemrevételez, örül. Tisztességesen megcsinált szerkezet, a vastagsága ellenére kellőképpen hajlik, a csatlakozók hibátlanul szereltek, az egész kinézete kellően dögös. Na akkor szereljük be. A hangszórónál nincs gond, a Cardas szorítókba kis réz fülecskék simulnak, hibátlan. Na de a túloldalon, az erősítőnél?! Oda banándugókat kértem szerelni. Megkaptam. Egy jó kis csavaros-szorítós akármi van szerelve a kábel végére, ami egy hosszú tűben végződik. Ezt lehet bedugni a szuperszoros másik részbe, ami úgy szorul a banán végződéssel az erősítő hangszóró kimenetébe, mint a sajt az egérfogóba. Ha az ember jól összedugja, tekeri-feszíti a kettőt, akkor a Zu kábelnél fogva akár a feje felett is pörgetheti az erősítőjét, akár még egy ólomsúlyú Krellt vagy Mark Levinsont is. Szerencsére ilyen sport nincs, bár lehet, hogy a skótok már dolgoznak rajta van ott minden a tojást a hegyoldalban legurító versenytől a farönk hajigálásig minden. Szóval passzentosság van, de az ég szerelmére, miért kellett még egy kontaktussal megnehezíteni szegény elektronok dolgát? Nem értem.

Az áram egy Missionon érkezik

Mint ahogy nem értettem a Libtec hangját sem, amikor bekötöttem. Olyan tök semmilyen. Nem bánt, de ennyi. Hm. Na hagyjuk bejáródni, 300 órát ajánlanak hozzá, hát legyen. Rengeteg netrádióhallgatás a Logitechel, sok-sok tévénézés, biztos megvan már az a 300. Más lett a hangja? Más. Egy kicsit. Vagy megszoktam. Zavarni a fülemet nem zavarja, de valahogy olyan kevés. Jó a beszédhangok tök természetesek, a hangszerhangok teljesen hihetőek, de akkor sem.

Ki tud ellenállni ennek a harisnyának?

Aztán felbukkant egy Kondo KSL réz egy apróhirdetés rovatban. Telefon, helyszínegyeztetés, megvan. Óvatosságból próbára kértem el, de hát én tudom, hogy jó az a drót,volt már nekem, szerettem, sokaknak ajánlottam, mint a talán legjobbat az ezüstjeim után és senki sem orrolt meg érte, hívott botfülűnek, ritka nagy marhaságot beszélőnek. Libtec ki, KSL be. Nézd már, mi ez? Hol van az a nagyszabás, az a jókedvű zeneáramoltatás, az a könnyed megbirkózás minden hanggal, az a halkan is meglepő egységesség? Sehol. Jó, ez a második generációs, árnyékolt változat, mind közül a legbambább hangú, de akkor is. Mély sóhaj, Zu visszadug, boldogság.

Elágazás

Nem értem. Annyira nem értettem, hogy szereztem Zu összekötőkábeleket is. Nem lepődtem meg, ezek is csavaros szorítós RCA dugósok. Bedug, semmi. Mármint szól, rendben van, de semmi csillagokatlehozomnekedazégből érzé, semmi hűdeaztamicsodafrekvenciabalansz, meg mostaztánkilépettközépreazénekesnőeffektus. Csak úgy van, szól, zenél. Hm.

Réz és ezüst találkozása

Az Ebay-en jártamban keltem aztán szembe jött három Birth tápkábel is, egy ütősebb háromszemélyes gyorséttermi vacsora áráért. Kicsi alku a szállításra, postás két hét múlva csönget vele. Bedug, semmi. Mármint szól, minden rendben van vele, bár egy kicsit még járódnia kell. Netrádió szól, nem rossz tesztanyag, emberi beszéd erősen tömörített formátumban, lánc legyen a talpán, amin hihető. Aztán egyszer csak lekeverik a  dumát és zene jön. Nofene, mifene? A hang egyszerre megtelik élettel, kigömbölyödik, kikerekedik. Kész, beleszokott a rendszerembe…

Gede bá’ jó munkás ember

… és itt aztán abba is hagytam a poszt írását vagy egy hónapra. Mi a túrót akar ez a blogger itt, vet egy marék rézdrótot, ami nem tetszik neki igazán, aztán írja róla  a hamukát ezerrel – gondoltam, hogy ezt fogja gondolni az olvasó. Pedig nem is. Aztán a kellemes áprilisi napsütésben, egy portorozsi szálloda éttermében kihozták az előételt. Frissen grillezett rák és tengeri hal. Egy falat ebből, egy abból és el vagyok olvadva. Én, akinek hosszú évekig külön főztek a karácsonyi asztalra, mert a rántott halat egyszerűen bojkottáltam, aki évente egyszer volt hajlandó a panírozott halrudacskákat enni, aki majdnem leejtette a tálcáját ijedtében, amikor az IKEA rákkoktélja szemmagasságba került egy óvatlan pillanatban. Aztán a sors csavart egy jót rajtam. Egy időben igazán gyakran választhattam jó halakat és rákokat és most itt a szlovén tengerparton átjár a borzongás, hogy micsoda nagyszerű dolgok csúsznak le a torkomon. Pedig ezek az ízek nagyon mások, mint amiket megszerettem, mint házikoszt, valahogy máshol és máshogy kell ízlelni, nem mélyről feltörő emlékek társulnak hozzá, hanem valami frissen szerzett érzékiség. Na ilyenek nekem a Zu kábelek is. Távol vannak az általam megszokottól, de minden nap megengedik a rácsodálkozást, hogy jé, ezt így is elő lehet adni? És ez most jó.

Itt már minden Zu

 

 


%d blogger ezt szereti: