Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Audio Note

HátShow, avagy hifikiállítás a másik székből

HátShow, avagy hifikiállítás a másik székből

Hifit kiállítani jó, de szörnyű – mesél az egykorvolt demonstrátor . Történetek arról, hogy semmi értelme az ilyen show-nak, mgis pótolhatatlanok, a közönégnek egyszerre van igaza, és gondol totális marhaságokat.

Egy lépés vissza – Kondo kábelek

Egy lépés vissza – Kondo kábelek

Elmélkedés egy méregdrága hangszóró drót okán arról, hogy merre van az előre.

Belsőség – Audio Note M7 Tube belülről

Belsőség – Audio Note M7 Tube belülről

Gyönyörűen süt a nap, a szomszédok a gyümölcsfákat metszik, csiripelnek a madarak, és ilyenkor egy igazi hifis mit csinál? Csavarhúzót keres és óvatosan szétszedi az előfokát, hogy szép képeket csinálhasson róla a blogjába. Persze inkább ilyen lusta délutáni fotók lettek, de nem minden tanulság nélkül.
Először is gondoltam felhajtok a szerkezethez, az Audio Note M7 Tube-hoz egy kapcsolási rajzot. Hát nem találtam. Jó, itt van ez a közkézen forgó, de ez sok szempontból nem stimmel.

Először is az enyémben van fonó fokozat. Másodszor más csövek vannak benne. És öt. Meg egy egyenirányító. Sehogy sem stimmel.

Na jó egy kicsit. A 6072-ők és az előfokban lévő 12AY7-ek a valóságban azonos csövek. Kondo mester JAN GE-ket választott bele és nagyon aranyos módon még egy réz szálat is áttekert a tetejükön stabilizálás gyanánt. Amúgy az egész előfok egy rettentően jól összerakott profi munka. Mondjuk ennyi pénzért illik is, de a kisszériás gyártás azért nem mindig egyenértékű a jó szerelési minőséggel.

JAN GE 6072 azaz 12AY7 a kis réz biztosító szállal

Az alkatrészek érdekesek. Tulajdonképpen alig van benne olyan nagyon hűha dolog. Jó az ellenállások tantalumok, ez sose volt olcsó, de még belefér.

Tantál ellenállások

A kondik jó része Nippon Chemicon, találtam két Black Gate-et, és néhány nagyon fura valamit. Na ezek a különlegességek. A Sumitomo műanyag hengerbe bújtatott akármik, a kis kilógó ezüst drótjaikkal. Ezek a japán Audio Note műhelyben kézzel készült egyedi ezüst kondik. Randák, de mágikusak.

A Sumitomo gumicső rejti az egyedi ezüst kondenzátort

A kábelezés az akkori csúcs drót az AN Vx, szigorúan nem öt centisre vágva. A potméterek Noble gyártmányúak. Úgy tűnik, mintha nyomtatott áramköri lapok lennének az M7-ben, de nem ezek csak mechanikai segítséget nyújtanak, forsínekkel meg lábtól-lábig forrasztással oldottak meg mindent az erősítő belsejében. A felépítése érdekesen kétszintes. Fenn csak a csövek vannak és a trafók árnyékolása és a tápkondik, a vastag középső réz lap alatt lakik maga az áramkör.

Noble potméter

Tulajdonképpen semmi különös nincs ebben az előfokban, semmi ráolvasás, mágia, voodoo, amit sokan felrónak az AN/Kondo cuccoknak. A későbbi példányokhoz képest legalábbis nem sok.

A korabeli AN csúcsdrót
Hol van itt a voodoo? Ez a polc magáé az áramköré.
A polc túloldala, a csövek, a tápkondik meg a hálozati trafó.

Csak a saját gyártású ezüst kondik. Meg egyfajta nagyon finom anyaghasználat és az építés rendkívül időtálló módja, amivel én még csak japán készüléknél találkoztam.

A mágikus Hetes – Audio Note Japan M7 előfok

A mágikus Hetes – Audio Note Japan M7 előfok

Sikerült hosszab időre magamhoz édesgetni egy Audio Nte Japan M7 Tube előfokot, ami szép, jó, praktikus és elképesztő zeneiség van benne. Pedig ez a legbénább AN Japan/Kondo előfok. Komolyan lehet ennél jobbat csinálni?

Háromra – Voyd lemezjátszó futómű

Háromra – Voyd lemezjátszó futómű

Voyd. Mind a mai napig nagyhírű lemezjátszó, amit a Guy Adams tervezett és több mint egy évtizedig éltem vele; na de miért van három motorja, nem túl nehéz akril tányérja, hogy lehet rá feltenni a szíjakat, és mi volt az az őrült pillanat, ami miatt eladtam végül?

Kandalló, vagy mi?

Kandalló, vagy mi?

A péntek az főleg a várakozásról szól a munkahelyemen, így van időm böngészni meg blogolni. Most is. Ugye mostanában volt a világ legnagyobb elektronikai zsibvására, a CES, aminek az egyik, nem éppen hangsúlyos rendezvénye a hifi- és high-end kiállítás. Gondoltam, megnézem, mások mit írnak erről, és akkor belefutottam ebbe a remek fényképes leírásba itt.

Nos, ami a képekről látszik, az az, hogy a hifikiállítások mindenhol egyformák, hiába annyira nagy Amerika, ahol hatalmasak a távolságok meg a lehetőségek, de a szállodai szobák, ahol demonstrálni lehet, hát azok bizony szűkösek. Ami meg nem, az már rendezvényterem, amit meg behangosítani nem biztos, hogy egy nagyszobába kitalált motyónak kellene.

A másik fontos tanulság, hogy Peter Qvortrup mindenhol el tud lazulni. Csak legyen zene. Meg Audio Note. Meg lazaság.

P.Q. mindenhol el tud lazulni, és sokat fejlődtek a cipői

Aztán lássuk a Kondo készülékeket, Kondo mester hagyatékát, amit most Masaki mester visz tovább. És a szoba legnagyobb újdonsága egy pár hangszóró volt. Hát izé. A régi Kondo hangszórók legendásak voltak trükkös felépítésükkel – ezüst fóliából húzott membrán, szarvasbőr membránszél – na meg árukkal. Aztán tessék, itt van ez a két fából rakott kandallószerűség a közepén nagyon bénán mutató aranyszínű tölcsérekkel. Legalább azoknak lenne más színe. A hírek szerint kifejezetten az amerikai piacra szánták őket, és ahogy olvastam, nem arattak osztatlan sikert.

Mint két kandalló
Lehet multikábelezni, amplifikálni is, persze csak Krőzusoknak
Ginga, a lemezjátszó

Na és akkor a végére egy kép, ami minden hifikiállítónak ismerős. Szoba berendezés közben.

Kupleráj
Guru way – Az interneten nyomunk marad

Guru way – Az interneten nyomunk marad

Csetepaté az interneten? Mindennapos dolog, pláne az hifis fórumokon. Én is belekeveredtem már párszor, és most ide másolom a leggrandiózusabbat, meg elmélkedek egy kicsit azon, ki és miért lehet guru?

Klonedo – DIY Audio Note Japan Neiro

Klonedo – DIY Audio Note Japan Neiro

Kalandjaim Egy Audio Note Neiro kapcsolási rajz alapján megépített erősítővel.

Kondo Souga

Kondo Souga

Csak ez a két kép és némi műszaki adat, amit az interneten találni lehet erről az egzotikus erősítőről – de mégis milyen érdekes történet rajzolódik ki! Elsőként a forma. Mintha a régi Neirók formavilága lenne megint az irányadó, nem az Ongaku Neiro. Na, ezt megmagyarázom képekkel. Íme a klasszikus Neiro, még Audio Note néven. Elöl kétszer két teljesítmény trióda, előttük a kisjelű csövek, középen a bekapcsoló gomb a két Led között. Ha ez jobbra-balra billenthető volt, akkor ez a Silver, vagyis a kimenő trafók fele ezüsttel volt tekerve. Ha előre-hátra, akkor a normál rézváltozat. Hátul az egyenirányító cső. Kétoldalt a kimenő trafók, elöl a hálózati. Középen pedig a ma már szinte beszerezhetetlen Elna kondik.

Neiro Silver A most futó, vagyis talán futott Kondo Ongaku Neiro más. Minden trafó hátul. Nagy tábla elöl, rajta összetéveszthetetlen felirat. A 2A3 csövek Sovtekek, a modern kornak megfelelően. Kisebb, keskenyebb, elegánsabb, mint az eredeti Neiro. Íme:

Kondo Neiro OngakuA Kondo Souga egyértelmű visszatérés az eredeti Neiróhoz. Ugyanaz a felépítés, csak a kondenzátorokra is egy fedél került. Ráadásul csak ezüst kimenőtrafóval épített változata van. Persze a belső kábelezés is az, meg a házon beül épített kondik is ebből vannak tekerve, sodorva, olajozva és dobozolva. Bent persze nyomtatott áramkörnek nyoma sincs, mindent kézzel szerelnek, lábtól lábig huzaloznak. A specifikáció pedig igazi kondós. A csatornánként 8 watt teljesítmény nem meglepetés. A csőkészlet sem. Van benne négy 2A3 teljesítmény trióda, két 6072 és két 12BH7 kisjelű cső a meghajtó fokozatban, meg egy 5U4GB egyenirányító. 43 centi széles, 23 magas és 31 mély. Aztán tessék kapaszkodni: 34 kiló a súlya! Jó ég, micsoda trafók lehetnek benne, hiszen alig van benne pár alkatrész, a rézház sem túl nehéz, nem is foglal el egy hektárt mint egyes amcsi erőgépek, másnak nem lehet ilyen őrületes súlya benne. A frekvencia-átvitelhez pedig nem fűznék kommentárt: 8Hz-35kHz(+0dB,-3dB). Igazi japán terméknek tűnik. Nagyon kéne.

Kondo Souga

Ginga

Ginga

Kiállításokon már lehetett látni, de úgy tűnik, a Kondo/Audio Note Japan lemezjátszója, a Ginga végleg gyártásba került, és nem kicsit más, mit a sokat mutogatott prototípus. 46 kiló, de lehet hozzá rendelni egyedi kőlábazatot, ami potom 62 kiló. Egy egyszerűbb japán ház padlózata simán belerokkanna […]

Bedrótozva – Audio Note Japan kábelek

Bedrótozva – Audio Note Japan kábelek

Az embereket annyira fura dolgok tudják összehozni. Hifistákat például egy nagy darab drót. Mert az könnyű kölcsönadni, vinni tesztelgetni, és ha két ember egyszerre hallja meg, milyen kis csodára képes az a pár gramm ezüst, amit Kondo mester és tanítványai húztak be műanyag szigetelésbe. Jobban […]

Vigyázat, hamis! – Kamu AN ezüst kábelek

Vigyázat, hamis! – Kamu AN ezüst kábelek

Valami egész mást kerestem, amikor rábukkantam ezekre a képekre. Egy igazi bűnügy bizonyítékai. Úgy alakult a dolog, hogy egy kedves barátom, a hifijére jelentős összegeket áldozó, de amúgy pénzügyi téren igen megfontolt férfiember rendelt valahonnan Hongkong környékéről Audio Note Sp hangfalkábelt. Erről azt kell tudni, hogy nekem is ilyen van, és imádom. Sikerrel beszéltem rá másokat is, és ők is imádják. A jó árú, de azért nem gyanúsan olcsó szállítmány meg is érkezett. Barátom boldogan bekötötte, majd csoportos meghallgatást szervezett az új AN Sp drótnak. Végül is tetszett a muzsika, de valami mégsem volt kerek.

A két alsó, lilább kábel a hamis

A két alsó, lilább kábel a hamis.A mágia, azok a finomságok, amelyek miatt igazán érdemes áldozni erre a drótra, valahogy nem jöttek elő. Tippelgettünk AN Sp-tulajok. Túl rövid lenne? Azt már tudtuk, hogy a finom ezüstszálakból összerakott drót három méteres darabban jobban szól, mint két méteresben. Még a kétszer két méteres bikábelezésnél is. Az öt méteres meg sokkal jobban, mint a három. És minél öregebb, annál finomabb. Kondo mester Japánban egy igen különleges technikát talált ki ugyanis, hogy megakadályozza az oxidációt, amely például az átlátszó csőbe húzott van den Hul ezüstdrótokat pár év múlva randa zöld réteggel tudja bevonni, és rossz hatással van a hangra. Az AN Japánban készült kábeleinek ezüstszálát egy gyémántszerszámon húzzák át először, amely eltávolítja a felületi oxidációt róla, majd rögtön, folyadékban, oxigént kizárva egyenként szigetelésbe is bújtatják őket. Ezekből fognak össze többet-kevesebbet a végső összeállítás során. Az elemi szál azonos, csak a drágább drótban több ilyen kis szálacska van.

Nagyobb pöttyökel írták ki a feliratot
Nagyobb pöttyökkel írták ki a feliratot.

Nos, mint kiderült, a barátom által vettbe egy sem került. Ugyanis ügyes hamisítvány volt. Az eredeti AN kábel mellé téve már észre lehetett venni apró eltéréseket. A külső szigetelés színe egy kicsit lilásabb volt. Fogásra egy cseppet keményebb, sprődebb. A felirat rajta rosszabb felbontású, egyszerűen nagyobb pontokból írták ki a betűket. Aztán amikor előkerült a páka, végképp lebukott a hamisítvány. Forrasztásnál egészen más szaga volt, maró büdössel terítette be a szobát. Az igazi AN kábel egészen más illatfelhőt ereget magából. Ráadásul a belső szigetelés rendkívül kemény, alig vágható anyagból készült, ellentétben az eredetivel. Persze rögtön írtunk Peter Qvortrupnak, aki éles szemmel felügyelte és talán még ma is felügyeli az Audio Note cég termékeinek utóéletét. Igaz, ekkor már különvált az ő angliai és Kondo mester japán vállalkozása, de Peter akkor sem akarja megtagadni a múltat. Mind a mai napig csak szuperlatívuszokban mesél a sajnos már elhunyt mester jó néhány termékéről, és ahol lehet, próbálja helyreigazítani a tévedéseket és – nem utolsósorban – útját állni a hamisításnak. Kiderült, hogy Hongkongban nem ez az egyetlen kamu termék, Vx összekötő kábelből is az utcára és az internetre kerül jó pár darab.
Tanulság? Kettő is akad. Az első, hogy csak óvatosan a használt holmik vásárlásával. A második, hogy a barátom azóta nem ezüst, hanem barna színű szigetelésbe húzott kábelt használ. A fentit.

Kemény és büdös. Na meg hamis.
Kemény és büdös. Na meg hamis.

%d blogger ezt szereti: