Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Audio Technica

Púder Show képekben

Púder Show képekben

Megvolt. Jó volt. Ide írom, hogy pontosan mi szólt, mert tuti hogy meg lesz kérdezve: lemez — Audio Technica AT 33 PTG/II — Isokinetik Silver Melody SM 750 hangkar (vagyis egy átkábelezett, másik ellensúllyal ellátott Jelco SA 750) — Soulines Kubrick lemezjátszó — Isokinetik karkábel — […]

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Van nincs új a nap alatt. Tessék csak jól megnézni lent azt a videót, az ott az Audio Technika AT ART1000-es hangszedőjének a makettja, jó nagy méretben. Eleinte nem látszik a turpisság, de aztán kiderül, hogy a két tekercs nem a tűszár végén, hanem az […]

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

A Zsolt Audiós partykon ritkán szoktam beülni hallgatózni, nem akarom elvenni mások elől az értékes helyet, nagyon jó ott nekem a büféasztalok környékén, de most, a Soulines bemutatón bizony többször is bekucorodtam a sarokba, és vártam, mikor jön a lebukás. Ott és akkor ugyanis minden hifi bemutató egyik alapszabályát rúgtuk fel, miszerint bejáratós cuccot ne vigyél nyilvános eseményre, lesz ott amúgy is elég akadály, ne szivasd magad még ezzel is.

Most pedig ez történt. A Soulines Kubrick, Jelco 750/Isokinetik Mod lemezjátszóban egy még bejáratós Audio Technica AT 33 PTG/II hangszedő muzsikált. Utoljára matek érettségi előtt volt ilyen feszülés a gyomrom tájékán, de aztán jött Bob Marley, meg a belgrádi fúziós bigband, de akárhogy gyötörtem magam, nem hallottam a bejáratódás tipikus ismérveit, az ide-oda lebegő frekvenciabalanszot, az érthetetlen be-be torzításokat, hirtelen feldúsulásokat és kiürüléseket. Ott a bemutató teremeben a Heed Thesisekkel, meg a szintén bejáratós Grand Enigmákkal olyan volt a hang, amit nagyon kevesen nem engednének be a zeneszobájukba, mondván, hogy nekik ennél jobb van…

Prestige Model
Prestige Model

Akkor és ott jól megnyugodtam, de hazafelé megint elkapott a gyomorideg, mert hát meg kéne írnom ezt az Audio Technicát. Na és eddig jól elvoltam én a kis blogommal, mondtam én véleményt erről-arról, na de most egy egész bemutatónapnyi ember hallotta a cuccost, akiknek egy része rögtön nem fog velem egyet érteni és jól lehúz a hifitudor listájáról. Sebaj, ezt a rizikót megéri az AT 33 PTG/II, mert azt hiszem olyasmire akadtam, amit sokak keresnének, csak rossz helyen.

Őszintén szólva eszem ágában sem lett volna pár hónappal ezelőtt mozgótekercses AT hangszedőt kipróbálnom. Én valami testes, meleg hangú hangszedőt akartam, de nem egy rózsaszín szemüveges retró eufóriabombát, valami olyat, aminek azért van rendes felbontása, jól követ és lehetőleg nem húsz-harminc éve gyártották. És MM-et, mert ha a család kiskorú tagja kitöri a tűt lemezjátszózás közben, nem borul meg a csere miatt a családi kassza.

Szöszvadászaton
Szöszvadászaton. Tudom, kéne már vennem egy rendes lemezmosót

Szóval egy Goldring 1042, Audio Note IQ 2-3, Roksan Corus Black-Silver pont jó lett volna, de vagy nem jött szembe egy sem, vagy csak szemérmetlenül drágán. Ami jött volna, például Grace F9, Technics EPC-205 azok hiába legendák, mondjuk úgy korosak. Amíg egy embernek a húszas évei a legjobbak, egy hangszedőnek már simán jelenthetik a végelgyengülést. Kiderült, hogy Zsolt is éppen hangszedő keresésben van, így megosztotta velem a tapasztalatait meg a próbadarabokat. Jött egy Ortofon Blue. Ha nem lenne a világon más hangszedő, akkor holnap meghirdetném az analóg cuccom és csak CD-nék ezek után, de szerencsére van. Aztán Zsolt kipróbált egy Shure-t, amiről felsorolt egy akkora hákli listát, hogy eszembe sem jutott, hogy magam otthon megpróbáljam az igényeit kielégíteni. Azt tudtam, hogy semmit sem tudok.

Dobozból kivéve, még a dummy shell-en
Dobozból kivéve, még a dummy shell-en

 

A sors viszont megunta ezt a teszetosza bénázásom, és úgy alakította magát, hogy két nagy Audio Technica MM hangszedőt is be kellett üzemelnem. Egy AT 150-et, meg egy 440-est. Mindkettő teljesen rendben volt azokban, az egymástól gyökeresen eltérő rendszerekben, ahova kerültek. Jól követtek, csendesek voltak a csendes részeken, tökösen megindultak, amikor kellett, volt aljuk, tetejük, közepük, kultúráltságuk meg valóságérzetük. Tetszettek na, ezért elkezdtem gondolkozni én is egy Audio Technikában.

A hazai forgalmazó nagyon kedves volt, amikor megkerestem, hogy szeretnék egy tesztpéldányt valamelyikből, de sajnálkozva közölte, hogy egyik nagy MM-ből sincs, nincs kedvem inkább vinni egy MC-t?

Nemár. Egyfelől egy strapabíró MM-et kerestem volna, nem egy macerás MC-t. Másfelől az Audio Technika MC-ről nem túl meggyőző emlékeket őrzök. Annó az Alkotmány utcai Zsolt Audióban volt pár darabhoz szerencsém, mindenféle Art-hoz, meg F-nemistudoménhányhoz. Nagyon elegáns, vékony hangszedők voltak, nagyon elegáns, vékony hanggal. Sokat tudó, de a pórnéphez nem igazán leereszkedni akaró sznoboknak tűntek, rengeteg pénzért, őrülten drága lemezjátszókban. Persze én akkor az árlista két legolcsóbb hangdobozán variáltam, és egy Rega 2-re spóroltam őrültem, hol voltam én Xerxestől,  Zetatól, Exposure-tól, meg az akkori AT-től? De akkor is, most kérjem el azok utódját?

AT logo
AT logo

Viszont Igor, a Soulines-ek atyja egy késő est beszélgetésen mondott valami olyasmit, hogy a 33 PTG/II az jó. Ennyi. Másnap fellapoztam a katalógusban és nagy meglepetésemre nem egy nyeszlett vékony hangszedő nézett rám vissza a lapokról, hanem egy kedves pufók. Na ez rögtön megtetszett. Viszont ezekből a kis ducikból egy egész kis család van Audio Technikáéknál, melyik legyen a próbadarab? A mono változatok rögtön kiestek, alig van ilyen lemezem, majd ha már nagyon felviszi a sors a jódolgom, akkor veszek egy ilyet hozzájuk. Van akkor a 33EV. Talán a legdögösebb a piros-arany színkombinációjával. Ennek dúralumínium tűszára van, ami érdekesen hangzik, meg elliptikus tűje. Na ez viszont már kevésbé izgalmas, az összes hangszedő, ami közel került a szívemhez valami cselesebb tűformát használt, szóval lapozzunk. Legyen mondjuk a 33sa? Itt már a tűszár boron, amit nagyon-nagyon kedvelnek a hangszedő guruk, hát legyen. Viszont a tű Shibata, ami kellően egzotikus, viszont ritka háklis a beállításra. Maradjunk a 33 PTG/II-nél. Ebben is boron a tűszár, a tű MicroLine, ami az Audio technika kínálatában a legjobbnak számít, és a két, általam korábban beszerelt MM hangszedőben is ilyen van. Legyen ez.

Tűprofilok

 

Egy menő kis zöld-arany dobozban érkezett hozzám. Benne egy sajnos ál cserélhető fejszerelvényre felfogva a hangszedő. Járt még hozzá kefe, pár csavar, kis csavarhúzó meg négy rövid drót, bekötni, ha ezt esetleg nem mellékelte volna a lemezjátszó gyártója. A tűvédő plexi jó nagy, védi az egész tűszárat, ami nem is baj, mert jó hosszan nyúlik ki a hangszedő házából. Levenni egyszerű, csak lefelé kell húzni, feltenni egy picit trükkösebb, de ha az ember ráérzett a technikára, könnyen megy. A beszerelés egyszerű volt, és még sose örültem ennyire, hogy a 33-as nehéz jószág és ráadásul a hangkar legvégére kell tolni, ugyanis az Isokinetik moddolta Jelco karomon olyan nehéz az ellensúly, gondolom azért, mert egyféle van a 9″, 10″ és 12″ karhosszúságú változatokhoz is, hogy a legtöbb hangszedőt csak plusz alátétekkel lehet kiegyensúlyozni. Beszerelés öt perc, beállítás sem több, jöjjön az első lemez – na de ez így nem lesz jó. A Klonedo előfokom ugyan akkorát erősít, hogy simán beférne az erőemelő válogatottba, de azért nem átlag MC-hez lett tervezve. Azért kipróbáltam, a hangerővel nem volt igazán baj, de semmi dinamika nem volt benne, laposan szólt, mintha egy fedővel letakart fazékból jött volna a hang. Nagy levegőt vettem, és kikotortam a szekrényem méjéről a Kondo S9 trafómat. Ez egy régi jószág, szegény már elvesztette az eredeti 50 centis ezüst kimeneti kábelét, az eredeti RCA csatlakozói is szétrohadtak, újakra kellett cserélni azokat. Újszerűnek nem lehet nevezni, eredeti állapotúnak sem, de mágikusnak annál inkább. Nálam egy AN UK S3 trafót váltott, azzal nem egy liga. Meg a Tim Paravichini féle trafókkal sem, az Audio Innovationsokkal sem, az Ortofonokkal sem. Viszont jó nagyot transzformál felfelé, mert a jelet alig kiadó AN hangszedőkhöz tervezték, és a lezáró impedanciája is azokhoz jó, máshoz nagyjából semmihez, ezért papíron egyáltalán nem kéne, hogy lineárisan szóljon. A gyakorlat meg az, hogy ebből a versenyszámból is lazán taníthatna a legtöbb konkurensének. Viszont a trafó plusz drót, plusz földelés, fejvakarás, hogy jó lesz-e az erősítése, akarom én ezt?

Varázsdoboz
Varázsdoboz

Akarom. Az S9 kaméleon módjára hibátlanul belesimult a rendszerbe, a Kubrick-Jelco kombó egy perc alatt összeszokott az AT 33 PTG/II-vel, és jöhettek egymás után a lemezek. Először háttérzenélni akartam, hogy járódjon be rendesen a hangszedő, de ez teljes képtelenség jó kis japán nyomású, 70-es évekbeli LP-kel. Nem figyelni lehet rájuk, de nem átélni a hangulatukat, na azt lehetetlen. Közben vártam, hogy változzon a hang, de ez valahogy kimaradt. Nem ez az első hifi szerkezet, aminél a bejáratódás szinte észrevehetetlen, de hogy egy hangszedőnél is ez legyen?!

Szóval hallgattam-halgattam, aztán eljött a nagy nap, becsomagoltam és elvittem a Soulines partyra a Zsolt Audióba. A berendezkedéshez nem volt közöm, csak annyit mondtam, hogy itt ez az AT még bejáratós, ha úgy gondolják, hogy cserélni kéne…, de nem gondolták úgy. A Zsolt Audio sarkában ücsörögve pedig úgy gondoltam, jól gondolták.

Audio Technica AT33 PTG/II

Ott kezdtem el azon gondolkozni, hova is tenném ezt az AT az általam ismert hangszedők koordináta rendszerében. Van olyan jó, mint a ZYX Airy S3? Nincs, nem tudja annak a semlegességét, rácsodálkozósan nagy csendjeit, felbontását, megfoghatatlan karakterét. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy az én egykori ZYX-emet Hisayoshi Nakatsuka san nagyon áldott pillanatában rakta össze, más ZYX tulajok azért bőven tudnak sorolni nyűgöket. Aztán meg az AT legfeljebb a harmadába kerül, még akkor is, ha nagyon jó árat találunk a ZYX-hez. Talán jobb is lenne elfelejteni ezt az összehasonlítást? Nem lenne jobb, mert a 33 PTG/II-vel bőven van rokoni szál. Mindkettő nagyon jól játszik lemezt, nem idegesítenek bereccsenésekkel, betorzításokkal. Van csendjük, amikor nem zenét hallunk, hanem csak atmoszférát. Minden lemezzel meg tudnak lepni, nem előre összerakott panelekből épül fel a hangjuk, hanem valóban azt bontják ki, ami a lemezen van.

Na ezt elmagyarázom. Vendégeim már szépen elkönyvelik magukban pár lemez után, hogy milyen a hangja, magasa-közepe-basszusa nálam a Kubrick-AT-Klonedo-Heed Enigma láncnak, és akkor én galád módon felrakom Ron Carter Pastels-ét. Megszólal a zene, aztán jön az első megpengetett mélyhang, hogy pooooooom, a látogatóm meg egy pillanat alatt kiesik a komfort zónájából, látom rajta, hogy azt gondolja, hogyazab…asszusa, majd csendben vigyorogni kezd és egy perc után muszáj mondania, hogy jó ez a lemez. Jó bizony, de egy jó hangszedővel minden lemez lehet egy ilyen kaland, egy felfedező túra. És minél jobb a hangszedő, annál többször lehet ugyan azt a lemezt újra felfedezni. Hogy ez butaság? Dehogy, van ilyen a világban, a világ legjobb autója, a Mazda MX-5 a tökéletes példa. Azzal is élmény minden centi, amit megtesz vele az ember, végtelen örömforrás, de generációtól-motortól függően más és más ez az élmény. A jó hangszedőkkel is így van valahogy. Szóval aki egy modern, CD szerűen csendes és észrevétlen, de vérbeli analóg hangra vágyik, az ne kerülje el ennek az AT-nek a próbáját.

Audio Technica AT33 PTG/II

Meg az se, aki azt a romantikus hűhát keresi, amit vagy harminc éve hozott az országba az Ortofon meg a Hifi Magazin az MC 20 – T20 kombóval. Az AT 33 PTG/II hangjában van valami hasonló melegség, belsőségesség, csak éppen sokkal modernebb kiadásban. Nagyobb tér, nagyobb színpad, több részlet, modernebb hangzás. Az MM-ekhez képest meg hozza az MC-s erényeket, a nagyobb nyugit, nagyobb hangtömeget, jobb felbontást. Szóval az egykor volt saját Ortofon OM5, Linn K5, Ortfon X3 MC, X5 MC, Goldring Eroica, ZYX Airy 3S után új hangszedőm van, egy Audio Technica AT 33 PTG/II.

 

 

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

Szerintem még sose volt Magyarországon olyan hifi kiállítás, ahol két NAD 5120 Rút Kiskacsa is lett volna, az egyik ráadásul egy Akai-Videoton torony tetején… Amúgy milyen volt? Azt hiszem én már túl öreg és szarkasztikus vagyok ahhoz hogy egy ilyen eseményen valamiért igazán lelkesedni tudjak. […]

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Megvan az a történet, hogy az amerikaiak hosszú munkával, egymillió dollárból kifejlesztik azt a tollat, amivel a súlytalanság körülményei között is lehet írni? Van benne hájtek volframkarbid hegy, meg nitrogéngázzal töltött tintapatron. (Csak zárójelben jegyzem meg, apám még iskolás koromban szerzett egy ilyet valahonnan a […]

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ужидобоз II – Laconic Lunch Box II fejhallgatóerősítő

Ужидобоз II – Laconic Lunch Box II fejhallgatóerősítő

Számoljunk. Kéne csinálnom egy rendes összehasonlító tesztet, mert valami ilyesmit ígértem. Itt csövezik az asztalon ez az orosz Lunch Box II, mellette szigorúan világít a kék ledjével a Heed Canalot. Egyszerű a dolog, bedugom az egyikbe majd a másikba is a remek Audio Technica fejesem […]

Minek nevezzelek? – Audio Technica ATH-EM9d fejhallgató

Minek nevezzelek? – Audio Technica ATH-EM9d fejhallgató

Apám igazi férfinak bizonyult, tehát elájult a látványtól. Én nem, csak rettegve néztem azt a kétméternyi vékony gézcsíkot, amit az orvos a gyulladt fülembe készült tömködni. Nem volt kellemes, ráadásul vagy tíz napig volt a rendszeres reggeli program, hogy egy ilyen, gyógyszerrel átitatott pamutkígyót húztak […]

Fahang – Yamamoto HA 02 fejhallgató erősítő, CA 04 előerősítő és A 08S végfok

Fahang – Yamamoto HA 02 fejhallgató erősítő, CA 04 előerősítő és A 08S végfok

Szerintem látványra hifizünk. Csak van, aki be meri vallani. A Zu Druidok meglepő hangszóró-fa arányai, monolitszerű magasságához társított bő arasznyi mélysége azonnal felhorgasztotta bennem a kíváncsiságot. A 47 Labok pöttöm minimalizmusa is rögtön a szívemhez nőtt. Aztán ott van az Audio Innovations 300-asom NDK sci-fi filmből szalasztott esetlen bumfordisága. Szerintem az eredeti Ongaku sem lett volna ikon, ha nem néz ki oly furcsán, nem emelkedne ott a bemeneti rész a két 211-es gigatrióda előtt. Na és meg tudok veszni az ARC-k lapított billenőkapcsolóiért, finoman kattanó hangerőszabályzójáért. Persze azért nem csak szemre hifizek ám. A Voyd lemezjátszó, azzal a furcsa kettős domborulattal a fa káván, hát, elsőre nagyon idegennek tűnt, komolyan, mint egy szökevény egy neobarokk ülőgarnitúrából.

Ha benyomjuk, világít
Ha benyomjuk, világít

Aztán ezek a Yamamoto dolgok. Szerelem első látásra. A mester fejhallgató-erősítője jött el hozzám elsőként. Ki a fene tud neki ellenállni? Például a feleségem, aki szerint roppant bénák a két kis elektroncső felett átívelő réz rudacskák, de szerencsére ezeket egy laza mozdulattal el lehet távolítani. Na de az a fantasztikus színű és textúrájú fa, amiből a doboza készült, azok a kicsit pipaszár lábak! A tetején egy imádnivaló süllyesztett ide-odakapcsoló, a hátán meg a Yamamoto-féle RCA- és hangfalcsatlakozók. Merthogy az általam próbált fejhallgató-erősítő, a HA 02 egy kicsit nagyképű, és bevállalja, hogy akár egy hangszórót is meg tud hajtani. Aha, háromtized wattal.

Igazi kisipari igényesség
Igazi kisipari igényesség

Ugyan mit lehet ennyi erővel csinálni? Huszti Zsolt szerint azért valamit igen, zenelelket látni, de nem az igazi. Persze kipróbáltam a Zuimmal, és hát szól is, még a szobahangerő sem hibádzik, de érezni, hogy erősen felkeményedik már ilyenkor a hang, kellemetlen színezetet kap, nem strapáltam tovább így. A fejhallgatómmal amúgy is sokkal jobb barátságba kerültek. Mintha egymáshoz faragták volna őket. MacMini bekapcsol, Yamamoto fejhallgató-erősítő beizzít, Audio Technika fejre tesz, és onnantól kezdve történhet szinte bármi, csak onnan veszem észre az idő múlását, hogy a kölcsön katalán vizslánk bökdösi a könyököm, hogy vakargassam már a hátsóját, mert túl van a vacsorán, és most ez kell neki, mert legutóbb délben kényeztettem ilyenformán. Szóval ez a HA 02 egy igen barátságos produktum. Bár nincs benne semmi extra. Persze hogy lecsavaroztam az alját. Korrekt kondenzátorok, szép fa lapokra ültetett forrfülek, de sehol semmi extra. Illetve azok a trafók, na azok gyönyörűek.

A trafók gyönyörűek
A trafók gyönyörűek

És az elektroncső-választás, az mellbevágó. Western Electric WE408A. Ki hallott már erről a szerkezetről? Jó, a Western Electric mérnökei 1913 és 1988 között 785 különböző elektroncsövet terveztek, de ez nem éppen a leghíresebb darab. Shigeki Yamamoto úr mindenesetre nagy mestere az egészen különleges fajtájú és formájú elektroncsövek használatának. Nézzük csak meg ezt az A08-as végfokot. Az a két apró, gomba formájú kisjelű cső a 717A.

Miért pont ez?
Miért pont ez?

Na de most honnan? Mármint nem az a kérdés, hogy milyen raktárban lehet ilyet találni, hanem miért pont ezt? Égen-földön nem találni kapcsolást erre a csőre. Persze egy kreatív elmének ez mit sem számít. A teljesítménycsövek már sokkal elterjedtebbek, 45-ösök. Elterjedtebbek? Szóval néhány fanatikus használ ezzel épített erősítőket. A rajongóik imádják, szerintük sokkal finomabb a hangja, mint az oly népszerű 300B-nek. Viszont egy aprócska hibája akad: sokkal kisebb teljesítményt lehet vele elérni. A Yamamoto A 08S például négy wattnyi kimenőteljesítmény leadására képes. Összesen. Vagyis oldalanként kettő-kettő. Ugyan kinek elég ez? – csapnak most dühösen az asztalra, de nekem szerencsére igen. A Zum viccesen nagy érzékenységével éppen párosítható ehhez a gyönyörű végfokhoz. Ami rengeteg meglepetést okozott, amíg nálam volt. Először is dögnehéz. Majdnem 15 kiló, pedig annyira filigránnak, már-már törékenynek tűnik. Hát nem az. A másik meglepetés a csőkészlete volt. A 717A-kat már elmeséltem. Egyenirányító csőnek, gondoltam, itt is az oly népszerű 5U4G-t kell majd fehér kesztyűs kézzel, hogy nehogy ráégjen az ujjlenyomatom, a csőfoglalatba nyomnom.

717A
717A

Hát nem. Ez is ritkaság, 80-as. A két teljesítménycső is okozott meglepetést. Nem egyformák. Mármint mind a kettő 45-ös, csak éppen jól láthatóan más sorozatban, talán még más évben is készültek. Mindenesetre gyönyörűséges régi Sylvania mind a kettő, és az erősítő elejére szerelt műszer szerint nagyon egyformák. Gondolom, Yamamoto mester egy kisebb szekrény csövet mér végig, és a szerinte leginkább egyformákat építi be párosával szerkezeteibe. És tényleg. A fedlap bal oldalába szerelt műszer szerint tökegyformák. Jó, ez azért nem annyira pontos mérés, mintha egy csőteszterrel elektronról elektronra minden paraméterét belőttem volna, de nagyon megnyugtató dolog. Kitt-katt, és már le is ellenőriztük a csövek állapotát és a két csatorna egyformaságát.

Vegyespáros
Vegyespáros

Ezt az erősítőt, magamat is meglepve, nem szedtem szét. Aki kíváncsi rá, itt megnézheti a belsejét. Nagyon szép, a szó legnemesebb értelmében vett kisipari munka. Ráadásul nem csak a végfok ilyen szemet gyönyörködtető belsejű, hanem a CA-03-as előfok is. Na ez pont nem volt nálam, de a CA-04 igen. És ezt sem szedtem szét. Inkább gyorsan besuszteroltam mindkettőt az állványomba, bedugtam a kábeleket, és hallgatózni kezdtem.

Műszer a lelki béke megőrzéséhez
Műszer a lelki béke megőrzéséhez

Csak cserélgettem és cserélgettem a lemezeket a CD-játszómon,és közben gondolkodtam. Elsőként azon a kérdésen, hogy ugyan mikor járódik már be ez az erősítő. Merthogy még csak alig pár tucat órát mentek a csövei, és így időnként jó nagyot fordult a hangzó tér. A második, hogy ugyan mit is jelent az a csöves hangzás. Merthogy az Audio Innovations AI 300-as erősítőm az aztán csodálatos teret kerekít minden zenének, repesnek benne a boldogságtól a zenészek, euforikus örömmel nyomják Bartók Zenéjét meg az ABBÁ-t. Mindegy, milyen zenét rakok fel, minden szórakoztat.

45
45

A Yamamoto összeállítás nem. Nincs állandó hú-de-jól-érzemmagam hangulat. Nincs mindenki-boldogan-zenél érzés. Viszont van dráma. Na nem azért, mert 2 watt kevés lenne, így is az előfok hangerőszabályzójának az alsó állásaiban hallgattam a rendszert. Hanem mert ez a japán erősítő olyan, mint egy remek színész. Ha drámai művet ad elő, akkor bizony  összeszorul a gyomrunk. Ha kedélyes jazztrió játszik, akkor alig álljuk meg, hogy mi magunk is közbe ne tapsoljunk a szólóknál. Ha viszont rockzenét játszik, az olyan, mint amikor az általános iskolai énekórán a tanárnő feltette a Lord lemezét, de látszott rajta, hogy nincs kedvére ez modern zajongás, inkább az öklét mutogatva szolmizáltatott volna minket a Kodály-módszer dogmatikája szerint.

A kevés watt ködében...
A kevés watt ködében…

A harmadik kérdés az volt, hogy mikor lesz erre nekem pénzem. Merthogy ez a Yamamoto összeállítás bizony nagyon jó. Úgy tud engem a zenei történésre fókuszálni, mint csak nagyon kevés más erősítő. Egy hosszú hétvége után már tudtam, hogy az Audio Innovations olyan, mint kiskamaszként egyedül elmenni egy Vasarely kiállításra, ahol könnyed örömmel lehet befogadni minden egyes képet. A Yamamoto szett pedig olyan, mint a Rothko teremben állni a Tate Modernben, és rácsodálkozni, hogy milyen kevés eszközzel mekkora hatást lehet kelteni. Viszont inkább az A-011-es Yamamotot venném. Mert abban 2A3-as csövek vannak. Ezt nevezik földhözragadtságnak?

Yamamoto hang
Yamamoto hang

%d blogger ezt szereti: