Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: autórádió

Nekik nyolc –  Stereo 8 autórádiók

Nekik nyolc – Stereo 8 autórádiók

Hétfőn adásszünet volt, kedden valami sorozat, de szerdán jött az amerikai krimi. Nekem, a szocialista tábor legvidámabb barakkjában született gyereknek ez felért egy világútlevéllel. Csodás világ volt, ami ugyan hasonlított a mindennapi életünkre, de mégis minden más volt. Nem Lada kanyarodott a házkapu elé a […]

Az utolsó csöves – Volga autórádió

Az utolsó csöves – Volga autórádió

A-17. Nem titkosügynök, nem egy harci repülő kódneve, és nem is egy művészcsoport. Az A-17, vagy ahogy sokak ismerik a Moszkvics Volga autórádió a szovjet ipar és a manapság inkább haditengerészeti kommunikációs eszközöket készítő Murom rádiógyár utolsó, teljesen elektroncsövekre épülő konstrukciója.  Miki barátom munkahelyének a vitrinjében […]

Feljegyzések egy kaszton kívüli kirándulásról

Feljegyzések egy kaszton kívüli kirándulásról

Van egy új szerző a blogomon. Azt hiszem sose találkoztunk, vagy ha igen, tuti nem mutatkoztunk be egymásnak. Igazából a nevét sem tudom, csak azt, hogy az AVX fórumon chord néven zokott írni. Jó sokat és legtöbbször olyanokat amit én szerettem volna, csak én nem vagyok olyan zenecentrikus, mint ő.  Aki még nem olvasott tőle semmit, íme a találkozása a komplett Heed Thesis rendszerrel, itt pedig egy Enigma titkait fejtegeti.  Szóval következzen chord és az ő kalandja a háziasított Suzuki autóhifivel:

Vannak furcsa helyzetek a hifiben. Szerintem mindenki fel tudna említeni egyet-kettőt.

Ilyenkor a kapott hangélmény és a ’megalkotó’ tevékenység, illetve technikai háttér közötti kapcsolat nem egyenletes, nem következetes, és legfőképp első körön gyakorlatilag érthetetlen.
Példa? A rossz élmények sokasága ultra-drága rendszerek előtt nem-ájuldozva – ez szinte közhely. Ennek ellenkezője inkább izgalmasabb, vagyis amikor kicsi rendszerekből jön ki túlságosan jó hang. Olykor ez egészen zavarba ejtő lehet.

Most tegyük félre a nagy arcunkat meg a sznobizmusunkat meg a finom leereszkedésünket a pórnéphez, nézzünk egy konkrét példát. Egészen merüljünk le.

Autóhifi.
Érzem, hogy néhányatokat kiráz a hideg, illetve a gondolataitokat, hogy, na, innentől komolytalan az egész. Nem biztos, hogy nem.

Fokozom.
Suzuki. A mi autónk. Most konkrétan tényleg a miénkről lesz szó. Nem túl fiatal, az új Suzuki, automata és nagyon szeretem. Már elsőre feltűnt, hogy egész normális hifi van benne.  Alapcucc, minden gyári, bár az autó teli néhány igazi luxussal, a hifi ugyanaz, mint a fapadosakban.



Állandóan a Bartók meg saját kiírt lemezek mennek – ez utóbbiak élettartama nyilván tok nélkül aggasztóan kevés. Akusztikus környezet – gáz, a hang viszont jó. Túl jó.
Teli hibával, főleg a mélyek terén, viszont a tónus egyenesen kellemes, aránylag semleges, és zseniális száraz beszédhanggal. Csembaló? Nagyon jó. Bonyolult szoprán? Egészen meghökkentő. Ritmus? Egészen gyors. Meg fel lehet a maximumra tekerni olykor – ez ebben a kategóriában erősen ritka. És van benne valami természetesség, valami ’flow’, amit nagyon kedvelek.


Otthon nagy Naim rendszer, a mérce magas. Mivel rádióm nem volt, mármint FM, kézenfekvő volt, hogy inkább legyen egy második kicsi rendszer, ahol a rádió a központ.
Hosszas tanakodás/hallgatások után úgy döntöttem, hogy minek kínlódani, hiszen adott a hang, ami tetszik, nosza, ne bolyongjunk a sötétben, tegyük pontosan ezt a rendszert be a szobába.
Pár telefon, 10e –ért kezembe nyomtak egy szatyor hifit, pont olyat, mint ami a mi autónkban szól, hangszóróstul, egyenesen a bontóból.
Kézbe fogva: lehangoló. A CD rádió két rack méret, de ez csak az előlapot jeleni, a készülékház maga pont a normál/durván-kicsi méret;




A hangszórók öntött műanyag kerettel/kosárral, gyanús habgumi széllel, a mágnes kb. mint egy 20Ft –os, drótok 1mm –esek. 12V lévén hogyan jönnek itt vajon nagy áramok?
Nem adtam fel. Lőrinc, aki hifis is meg aranykezű asztalos, beleapplikálta az egészet egy hátul simán nyitott fenyőpolcba, lett egy kis zeneszekrény. 



Amúgy a szeme sem rebbent; hiába, a hifisek láttak már furcsábbat is. A második pár hangszóróval mi legyen? Végül ezek az alsó polcban, lefelé, egy szabad 5cm –re sugároznak majd, fordított fázisban, a basszust javítandó, olyan kitekert ál-izobárikus rendszerben. Ha ez tévút, majd le-faderelem, de nem lett az!!! Még egy finom 12V –os táp az Ethosz –tól, ami az egyetlen HighEnd dolog itt, aztán irány az autóhifis ember, mert a csati, másfél négyzetcentiméteren 20 drótvég, ahol a fő nagyáramú táp+ mellett 1mm –re a többi, ezt bízzuk inkább szakértőre. Akinek kicsit felszaladt a szemöldöke, de elvállalta, mármint az összedrótozást.

Kész, elmentem érte.
Már gyanús volt, hogy a nagy műhelyben, ahol pont egy 20M autóba pakoltak valami extra basszhengert, ott állt egy asztalon, pazarul nyomta a ClassFM-f@st, mindenki csodájára járt, azt hitték, hogy a főnöké…

 


Otthon némi gyapjú csillapítás, aztán bekapcs.
Minden várakozást felülmúlt. Annyira, hogy eleinte félve, aztán bátrabban, CD –kel is megkínáltam.
Milyen hang? Azért döng és effektíve lehetetlen a nagy hangerő, a legfelső regiszter hiányzik, a legalsó alapból soha nem is volt, cserében viszont sima, finom, élő, semmi hiányérzet, komolyan. Van benne valami varázslatos közvetlenség. A finoman lifegős mélyrezonanciák  pont a hangszertest rezgéseit adják. Nincs az egyutasok kukorékolása, nincs loudness-áradat, érdekesen száraz/kellemes.
Sztereó tér? Az nincs. Minek is kell valójában…? Hogy moccanás nélkül üljünk egy székben, hallgatva, ami alapvetően nem létezik az élő zenében? A sztereofónia kell-e ennyire, mint ahogyan valahogy mi belecsöppentünk…?
Nagyon jó. Zenét hallgatni különleges feeling vele.

Utólag, pár dolog világos lett. Egy kis technikai magyarázkodás/erőlködés.
A konverter csip gyakorlatilag ugyanaz, mint bármelyik HighEnd készülékben; ultrarövid jelutak, gyakorlatilag az IC lába a csatlakozó tüskéje; ne feledjük, a Gaincard óta az IC –s erősítés bekerült a HighEnd –be is; a hangszórók, bármilyen hihetetlen, de ’fullrange’ papírmembránosak, innen a természetesség, ez egy külön kaszt a hifiben; a kicsi mágnes a rendkívül csekély membránsúly miatt pont elegendő, a habgumi a leglágyabb függesztés, akkor is, ha 10 év után szétporlik.
Autóban ehhez jön még az ideálishoz közeli akkus táplálás, és a járműipari egészen szigorú szabványok, mely az elektromos részeknek/csatlakozóknak/forrasztásoknak külön fejezetet szentel. Ez utóbbi tény, – ehhez képest a hifi berendezésenk 95% -ában a forrasztások  a szimpla ’barmolás’ kategóriát ütik meg.

Ezután berakva a lemezt a nagy rendszerbe, nyilván más a hang. Jobb…?? Ja, persze, hisz az árkülönbség kb. kétszázszoros… De tényleg nem az jön le, hogy ez mennyire sz@r, amaz meg mennyire jó. Bizonyos paraméterekben a különbség tetemes. Zenehallgatásilag: közel egyenértékű.
Hogy ez nevetséges? Az.

Nem kicsit.
Számít? Vagy valami következik ebből? Nem, illetve az égvilágon semmi.
A lényeg: a zenéimhez, meg leginkább hozzám, rendkívül passzol. Meg például a zongorához, különlegesen.
Befogadásunk egy bonyolult szisztéma. Ilyen krumpli rendszernél nincsenek elvárások; minden megbocsátható, pszichénk kilazul; eszünkbe sem jut drótozni vagy agyalni valami hifis baromságon; úgy leszünk, mint a középkorban Eckhart mester, akinél a lecsendesített elme vákuumába teljesen logikusan az Isteni minden-jelenlét szivárgott be; itt pedig, hifizés híján, szinte véletlenül/akaratlanul maga a Zene nyomul be.


Meg a beszédhang-visszaadás, ami a BBC iskola legjobb pillanatait idézi. Meg a régi csöves rádiókét. Csak ez nem búg, meg élőbb.


Jó játék? Azért egy kicsit több. Mert szórakoztató, ugyanakkor erősen elgondolkodtató, mi is az igazi helyzet ezzel az egész hifis mozgalommal/hobbival, meg a kasztok közötti átjárhatatlansággal.

Szovjet termék, rajta a szocializmus legfurcsább logója

Szovjet termék, rajta a szocializmus legfurcsább logója

Szokásos rettenetes típusszám, de felette mit keres az az undokul bandzsa nagymasnis úttörőlány? Lehet, hogy gulagot ért ez a logó, de rettentő vicces.

Történetek a Gelkából II – Tesla

Történetek a Gelkából II – Tesla

Tesla. Ez a csehszlovák gyár csak úgy ontotta magából a szórakoztató elektronikai csodákat, de a szocializmus szelleme túl mélyen ivódott a márka autórádióiba. Az elképzelés ugyanis jó volt, de a megvalósítás… Kuznyák elvtárs, ebben a magnóban nem lett motor cserélve. Főnök elvtárs, ebben tényleg nem. […]

Történetek a Gelkából I. – Clarion Model 77a

Történetek a Gelkából I. – Clarion Model 77a

Van nekem egy kedves barátom, Kuznyák Miki a kütyüdoktor, akivel annyira jól meg lehet beszélni az élet nagy és apró dolgait. Pláne akkor, ha kellő cigiszünetet tud közbeiktatni, de legutóbb még ezekről is elfeledkezett, amikor a cége, a Duett padlásának rejtett kincseit pakoltattam ki vele. Rengeteg régi autórádiót meg magnót. Miközben portalanítottam meg fotóztam, órákon át mesélt ezekről a szerkezetekről, meg a Gelkáról, ahol ifjú korában szervizelte, ezeket a csodákat,  és amiről már lehetett olvasni az Oldtimer Youngtimer lapban, de nem tudom megállni, hogy ne legyen szó, meg még több kép itt is.

Az első tárgyat a vendégváró vitrinjében szúrtam ki, azért került oda mert szép, és ezért is került a gyűjteménybe.  Ez a Clarion Model 77a. Miki erősen vakarta a fejét, amikor kérdeztem róla, mert kiderült, hogy csak két dolgot nem tudott róla, azt, hogy mikor került hozzá, és azt, hogy mikor készült. Az rendben van, hogy a Calrion több mint hetven éves, 1940-ben alakult, meg az is, hogy az első tranzisztoros rádió 1954-ben készült el, de a nagy amcsi cégek nem foglalkoztak vele, mert vacakul szóltak a csövesekhez képest, így jöttek a japánok, mint a Sony, akik kicsi, könnyű és hordozható dolgaikkal lesöpörték a piacot.

Tényleg Clarion gyártmányú lenne ez a kondenzátor?

Na ez a Clarion is ilyen. Kicsi, könnyű és hordozható. Akár autóban is. A szürke fém keretet kell csak a kocsiban fixen rögzítenünk, azt be is tudjuk vezetékezni, de ha odaérünk a strandra mondjuk, egy laza mozdulattal kihúzzuk és egy külső adapterrel mint egy csinos kis táskarádiót vihetjük magunkkal. Zseniális. A hangszórója beépített, a szürke autós tartóban lukak vannak, azon keresztül tud szólni. Szolgáltatásilag nincs túlextrázva ez a Clarion, lehet rajta hangerőt állítani, meg hangolni. Szigorúan csak középsávon, és persze monóban. A burkolat alatt azért találunk érdekes dolgokat. Például Clarion feliratú kondenzátorokat, ami azért meglepő, mert az csak az utóbbi évtizedek divatja, hogy egy cég a saját nevére fóliáztat ilyen alkatrészeket, így nagyon valószínű, hogy ezt is házon belül gyártották.

Meglepően modern megoldásokat használtak benne a tervezők

A hangolása pedig nem az akkoriban megszokott forgókondenzátoros, hanem induktív elven működik. Ez sokkal pontosabb és megbízhatóbb, jellemzően autórádiókban alkalmazott megoldás, ahol azért durvábbak a feltételek, mint egy konyhaablakban trónoló otthoni készüléknél. Az antennáját, ami ferritből készül, a ház belsejébe rejtették, így nem tud letörni, elveszni, meglazulni. Meglepő, de ez az autóban is működik, pedig a fém tokja árnyékol, de hát a japánok már akkor is nagyon ügyes emberek voltak. És előrelátóak. Az autós kereten ugyanis megfordítható a táp polaritása, hiszen ebben az időben voltak még pozitív és negatív testelésű autók gazdagon, de ez a kis Clarion mindkettőben használható volt. Amúgy igazi gyöngyszem. Jó kézbe venni, a tokból kihúzni, betolni, nézni, hogy csúszik a mutató a skála felett, mennyire jól össze van rakva ez a Model 77a.

Nem bonyolították túl a rádió kezelését
Ez a táskarádió üzemmód

 

A tökéletesség útján I. – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján I. – Így készül a csúcs autóhifi

Lehet-e elsőre tökéletes autóhifi rendszert építeni? Természetesen nem, de én azért megpróbáltam. Elmesélem milyen autót választottam hozzá, és milyen fejegységet.

Útizene

Útizene

Amikor elkezdtem blogolni, már jó régen, akkor a címke gyártásnál, miszerint milyen tárgykörben is írok én, az otthoni hifi mellett rögtön elkészült az autóhifi is. Gondoltam majd jól teleírom vele ezt az ear.hu-t. Hát nem. Van egy elég bénácska iromány arról, hogy a legendás sisnheimi […]


%d blogger ezt szereti: