Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: D/A átalakító

Növekmény 2 – Heed 2.3 D/A kártya

Növekmény 2 – Heed 2.3 D/A kártya

Megvolt a nagyjából két hetes bejáratás és ismerkedés az új Heed D/A kártyával, szóval a lélegzetelállító fotóim után a hangjáról is kéne szólnom. Rövid leszek. Jobb. Érezhetően, jól hallhatóan, minden körülmények között. Mintha a postaironnal való rajzolás után átváltottunk volna egy rendesen kihegyezett  ceruzára. A vonalak ugyan […]

Növekmény – Heed 2.3 D/A kártya

Növekmény – Heed 2.3 D/A kártya

Megérkezett. A lényeg a képen, igen, ez az új HEED D/A kártya a V2.3. Zsolt annyit mondott róla, hogy nem mond róla semmit. Én meg, miután betettem az előd helyére és öt perce hallgattam, azt írtam neki, hogy tud valamit ez a kártya.

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Ó, azok a nyolcvanas évek csodásak voltak. A hifi világában legalábbis mindenképp. Szebbnél szebb hifitornyok kellették magukat a boltokban, na nem itt, hanem a még létező vasfüggöny túloldalán, a nagybetűs Nyugaton, de az már nem volt annyira elzárva tőlünk. Bécsi, müncheni kirándulásokon a saját szemünkkel is láthattuk, hogy tényleg léteznek és nem csak katalógusok papírvalóságában ámítanak és csábítanak. Accuphasek, Yamahák, Technicsek, Aiwák, Sonyk, Luxmanok, Onkyok egyszerre voltak finomak és elegánsak, cicásak és dögösek. Akkor pontosan tudni lehetett, hogy Japán lesz a világ ura, elég volt csak egy nyugatnémet hificuccot melléjük rakni, ami bénán szögletes volt, tele volt izzadságszagú erőlködéssel, hogy úgy nézzen ki, mintha japán lenne, de nem volt az. Ráadásul két-három év múlva is ugyan úgy nézett ki, pedig a nagy japánok ennyi idő alatt már új ruhába öltöztették a kínálatukat, és tuti, hogy feltaláltak valami világraszóló újdonságot is, amit szép arany betűkkel ki is írtak az előlapra.

 

Na és a Pioneer, talán az volt a legszebb. Még fel sem találták a kék ledeket, amikor már gyönyörűséges kék megvilágításban pompáztak a kijelezni valók a cég cuccain, hála annak a fluorescensz kijelzőnek, ami akkoriban igazi technikai pornó volt, de ma is könnybe lábad sok középkorú hifista, ha arra emlékeztetjük, micsoda fényorgiára képes egy CT-F1250 deck, és még ma is mélyen a pénztárcába nyúlnának egy RT-909-ért. És a látvány nem minden. A kor japán hifi szerkezeteit élmény volt csavarni, tekerni, váltani és nyomogatni. Ó, azok a selymes kis kattanások, ami oly édes a fülnek és oly baráti az ujjakknak! A Pioneerok persze nem csak kékkijelzőben, meg finomgombokban voltak nagyok, de szálcsiszolásban és fa oldallapban is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Aztán valahogy ezek az évek elmúltak. Ma az előrelátó szülők már nem japánul taníttatják a gyereküket, hanem kínaiul. A tömeggyártott kifinomultság már rég a múlté, ma bazári csiricsáréság van kevés pénzért, meg olyan mintha dolgok. Ja, és ha egy nap nem világít minket szembe tucatnyi kék led, akkor aggódhatunk, hogy vagy a látásuknkal van baj, vagy eljött  a világvége. Persze sok pénzért van ma is csúcshifi teletömve finom dolgokkal, de a dolgok megváltoztathatatlanul mások lettek. Olyan gyárak, mint az Akai, a Nakamichi már rég csak aprópénzre váltott névként léteznek, semmi közük a korábbi nagyságukhoz. A Sony évtizedek óta keresi az előre vezető utat, de hogy az nem a hifi lesz, az biztos. A Tehnics szépen kimúlt, épp mostanában élesztik újjá. A Pioneer pedig, hiába volt vezető a plazmatévék terén, nagyágyú az otthoni hifiben és házimoziban, mindenbből nem tudott elég pénzt csinálni. Hogy túléljen, nagyot fordított a cégvezetés a kormányrúdon, és a audió-videó részleget eladta az Onkyonak, és a továbbiakban mint autóipari beszállító működik tovább. Kész, vége, ennyi, már sose lesz utóda a legendás kék sorozatoknak, a régi dicsőség maradéka gyűjtők polcain fogja bevégezni és akinek nem jut belőle, annak csak egy keserédes emlék lesz, de kézzel fogható valóság már sosem.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Vagy talán mégis? Nem csak én busongok a régmúlt dicsőségén, hanem ott a Pioneernál is vannak olyanok, aki visszasírják a nagy időket és képesek valami új, modern és menő dolgot csinálni, hogy a köznép még egyszer megismerhesse, milyen is volt egy csúcshifi a nyolcvanas években? Igen, megcsinálták. Itt van előttem az asztalon egy Pioneer U-05 digitális-analóg átalakító és fejhallgató erősítő kombó. Percek óta csak nyomogatom a gombjait, csavargatom a potmétereit, ki-be húzogatom a csatlakozókat és nem tudok betelni vele. Ahogy az a bekacsoló gondosan kiszámított mennyiségű milliméter megtétele után finoman és megnyugtatóan kattan! Ahogy az a nagy hangerőszabályzó gomb elfordul! Pont annyira finoman mozdul, hogy magától ne tekeredjen el, de a lágynál is lágyabb mozdulat elég – és hogy mögötte ott van egy motor is, el sem hisszük, csak ha a távirányító megfelelő gombját nyomva látjuk, hogy tényleg. Jó, a kijelző csak led-es, hasonló a házimozis cuccokban használthoz, és a fémmunka sem annyira nagyon-nagyon gyönyörű, csak éppen hibátlan.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

És ha a megjelenés nem lenne elég, vannak más csűrcsavarok is a múltidéző, mégis abszolút modern Pioban. Az ötletek, a konkurenciánál valamivel többet nyújtani akarás igénye. Tessék itt van egy álomszép D/A átalakító. Persze hogy lehet, szűrést, meg mintavételezést állítani akár távirányítóról is, de ilyet már láttunk. Fejhallgató erősítővel egybeépített D/A átalakítót is láttunk. De hogy ezen legyen rögtön 3 és 4 csatlakozós Neutrik aljzat, hogy az ismert univerzum szinte bármelyik fejesét be lehessen dugni, az már extra kényeztetés. Ráadásul a hátlapon azt is be lehet állítani, hogy melyik jel melyik csatlakozón menjen ki, hátha valaki valami mást csinál, mint a szabvány, de egy Pioneer tulajnak ez se jelentsen problémát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aztán ott a finom hangerő állító. Nem mintha a naggyal nem lehetne nagyon pontosan beállítani, de ha csak egy pindurit akarunk hangosítani vagy halkítani, ott a nagy gomb alatt az a kicsi. Igazán szükség nincs rá, de olyan jó megtekerni ide-oda. Szerintem azért került rá az U-05-re mert valaki lerakta a tervezők asztalára azt a cukin kiesztergált aranyos kis mütyűrt, hogy muszáj volt neki helyet keresni az előlapon.

Persze cukiság ide, meg végletekig finomított kapcsolókattanás oda, az egész mit sem ér, ha baszkurálni ugyan nagyon jó, de amúgy meg bénán szól az U-05, de nem. Itthon kétféle fülessel próbáltam, egy Takstar Pro 80-al, meg a nagy Audio Technikámmal. Mindkettő a családi béke megőrzéséért zárt fejes, így nem tesz nekik rosszat, ha az eléjük kötött elektronika egy kicsit megnyitja a teret, nem hagyja hogy minden az ember feje közelében szóljon. Hát ebben a Pioneer nagymester. Nem csinált audiofilesen műlevegővel teletömött fázisvarázslatos keverőpulton kipanorámázott nagyszínpadot, csak olyan kellemes szellőset. Aztán volt sok részlet, amire jólesett rácsodálkozni, meg szépen elkülöníthető hangszerek, de mindez nem esett darabjaira, nem cincálta darabjaira a zene szövetét. Csal, de okosan és elegánsan, mint Rodolfó. Szerintem nagyon kevés fejhallgatónak és gazdájának nem tetszene ez a hangzás.

Pioneer u-05_inside

A D/A rész egy kicsit nehezebb dió volt. Tud az mindenféle most menő trükköt, mint szűrési meredekség állítás, meg upsampling meg mit tudom én. Éjjel csak arra figyeltem fel, hogy ezt kapcsolom, azt kapcsolom a jópofa távirányítóval és hifizgetek, hogy aha, itt nagyobbat pendült a basszusgitár húrja, de amott meg a cinnek mintha életszerűbbek lennének, de aztán egyrészt muszáj volt aludni menni, másodszor kifogyott az elem a távirányítóból és csak három nap múlva vettem, addigra meg megszoktam egy alap beállítást és nem kapcsolgattam össze-vissza, mint egy félőrült.  Elmúlt a késztetés, apránként besimult a Pioneer a Heed láncba. Vagy egy hétig még gondolkoztam azon, hogy a D/A része van-e olyan jó, mint a fejhallgató erősítője, de aztán rájöttem, hogy ez tök hülye kérdés. Ha tudom hallgatni nap mint nap, akkor rendben van. Talán nem olyan jó, mint X vagy Y, de még nem is játszottam el minden beállítást és hahó, X meg Y sokkal-sokkal többe kerül.

Merthogy ez a Pioneer U-05 hivatalos forgalmazótól, boltból, áfás számlára 249 990 forint. Igen, ez a pazarul kinéző, profin összerakott, rengeteget tudó, jól szóló, márkás cucc ennyi. Sok? Ugyan már. Ez az igényesebb DIY cuccok árkategóriája, csak alig több mint a kínai dzsunka cuccok java, és azoktól mérföldekre van. Instant get, de legalábbis hallani kell mindenkinek, aki a fejhallgatózás komolyan gondolja.

 

 

Haute couture – Devialet 170

Haute couture – Devialet 170

Van úgy, hogy az ember fia összejön egy okos csajjal. Nem neki a legkerekebb a popsija, a legmélyebb a dekoltázsa, a legtangább a bugyija. Viszont moziba nem a plázába akar menni háromdébe, hanem az artba és hazafelé még két órán át elemzi  a látottakat. Koncertre […]

Aha, csak egyesek meg nullák?

Aha, csak egyesek meg nullák?

Húszperces videó arról, hogy micsoda fránya dolgok történnek digitalizálásnál meg analogizálásnál és hogy van-e értelme a nagyobb felbontásnak, vagy nincs. Angolul van, de nem bonyolult angolul, szóval mindenkinek ajánlom, bár azokat a négyszögjeleket csak erős idegzetűeknek.

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

A Zyx már megint vendégségbe ment.

Az embert néha pofáncsapja a világ változása. Engem legutóbb csütörtökön suhintott. Éppen egy hifis fórumot olvasgattam, ahol az egyik résztvevő az interneten kért segítséget a szubjának a beállításához. Jöttek is a válaszok, hogy tologassa, forgatgassa, tekergesse rajta a gombokat, és az sem baj, ha meghallgatja 60hz-es mérőjellel is. A felhasználó mindezt szorgalmasan meg is tette, de valahogy mégsem érzi igazán tutinak a dolgot, pedig még a Youtube-ról is letöltött hozzá 60Hz-es videót.
Igen, a Youtube-ról. 60 Hz-et. Na ekkor éreztem, a világ elszaladt egy kicsit mellettem. Én még tuti valamilyen tesztlemezt/CD-t kértem volna kölcsön, de tudom, ez a régmúlt, így ma azt gondoltam volna, hogy az ember letorrentez valami ilyesmit, ha kell, de hogy a Youtube? Én is használom persze, gyerekvideókat töltöm fel ezerrel a nagyiknak, meg nézek jó kis zenéket,, de hogy ez a himihumi tömörítésekkel, ilyen-olyan hangminőséggel az elsődleges hely legyen, ahol hangzó anyagot keresnek, hát ez meglepett.
Aztán még szombaton is ezen a modern világ dolgon járt az eszem, amikor Zsolthoz mentem egy kicsit hallgatózni.

Háklis, vagy csak még nem járódott be?

Persze rögtön belefutottam abba, hogy én egy őskori csávó vagyok, mert az első pillantásomat a lemezjátszóra vetettem. Xerxes, Artemiz, ZYX Airy 3, vajon milyen lehet ez így együtt? Zsolt rögtön lehűtött. Hát bajok vannak ezzel a hangszedővel – mondta fancsali arccal – nem követ úgy, ahogy kéne, ráadásul nem is szimmetrikusan csinálja, kell neki a nagy tűnyomás,, így az antiskating sem ezres… Na de ezeken túl hogy szól -türelmetlenkedtem. Nem szólt semmit, csak felrakott egy lemezt és elvonult, hogy hozzon egy jóárasított, jóízesített zöldteát, meg egy adag mézespuszedlit. Ekkor előtört belőlem a modern csávó, telefon zsupsz elő, és csináltam egy csodás körsvenket, hogy majd legyen videóbetét is ebben a posztban. A tea és puszedlimennyiség viszont meglepett. Vagy nagyon rossz a ZYX, hosszasan kell majd szerelgetni, mást is hallgatni, vagy nagyon jó és hogy éhen-szomjan ne halljunk a zenélés közben, hát arra érkezett a tartalék.

A második tipp jött be. Ugyan fel voltam készülve, hogy mindenféle pattogások, meg recsegések lesznek a rossz követés miatt, de semmi. Azt tudni kell, hogy ez a ZYX bizonyos szempontból olyan, mint egy brilliáns CD játszó. Rettentő kicsi zajjal játszik le mindent, aki a lemezek nemkívánatos pattanásai, durranásai miatt nem tudja megkedvelni a lemezjátszást, a digitális nesztelenségre vágyik, annak ez a hangszedő való. Legalábbis tökéletes állapotban. ez viszont ugye nem az volt mérve, de füleltem én innen, meg onnan, de semmi. Még Melogyija gyomású Emil Gilelsz-en sem. Meg semmin sem. Aztán eszembe jutott egy tábla a nyíregyházi MM-ből, miszerint bakelit lemezek, ha már ott is árulnak ilyeneket, akkor ez mégis modern dolog, szóval minden rendben van. Éljen soká a bakelitlemezjászás! Pláne egy meglepőe gyorsasággal újra bejáródott Airy 3-al, ami nem csak nekem, de úgy tűnik vendéglátómnak is elnyerte a tetszését.

Bakelit lemezek osztály, mert hülyék azok nem vagyunk.

Volt ott más modern dolog is. Egy fehér előlapos Heed Obelisk Si. Hát az nagyon modern, ilyen még sose volt a Heed kínálatában, de meg kell vallanom, olyan hatást keltett, mint amikor az édesanyám öntapadós fóliával újította fel a konyhaszekrényünket, és néhol körömlakkal javította a kisebb hibákat. Ha anyukám konceptuális művész lenne, akkor az Így gyötörtetik meg a látás, avagy a felrobbant kávéfőző diadalának végső eltüntetése a szem elől a lakótelepi konyhán címet adhatta volna neki,de inkább senki sem rótta ezt fel neki, hiszen abban a rettenetben olyan utánozhatatlan borsó meg meggylevest tudott készíteni… Szóval az a fehér előlapos új Si ronda, de jó, de Zsolt valahonnan elővarázsolt egy fehérre festett tetőt is. Az angolok akarták a fehér előlapot, a svájciak meg hozzá a tetőt is – mondta, és be kell valljam, így egy nagyon is barátságos készülék kerekedett a kis erősítőből.

Tiszta fehérben.

Otthon próbára is fogtam. Kemény próbára. Elpakoltam a komplett csúcs Heed láncot D/A konverterestől, előfokostól-monoblokkostól, és a CD futóművet közvetlenül a beépített kártyára dugva megszületett a minimalista Heed lánc.

Minimalista Heed lánc.

Na és milyen benne az új Si? Marhaság lenne közvetlen összehasonlítást tennem az előddel, hiszen az nagyon régen volt nálam. Inkább azt mondom, hogy nagyszerű eszköz lett ez az új Obelisk önmagában, és van benne meglepetés is. Az első az, hogy mennyire jól működik a beépített D/A kártyával. Jó, a fejlesztés java erre lett kihegyezve, így tápolták-nyákolták, de akkor is. Nálam a Dactilus3 a kis mókatápjával csak vakarja az IC-it, hogy mit is kéne tennie, hogy igazán felnőjön az Si egységességéhez, jókedvű megszólalásához. Ennél nagyobb meglepetés, hogy az új Si, jó Heed szokás szerint vasalózsinórral is elmuzsikál, de valahogy nagyobb hajlandóságot mutat az eltérő kábelek közötti differenciák megmutatására, mint elődei. Szóval itt van egy fehér erősítő ami remekel a digitális versenyszámban – mi a modern, ha nem ez?

Mi a modern, ha nem ez?
Egy hobbi halála, avagy milyen a világ legrosszabb hifi cuccával élni?

Egy hobbi halála, avagy milyen a világ legrosszabb hifi cuccával élni?

A párom odalépett a távirányítóhoz, és egy határozott mozdulattal felhangosította! Minő égi csoda, miféle enigmatikus változás állt be a világ folyásában, hogy ez megtörtént. Eddig ugyanis a hangerő csak egyfelé változhatott asszonyi parancsra – lefelé. Most pedig hangosít, magától keres ki CD-t, sőt még a […]

Mütyürök – Altmann Byob erősítő és D/A konverter

Mütyürök – Altmann Byob erősítő és D/A konverter

Charles Altmann különös figura. Főállásban mindenféle vezérlő áramkörök tervezésével meg programozásával foglakozik. Szabadidejében meg motorbuzerál, zenél és hifizik. Például kikotyvasztott egy lakkféleséget, a Tube-O-latort. Vicces egy név, úgy hangzik, mintha egy Douglas Adams műből származna, és nagyjából úgy is működik. Ez egy lakkféleség, amivel be […]


%d blogger ezt szereti: