Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: előerősítő

Kincs ami nincs I.- Micro Components autóhifi elektronikák

Kincs ami nincs I.- Micro Components autóhifi elektronikák

Úgy kezdődött, hogy autóhifit kellett csinálnom Magyarország legfinnyásabb megrendelőjének, magának Csontos Istvánnak, a Merlin Audió tulajának, akinek a lakásában három lakás árányi szuperegzotikus csúcshifi volt. Ilyenkor persze összeszorul az ember gyomra, de a fiatalság pofátlanságával belevágtunk. Pontosabban belevágtunk volna, de a megrendelő hallani sem akart […]

D’Agostino erősítők

D’Agostino erősítők

Ciki dolog, ha az embert kiteszik a saját maga által alapított cégtől, pláne ha ezt családostól teszik, pláne ha ezt Krellnek hívják.. Na de volt már néhány munkahelyváltás Dan D’Agostino életében, ötlet a fejében és megalapította a D’Agostino Inc.-t, ami, visszanyúlva a Krell első sikereihez, […]

Alsó nézet – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Alsó nézet – Audio Note M7 Tube előfok másolat

 

Egyszer már jól megírtam ennek a szerkezetnek a történetét, sőt az Audiolife blog is megírta. Azt mondjuk sajnálom, hogy ott nem olvasták az itteni írást, vagy nem kérdeztek meg róla, de most elárulom a választ a kérdésükre, miszerint Bevallom, fogalmam sincs, hogy hova érdemes pozícionálni ezt az előfokot? A nagyok közé, vagy a profi D.I.Y-be? az én előfokom valami olyat akar, mint az angol Audio Note M3, csak olcsóbban.

És mennyivel olcsóbban? Sokkal. Annó elfelejtettem az aljáról is készíteni képeket, pedig még az AVX fórumában is megígértem, hogy megteszem. Hát tessék. Lehet dicsérgetni, hogy Gyuri bácsi milyen szépen szerel még mindig, és lehet szörnyülködni, hogy micsoda agyament ötlet volt japán, Tone Factory féle Vitamin Q, amerikai Cornell Dubilier meg német Mundorf kondikat társítani. Ha tudom, hogy így lesz, biztos másképp rendelem, de valami kommunikációs zavar támad, és így épült össze az előfokom, amiben valami felsőbb sugallat hatására teljes harmóniában dolgoznak ezek a meglehetősen más pedigrével rendelkező alkatrészek. Na és most jöjjenek a fotók.

Alsó nézet
Felületszerelés csöves módra? A lábtól-lábig szerelés miatt néha az alkatrész sűrűség igencsak megnő egy kis területen.
Jó öreg amerikai technika.
Modern japán technológia.
Talán tantál ellenállások lennének?
Jóárasított német technika.
Szoros munkakapcsolatban.
Ha áram van, minden van, innen meg jön az áram.
Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Na ezt nem adom, ez a feliratok sablonja, ez még kellhet nekem – mondta Gyuri bácsi, amikor kezembe nyomta az előerősítőm dokumentációját. Nem egészen értettem a dolgot, gravírozáshoz, lézeres betűbeégetéshez minek ilyen, kartonból kivágott alkalmatosság, de aztán megkaptam a választ is. Tussal rajzoltam fel a […]

Megtámogatva – tűnődések egy Heed tápegység kapcsán

Megtámogatva – tűnődések egy Heed tápegység kapcsán

Egy tápegység beindul, ettől a blogger kiborul és némi rendet tesz a fejében, valamint puha szakáll tépkedése, Heed cuccok, meg elmélkedés rogyásig.

Lemenni Heedba II. Beerőrsítve Heed PM és PS

Lemenni Heedba II. Beerőrsítve Heed PM és PS

 

Beszéltünk rólad Alpárral – mondta Zsolt nevetve a telefonba. Szerintünk neked a PM fog tetszeni. Nahiszen. Egyfelől miért is ne a csúcsmodell tetszene egy cég kínálatából, másodszor ha tetszik, és tényleg tetszik, annyira, hogy magamnak akarnám, akkor sokba kerül. Szóval rettegve vártam, hogy megjöjjenek. A telefonbeszélgetés alatt viszont még egy Heed Pre előfok, és PS végfok volt nálam. Szerencsére maradt velük a DT CD futómű, meg a D/A kártya az előfokban. Odaadom a sajátomat, azt nem kell bejáratni – mondta Zsolt, amikor ezt az összeállítást hoztam el a bemutatóterméből megfülelni. Gáláns nagyvonalúság, nehéz rá mást mondani, és nagy mosoly kíséretében köszöntem meg a dolgot.

A Heed DT szerecsére maradt

Otthon aztán nem volt ennyire jó kedvem, amikor mindent bekötöttem a helyére. A Heed tulajdonosok szívesen beszélnek mindenféle egyenesekről, arra célozva ezzel, hogy nem csak egyszerűen nagyobbak és erősebbek, Heedabbak az erősítők, hanem másfelé is mutatnak. Most pedig délután van, előttem sorakozik három fekete doboz. Délelőtt is három volt, de akkor az egyik tápolta a komplett erősítőt, az Si-t. Most a fejemben futnak az egyenesek és tényleg nem párhuzamosak, mert egyáltalán nem akarnak találkozni a végtelenben.

Magyar termék

A kis erősítő teljesen rendben van. Egy önálló zenei világ van benne, behatárolható és könnyen emészthető méretű teret tölt meg zenével és ritmussal. Rettentő egyszerű figyelni rá, követni és élvezni. Az a fajta erősítő, amit a hifista is értékel, de igazán a zenerajongóknak nagyszerű választás. Megveszi és ezzel letudja a költekezés hifimotyóra, mert tíz év után is ugyan olyan örömöt okoz neki. Tizenöt után is. Akkor talán eszébe jut, hogy talán halad a technika, elmegy egy hifikiállításra, körbefülel és azt mondja magában, hogy nem halad, és boldogan él tovább az Si-vel még ugyanennyit.

Mert jól cseng az a Mundorf név

A Pre és a PS más. Az elektronika, ami zavarba hoz. Mármint engem. Amikor bekötöttem a kistestvér helyére, az első hangok után azt mondtam magamban, nahát, ez mennyivel jobb! És tényleg az. Na de akkor miért nem vagyok szerelmes belé? Mi a frászt akarok, amikor a ritmusdáridó megvan, az energia hibátlan, a tónusba nem tudok belekötni, nagyszabásúbban zenél, mint a kistesó. Zsolt azt mondta, hogy én ezt a végfokot túl színesnek fogom találni. Hát nem. Abban a versenyszámban azért a Klonedo tudna mit tanítani neki. A PS nekem másfajta kihívás volt. Az agyam úgy kattogott, mint egy nagyfrekvenciás kapcsolóüzemű tápegység, amíg itt volt nálam. A tudatos felem győzködte a hedonista felemet.

-Tudsz mondani bármit, ami nem tetszik ebben az erősítőben?

-Nem.

-Akkor?

-Nem.

-Miért nem?

-Mert nem.

Teljesen felbuzgott volna bennem a hifista, ha nem láttam volna a lelki szemeim előtt Zsolt rosszalló pillantását. Igen, már-már elindultam a kisszekrényhez, hogy elővegyem a kábeles zsákot, elgondolkoztam, hogy kicibálom a speciális állványaimat a mélyről, hogy majd azokkal, azokon, de tudtam ezekkel sem lesz az igazi. Drótozva asztalozva lehet egy megbúvó jóságot kikerekíteni, egy hangulatot tovább fokozni, állandósítani, de ide nem ez kellett. Sokkal inkább pszichoanalízis.

Obelisk PM 1.3

Más néven Heed Obelisk PM monoblokk. Előre figyelmeztettek, hogy nem lesznek jók, mert még be kell járódniuk bennük a Mundorf kondiknak. Rendben, hát majd rádugom a tévét is a Heed láncra, betörődni. Összekábelez, bekapcsol, első hangok, aztán a másodikak, majd a harmadikak és így tovább szép sorjában, én meg nem térek magamhoz a csodálkozástól. Hogy lehet a valószerű ennyire szórakoztató? Hogy lehet a természetesség ennyire szívhez szóló? A magától értetődő ennyire lebilincselő? A semmi különös ilyen felemelő? A PM ugyanis ezt csinálja. Zseniális erősítő. Felcsippenti a valóság egy darabját, kicsit szobább méretűre gyúrja, majd elénk helyezi. Semmi csicsa, semmi túlzás. Nem olyan drámai hős, mint a legjobb csövesek, és nem olyan szigorúan csak a lényegre törő, mint a 47 Labs Shigaraki. Nem kell ide csodadrót, nem kell alá állvány, és nem kell agyalni rajta. A racionális és a hedonista énem boldogan összeborult,  és lelkesen helyeselt erre a gondolatra. Pedig a PM már drága portéka, de fel sem merült bennem igazán, hogy megéri-e. Meg hát. Pont úgy, mint az Si. Az egy másik vonalon egy nagyon jó kis erősítő. Ez meg azon a vonalon van, amiről a legtöbb hifista nem is gondolja, hogy létezik.

Van zene tranzisztorokban is

Szóval a TV alatt egy majdnem tökéletes Heed lánc pihen az Ikea asztalkámon. Majdnem, mert a DT kijelzője innen a kanapéról olvashatatlan, csak egy nagy kék maszat. Aztán ott az előfok, amihez oda kell menni bemenetet választani, pedig azt is milyen jó lenne a távirányítóval. Meg a CD mechanika, ami hosszú másodpercekig gondolkozik azon, hogy most tényleg kiadja-e a lemezt, vagy sem, amikor erre kérjük őméltóságát a megfelelő gomb megnyomásával. Ezek persze csak bosszantó apróságok. Az igazi gondom az, hogy nem tudom, merre az a malacpersely, amit összetörve ki tudnám fizetni ezt a Heed láncot.

Plexibolondság – Roksan Radius 5

Plexibolondság – Roksan Radius 5

Már tarthatatlan volt, hogy nincs otthon lemezjátszóm, hát vettem egy csodás plexiépítményt, egy Roksan Radiust. Ez az első lépése a Voyd utód megtalálásának?

ZYXtúra

ZYXtúra

Látogatáson járt a Zyx hangszedőm Krähling Zolinál, aki egy személyben maga a Soner Audió. Jobb lett nála egy évtizedes Ortofon, vagy mégse, és ez lenne a hangkarok nagy-nagy összeesküvése?

Belsőség – Audio Note M7 Tube belülről

Belsőség – Audio Note M7 Tube belülről

Gyönyörűen süt a nap, a szomszédok a gyümölcsfákat metszik, csiripelnek a madarak, és ilyenkor egy igazi hifis mit csinál? Csavarhúzót keres és óvatosan szétszedi az előfokát, hogy szép képeket csinálhasson róla a blogjába. Persze inkább ilyen lusta délutáni fotók lettek, de nem minden tanulság nélkül.
Először is gondoltam felhajtok a szerkezethez, az Audio Note M7 Tube-hoz egy kapcsolási rajzot. Hát nem találtam. Jó, itt van ez a közkézen forgó, de ez sok szempontból nem stimmel.

Először is az enyémben van fonó fokozat. Másodszor más csövek vannak benne. És öt. Meg egy egyenirányító. Sehogy sem stimmel.

Na jó egy kicsit. A 6072-ők és az előfokban lévő 12AY7-ek a valóságban azonos csövek. Kondo mester JAN GE-ket választott bele és nagyon aranyos módon még egy réz szálat is áttekert a tetejükön stabilizálás gyanánt. Amúgy az egész előfok egy rettentően jól összerakott profi munka. Mondjuk ennyi pénzért illik is, de a kisszériás gyártás azért nem mindig egyenértékű a jó szerelési minőséggel.

JAN GE 6072 azaz 12AY7 a kis réz biztosító szállal

Az alkatrészek érdekesek. Tulajdonképpen alig van benne olyan nagyon hűha dolog. Jó az ellenállások tantalumok, ez sose volt olcsó, de még belefér.

Tantál ellenállások

A kondik jó része Nippon Chemicon, találtam két Black Gate-et, és néhány nagyon fura valamit. Na ezek a különlegességek. A Sumitomo műanyag hengerbe bújtatott akármik, a kis kilógó ezüst drótjaikkal. Ezek a japán Audio Note műhelyben kézzel készült egyedi ezüst kondik. Randák, de mágikusak.

A Sumitomo gumicső rejti az egyedi ezüst kondenzátort

A kábelezés az akkori csúcs drót az AN Vx, szigorúan nem öt centisre vágva. A potméterek Noble gyártmányúak. Úgy tűnik, mintha nyomtatott áramköri lapok lennének az M7-ben, de nem ezek csak mechanikai segítséget nyújtanak, forsínekkel meg lábtól-lábig forrasztással oldottak meg mindent az erősítő belsejében. A felépítése érdekesen kétszintes. Fenn csak a csövek vannak és a trafók árnyékolása és a tápkondik, a vastag középső réz lap alatt lakik maga az áramkör.

Noble potméter

Tulajdonképpen semmi különös nincs ebben az előfokban, semmi ráolvasás, mágia, voodoo, amit sokan felrónak az AN/Kondo cuccoknak. A későbbi példányokhoz képest legalábbis nem sok.

A korabeli AN csúcsdrót
Hol van itt a voodoo? Ez a polc magáé az áramköré.
A polc túloldala, a csövek, a tápkondik meg a hálozati trafó.

Csak a saját gyártású ezüst kondik. Meg egyfajta nagyon finom anyaghasználat és az építés rendkívül időtálló módja, amivel én még csak japán készüléknél találkoztam.

A mágikus Hetes – Audio Note Japan M7 előfok

A mágikus Hetes – Audio Note Japan M7 előfok

Sikerült hosszab időre magamhoz édesgetni egy Audio Nte Japan M7 Tube előfokot, ami szép, jó, praktikus és elképesztő zeneiség van benne. Pedig ez a legbénább AN Japan/Kondo előfok. Komolyan lehet ennél jobbat csinálni?

A tökéletesség útján II – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján II – Így készül a csúcs autóhifi

Hosszasan locsogok arról, hogy választottam erősítőt az autóhifimhez. Van benne szó a Fantasztikus Chronicról, a valamiért fura MacAudioról és sokféle μ-Dimensionról.

Fahang – Yamamoto HA 02 fejhallgató erősítő, CA 04 előerősítő és A 08S végfok

Fahang – Yamamoto HA 02 fejhallgató erősítő, CA 04 előerősítő és A 08S végfok

Szerintem látványra hifizünk. Csak van, aki be meri vallani. A Zu Druidok meglepő hangszóró-fa arányai, monolitszerű magasságához társított bő arasznyi mélysége azonnal felhorgasztotta bennem a kíváncsiságot. A 47 Labok pöttöm minimalizmusa is rögtön a szívemhez nőtt. Aztán ott van az Audio Innovations 300-asom NDK sci-fi filmből szalasztott esetlen bumfordisága. Szerintem az eredeti Ongaku sem lett volna ikon, ha nem néz ki oly furcsán, nem emelkedne ott a bemeneti rész a két 211-es gigatrióda előtt. Na és meg tudok veszni az ARC-k lapított billenőkapcsolóiért, finoman kattanó hangerőszabályzójáért. Persze azért nem csak szemre hifizek ám. A Voyd lemezjátszó, azzal a furcsa kettős domborulattal a fa káván, hát, elsőre nagyon idegennek tűnt, komolyan, mint egy szökevény egy neobarokk ülőgarnitúrából.

Ha benyomjuk, világít
Ha benyomjuk, világít

Aztán ezek a Yamamoto dolgok. Szerelem első látásra. A mester fejhallgató-erősítője jött el hozzám elsőként. Ki a fene tud neki ellenállni? Például a feleségem, aki szerint roppant bénák a két kis elektroncső felett átívelő réz rudacskák, de szerencsére ezeket egy laza mozdulattal el lehet távolítani. Na de az a fantasztikus színű és textúrájú fa, amiből a doboza készült, azok a kicsit pipaszár lábak! A tetején egy imádnivaló süllyesztett ide-odakapcsoló, a hátán meg a Yamamoto-féle RCA- és hangfalcsatlakozók. Merthogy az általam próbált fejhallgató-erősítő, a HA 02 egy kicsit nagyképű, és bevállalja, hogy akár egy hangszórót is meg tud hajtani. Aha, háromtized wattal.

Igazi kisipari igényesség
Igazi kisipari igényesség

Ugyan mit lehet ennyi erővel csinálni? Huszti Zsolt szerint azért valamit igen, zenelelket látni, de nem az igazi. Persze kipróbáltam a Zuimmal, és hát szól is, még a szobahangerő sem hibádzik, de érezni, hogy erősen felkeményedik már ilyenkor a hang, kellemetlen színezetet kap, nem strapáltam tovább így. A fejhallgatómmal amúgy is sokkal jobb barátságba kerültek. Mintha egymáshoz faragták volna őket. MacMini bekapcsol, Yamamoto fejhallgató-erősítő beizzít, Audio Technika fejre tesz, és onnantól kezdve történhet szinte bármi, csak onnan veszem észre az idő múlását, hogy a kölcsön katalán vizslánk bökdösi a könyököm, hogy vakargassam már a hátsóját, mert túl van a vacsorán, és most ez kell neki, mert legutóbb délben kényeztettem ilyenformán. Szóval ez a HA 02 egy igen barátságos produktum. Bár nincs benne semmi extra. Persze hogy lecsavaroztam az alját. Korrekt kondenzátorok, szép fa lapokra ültetett forrfülek, de sehol semmi extra. Illetve azok a trafók, na azok gyönyörűek.

A trafók gyönyörűek
A trafók gyönyörűek

És az elektroncső-választás, az mellbevágó. Western Electric WE408A. Ki hallott már erről a szerkezetről? Jó, a Western Electric mérnökei 1913 és 1988 között 785 különböző elektroncsövet terveztek, de ez nem éppen a leghíresebb darab. Shigeki Yamamoto úr mindenesetre nagy mestere az egészen különleges fajtájú és formájú elektroncsövek használatának. Nézzük csak meg ezt az A08-as végfokot. Az a két apró, gomba formájú kisjelű cső a 717A.

Miért pont ez?
Miért pont ez?

Na de most honnan? Mármint nem az a kérdés, hogy milyen raktárban lehet ilyet találni, hanem miért pont ezt? Égen-földön nem találni kapcsolást erre a csőre. Persze egy kreatív elmének ez mit sem számít. A teljesítménycsövek már sokkal elterjedtebbek, 45-ösök. Elterjedtebbek? Szóval néhány fanatikus használ ezzel épített erősítőket. A rajongóik imádják, szerintük sokkal finomabb a hangja, mint az oly népszerű 300B-nek. Viszont egy aprócska hibája akad: sokkal kisebb teljesítményt lehet vele elérni. A Yamamoto A 08S például négy wattnyi kimenőteljesítmény leadására képes. Összesen. Vagyis oldalanként kettő-kettő. Ugyan kinek elég ez? – csapnak most dühösen az asztalra, de nekem szerencsére igen. A Zum viccesen nagy érzékenységével éppen párosítható ehhez a gyönyörű végfokhoz. Ami rengeteg meglepetést okozott, amíg nálam volt. Először is dögnehéz. Majdnem 15 kiló, pedig annyira filigránnak, már-már törékenynek tűnik. Hát nem az. A másik meglepetés a csőkészlete volt. A 717A-kat már elmeséltem. Egyenirányító csőnek, gondoltam, itt is az oly népszerű 5U4G-t kell majd fehér kesztyűs kézzel, hogy nehogy ráégjen az ujjlenyomatom, a csőfoglalatba nyomnom.

717A
717A

Hát nem. Ez is ritkaság, 80-as. A két teljesítménycső is okozott meglepetést. Nem egyformák. Mármint mind a kettő 45-ös, csak éppen jól láthatóan más sorozatban, talán még más évben is készültek. Mindenesetre gyönyörűséges régi Sylvania mind a kettő, és az erősítő elejére szerelt műszer szerint nagyon egyformák. Gondolom, Yamamoto mester egy kisebb szekrény csövet mér végig, és a szerinte leginkább egyformákat építi be párosával szerkezeteibe. És tényleg. A fedlap bal oldalába szerelt műszer szerint tökegyformák. Jó, ez azért nem annyira pontos mérés, mintha egy csőteszterrel elektronról elektronra minden paraméterét belőttem volna, de nagyon megnyugtató dolog. Kitt-katt, és már le is ellenőriztük a csövek állapotát és a két csatorna egyformaságát.

Vegyespáros
Vegyespáros

Ezt az erősítőt, magamat is meglepve, nem szedtem szét. Aki kíváncsi rá, itt megnézheti a belsejét. Nagyon szép, a szó legnemesebb értelmében vett kisipari munka. Ráadásul nem csak a végfok ilyen szemet gyönyörködtető belsejű, hanem a CA-03-as előfok is. Na ez pont nem volt nálam, de a CA-04 igen. És ezt sem szedtem szét. Inkább gyorsan besuszteroltam mindkettőt az állványomba, bedugtam a kábeleket, és hallgatózni kezdtem.

Műszer a lelki béke megőrzéséhez
Műszer a lelki béke megőrzéséhez

Csak cserélgettem és cserélgettem a lemezeket a CD-játszómon,és közben gondolkodtam. Elsőként azon a kérdésen, hogy ugyan mikor járódik már be ez az erősítő. Merthogy még csak alig pár tucat órát mentek a csövei, és így időnként jó nagyot fordult a hangzó tér. A második, hogy ugyan mit is jelent az a csöves hangzás. Merthogy az Audio Innovations AI 300-as erősítőm az aztán csodálatos teret kerekít minden zenének, repesnek benne a boldogságtól a zenészek, euforikus örömmel nyomják Bartók Zenéjét meg az ABBÁ-t. Mindegy, milyen zenét rakok fel, minden szórakoztat.

45
45

A Yamamoto összeállítás nem. Nincs állandó hú-de-jól-érzemmagam hangulat. Nincs mindenki-boldogan-zenél érzés. Viszont van dráma. Na nem azért, mert 2 watt kevés lenne, így is az előfok hangerőszabályzójának az alsó állásaiban hallgattam a rendszert. Hanem mert ez a japán erősítő olyan, mint egy remek színész. Ha drámai művet ad elő, akkor bizony  összeszorul a gyomrunk. Ha kedélyes jazztrió játszik, akkor alig álljuk meg, hogy mi magunk is közbe ne tapsoljunk a szólóknál. Ha viszont rockzenét játszik, az olyan, mint amikor az általános iskolai énekórán a tanárnő feltette a Lord lemezét, de látszott rajta, hogy nincs kedvére ez modern zajongás, inkább az öklét mutogatva szolmizáltatott volna minket a Kodály-módszer dogmatikája szerint.

A kevés watt ködében...
A kevés watt ködében…

A harmadik kérdés az volt, hogy mikor lesz erre nekem pénzem. Merthogy ez a Yamamoto összeállítás bizony nagyon jó. Úgy tud engem a zenei történésre fókuszálni, mint csak nagyon kevés más erősítő. Egy hosszú hétvége után már tudtam, hogy az Audio Innovations olyan, mint kiskamaszként egyedül elmenni egy Vasarely kiállításra, ahol könnyed örömmel lehet befogadni minden egyes képet. A Yamamoto szett pedig olyan, mint a Rothko teremben állni a Tate Modernben, és rácsodálkozni, hogy milyen kevés eszközzel mekkora hatást lehet kelteni. Viszont inkább az A-011-es Yamamotot venném. Mert abban 2A3-as csövek vannak. Ezt nevezik földhözragadtságnak?

Yamamoto hang
Yamamoto hang

%d blogger ezt szereti: