Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: erősítő

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Gerillamarketing lenne? A semmiből egyszer csak feltűnik egy hangdobozépítő egy internetes fórumon, aki azt mondja, hogy évtizedes tapasztalatai vannak ezen a téren, mért és fülelt sok száz dobozt, tervezett is vagy egy tucatot a kanadai Totem Acousticnak, de aztán úgy hozta a sors, hogy annak […]

Mindennapi fétiseim

Mindennapi fétiseim

A zenerajongók nagy többségének nyűg kezelni a hifit. Az a sok gomb meg izébaszkura, és nahát, cserélni kell a tűt a lemezjátszóban? Hát a hifisták nem ilyenek és ÉN hifista vagyok! Vagy fetisiszta? Nem tudom pontosan, de most mesélek róla. Ifjú Hifi Magazin-fanként is meg-megtetszett […]

Egy a ruhája – Audio Note UK Meishu erősítő

Egy a ruhája – Audio Note UK Meishu erősítő

Már nem is tudom, melyik Budapest High End Show volt, de hogy megrázott vagy harmincszor, az tuti. P.Q. mondta is, hogy ez lesz, hiszen ez még csak egy prototípus, olyan deszkamodell. Doboza nincs, néha a hangerőszabályzó gombja áram alá kerül, ami szar érzés, de az egészségre nem ártalmas. Viszont ez az angol Audio Note első integrált triódás erősítője, és mint ilyen, mérföldkő, hát ezért hozta el Peter mutogatni.

Ez már nem a prototípus, de valamelyik koria példány egy Budapet High End Show előtti bepakolásnál, még TEAC CD futóművel

 

Mérföldkő, annyira sok mindennek a kezdete és a vége köthető a Meisuhoz, hogy muszáj erről mesélnem egy kicsit. Volt az Audio Innovations, ami komoly sikereket ért el mindenféle csöves erősítőkkel, de csöves erősítőt gyártó cégből akadt millió meg ezer, ugyan hogy lehetne mindennél jobban felhívni a vevők figyelmét, hogy ezt szeressék, ez a tuti? Hát úgy, hogy kellett valami rövid és hangzatos dolog, ami jól megjegyezhető. Autót ugye lóerővel adnak el, processzort gigahertzcel, hangszórót wattal. Audio Note erősítőt meg – triódával. Merthogy P.Q. valahogy belefutott a japán Audio Note cég triódás erősítőibe, és azt érezte, ez az. Először a hangjuk fogta meg, aztán jött a biznisz. Az Audio Note cégből lett Audio Note Japan, és tovább építették csillagászati árú erősítőiket, trafóikat, hangszedőiket, ki mit kért, és megalakult az Audio Note U.K., ahol meg a J, K és E dobozok épültek. Aztán jött az AN Japan-féle Ongaku uborkásüveg-méretű triódákkal: az az erősítő, aminek az árából egy kis repülőt is lehetett venni, és ez akkorát ütött, hogy a hatása ma is tart. Aki a hifivel egy cseppet is találkozott, valamit gondol az Ongakuról, hallotta már pedzegetni, hogy a trióda a legnyerőbb csőfajta, és az AN cuccok drágák, de nem semmik. Ráadásul mindegy, hogy Ázsiában, az Egyesült Államokban vagy netán Európában él az illető, ezek a tudások bámulatra méltóan mindenhol megvannak.

 

Szintén Meishu, szintén Budapest High End Show, de évekkel később. A belső már alaposan átalakult.

 

Viszont amikor engem rázogatott az ős-Meishu, akkor még nem stimmelt minden. Az Ongaku legenda, a trióda, a tuti dolog már működött, de még nem lehetett aprópénzre váltani, mert az AN UK. kínálatában nem szerepelt triódás erősítő. Volt Oto, meg Soro, pentódákkal, akár még Single-ended kimenettel is, de ezeket nem lehetett ráfűzni a jelmondatra, hiába tervezte őket Guy Adams, a Voydok zseniális megalkotója. Kellett valami olcsó triódás, és ez lett a Meishu. Talán az akkori M1 előfok lett összepárosítva 300B-s kimenő fokozattal, ami külön dobozolva a P3 lett, monoblokként pedig a P4. Nagy, randa fekete dobozok, mint ahogy a Meishu is a legormótlanabb hifikészülékek egyike, még akkor is, ha ma már van ezüstszínű előlappal is.

 

A sokáig nálam vendégeskedő Meishu az első generációból. A pertnere a Pioneer PD 9700 volt, és a Townshend Galstonbury, a Voyd lemezjátszó már nem fért a képre. Ja és mindez kábé 12 négyzetméteren.

 

A hangja viszont sok mindenért kárpótol. Engem az Ongaku, igen, az a bizonyos, az eredeti, japán, házat lehet venni az árából erősítő ütött először nagyon szíven. Azt hallgatva minden korábban ismert audiocucc csak béna játszadozásnak tűnt, sógyurmából gyömöszölt gömbök Michelangelo Dávidjához képest. Sokkoló realizmus megdöbbentő emberséggel párosítva. Persze esélyem se volt birtokolni egyet, de szerencsémre azt a módot, ahogy a zenéhez közelített, olcsóbb erősítők is fel tudták idézni számomra. Először a Neiro Silver, aztán már a Meishu is.

 

Klasszikus AN (Jantzen) olaj-papír kondik, Balck Gate-ek, Shinkoh ellenállások – sokaknak ezek a klasszikus AN hang letéteményesei, az evolúcióból pedig köszönik, de nem kérnek.

 

Azt onnan tudom, hogy amikor megjelent az áramot a potméterbe nem engedő, végleges változat, hetekig nálam volt egy példány belőle. Nem, nem egy Ongaku volt, az élvezeti szintje egész máshol húzódott, de volt neki. A legjobb beosztással élő erősítő volt, amivel valaha is találkoztam. Ereje nem volt túl sok, az a 9 watt, ami a 300B-ből kijött, bármennyire is jó triódás watt, azért korlátokat szabott – de nem szaladt fejjel a falnak. Nem torzított csúnyán, nem igazán lehetett rajta kapni, hogy kifogy a szuflából. Remekül egyensúlyozott a bővérű romantika és a precíz realizmus között. Nagyon szerettem, nagyon vágytam rá – de nem lehetett az enyém. Mindig egy-két százererrel került többe, mint amit valahogy ki tudtam volna rá adni. Aztán megépíttettem a magam Meishuját, a Klonedót, ami még talán jobban rám van szabva, mintha gyári AN erősítő lenne, de a Meishu nem engedett el magától, ugyanis nemrég egy új példány vendégeskedett nálam. Nem, arra sem lett volna elég pénzem, de több mint tanulságos látogatás volt.

 

Manapság már az elektroncső is AN néven érkezik

 

A hangja nagyjából olyan, mint amire emlékeztem, csak tisztább, artikuláltabb, modernebb. Evolúciós lépcső, de vagy három-négy generációnyi evolúció. A Mostani Meishu is 300B csövekkel készül, de kábé minden más. A meghajtó és kisjelű csövek, a belső kábelezés, az ellenállások, kondenzátorok, trafók, potméterek. A  koncepció viszont maradt. Integrált triódás erősítő, azoknak, akik értik.

 

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Nem tudom, ki találta ki, miszerint egy csöves watt ér annyit mint, mint egy tranzisztoros, ha meg triódás SE wattot rakjuk a mérleg egyik serpenyőjébe, akkor vagy négy tranzisztorosnyit kell a túloldalra dobni, hogy egálban legyenek. Persze nem mérve, hanem fülre. Marhaság, hiszen a watt […]

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

A falak maradtak. Azt hiszem. Mármint a külsők. Talán. Más nem nagyon. A Zsolt Audió, a Heed gyár bemutató és elárusító részlege ugyanis teljesen megújult. A plafon sötét bézs, alatta egy barna sáv, a fal nagy része pedig a legvilágosabb árnyalat a három közül. Új […]

Egy másik kiállítás képei – AAA Forum Krefeld 2015

Egy másik kiállítás képei – AAA Forum Krefeld 2015

A Heed Audió rendszeres kiállító a német Analog Audio Association krefeldi showján. Zsolt eddig a saját blogján osztotta meg a fényképeket, de mivel az éppen felújítás alatt van, hát elkunyeráltam őket. Jöjjön most az első adag, azok, amikhez én is tudok képalákat írni, a többit majd Zsolttól.

Szóval a fő attrakció az új analóg tápegység, a TX volt, teljesen megVividesített Linn LP 12-vel, Roksan Nima karral és Heed Zene hangszedővel. A másik fő attrakció a Thesis lánc új elő és sztereó végfoka. A harmadik fő attrakció meg a Grand Enigma, ami fotókon nagyon jól néz ki, élőben meg elképesztően nagyon jól néz ki:

AAA70

Ez volt a nagy lánc, de persze nem titkolták a Heed Elixírt sem, ami most kezd mindenféle hifi újságíró kedvencévé válni. A forrás a zsolt Audionál kisebb palotaforradalmat okozó Soulines Kubrick lemezjátszó volt. Mivel az Elixír egy világi jó fejhallgató erősítő. így nem meglepő hogy világi jó fejhallgatóval próbálhatták a hotel látogatói, egy Audezee LCD-vel, és mivel az Elixir egyben egy tökös kis erősítő, így az Enigmákkal is meg tudott szólalni a rendszer. Őszintén szólva sose gondoltam, hogy ezek a dobozok ilyen nagyszerűen tudják pótolni a szállodai éjjeli szekrényeket, de mintha oda tervezték volna őket:

 

AAA65

 

Jöjjön még pár kép, csak úgy:

AAA10
Német humor 01
Német humor 02
Egy kis hazai 01
Egy kis hazai 02

 

Relativitáselmélet – Heed Elixir erősítő

Relativitáselmélet – Heed Elixir erősítő

A fülem mögött képződött apró izzadtságcsepp elérte azt a méretet, amikor muszáj lett volna tenni valamit vele. Mondjuk letörölni, és akkor abbamaradt volna a szörnyű viszkető érzés, amit okozott, de nem, nem mozdultam. Minek, hisz jön másik – gondoltam magamban éjjel kettő felé, nehezen zihálva […]

Cső előtt

Cső előtt

Felkerült az ebay-re egy nagyon korai Audio Note Japan M7 előfok. Egyszer már alaposan kiveséztem ezt, és ott írtam arról is, hogy az első változatok nem végig csövesek voltak, hanem az erősítés egy részét FET-ek végezték. És mivel a FET modern alkatrész, az lett a […]

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Írtam korábban az MCS autóhifi erősítőkről, amik bekerültek az ország legháklisabb autóhifi megrendelőjének a Mercijébe, és nagyon jók voltak. Viszont a kalaptartóba beeszkábált angol AN doboz hangszórókészlet nem elégítette ki István minden igényét – kellett valami előre is. Ez a valami egy kis kekszes dobozban érkezett valamelyik BHES-re, maga Sibazaki úr és Kondo mester mutatta meg. A dobozkában ott feküdt két, Sokol rádióból kioperált kis vacaknak tűnő valami. Lapos volt, alufólia színű 8 centis és egyáltalán nem emlékeztetett semmire, amit korábban jó hangszórónak tartottam. Hogy lehet az, hogy a membránján ez az alufólia össze van gyűrve? Ja, hogy ez ezüst fólia és kézzel hajtogatják a formába és nem baj? Mi ez a membránszél? Hogy ez szarvasbőr? És ezek a csumpi kis mágnesek? Ja, hogy ez AlNiCo, attól ilyen nehéz? Hát jó. Nem voltam meggyőzve.

A beszerelésnél sem voltam jelen, így csak akkor hallottam az AN hangszórókat a kocsiban, amikor István megkért, ugorjak már el vele Berlinbe, mert ott lesz valami. Nem lehetett nem észrevenni, hogy megváltozott a hifi. A kalaptartóból nem szólt semmi, csak a műszerfalba süllyesztett kis résekből a két 8 centis mütyűr. És ezekből a szemre semmi vacakokból operát hallgattunk kazettás autórádióról Budapest-Drezda távon, onnan meg elborult kisérleti elektronikus zenét Berlinig. Meg lettem győzve.

Viszont a japán AN hangszórókról később sem tudtam meg sokkal többet, mint amit egy maréknyi katalógusból ki tudtam silabizálni. Például azt, hogy az SM-6, ami István autójában olyan bódítóan jól szólt, a kínálat legkisebb darabja. Meg azt, hogy az Audio Note Japan és később a Kondo készülékeken mi volt az a fura logó. A Yoshimura Lab-é, ami remek hangszórókat és tölcséres  dobozokhoz drivereket gyártott. Aztán ez a cég megszűnt, de Kondo mester úgy gondolta, kár lenne a feledés homályába veszni az addig ott felhamlozott tudást, meg termékeket, és átvette-megvette a cég szerszámait, készleteit, sőt tisztelete jeléül még a logót is, és így folytatta a gyártást.

AN home speaker system

Vagy nem. Ugyanis még a hatvanas években Yoshimura mester meghívta Seiya Goto-t, hogy együtt készítsék extra érzékeny hangszóróikat, tölcséres meghajtóikat.  Na és Goto hangszórók, driverek készültek, készülnek manapság is, saját márkanév alatt is. Hogy ott ki kivel volt, innen kibogozni már lehetetlen, talán ha lett volna már akkor egy Linkedin…

Mindegy is, volt ahogy volt, de innentől egy szintet ugrott Kondo mester hangprobléma megoldó műhelyének a mozgástere. A nyugatinak mondott világban ugyanis úgy tekintünk a kis szériás japán hifi csodabogarakra, mint kész termékekre. A korai Audio Note Japan dolgoknál ez nem így működött. Ott ugyanis bejött a kuncsaft, felmutatott egy szemmel igen jól látható összeget, majd Kondo sannal szépen kitalálták, mi lenne a legjobb oda, abba a szobába. Így születhettek Push-Pull Ongakuk, sose halott értékű ezüst kondenzátorok, mert éppen olyan kellett az egyedi tölcséres rendszer keresztváltójába és egyéb csodák. Valahogy így:

AN home setup
Igen, az a képen ott lenn egy Push-Pull 211 Ongaku helyett Kinsen néven. Mert az oda kellett és azzal, meg a rengeteg egyedi cuccal lett jó. Rendszerépítés a’la Audio Note Japan.

De most térjünk vissza a földre az Audio Note Japan hangszórókhoz. Otthoni változatot kettőt sikerült hallanom. Az egyik egy súlyos sérülést szenvedett darab volt, a Merlinben is állt sokáig a sarokban. Az hűha, milyen jó lenne, ha jó lenne hangot adott. Aztán volt szerencsém egy Ruthy-hoz, az jelentősen nem evilági élmény volt.

Autósat viszont egyet sem Istvánén kívül. Igazából még csak olyan emberrel sem találkoztam, aki hallott volna ilyet. Valaki esetleg a kedves olvasók közül?

 

 

 

 

 

 

Hova is tegyelek? – Heed Elixir erősítő

Hova is tegyelek? – Heed Elixir erősítő

A Heed Audio azt hiszem kiérdemelte, a legfurább hifi komponenseket gyártó cég címét. Eleinte csak azzal keltettek feltűnést, hogy akkora méretben csináltak elő és végfokot, D/A-t, fejhallgató erősítőt, phono fokozatot, amekkorában más cégek csak egy távirányítót tudnak inkább elgondolni. Aztán ott a Thesis sorozat, aminek a […]

Pók csőben – audiofil gasztronómia

Pók csőben – audiofil gasztronómia

“Az emberek, ébren vagy álmukból, egyszerre csak felugrottak, heves fájdalmat érezve, mintha a méh csípte volna meg őket. Volt eset, hogy láttak a közelben pókot, volt, hogy nem, mindenesetre tudták, hogy ez a Tarantella. Kifutottak házukból az utcára, a piacra, nagy izgalommal táncolni kezdtek. Hamarosan […]

Hét, nyolc, kilenc – Marantzok egy rakáson

Hét, nyolc, kilenc – Marantzok egy rakáson

Persze, tegnap porrá lelkesedtem magam a japán hifik szépségén, de azért volt nekik is honnan tanulni. A Marantztól, ami több mint 60 éves, és ma már japán tulajdonban van, de ízig-vérig amerikai márkának indult. Nekik is volt kék korszakuk, de előtte az a 7, 8 meg főleg a 9! Vigyázat, óvatosan kattintani, mert nagyon szépek.

Marantz 8b
Marantz 9


%d blogger ezt szereti: