Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: fejhallgató

Okos húzás – Meze 99 Neo

Okos húzás – Meze 99 Neo

Egy fejhallgató Romániából. Nem, nem egy nagy márka oda kihelyezett olcsódolgozós üzeméből, hanem egy rendes román cégtől, ami 2009-ben indult. Az alapító Antonio Meze úgy gondolta, kéne csinálnia egy olyan fejhallgatót, ami hasonló érzéseket kelt benne, mint egy Fender Stratocaster. Csinált is, ez lett a […]

Relativitáselmélet – Heed Elixir erősítő

Relativitáselmélet – Heed Elixir erősítő

A fülem mögött képződött apró izzadtságcsepp elérte azt a méretet, amikor muszáj lett volna tenni valamit vele. Mondjuk letörölni, és akkor abbamaradt volna a szörnyű viszkető érzés, amit okozott, de nem, nem mozdultam. Minek, hisz jön másik – gondoltam magamban éjjel kettő felé, nehezen zihálva […]

Hova is tegyelek? – Heed Elixir erősítő

Hova is tegyelek? – Heed Elixir erősítő

A Heed Audio azt hiszem kiérdemelte, a legfurább hifi komponenseket gyártó cég címét. Eleinte csak azzal keltettek feltűnést, hogy akkora méretben csináltak elő és végfokot, D/A-t, fejhallgató erősítőt, phono fokozatot, amekkorában más cégek csak egy távirányítót tudnak inkább elgondolni. Aztán ott a Thesis sorozat, aminek a központi darabja, a phonora kihegyezett előerősítőben pluszban van egy bitang jó D/A konverter is, de igazi formáját a külső táppal hozza, ami viszont csak az analóg részt tápozza meg…

És tessék, most megérkezett a Heed Elixir, ami egy integrált, távirányítható erősítő fixen beépített fonó fokozattal és egy világbajnok fejhallgató erősítővel. Tessék itt vannak a legfontosabb adatok:

Heed Elixir műszaki adatok

Lesz alumínium színű előlappal is Elixir
Lesz alumínium színű előlappal is Elixir

 

Egy szerkezet, ami eléggé zavarba ejti az embert, ezért muszáj volt néhány dologról megkérdeznem Oláh Attilát, a konstruktőrét, meg Huszti Zsoltot, a cég első emberét.

– Ez most az Obelisk Si helyett lesz?

– Nem. Az Elixir alá, de inkább mellé van pozícionálva. Nem lehet kiegészíteni utólagos tápegységgel, nem javítható fel később fonó vagy D/A kártyával. Ebben az erősítőben minden fixen benne van, de ami benne van, az nagyon jó. Viszont van rajta előerősítő kimenet, úgyhogy akár csak előerősítőként is használható.

– Akkor ez egy Si , Canalot, Questar egy dobozban?

– Nem egészen. A fonó részben sok minden hasonló, mint a Questar-ban. Az előerősítő rész rokonságban áll az Obelisk Pre-vel, annak szűrőzése a Thesis Alfával, a fejhallgató erősítő kimenete pedig olyan, mint a Canaloté – de természetesen minden egymáshoz van illesztve, a tápegység is más.

–  Na és a hangja?

– Szándékosan más, mint az Obelisk Si. A ritmikája hasonló, de másképp bánik a mély és magas tartománnyal. Egy kicsit színesebb, világosabb, talán populárisabb, hang, de azért eltéveszthetetlenül Heed.  A fejhallgató erősítő részre különösen büszkék vagyunk, az nagyon-nagyon közel van a Canalot-hoz, sőt, bizonyos fejhallgatókkal még jobb is lehet.

– Belül mennyire hű az Elixir a Heed hagyományokhoz?

– Meglehetősen. Természetesen kimenő kondenzátoros, amit mi Transcap-nak neveztünk el. A készülékben nincs IC, minden diszkrét elemekből épül fel. A mérete is a hagyományos Obelisk méret, bár a külalak változott. 

– Mennyibe fog kerülni és mikor lehet megvenni az Elixírt?

– 950 euró körülire tervezzük a listaárát, ami jelentősen kevesebb, mint az 1500 euró körül árult Heed Si. Megvásárolni pedig május végétől lehet.

– Egyedi készülék marad az Elixír, vagy komplett típuscsalád lesz belőle?

– Lesznek társai. Őszre szeretnénk befejezni a távirányítható D/A konvertert, amiben pluszként lesz CD mechanika is. Azért nem nevezzük CD játszónak, mert a fő hangsúly a D/A konverteren lesz. Ez várhatóan drágább lesz az Elixírnél. És készül hangdoboz is hozzá, a Bee egy új változata, ezúttal nem az elérhető hangszórók limitált száma miatt csak néhány példányban, hanem sorozatgyártásra éretten.

 

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Ó, azok a nyolcvanas évek csodásak voltak. A hifi világában legalábbis mindenképp. Szebbnél szebb hifitornyok kellették magukat a boltokban, na nem itt, hanem a még létező vasfüggöny túloldalán, a nagybetűs Nyugaton, de az már nem volt annyira elzárva tőlünk. Bécsi, müncheni kirándulásokon a saját szemünkkel […]

Fejhallgató találkozó

Fejhallgató találkozó

Ez a hifi már csak olyan, hogy állandóan meglepi az embert. A fene sem gondolta volna, hogy van olyan fejhallgató, ami ugyan meghálálja, ha valami combos elektronikát kötnek elé, de egy ócska kis okostelefonra kötve is lezenéli a mezőny 99%-át. Pedig az Audeze XC ilyen. […]

Daruma úr visszatér

Daruma úr visszatér

Kicsit laposabb, kicsit szélesebb, de a lényeg nem változott – a két fémpogácsa között golyózó golyó ismét ismét bevetésre kész! Megszületett az itthon oly népszerű Daruma készülékalátétek  második generációja, a Daruma San.

Daruma San új ruhája
Daruma San új ruhája

Jó kis bigyó az előd, nekem is van belőle pár készlet. Amikor megvettem, nélkülözhetetlennek tűnt az a levegősség, tempó jókedv, amit a zenébe csempészett, aztán ahogy változott a láncom kikerült, de mostanában megint ott vannak a Heed-ak alatt -igaz üveglappal kiegészítve. Így már nem fordulnak el rajta szép lassan a készülékek, nem idegtépő izgalom a bemenetválasztás, hogy most fordul az Si vagy sem pár fokot a golyókon, hogy kezdhessem a beállítást előröl.

Itt minden rozsdamentes acél
Itt minden rozsdamentes acél

Az utód a képek alapján barátságosabbnak tűnik. Nem kell egy rettentő kicsi kis mélyedésben tartani a golyót, az némileg szabadabban elmozdulhat a talapzatban. A felső csésze tetején pedig valamiféle filc van, ami jobb tapadást biztosít. Azért ezen a videón látszik, hogy kicsit remeg az a japán kéz, amikor leteszi ezeket a helyére, de utána tényleg ügyesen beáll a helyére minden, amint az a szemre igen nehéz hűtőborda szörnyemény rákerül. A leírás szerint a Daruma San rozsdamentes acélból készült és egyes részei eltérő keménységűre edzettek.

Az adatokból pedig más is kiderül. Régen ugye volt a Daruma3-II ami a könnyebb eszközöket hordhatta a hátán, meg egy nagyon ritka és sokkal drágább és nagyobb változat, ami a nehezeket is elbírta erős hangminőség romlás nélkül. Egy Daruma San készlet most 30 kilóig terhelhető, ami több mint elég a legtöbb esetben.  Na és hol lehet kapni? Hát Japánban már biztosan, a gyártó, a Final webshopjában lehet rendelni, 59 800 jenért, és további 300-at kel fizetni a díszcsomagolásért.

daruma_spec

A csomagolás is sokkal elegánsabb lett
A csomagolás is sokkal elegánsabb lett
Mennyi mennyi újdonság!
Mennyi mennyi újdonság!

Akit pedig nem hoz lázba Daruma San, annak is ajánlom, hogy nézze meg a Final Audio Design honlapját. Nem a kinézet a fontos, inkább a történelem szekció. Van egy tipikusan aprócska kis japán hobbicég. ami 1974-ben azzal indul, hogy mozgótekercses hangszedőt, meg hozzá trafót gyárt. Akkoriban is rengetegen csináltak hasonlót, nem is nagyon tűnt fel senkinek a létük Japánon kívül. Aztán elkezdtek erősítőket is építeni, meg a nem nagyon elszánt hifistákon kívül mindenki által eszementnek tűnő tölcséres hangszórókat építeni.  Na ez sem hozta meg a nemzetközi elismertséget, de az eredeti Darumára már felfigyeltek, mint ahogy a Music sorozat akkumulátoros erősítőire is. Ilyen volt a Merlinben is, a BHES-en is bemutatásra került a millió csöves tápegységekkel egyetemben. Persze ezek csak apróságok a 800 kilós rozsdamentes acélból megformázott OPUS204 tölcséres hangfalrendszerhez meg a Parthenon lemezjátszóhoz képest, de ez még mindig csak hifi világ perifériáján való jelenléthez elég.

Final fülesek egy kiállításon

Viszont a 90-es években a Final elkészíti az első fülhallgatóját, még műanyagból. Ma pedig ezek utódjaiból él, és világszerte ismert céggé vált. 2007-ben jött a csatlakozógyártó gigász, a Molex, akinek kellett a Final név, meg az a tudás, amit a cég a fémmegmunkálás és a tölcséres hangdobozok építése terén megszerzett. Manapság a Final a füllhalgató gyártók BMW-je, a Mini és a Rolls Royce márkákat is beleértve, és egy nezetközileg ismert és elismert cég. Van már fejhallgatójuk is, ami úgy néz ki, mintha valami futurista-fetisiszta scifibe tervezték volna, és egy nagyobb összeget, mondjuk öt forintot szívesen felteszek rá, hogy már készül valami egészen formabontó erősítő terve is a laborban.

Minimalista fetisiszta fémművészet japánból -ez a Final Muramasa
Minimalista fetisiszta fémművészet japánból – ez a Final Muramasa

 

 

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Megvan az a történet, hogy az amerikaiak hosszú munkával, egymillió dollárból kifejlesztik azt a tollat, amivel a súlytalanság körülményei között is lehet írni? Van benne hájtek volframkarbid hegy, meg nitrogéngázzal töltött tintapatron. (Csak zárójelben jegyzem meg, apám még iskolás koromban szerzett egy ilyet valahonnan a […]

A világ második legjobb fejhallgatója – Audeze LCD-2

A világ második legjobb fejhallgatója – Audeze LCD-2

Fura dolog a világon a második legjobbnak lenni. Itt van ugye Emmet Ray, a világ második legjobb gitárosa, aki elájul, vagy éppen a tetőn át próbálja elhagyni az épületet, ha véletlenül összefuthatna a világ legjobb gitárosával, Django Reinhardttal. Vagy ott van ez a Yohan Blake […]

A biteknek sem mindegy- LaCie, Locus Polestar, ValhallA, Oyaide USB kábelek

A biteknek sem mindegy- LaCie, Locus Polestar, ValhallA, Oyaide USB kábelek

Ott kezdődött a dolog, hogy egy laza mozdulattal átgurítottam az irodai széket az ötméteres USB-kábelen, amitől a szkenner, ami éppen a másik végén volt, hirtelen megtorpant, majd méla semmittevésbe révedt. Aha, kontakthiba – ismertem fel a baj okát egy pillanat alatt, és a drót célzatos tekergetésével sikerült az utolsó három családi fotót is a digitális örökkévalóságba transzportálni, de ekkor már tudtam, hogy kell egy másik drót, amivel majd a Canalotot tudom hallgatni a MacMiniről.

Na de milyet vegyek? Tényleg, van ezeknek a kábeleknek saját hangjuk? Mi sem egyszerűbb, mint ezt kideríteni. Az idők folyamán mindenféle számítástechnikai kütyükhöz kaptam már USB-kábelt, persze mind névtelen valami, de próbálni tökéletes lesz. Hát sajnálattal kell jelentenem, az USB-kábeleknek van saját hangja, ráadásul elég jelentős. Ezek a névetelen madzagok olyanok voltak, mint a használtautó-piac sarkában várakozó háromszázezer forintos lepukkadt verdák. Mindegyik rossz, de csodálatos, hogy milyen sokféleképpen rosszak. Egyiknek a váltója halott, a másik motorja olyan lelkesen fogyasztja az olajat, mint teve az oázisban a hetek óta nem látott vizet, a harmadik futóművében a véglegesen elfáradt rugózó tagokat egy ügyesen behegesztett vasrúddal pótolták…, a drótoknál meg hallottam agynyúzó magasakat produkálót, olyat, ami annyira lassú volt, mint kezdő pénztáros a Tescóban, a harmadik pedig meglepően jól utánozta az innen a harmadik házban lakó Akela kutya panaszos nyüszítését a teliholdas éjszakákon.

LaCie
LaCie

Szóval kellett valami. Sajnos túl konzervatív a hifis baráti köröm, ők USB-drótügyileg tapasztalatlanok, így a hifista nagy barátjához és ellenségéhez fordultam, az internethez. Egy kedves készülék- és fórumtárstól kaptam két kábelt, egy olcsó titkos tippet meg egy drága különlegességet, és sikerült mellé közben beszereznem egy harmadikat is, ami pont a kettő közé illik. Aztán amikor már mindennel megvoltam, befutott egy negyedik vezető is, ami alaposan megkevert mindent.

Gyors és lendületes zenebitek utaznak ezen a vékony dróton át
Gyors és lendületes zenebitek utaznak ezen a vékony dróton át

Ami biztos pont volt, az a Heed USB-kártya. Hol egy remek Canalot fejhallgató erősítőben fogadta a biteket, hol az Obelisk DA-ban. Forrásként használtam egy MacMinit, egy ősi MSI laptopot meg egy apró kis Asus netbookot, ezeken MusicBee futott, ami azért jó, mert be lehet állítani, hogy az éppen játszott lemez előadójának a fényképeit próbálja meg leszedni az internetről, ami vicces félreértéseket okozhat, ha rosszul mentettük el a zene adatait…

A LaCie és a Heed Canalot jó párosnak bizonyult
A LaCie és a Heed Canalot jó párosnak bizonyult

Az első tesztalany lapos, kék, kajánul kunkorodik, és sose gondoltak arra a megalkotásánál, hogy zenét kell majd szállítania. A gyártója, a LaCie ugyanis számítástechnikai cég, mindenféle háttértárat meg USB-kulcsot kínál. Ezen a piacon persze sokan próbálkoznak, ezért a LaCie termékek különösen csinosak, mint a Porsche Design tervezte hűdeszép-tud-lenni fémdobozok; dolgozott már nekik Philippe Starck is, a világ egyik leghíresebb formatervezője. Aztán vannak vicces cuccaik, mint a kulcs formájú USB-kulcs vagy a bolondos, Ora Ito álmodta USB hub. Egy szál dróton nehéz ilyen optikai tuningokat végrehajtani, de a laposság meg színesség azért garantálja, hogy aki egyszer látott LaCie drótot, annak a retinájába bevésődjön a látvány, mert ugye van jajdekék, hűdecitromsárga és mennyirenarancs színű.

... van jajdekék, hűdecitromsárga és mennyirenarancs színű
… van jajdekék, hűdecitromsárga és mennyirenarancs színű LaCie kábel

És aki egyszer meghallgatja valami olcsórettenetes drót után, abban is biztosan mély nyomokat fog hagyni. A LaCie frissen és lendületesen zenél, a hangszereket meg kezelőiket kiszabadítja abból a ragacsos masszából, amibe például a Belkin tette. Kelhettünk aznap bal lábbal, dagadhat arcunk egy épp most elvégzett gyökérkezelés után, lehettünk épp rettentően ledorongolva a főnökünk által, ez a drót segít, mert nagyon ügyesen tud minket magával ragadni a zenébe. Aztán hosszú-hosszú fülelés után már könnyű szívvel állapítjuk meg, hogy azért nem hibátlan. A basszusa például könnyűsúlyú. Darabra megvannak a mély hangok, de olyan jó nagy odaütésekre, testmasszírozásra nem számíthatunk. A másik gond, hogy itthon nem tudom, merre lehet kapni, de az internet korában egy amazonos beszerzés csak nem jelent megoldhatatlan feladatot.

Locus Polestar, a legnagyobb név a mezőnyben
Locus Polestar, a legnagyobb név a mezőnyben

Zeneszerető ember meg is állna itt, de azok a hifista ösztönök persze nem nyugodnak. Ugyan mit tudhat egy drót tízszer ennyiért? Tízszer többet? Ugye ez az a hülye kérdés, amire nem lehet jó választ adni, de azt igen, hogy sokkal többet. Itt van a Locus Polestar, a gyártó legkisebb modellje. Hallgatom vele a zenét, és az jut eszembe, hogy ez egy NAGY drót. Egy olyan kábel, amit csak egy angolszász férfiember tud megalkotni. Nagystílű, okos és rendezett. Fókuszált, telt, de mégis levegős. Udvariasan a figyelmünkbe ajánl egy-egy szólamot, de arra a gazságra nem vetemedne, hogy egy másikat végképp eltüntessen vagy követhetetlenül a háttérbe szorítson. Szóval ez egy NAGY drót, NAGY hanggal, de valami hiányzik. Az emóciók, az érzelmesség, meglepő módon néha a virtuozitás. Valahogy Herbie Hancock vagy éppen Reiner Frigyes kisebb géniusznak tűnnek a Polestaron át.

Nagy hírnév, nagy hang
Nagy hírnév, nagy hang

Ez simán csak undok kötözködésnek tűnhet, de a drót tulaja is valami hasonlót élt meg, amikor a fiókba száműzte és visszakötötte a helyére a LaCie-t. Ő így írt: “A Polestart évekig használtam a Hiface konverterekkel, és ott nagyon szerettem. A Dactilusba, ha bekötöm a LaCie helyett, akkor először azt érzem, hogy ez igen, valóban nem véletlenül annyival drágább, mint a LaCie, nagyon ügyes dolgokat csinál. Aztán egy idő múlva azt veszem észre, hogy valahogy nem szippant be úgy a zene, mint a sima LaCie-vel. Valószínűleg igazad lesz, és kiemeli valamelyik tartományt, ami elsőre lenyűgöző, de hosszabb távon elkezd zavarni. Nyilván nagyon rendszerfüggő is, hogy ez éppen mennyire zavaró, mert amúgy a Polestarra eddig nem sok panaszt láttam a netes fórumokon.”

Ennek a kábelnek a prototípusa került hozzám
Ennek a kábelnek a prototípusa került hozzám

Aztán az is kiderült, hogy nem csak angolszász férfiember tud nagyszerű drótot készíteni, hanem magyar is. Egy nap ugyanis a postaládámban landolt egy nullszériás ValhallA AgUSB7 USB kábel. Sokat nem tudok, róla, csak annyit, hogy nagy tisztaságú ezüst vezetőszálai vannak, amit cryogenizáltak. Meg azt, hogy alaposan feladta nekem a leckét. Tulajdonképpen remekül szólt, egyértelműen a Polestar ligájában, de néha úgy belassult vele a zene, mintha gonosz manók kirángatnák egy pillanatra a Canalot tápját a konnektorból. Először RF-zavarra gyanakodtam, mert amikor minden más eszközt kihúztam az USB-csatlakozóból, valahogy jobb lett, aztán nem, de ha elforgattam a monitort, akkor megint jobb, de aztán mégse. A Heed Audióból, pontosan Oláh Attilától jött aztán a tuti tipp, miszerint az USB-csatlakozó nem tökéletes érintkezése, esetleg láthatatlan kontakthibája lehet a bűnös. Némi kiékelés után a ValhallA drót tényleg megtáltosodott. Nagyjából azt hozta, amit a Polestar, talán fókuszáltságban, térhatásban, részletek megmutatásában még többet is. Egy területen pedig biztos nyertes, az pedig az emberközeliség. Amíg a Polestart gyakran áhítattal hallgatja az ember, hűazannya, miket tud ez a drótzenész, addig a magyar termék olyan, mint a tökéletes pincér. Lesi a kívánságunkat, de sose tolakodó, tartja a két lépés távolságot, de nem egy karót nyelt illemtudor, úgy válaszol hülye kérdéseinkre, hogy közben nem érezzük magunkat tökkelütött gasztroanalfabétának. Ráadásul még a jellemünket is csiszolja, ugyanis jó tett helyébe jót várj alapon postára is adtam a drótot a LaCie és a Polestar gazdájának, hogy fülelje meg már ő is. Már másnap jött tőle egy rövid levél: “…hát nincs mese, szeretném megtartani ezt a drótot, nálam nagyon jó.” Aláírom, ez a ValhallA tényleg nagyon jó.

Az én ValhallA változatom szerényen fehérbe öltözött
Az én ValhallA változatom szerényen fehérbe öltözött

És amikor mindezt szépen megírtam, minden a helyére került, volt slusszpoén is, miszerint egy magyar drót lenyomta a világhírű ellenfelét, megérkezett a negyedik versenyző. Egy olyan USB-drót, amiből semmi jót nem néztem ki, és talán meg is sértődne, ha tudná, hogy egy Polestarral vagy egy Valhallával egy lapon említik, hiszen ő nem holmi képzelgő hifista, hanem vérprofi zenész.

Oyaide NEO d+ USB Class S
Oyaide NEO d+ USB Class S. Hajrá lilák!

Vagy legalábbis az Oyaide ezt mondja róla. A japán cég NEO sorozat ugyanis hangelőállító szakmunkások segítségével és nekik készült. Jó hasbaakasztós duma, mondtam rá elsőre, de hát ma ez kell az eladáshoz, jól hangzó nevek meg fiatalos külső, ha annak számít egy fűzöld vagy éppen némi lilával és ezüsttel díszített, piszkosfehér madzag. Egynek jó lesz, gondoltam, amikor nagy nehezen bekanyarítottam a MacMini és a Canalot közé a d+ USB Class S nevű drótot, ami az alapmodell – de rövid hallgatózás után el kellett hinnem, hogy az Oyaidénél nem csak süketeltek, hanem tényleg terveztek, tényleg olyan drótot csináltak, ami a zenészek öröme és segítője lehet. A másik három kábel ugyanis elbújhat mellette a stúdióban és a zenészek számára olyan fontos szövegértés szempontjából. Azon kaptam magam, hogy a rettenetes Magashegyi Underground-kalózfelvételemen is értem, hogy mit énekelnek, pedig ez még stúdiófelvételeiknél sem egyszerű, hiszen az agy alig hiszi, hogy a fül ilyesmit továbbít neki:

“Tökhintóban könyököl
A királyfi, a karján szőr
Hátra dől
Az út csupa gázló és gödör

A vízmosásból füst száll fel
Egy tündér énekel
Szép a lány
Kiskutya ketyeg az oldalán”

Egy NEO, amit az Oyaide csinál
Egy NEO, amit az Oyaide csinál

Szóval az Oyaide bemutatkozott nálam, mint egy jó munkaeszköz. Ha zenét kellene kevernem, amiben olyan fontos, hogy külön-külön halljam a hangszereket, szólamokat, oda tudjak koncentrálni egy-egy részletre, meg tudjam mondani az énekesnek, hogy adja már bele az apait-anyait a hangszálai rezegtetésébe, akkor két kezem összecsapnám, hogy milyen jó kis eszköz került a kezembe. Na de én nem csinálni, hanem élvezni szeretném a zenét, és hát kevés az olyan eszköz, amin mindkettő megy. Egy kedves barátom mondta a munkaeszközéről – a sok tízmilliós, az országban referenciaértékű stúdiója hangjáról, amibe betoppanva a legtöbb otthoni zenehallgató csak hűdézik meg hádézik, hogy ilyen is van -, hogy dolgozni jó benne, élvezni meg lehetetlen, arra van az otthoni hifije. Ettől félek én is, de az Oyaide nem fáraszt. Még nem?Nagyon furcsa, nagyon szokatlan, egy nagy kaland. Tán ha össze lehetne gyúrni a Valhalla precíz barátságával, a Polestar térfogatmágiájával…

Szintén zenész?
Szintén zenész?

 

 

Under construction

Under construction

Gonosz dolog elvenni a gyerek játékait, bár hifis körökben elfogadott dolog, hogy az építőjáték fa kockái működnek készülékalátét gyanánt, de becsület szóra ezeket alvásidőben csináltam.    

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

                 

Ужидобоз II – Laconic Lunch Box II fejhallgatóerősítő

Ужидобоз II – Laconic Lunch Box II fejhallgatóerősítő

Az Uzsidoboz

Számoljunk. Kéne csinálnom egy rendes összehasonlító tesztet, mert valami ilyesmit ígértem. Itt csövezik az asztalon ez az orosz Lunch Box II, mellette szigorúan világít a kék ledjével a Heed Canalot. Egyszerű a dolog, bedugom az egyikbe majd a másikba is a remek Audio Technica fejesem és megmondom. Igen ám, de az okosok szerint az orosz versenyző nem lesz boldog a japán füles 40 ohmos impedanciájával, így kaptam mellé egy 600 Ohmos Beyer 880-at,, mondván azzal is ki kéne próbálni. Mindkettőt. Meg a Canalotot D/A kártyával, meg nélküle, mert elég más a hangja, a Lunch Boxot, vagyis Uzsidobozt alacsony és magas impedanciás állásban, mert elég más a hangja, réz és ezüst kábelekkel, mert elég más a hangjuk, digitális és analóg forrásról, mert elég más a hangjuk, aztán a Darumát is elő kéne venni, mert…

Orosz termék

Na hagyjuk. Szóval éjjel kettőkor még valahogy odakódorgok a CD tárolóhoz és kiveszek egy Nephilim albumot. Csak egy számot róla -gondolom, de egy egész lemez lesz belőle, és miközben holt lelkek száguldoztak trappolós gitártémák kiséretében az elíziumi mezőkön,, sikerült kigondolnom, hogyan is írom meg ezt a kis posztot. Dicsérni fogok, mint Ferenc József. Minden najon szép, minden najon jó, mindénnél még vagyok elégedve,  – mondta egyszer a hagyomány szerint az uralkodónk, és miért is ne mondott volna igazat?

Orosz csövek

A Beyer 880 ugyanis tényleg jó. Először is kényelmes. Engem minden fejpánt tud zavarni, nyomni, de ez a szerkezet rendben van, nem akartam két perc múlva lekapni, nem éreztem úgy, hogy egy rövidesen elkezdődő agylékelés előkészületeit végzi rajtam a fejhallgató. A párnái szuperek, lányom hosszan szemezett ezekkel a barátságos plüssizékkel, majd közölte, hogy: – Maciból ilyet, veszünk nénitől vagybácsitól. Ez magyarul annyit jelent, iszkiri szaladjunk el egy boltba, ahol adnak nekünk pont ilyen színű és puhaságú macit, amit legalább kétszer meg fog ölelni, mielőtt megunná. A hangja pedig olyan, mint a külseje. Kedves, barátságos, szerethető és hosszan hallgatható. Az egyik legjobb fejhallgató hang, amihez valaha szerencsém volt. Ami pedig szintén nagy öröm, hogy ezt a karakterét megtartotta minden forrásról hallgatva, öröm volt vele zenélni a Mac Mini – t.c. electronic konnekt 8 láncról is, meg arról is, ami úgy kezdődött, hogy egy bakelit (tudom-tudom vinil) lemezt kellett előszednem a zacskójából. De talán a legjobb párosítás az volt, amikor három kis cső világított neki a kábele túlfelén.

Masszív felépítés

Szóval amikor a Laconic Lunch Box II zenélt vele. Ez az apró kis csöves fejhallgató erősítő ugyanis jó. Igen-igen jó. Tartottam tőle, mert orosz kettős triódákkal épített erősítőket még sose sikerült igazán szívembe zárnom. Pedig tudnak arrafelé jó csöveket csinálni, már az én Klonedomban is Sovtek 2A3-ak dolgoznak. De ezeknek az apróságoknak én csak két előnyét ismertem eddig, az olcsóságukat meg a jelentős élettartamukat. Na, az Uzsidoboz Kettőben zenélnek is, de nem úgy, ahogyan sokan gondolnák. Nincs itt nagyromantikus szósz mindenhez, lágyan bársonyosodó kiemelések a frekvenciatartományban. Nem. Az Uzsidoboz nagyon híven azt adja le, amit kap. A Squeezeboxról megmutatja, hogy tök jó vele netrádiózni, de ne legyek már lusta és keressem elő inkább a CD-t a polcról, ha hallgatni akarom, mert azért a Heed DT klasszisokkal jobb. Rendben. A Heed DT-t hallgatva nagyon kellemesen szól fél órán át, majd, gondolom ahogy bemelegszenek a csövek igazán, hirtelen meglepő precizitás visz a zenébe. Mindazt hozza, amit egy jó tranzisztoros tud, de azért a középtartományba becsempész egy kis csöves ízt, azt ahogy összefonódnak a hangok, hát azt tranzisztor mindig másképp csinálja. Analógon pedig igazi retró hagzást produkál, a fejünkben pattogtatja a lemezzajt, de erről tökéletesen leválasztja a zenét, hogy ne zavarjon minket. A DT 880 itt a mennybe megy és csak valahol nagyon hátul motoszkál egy gondolat, hogy lehet ennél jobb?

Meglepő barátság?

Lehet. Az ATH-W1000 Sovereign egészen más kategória, ehhez nem kell hosszas fülelés és elemzés. Először is pontosan helyre teszi a zenészeket. Amíg a Beyerrel olyan, mint amikor a Mission koncerten a dugig tömött Pecsa leghátsó sorában álltam, ahol még mindig órási volt a buli, hiába ugráltak és énekeltek előttem vagy háromezren,  AT-vel meg olyan, mint egy jól beakusztikázott koncert a Müpa nyolcadik során. Semmi hifis szuperfókuszálás, megatérhatás, de minden érhetőbb, álláthatóbb, de ennek ellenére ugyan olyan könnyű, vagy még könnyebb is elmerülni a zene élvezetében ezzel a fejessel, mint a Beyerrel. Aztán mélyebbre is megy, meg magasabbra is, meg gyorsabb, jobb a dinamikája, többféle hangszerhangot tud, meg sokkal kényelmesebb a fejtetőt nem nyomó pántja miatt. Az AT egyáltalán nem úgy szól, mint egy fejhallgató, és ez nagy dicséret. Talán azt is lehet mondani, hogy persze, kell is többet nyújtania, hiszen a  mai utóda sokkal többe kerül.

Uzsidoboz és Beyer, a legjobb barátok

Na és ezt lehet mondani a Heed Canalotra is. Az Uzsidoboznak ugyan nincs még hivatalos ára, de a magyar erősítő többe kerül. Igaz, mint D/A konverter is működhet, a bedugaszolható kártyának köszönhetően mindig a legügyesebb és legjobb, ami  csak a cég kínálatában szerepel.  És így együtt kutya jó ez a kombináció. Nagyjából annyival, mint az AT a Beyernél. A Canalot erőteljesebb, pontosabb, precízebb, jobban bánik a ritmussal, a szünetekkel, a csendekkel, meglepetésszerűbben indítja meg a nagy hangtömegeket és állítja meg a hangszóró membránját, de közben egy cseppet sem technicista vagy erőszakos. Klasszis gyanús ez a szerkezet. *

Heed Canalot. Több mint egy egyszerű fejhallgató erősítő

Na és akkor jöjjön Ferenc Jóska. Ez a négy eszköz ugyanis tetszőleseges kombinációban is jó. A Beyer sokat pontosodik a Heed-el, az Uzsidoboz pedig remekül varázsol az AT-vel. Igazi win-win szituáció.

Fjodor – nulla egy

Azért nem hagyott nyugodni a dolog, hogy ugyan mitől működnek ezek az orosz csövek végre jól. Nekifogtam egy laza kis szétszereléshez, d sokra nem jutottam.  Nyák-lapot láttam, pár egyszerű kondit, meg egy szimpatikus kis toroid trafót, de nem mertem igazán miszlikre szedni a szerkezetet, ebben megakadályozott néhány, szemmel láthatóan még sose bolygatott csavar. Maradt az internet kíváncsiskodni. Annyit sikerült kideríteni, hogy az amerikai Eddie Current csövezős oldalnak csináltak kezdetben elektronikákat, de ma már saját néven is igen népszerűek és egész komoly a kínálatuk. Az Uzsidoboz belépő modell, ennél sokkal hűde-hádébb darabokat is gyártanak, van D/A konverterük, meg mindenféle  drótjuk is. Mégis ezen a kedves kis szerkezeten szerepel az Ф-01 felirat. Ф mint Fjodor. A cég tulaja nem véletlenül biggyesztette neve kezdőbetűjét erre a szerkezetre, ez olyan szerelemgyerek. Sokak szerelme, ugyanis a Prohardver fórumának Donpe-je, akitől próbára kaptam, szintén nagyon szereti és Fjodor személyesen ajánlotta, hogy ezt a darabot vigye haza próbára, mert ez egy kis gyöngyszem. Az. Na és hol lehet kapni, kézbevenni, kipróbálni? Hát boltban (még) nem, de tessék írni Donpe-nek. Uzsidoboz ügyben ő az igazi megoldóember.

Esti műszak
Nyolcnyolcvan
  • Na, ez a Canalot hogy szól kérdés közben bonyolultabbá vált. Már csak arra várt ez a bejegyzésem, hogy a képeket beszúrjam és olvashatóvá tegyem, amikor jött egy telefon, meg vele egy csomó fehér Heed készülék. Igen, egy Canalot is, de nem csak a színe más, mint annak a példánynak, amit én próbáltam, hanem a belseje is. Az erősítő rész szemre nem változott, de a hátoldalon ott figyel egy USB csatlakozó. Igen, elég egy ilyen kábel, na meg a Canalot megfelelő helyére bedugaszolt USB és D/A kártya, hogy számítógépről nagyfelbontású, 24 bit/96 kHz-es felvételeket is hallgathassunk. Látom már, hosszú-hosszú éjszakák várnak rám…

%d blogger ezt szereti: