Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: gm Audio

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Zsolt akkor letette a csavarhúzót, felsóhajtott és csak ennyit mondott: erről beszéltem! Megértően bólintottam, magam is tapasztaltam hasonlót, miközben a félig lecsupaszított Xerxes szégyenlősen búslakodott az asztalon, amiért a feladata szerint selymes könnyedséggel ki és behajtható csavarhoz oly konokul ragaszkodott és valami olyasmit üzent, hogy […]

Mások okossága – így szereljünk autóhifit

Mások okossága – így szereljünk autóhifit

A generátorzaj elkerülése, a jó földelés megtalálása az autóhifi-beszerelések alfája és omegája, és nem is annyira egyszerű feladat. Most két szakember ad tanácsot, hogy NE csináljuk kalamajkát.

A tökéletesség útján IV – autóhifivel versenyezni

A tökéletesség útján IV – autóhifivel versenyezni

Szóval Pécs. A Camry és én a műhely sarkában és éppen feladatmegszabó megbeszélésen vagyunk jelen. Tudom, az autóhifivel kicsit is komolyabban foglakozók életében ez kínosan gyönyörűséges pillanat, amikor el lehet mondani, miket szeretnénk, ugye neonfényben fürdő polírozott metrikus csavarfejeket a biztosítéktáblán, aranyfüsttel bevont csavarhúzót a szerszámkészletbe, mert az megy az erősítő feliratához, meg hasonló, nagyon megálmodott, nagyon kigondolt butaságokat.

Hát én is sírba vittem Szécsi Tomit a beszerelés előtti megbeszélésen, de másképp. Na és akkor hogy legyen az erősítő? Mindegy. A lényeg, hogy ne mozogjon, szellőzzön, és a kábeleket el lehessen takarni jól. Na de ide tegyük oldalra.? Mondom mindegy, csak ne legyen pontlevonás az EMMA szabályok szerint. Akkor megdöntsük. Mindegy, csak ki lehessen venni tőle a pótkereket.

Méretpróba
Méretpróba

Szóval nem volt egyszerű menet. Viszont az ilyenkor szokásos lelki tusakodásokon már túl voltam. Tudtam, hogy muszáj szétvágni a gyári ajtókat, és a helyükre ajtópanelt csináltatnom, mert ezek nélkül sehogysem fognak szólni a µ-Dimension mélyközepek. Tudtam, hogy rendes zaj- és rezgéscsillapítás kell, méghozzá a lehető legjobb anyagból, szóval bőven vittem le Dynamat Extreme-t is. Rögtön az elején bele kell tenni, nem utólag valahogy pótolni. A kábeleknél se nagyon volt kompromisszum, Mogami interkonnekt és hangszóró, nehogy már újradrótozás miatt kelljen szétkapni ismét a kocsit.

Mogami, előírásszerűen rögzítve
Mogami, előírásszerűen rögzítve

Szóval levittem mindent, a Pioneer 88-as fejet, a gm Audio előfokom és a hozzá tuningolt µ-Dimension Pro-X erősítőm, a µ-Dimension Junior mélyközepet a jobbik magassal, csillapítóanyagot, drótokat meg a kívánságot, hogy minden nézzen ki úgy, mintha gyári beszerelés lenne. Ha kész, akkor meg majd jövök érte, legközelebb talán két hét múlva, de inkább három.

Hát csecse egy beszerelést kaptam. Az új fejegység a gyári alá került, besüllyesztve. Egy eredeti Toyota takarópanellel teljesen el lehet tüntetni szem elől. A 88-as még kicsit kilógott innen króm színével, a 88II már teljesen besimult. Ahogy a mélyközép hangszórók is. Többen megdicsérték a Toyotát, hogy milyen jó kis gyári hangszóróhelyeket terveztek. Egy frászt. Az ajtópanel türelmes és körülményes asztalosmunka eredménye, szerencsére sikerült megtalálni a pont ide illő bőrt és a kárpitost, aki a nem egyszerű formát pár apró hibától eltekintve jól be tudta borítani. Az utastérben az egyetlen igazán feltűnő nyoma a hifiautóvá alakításnak az a két szépen esztergályozott alumínium nemtudommilyen forma, amiben a magas hangszórók néznek rám az A-oszlop közepéről. Egyszerűen muszáj volt oda kerülniük, mert ott szóltak jól.

Esztergámányok a magasakhoz
Esztergálmányok a magasakhoz

A csomagtartó sokkal látványosabbra sikerült. Disztingvált fehér fényű ledek világítják meg a végerősítőn trónoló előfokot, aminek a négy hengere – ami négy kondenzátort takar – ihlette meg a két alu oszlopot. Ezeknek semmi funkciójuk sincs, egyszerű díszítő motívumok, ugye keretes kompozíció meg a tömeg ellensúlyozás, a fókuszpont kiemelése és hasonlók. Az összes kábel a hátsó ülés alól bukkan fel, és avatatlan szemlélő nem lát belőlük semmit, mert az erősítőknek a túlfelébe csatlakoznak, de a hozzáférés sem nehézkes, csak előre kell hajtani a hátsó ülést. A forma és funkció remek egysége. Ja igen, és azért vannak annyira hátul, mert így csomagokat is lehet szállítani a csomagtartóban és még a pótkereket is előlehet venni a két erősítőtől.

Fényjáték
Fényjáték

Szóval elkészült a nagy mű, elmentem értem, megcsodáltam, kifizettem, majd irány a Pécs-Budapest útvonal, addig állítgassuk csak be a rendszert. Hát egy csak használati utasításból ismert, nem éppen egyszerű menüjű fejegységen négy hangszóró jelszintjét, vágási frekvenciáját, a vágás meredekségét, az időkésleltetést, valamint az ekvalizációt beállítani, valamint az egyre lebukó nap fényében a Camryt egyben hazaterelni nem egyszerű feladat. Mondjuk, nem is sikerült, hol ez a részlet jött össze, hol az, de a boldogan-hátradőlök-és-többé-már-csak-ZZ Top-ot-hallgatok-a-kies-Duna-parton érzés nem jött össze.

Zaj és rezgéscsillapítás az ajtóban
Zaj- és rezgéscsillapítás az ajtóban

De el sem buktam. Játszogattam a beállításokkal, majd elmentem Gyuri barátomhoz, aki teljesen átállította, olyanra, amit ő akkor éppen nagyon kedvelt, de nem teljesen sikerült. Kicsit hümmögött, hogy hát itt neki minden nagyon ismerős, ilyen van az ő kocsijában is, vagy árulja, netán ő építette, de az egész akkor is olyan earosan szól. Hát ennél nagyobb dicséretet! Tehát elsőre sikerült egy olyan autóhifirendszert összeszednem és beépíttetnem, aminek van stílusa és karaktere! Mit kívánhat ennél jobbat az ember?

Persze indultam autóhifiversenyen is. Ugye évekig én zsűriztem, most engem kellett. Bátran állíthatom, hogy az egyik legfelkészületlenebb induló voltam. Ugyan a rendszeremről mindent tudtam, ellentétben sok beszereltetővel, de egy fia dokumentáció nem volt nálam, ami ilyenkor nagyon sok pontot ér, ráadásul alaposan rászóltam a bírókra: a szokottnál jobban ellenőrizzék a beszerelési hibákat, hogy mindet ki tudjam javítani. A hangzásbíráknak pedig szinte tollba mondtam, hogy mi nem jó, és hogy keressenek még, mert az én fülem most már egy kicsit elfáradt, mert reggel cseréltem fejegységet, ami folyamatosan járódik, és változik a hangja, és tudom hogy ez mekkora ökörség, de én akkor is ki akartam próbálni az új Pioneert. Szóval így lettem egyszer harmadik, meg egyszer negyedik, ha jól emlékszem. Nyertem egy kupát, és kaptam egy megjegyzést, hogy még sose láttak olyan versenyzőt, aki ilyen hozzáállással venne részt a csatározásban. Na de egy kupánál többet ér, hogy összeállt a rendszer.

Ajtópanel
Ajtópanel

Merthogy eljött ez a pillanat is. Ami azért meglepő tanulságokkal is járt. Az első az volt, hogy az iPod-vezérlés és -lejátszás, bármilyen kényelmes is, nem ér fel a CD-hallgatással. Hiába sorakoznak a kis fehér műanyag házban lapuló merevlemezen veszteségmentes Apple-formátumban meg tömörítésmentes állapotban a zenék, a hangulatból, a környezet megmutatásából, a lendületből és a hosszan hallgathatóságból veszítenek az így tárolt muzsikák. Másodszor: rádiózni jó. Nem csak zenét lehet hallgatni, hanem beszélős műsorokat is. Ismét kedvet kaptam a rádiójátékokhoz, a jó kis dokumentumműsorokhoz, néha-néha egy kis vitatkozós adáshoz. Harmadszor az ekvalizálás és időkésleltetés, vagyis egy jó DSP használata nem a zene elleni bűntett, de az is lehet. A jó beállítás egyáltalán nem triviális feladat, időnként muszáj megnyomni a reset gombot, vagyis mindent nullázni, és előről kezdeni, mert az ember könnyen becsapja saját magát, a lehetőségek tárháza ugyanis igen nagy. Igen-igen művi hangzást is elő tudunk állítani, többfélét, hifista fülének oly könnyen emészthetőt is, de minden zenén működő, többé-kevésbé realistát csak sok türelemmel.

Mintha gyári beszerelés lenne
Mintha gyári beszerelés lenne
A tökéletesség útján III – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján III – Így készül a csúcs autóhifi

Becsavaroztam a rettenetes hangú bejárató dobozomba, ellenőriztem, hogy a hangszóróvezetékek nem érnek egymáshoz, így nem csinálok rövidzárlatot, megnyomtam a CD- játszómon a play gombot, és elindultam a zenehallgató szék felé. A második lépésnél megtorpantam, és az a rettentően hülye dolog jutott az eszembe, hogy valamit […]

A tökéletesség útján II – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján II – Így készül a csúcs autóhifi

Hosszasan locsogok arról, hogy választottam erősítőt az autóhifimhez. Van benne szó a Fantasztikus Chronicról, a valamiért fura MacAudioról és sokféle μ-Dimensionról.

A tökéletesség útján I. – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján I. – Így készül a csúcs autóhifi

Lehet-e elsőre olyan autóhifirendszert szerelni egy kocsiba, ami rögtön olyan jó, hogy az ember nem építi át rögtön? A témához csak egy kicsit is konyítók persze rögtön vágják rá a választ, hogy nem, és csendben mosolyogva a fejüket ingatják hozzá, miközben végiggondolják, ők maguk mennyit is küzdöttek a jelenlegi helyzet eléréséért. Ami persze nem végleges. Úgy fekszenek, hogy majd megálmodják a csipogó tökéletes pozícióját, és úgy kelnek, hogy az álommanó azt ugyan nem, de a mélyközép ideális vágási frekvenciáját azért megsúgta, és alig ért le a kávé, már ülnek a kocsiba és nyomkodják ezerrel a mindentudó távirányítót.

Autóhifi. Ami persze nem végleges...
Autóhifi. Ami persze nem végleges…

Miután nálam kevesebben ismerik ezt az ördögi körforgást jobban, úgy gondoltam, én azért megpróbálom. Mint tudjuk, az otthoni hifiben a szoba, az autósban maga a gépjármű szokott lenni a legnagyobb visszafogó tényező. Mai napig emlékszem életem első autóhifi versenyére, a dátum talán 1996, akkor alakult a HASCA, előzőnap még képeztek minket a német Gascások, akik már értették az amerikai IASCA szabályait jól. Odaállított egy ember egy böhömce nagy Audival. Csak Pioneer cuccok voltak benne, legalább három kocsira való, hangszórók minden sarokban, azok a legendás szappantartó magasak rendesen körbevettek. Beülünk, a zene hátulról szól. Kiszállunk, elmondom életemben talán először az azóta milliószor ismételt mondatot, miszerint ez így nem jó, csak előről szóljon nekünk, mert a szabályok ezt írják elő, és különben is, ha egy koncertre megyünk, akkor sem háttal állunk a színpadnak. Ez remek érv, még ha nem is ért vele egyet a versenyző, erre nem tud mit mondani. Az Audis sem tudott, hirtelen elmerült a műszerfal alatt, lehúzott pár drótot és kérdezte: jó lesz? A fene vinné el, jó volt. Az apró közjátékból kiderült, hogy semmit sem hangolt, állított a rendszeren, mégis lehetett rajta zenét hallgatni. Pontosabban nagyon nem volt zavaró. Nem voltak állóhullámok, nem éreztem magam úgy, hogy most beszorultam egy csőbe a zenével együtt, volt rálátás a színpadra. Aztán az évek és a rengeteg verseny alatt rájöttem, hogy bár a kis kocsikba is lehet jó rendszert építeni, de olyat, ami minden zenén mindig kellemesen szól, csak fekete mágiával. Akkor már legyen egy nagy autó.

Kellett egy nagy autó
Kellett egy nagy autó

Hát szereztem egy lassan tinikorú, de alig 150 000 km-t futott Toyota Camry-t. Azt a csíklámpást fazont. Három literes V6-os motor, automata négyfokozatú váltó, maga a megtestesült nyugalom, az erő, amit nem kell fitogtatni, de ott van, ha kell. De ennél sokkal fontosabb, hogy nagy, és bent rengeteg bőr található. Az egyszeri marhákról származó borítás is jót tesz a hangnak, kevésbé zabálja a magasakat, mint a szövetkárpit. A Camry-m belseje szerencsére eléggé egyben van, nem szívta ki a nap, mivel több mint egy évtizedet garázsban parkolt. A külseje már nem ennyire jó, az előzőtulajok érthetetlen oldallemez- és lökhárító-gyűrögető kísérleteket végeztek rajta. Ráadásul az életem most úgy alakult, hogy ez a kocsi nekem igazán  csak hobbiautó. Ritkán használom, így nem gond a fogyasztása, a nem éppen elhanyagolható biztosítás rá.

Szóval az autó már megvolt. És az asztalomon a beépítésre kerülőrendszer nagy része is. Nagyjából a 7.0-ás változat. Merthogy ezen a téren valamilyen furamód igen megfontolt ember vagyok. Az elsőlépés a megfelelő fejegység megtalálása volt. Én imádtam, és a mai napig is nagyon szeretem a JVC SH 77-et és egynémely utódját, de ezeknek van egy nagy hibája. Nincs bennük DSP. Illetve ez dehogy hiba, csak én elhatároztam, hogy annyi sok év autóhifi hangminőség-versenybíráskodás után versenyezni is szeretnék. Vagy ha nem úgy alakul, akkor kell egy olyan fejegység, amivel lehet frekvenciát vágni, időkésleltetést mutatni. Mert azt jó lenne nagyon alaposan megtanulni.

Ez talán az ötpontnullás változat próbája.
Ez talán a 0.6 változat próbája

Akkoriban, főleg Mészáros Gyuri hatására, mindenki régi Alpine fejegységekre és DSP-re vágyot. Mert jók voltak, és lehetett őket még jobbá tuningolni. Az Ebay-vásárlásra akkor kattantam rá, hát gyorsan be is szereztem egy Alpine 7939-et. Eszméletlen, ahogy kinéz az a szerkezet. Az elején az a kitüremkedés az előre-hátra tekerőgombbal az ergonómia diadala. Csúnyának csúnya, de roppant praktikus. Az egész szerkezet engem arra emlékeztetett, mintha egy darabja lenne valamelyik korai, vészesen funkcionális amerikai űrkabinnak. Aztán szereztem hozzá egy jó kis DSP-t. Aztán lett egy Alpine 7944-es fejegységem is. És az egész cókmókot átvittem, hogy Mészáros Gyuri, alias gm Audio tuningolja meg jól. Megtette. Azt hiszem, valahol a tápegységeket matatta, meg Opampokat cserélt, de a leglátványosabb változás a DSP-ben volt. Konkrétan az összes kondenzátort jobbra cserélte, valami ötvenvalahányat, plusz még bele is tett pár extrát, hogy legyen honnan elektronokat előrántania a tápegységnek.

Minden kondit kicserélt, és épített egy durvább tápot
Minden kondit kicserélt, és épített egy durvább tápot

Aztán jött otthon a fülelés. A szívem a 7939 felé húzott a régies bumfordiságával, de valahogy a 7944 tűnt hosszabb távon használhatónak. Arra viszont mindkettőalkalmas volt, hogy kiderüljön, a digitális jelet a fejegység és a DSP között érdemes üvegből készült optikai kábelen vezetni. Persze ezekből ötméteres ritka, de a kék Monitor Audio bizony nem volt rossz, a Harmonic Technology még jobb lett volna, de azt már sose rendeltem meg. Aztán telt-múlt az idő, a hifisarkomban egyre csak gyűltek, cserélődtek az erősítők, a kábelek, a hangszórók, de még mindig nem akaródzott beépülni semmi sem az autómba. Sőt, akkor még a Camry is csak terv volt, de egyik este kedvenc szórakozásomnak hódoltam, és éppen a Sound Practices gyűjteményemet olvastam. Benne persze a nagy életművész Vincent Gallo írását, amiben azt fejtegette, jó-jó a régi dolgok szeretete, de nézzünk körül nyitott szemmel, azért az újak között is lehetnek jók. Konkrétan úgy fogalmazott, hogy retrócsávóból jövőmenőlett. Persze a saját szintjén, elképesztően nagy és rengeteg helyet foglaló Western Electric meg Altec mozihangosító erősítőihez, hangszóróihoz, amelyeket szigorúan csak monóban hallgat, éppen vett egy Mark Levinson CD-játszót. Szóval jó-jó ezeknek az ősi cuccoknak a tutujgatása, de nincs náluk jobb?

Az elsőválaszom az volt, hogy nincs. Aztán a kezembe került a soknevű Clarion csúcsmodell. Na az szép volt, jó volt, érdekes volt, de marha drága. Meg kuncsorogni kellett volna a megszerzéséhez, meg marha drága volt. Ja és marha drága volt. Viszont tényleg működött, és sok mindenben erősen túlmutatott a kedves öreg Alpine-jaimon. Csak éppen marha drága volt, így nem vettem meg.

Csúk Clarion. Nagyon sokért
Csúcs Clarion, nagyon sokért

Aztán jött egy meghívás, hogy mennék már el Belgiumba, a Pioneer európai főhadiszállására. Ott majd mutogatnak mindenféle jót, szuperül megépített hangminőség autót, meg új hangszórókat, erősítőket. Elmentem. Hát tényleg mutogattak csodákat, például egy teljesen profin berendezett lehallgató termet, ami előtt tucatjával sorakoztak lapra szerelve a konkurencia hangszórói, két mozdulattal be lehetett azokat tenni a fülelődobozba, és mehetett a füllel fejlesztés. Meg volt ott otthoni hifi is, mi szem-száj ingere, hogy legyen igazi referencia. Talán Krellt láttam, meg Accuphase dolgokat.

És gm Audio megtuningolta
És gm Audio megtuningolta

És a Pioneer 88 RS-t. A pioneeres fiúk valahogy az időtájt kezdtek el gondolkozni a jövőn. Főleg az autóhifién. A jó szeműek már akkor is látták, hogy rövidesen vége lesz ennek az üzletágnak, Â a gyári rendszerek nagyjából kiszorítanak mindent. Kivétel a legalsó kategória szetyemotyái és a csúcsminőség, a pénz nem számít osztály. A cég ma is ennek a felismerésnek köszönhetően proserál elég jól az egyre apadó piacon, és ez szülte meg a 88 RS-t is, bár ez talán nem annyira egyértelmű. Hiszen mindig is volt nekik hiperszuper, kétdobozos tuti modelljük, és most is van. Na de egy félmillió forintos ketyerét nem csak nálunk nem vesznek minden öt percben, a Magyarországnál gazdagabb országok lakói is megfontolják a beszerzését, na meg azt a tortúrát, ami a beszerelésével jár. Az RS 88-as viszont egy dobozos fejegység.

Egydobozos fejegység
Egydobozos fejegység

Simán be lehet tolni egy másik helyére, nem kell hozzá szétbontani a fél kocsit. Még saját beépített erősítője is van, így meg lehet venni egy leendő nagyon komoly lánc első elemének, aztán majd később jöhetnek a rendes erősítők. Egy nagyon komoly és jól használható DSP is van benne, de mindezért nem kérnek őrült összeget, mondjuk a nagy testvér árának ötödét. Na az sem kevés, de kigazdálkodható, elfogadható, kifizethető. Persze én is vettem egy RS 88-ast. Remek volt, nagyon élveztem a hangját, aztán maga gm Audio megtuningolta, attól jobb lett, aztán megjelent a második sorozat. Nagyjából rögtön cseréltem. Na nem a hang miatt, bár az is jobb lett, érettebb, teltebb, részletesebb, hanem azért, mert több volt az előlapon a fekete, ami jobban illik a Camrybe. Szóval a fejegység meglett. Vagy öt év alatt. A többi sem volt egyszerűbb, de azokról majd legközelebb.

Jobban mutat a Camryben
Jobban mutat a Camryben
Útizene

Útizene

Amikor elkezdtem blogolni, már jó régen, akkor a címke gyártásnál, miszerint milyen tárgykörben is írok én, az otthoni hifi mellett rögtön elkészült az autóhifi is. Gondoltam majd jól teleírom vele ezt az ear.hu-t. Hát nem. Van egy elég bénácska iromány arról, hogy a legendás sisnheimi […]


%d blogger ezt szereti: