Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: hangkar

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Azzal akartam kezdeni ezt a bejegyzést, hogy 19yx-ben készült az első Goldring 1042-es hangszedő, és tessék, azóta is milyen jó. Ezzel viszont két baj is van. Az első, hogy nem tudom milyen számot kell írni az yx helyébe. Az y nagy valószínűséggel 9-es, de nem […]

Újrahasznosítás – avagy forradalmi szerelmek

Újrahasznosítás – avagy forradalmi szerelmek

Nézem ezt a Keith Monks videót, amin a discOveryOne nevű lemezmosójuk van. Szép szerkezet, szebbek mint a klasszikus lemezpucolók a cég kínálatából, ez  éppen a limitált Sapphire kiadás, ettől lett ilyen kék. És van benne ám retró is. A mosófolyadékot egy Mini ablakmosó gombbal indíthatjuk el, […]

Karbonfurulya? Roksan Pug hangkar

Karbonfurulya? Roksan Pug hangkar

Zsolt azt mondta, hogy a jó kis Roksan Tabriz(zi), a Jelco által gyártott nem túl drága, de igen jó kis hangkar nincs többé. Nagy kár, mert egy elérhető árú alternatíva volt a Regák mellett, felett. Viszont az amúgy nem rossz, csak egy tűn himbálódzó kialakítása miatt nem mindenkinek ajánlható Nima, meg a méregdrága Artemiz közé azért  kell valami. Hát ez lett a Pug. A receptje egyszerű. Vegyél egy vastag karbon csöves, ragassz és csavarozz fel rá pár alumínium izét, amitől az egész hangkar lesz és kész. Fura pufók lett a hangkarok között, de ettől még lehet jó. Egyszer megfülelném.

Király(i) – Well Tempered Royale 400 lemezjátszó

Király(i) – Well Tempered Royale 400 lemezjátszó

Well Temperedék belehúztak, csináltak egy 40 centis, vagyis 16″ hangkart és hozzá egy futóművet Royale 400 néven. Súlya 46 kiló, az ára meg? Ha megkérdezed, nem vagy elég tehetős hozzá…  Aki nem érti, hogy mi értelme van az ilyen hosszú hangkarnak, az olvasson bele az […]

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

-Mondd Igor, hogy a túróba jut az ember eszébe egy lemezjátszót Dosztojevszkíjnek nevezni? Vannak kérdések, amit az ember rosszkor tesz fel.  Ezt például egy nappal a Pointe buli előtt, úgy este tizenegy felé sikerült feltennem  a Soulines lemezjátszók tervezőjének és gyártójának. Igor kezében megállt a […]

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Zsolt akkor letette a csavarhúzót, felsóhajtott és csak ennyit mondott: erről beszéltem! Megértően bólintottam, magam is tapasztaltam hasonlót, miközben a félig lecsupaszított Xerxes szégyenlősen búslakodott az asztalon, amiért a feladata szerint selymes könnyedséggel ki és behajtható csavarhoz oly konokul ragaszkodott és valami olyasmit üzent, hogy nem tehet róla.

Tényleg nem, de legalább jó okot adott arra, hogy eltöprengjek azon, érdemes-e használt hifi készüléket venni. Hogy a fenébe ne, hiszen a legtöbb portéka hatalmas értékvesztést szenved, amint elhagyja a kartondoboza a kereskedő üzlethelyiségét. Ki ne dörzsölné a tenyerét, hogy fél áron, vagy még kevesebbért szerzett meg valami kívánatosat, szépet és jót.

Ki tudna egy ilyen csábos valaminek ellenálni jó áron?

Sajnos van rá esély, hogy hamar kiderüljön, nem is annyira szép, nem is mindig  jó és így már egyáltalán nem kívánatos, de már pénzünkbe került, és ha meggondoljuk, nem is kevésbe. Na de tegye fel a kezét, aki nem böngészi rendszeresen az hifis fórumok apróhirdetési rovatát, nincs legalább egy-két márka elmentve az Ebay keresőjébe, nem böngészte végig az Audiogon vagy az Audio Markt oldalait, aki az újságos standon a Hi-Fi Piac átlapozását nem az apróhirdetés rovatnál kezdi. Naugye.

A rázós EAR.

Ó, lehet ám használt holmit venni, csak megbízható embertől kell – jöhet az első ellenvetés. Nos ebben van valami, én például nagyon rendesen be szoktam fizetni az adómat, egészen ritkán gyorshajtok tudatosan, megiszom a mézes csipkebogyó teám ha kapar a torkom, szóval egy elég rendes, megbízható ember vagyok. Nem tartozik a kedvteléseim közé, hogy használhatatlan, sőt életveszélyes hifi termékeket adjak el, pedig…

Bakker, majdnem agyonvágott ez a cucc – mondta Gyuri barátom a telefonba köszönés helyett, amit egyfelől illetlenség, másfelől teljesen meg tudok érteni, ha valakinek a keze pár ezer volttal találkozik egy erősítő tetején. A bűnös az én szeretett és nálam rengeteget használt EAR előfokom volt. Rettentő strapabíró szerkezet, Tim de Paravichini nem véletlenül fordult meg több stúdióban, ezt az előfokot is heti 7 nap, napi 24 óra használatra méretezték, de majdnem két évtizede. Tehetek én arról, hogy az áramköri lap épp akkor adta meg magát és okozott zárlatot? Tiszta szerencse egyfelől, hogy Gyuri barátomat nem érte sérelem, kár meg egyáltalán, mert ajándékba kapta az Ear előfokot, na de mi lett volna, ha ő nem ezer éves ismerős, ő pénzt ad én meg ugye egy túlzottan is felvillanyozó terméket? Teljesen jóhiszeműen, jó magaviselettel a jó erkölcsbe nem ütközvén? persze visszaadtam volna a pénzt, de biztos felütötte volna a fejemben a gondolat, hogy mit csinált vele ez a csávó, hát nálam jó volt, az övében meg az, hogy micsoda átverős csávó, ilyen lerobbant cuccot hirdet meg.

Pótkondik az Alpine DSP-ben.

Lépjünk tovább a megbízható eladótól a szakértő megvizsgálta termékig. Ki is ez az ember? Hát az attól függ. Vannak emberek, mint például Vass Andrási Gyuri bácsi vagy Takács Jenő alias Tunerman, akik a hifi termékek egy jól körülhatárolható területén igazi hozzáértők. Sok-sok eszköz ment át a kezükön, mint egyszemélyes hazai szervízközpont, megvan az elméleti és gyakorlati tudásuk, műszerük, hogy hibát keressenek, véleményt mondjanak. Viszont megvannak a határaik. Nincs nanorobotuk, ami megmutatná, hogy az SE erősítőt bekapcsolták véletlenül terhelés nélkül is, ami miatt egy cseppet megégett az egyik kimenőtekercs. Na nem nagyon, csak egy pillanat volt, szól is a szerkezet, nagyjából egyformán szól a két oldal. Vajon a vevő tudja, hogy mit képes megállapítani a szakértő?

Agyő eredeti kondik, agyő eredeti műveleti erősítők.

Azt, hogy belenyúltak? Na de mi történt, hogy pákát kellett ragadni az adott készülék fölött? Módosítás, javítás vagy netán tuning? Az, hogy van egy adott szerkezetben szemmel láthatóan nem beletervezett, utólag beforrasztott valami, nem jelent semmit. Létezik a gyógyalkatrész fogalma, ami valamilyen konstrukciós hibát orvosol, bugást, zajt szüntet meg. Ha pedig semmit sem látunk, az sem jelent semmit. Egy jó kezű műszerész szinte nyom nélkül javít, megfelelő eszközökkel még felületszerelt SMD alkatrészeket is.

Egzotikus alkatrészek, de ki tud bánni velük?

Aztán ott van az a fránya tuning. Nekem is volt már ilyen készülékem, jó kis Alpine fejegység és DSP, Gyuri barátom hangyaszorgalommal cserélt ki benne minden kondenzátort és rakat IC-t, épített plusz puffert a tápegységnek. Ő elég pontosan tudja, mit csinál, sőt már elég sokan tudják, mit szokott csinálni, ezért ez a beavatkozást értéknövelőnek fogadja el egy elég széles közösség. Mondjuk a magyar a német meg a lengyel autóhifisek, mert ők ismerik a munkáit. Mindenhol máshol viszont igazi gazdasági bukta lenne megpróbálni egy ilyen eszközt eladni, mert a vevők igencsak kétkedve fogadnák és joggal. Én magam is értéktelenebbnek gondolok mindenféle utólagos tuningot elszenvedett gépet, mint az eredetit. Na nem azért, mert biztosan rosszabb hangot eredményez, mert ez nem igaz, néha-néha valóban segít, a gond a kontrollálatlanság. Ki, mit, miért, hogyan, na és hogy sikerülne ez mégegyszer és mégegyszer? Egyformán? Másként? Na és hol van erre a garancia?

Vajon mennyit lehet kérni egy tokjától megszabadított, így sokkal jobb hangú, de szemmel láthatóan nem eredeti állapotú Goldring Eroicáért?

Aztán ott az a fránya kor. Nekem volt többféle hanyattfordított mechanikájú Pioneer CD játszóm is, szerettem, kedveltem őket, az utolsó darabomtól valami 35 000 forintért váltam meg -vagy tíz éve. nem volt nagy biznisz, mert 27 000 forint volt benne a kiégett optika cseréje a márkaszervízben. Gyakran tűnődöm azon, hogy a most hasonló áron hirdetett CD játszók vajon már átestek ezen a műtéten, vagy még csak mostanában fog sor kerülni rá, mert ha a második igaz, akkor a vevő úgy járhat, mint a másfélmilliós luxuskocsival, amire még hárommilliót kell költeni motor meg váltócserére pillanatokon belül, hogy egyáltalán üzemképes legyen. Na és ki csinálja ezt a felújítást? Talán nem véletlen, hogy például a gyárilag felújított Naim dolgok milyen jól tartják az árukat, mert van olyan, hogy gyári felújítás…

Jó vételnek tűnt, de aztán béna felhasználó és erős tuningsúlytotta területnek minősült ez a jobb sorsra érdemes lemezforgató gépezet.

Szóval használtat vagy újat? Akár használtat is. Egy lemezjátszó, magnó mechanikája végül is jó eredménnyel felmérhető, egy hangkaré többé-kevésbé, megfelelő műszerekkel egy hangszedőről is rengeteg minden megtudható. Egy erősítőben, CD játszóban már bőven akadhatnak feltérképezhetetlen részletek, egy hangszóró elki világát pedig csak olyan mérvű szétszedés után lehet igazán megismerni, ami bőven túlmegy egy adásvétel lehetőségein. Szóval akár használtat is, hiszen kaland az élet, nem igaz?

Kaland az élet, nem igaz?
Háromra – Voyd lemezjátszó futómű

Háromra – Voyd lemezjátszó futómű

Voyd. Mind a mai napig nagyhírű lemezjátszó, amit a Guy Adams tervezett és több mint egy évtizedig éltem vele; na de miért van három motorja, nem túl nehéz akril tányérja, hogy lehet rá feltenni a szíjakat, és mi volt az az őrült pillanat, ami miatt eladtam végül?

A zseniális trombita – Helius Cyalene hangkar

A zseniális trombita – Helius Cyalene hangkar

A hangkar a lemezjátszás talán legkevésbé megértett eszköze. A hangszedő az rendben van, az szedi ki a lemez barázdáiból a jelet. A lemezjátszó futómű is érthető, hiszen az pörgeti a lemezt. Na de a hangkar? Valami fémakármi, aki szépen végigviszi a hangszedőt egy íven, és […]

Az első lépés Analógiába – Így szereljük be a hangszedőt

Az első lépés Analógiába – Így szereljük be a hangszedőt

Valaki próbált már fényképezni és hangszedőt beszerelni egyszerre? Lehetetlen, de egy sokoldalú állvánnyal és pofátlanul jó objektívvel lehet próbálkozni. Nekem ennyi sikerült, megmutatom a dolgot, hiszen megint olyan népszerű a lemezjátszózás, hát cseppet felvágok, hogy én mit tudok belőle.

Ugye van az a Rega hangkar az én Pink Triangle lemezjátszómon. Meg a polcomon szépen japánosan becsomagolva egy amúgy kacér-pucér hangszedő. Népies nevén tű. Gondoltam, itt az alkalom, hogy összehozzam őket.

Ide jön majd a hangszedő

Rutinos Rega-tulajok rögtön kiszúrhatják, hogy ebből a hangkarból nem gyári madzagok lógnak ki. És tényleg. A lemezjátszó már így jött. Valamiféle Cardas drót, a végén Eichmann dugókkal. Mindenesetre elég hajlékonyak, szabványos színekkel vannak jelölve, egyelőre jó lesz. Nézzük a következő lépést. A ZYX kerüljön bele. Valahogy így.

Látszik, hogy a ZYX tervezője szerelt már hangszedőt hangkarba. Az anyák ugyanis be vannak építve az Airy3 testébe. Így nem kell egyszerre négy kéz, mikroszkóp, gondolatvezérelt villáskulcs a beszereléséhez, nem azzal fogjuk az időnket tölteni, hogy lehetetlenül apró csavart és anyát keresgélünk a közelről meglepően lukas padlón. Szóval tűvédő fenn, az ujjammal szépen megtámasztottam a ZYX-et, két csavarral pedig lazán odafogtam a Regához. Jöhetnek a kábelek.

Egy normális csipesszel pillanatok alatt megvan ez a művelet is. Meglenne. A ZYX tervezője ugyanis nem írta fel, melyik kis érintkezőre milyen színű kábelt is kell felhúzni. Talán már túl sokat szerelt, és kis izgalomra vágyott. Nekem nem ment fejből, csak elő kellett szednem a hangszedőhöz kapott kis füzetet, mert abban benne van a megoldás. Persze drótozás közben egyszer levertem a tűvédőt, ezernyolcszázas vérnyomás, szívinfarktus, de szerencsére semmi baja sem lett a hangszedő legérzékenyebb részének. Minden drót a helyén, akkor keressük meg az Airy3 legjobb helyét a hangkar végén.

Rega kart Rega sablonnal tudunk beállítani

Az első lépés a Rega karokhoz adott sablon használata. Az enyém vagy húszéves. Talán a Zsolt Audioban vett, vagy legalábbis az akkor fura német-magyar, szó szerint testvérvállalatként üzemelő cégtől vásárolt Rega 2-ből származik. Korának megfelelően elnyűtt állapotú, de működik. A lényeg, hogy a beszerelt hangszedő oldalai párhuzamosak legyenek a felfestett csíkokkal, mert ekkor lesz a legkevesebb követési hiba, így nem fogjuk tönkretenni a tűszár felfüggesztését a hangszedőben, mert nem féloldalas terhelést fog kapni, és így fog a legkevesebbet torzítani a lemezjátszás közben. Na és ha a tű pont a papíron lévő célkeresztben van, akkor a túlnyúlás is jó. Ez elég pepecselős munka, nehezen látni, hogy elöl-hátul egyformán párhuzamos-e a párhuzamos. Én még a tűvédőt itt sem veszem le. Ha ez megvan, jöhet a tükör.

Jöhet a tükör

Persze nem a párom piperetáskájából túrtam elő. Ez egy különleges, kifejezetten hangszedő beállítására való szépészeti eszköz. Ezen ismét lehet ellenőrizni a párhuzamosságot, a túlnyúlást és még a VTA-t is. Ezt megmagyarázom. A három betű a Vertical Tracking Angle kifejezés rövidítése. Optimális esetben a hangszedőnek a lemez síkjával párhuzamosan kéne lennie. Amennyiben előre vagy hátra dől, a tű nem dolgozik optimálisan, annyira nem, hogy az egész hangkép átbillenhet szörnyen mély vagy rettentően magas tónusba. A jobb hangkarokon lehet ezt beállítani. Általában nem csinálnak nagy faksznit belőle, elég egy csavart meglazítani, belőni a magasságot, meghúzni és kész. Persze a Rega-n ilyet egyáltalán nem lehet végezni, a gyár lemezjátszóin a saját hangszedőivel kábé jó, a többiek meg így jártak… Szerencsére a CNC esztergák egyre olcsóbbak és elterjedtebbek, így a hifi kisipar egyik kedvenc foglalatossága a VTA állítást lehetővé tevő fémipari szerkezetek gyártása. Sajnos aki látott már legalább öt hanglemezt, az tudja azt is, hogy mind eltérő vastagságú. Ezért mindegyikhez át és át kéne állítani a VTA-t, lehetőleg intenzív csavarhúzózás, villáskulcsolás nélkül. Valahogy így. Miután VTA-t állítani egyáltalán nem lehet a Regámon, így nem is vesződtem vele, de a tükör és a szemmértékem szerint majdnem jó. Jöjjön a tűerőmérés.

Shure tűerőmérő

Van nekem a lemezjátszószerelős ládafiámban egy ilyen okos kis Shure tűerőmérő. Régesrég hozta nekem az egyik au*pairként tevékenykedő exem Angliából. Tulajdonképpen egy aprócska, precíziós mérleghinta. A sarkát a pöcökhöz kell tenni, ami majd a lemezt fogja középen tartani. Utána a csúszkán be kell állítanunk, hány grammot is akarunk mérni. A ZYX kettőt ajánl, ez látszik a képen. Jó, nem ez látszik, hanem egy, de a libikóka végén két vájat, van, és az egyikben a beállított érték pont kétszerese lesz a valós. Valahogy így.

A ZYX tűje a megfelelő mélyedésben

A kar végén lévő ellensúlyt addig kell tekergetni, amíg a mérleg egyensúlyba nem kerül. Érdemes ilyenkor az antiskating-et, vagyis a tűt a lemezjátszás folyamán kifelé húzó erőt nullára állítani, így könnyebb lesz a mérés. Az én Rega karomon az ellensúly sem szokásos, ezt a részét is sokan tuningolják. A lényeg, hogy a tűerőmérőn lévő kis tükörben az látszódjon, hogy a mérleg két szára egyensúlyban van. Valahogy így.

Egyensúlyban

Aztán jöhet az antiskating beállítása. Ezt lehet csak úgy saccperkábé, aminek a végeredménye persze nem lesz pontos, és nagyon gondos munkával belőni, aminek a végeredménye szintén nem lesz pontos. Vagy hagyni az egészet, és nem foglakozni vele. Én a gondosan beállított pontatlanságot szeretem, de ahhoz szólnia kell a lemezjátszónak. Na uccu. Hangkar rögzít, rövid, de nyögésekkel teli utazást tesz a Pinkem a padlóról az állványra, és jöhet a drótok megfelelő helyre dugaszolása. A ZYX alacsony kimenetű MC hangszedő, egy normál erősítő nem tud mit kezdeni az általa szolgáltatott millivoltokkal. Ezért nálam egy jelet felerősítő MC trafóba kerül. Ez egy Kondo S9, egy darab világcsoda, de erről majd egyszer később. Szóval karkábel a trafóba, a trafóból egy másik drót az erősítőmbe. Óvatos hangerőnövelés, persze búg, mint a veszedelem, és veszi a rádióműsort is. A földelés nem jó, lehet játszani a kar-trafó-erősítő összemadzagolás mátrixával. Hamar sikerül a búgást egészen elhalkítani. Lemez föl, valami Dire Straits, hát ez szól. Azért van baj is. Túl hangos. A genya módon szuperérzékeny Zu-k egyszerűen üvöltenek a szinte teljesen letekert potméterű, nagyjából 10 wattos AI 300-al. Aztán sikerül eltalálni a jó hangerőszintet.. Az örömtől hirtelen meghallgatom az első Dire Straits lemezt végig, aztán egy Hungaroton lemezről valami Vivaldit, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és az akkor még normális Benkő Dániel lantozásával. Utána jött egy Beethoven kilencedik, majd egy kis Cocteau Twins. Azt hiszem, helyzet van.

Zenesarok
Pink Triangle Little Pink Thing lemezjátszó

Pink Triangle Little Pink Thing lemezjátszó

  Nem a Rózsaszín Párduc egy kósza gondolatáról írok most, hanem a lemezjátszómról. Volt nekem egy fantasztikus Voyd lemezjátszóm, amit nem azért adtam el egy jó barátomnak, mert tucatszám lennének nála muzikálisabb, nagyvonalúbb, kiegyensúlyozottabb, elképesztően hallgatható futóművek. Merthogy ilyenek alig-alig akadnak. Aztán persze megbántam, aztán […]


%d blogger ezt szereti: