Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: hangszedő

Itt készülnek a Hanák

Itt készülnek a Hanák

Fél órás videó az Excel Sound Corporationról.  Régi japán cég, ami talán a csodás analóg műszerparkjukon látszik a legjobban. Rengeteg hangszedőt gyártottak már másnak, de most ismét saját néven, a Hanákkal léptek piacra. Csodás idő és kultúrák közötti utazás az egész. Az egyik kedvencem az a […]

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Azzal akartam kezdeni ezt a bejegyzést, hogy 19yx-ben készült az első Goldring 1042-es hangszedő, és tessék, azóta is milyen jó. Ezzel viszont két baj is van. Az első, hogy nem tudom milyen számot kell írni az yx helyébe. Az y nagy valószínűséggel 9-es, de nem […]

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road moviet házasítottam volna. De nem volt, és öregszem, szóval ezt már nem találom fel.

És nem kapkodom el a dolgokat. Amikor a pointe.hu jóvoltából hozzám került egy adag Goldring hangszedő, nem álltam neki rögtön csavarozni, drótozni, AT 33-at cserélni a Soulines Kubrickban. Csak nézegetés volt. Ismerkedés. Specifikáció olvasgatás. Háttérinformáció gyűjtés. Pöcsölés és nyögvenyelés. Fotózás. Őszintén, már ennyiből is egy komplett kis blogbejegyzést lehet összehozni, gondoltam, hogy a meghallgatást akár el is sumákolhatom.

Goldring 2300

Például ki gondolta volna, hogy a Goldring cég 1906-ban alakult meg Berlinben? Persze a Scharf testvérek cége akkoriban még nem hangszedőket és fejhallgatót gyártott, mint manapság. Az arany gyűrű jelzés csak 20 évvel később, a Juwel Electro nevű fonográfjukra került rá, ami állítólag igazi high-end volt akkoriban. A szörnyű időkre idejében ráérezve 1933-ban települt át a cég Nagy-Britanniába, ahol 1954-ben készítették el az első, mikrobarázdás lemezhez való hangszedőjüket, a Goldring 500-at. Aki kicsit jártas a hifi világában, az tudja, hogy nem a túl gyakori típusváltás a cégnél. Ha előveszünk tizen-huszonéves magazinokat, azokban bizony találni Goldring Eroica, meg Elan és 10xx-es sorozatról szóló teszteket, és ezek még a mai napig is gyártásban vannak – igaz a változatlan név azért némileg finomodó külcsínt és módosított megoldásokat takar.

Japán termék

A Goldring 2000-es sorozata a különc a kínálatban. Először is mert nem angol termék, mint az összes többi aranygyűrűs tesó, hanem japán. Ennek első, és igencsak jól látható jele, hogy rendesen van becsomagolva. Kis papírdobozban egy U alakú fémlemez fogta műanyag doboz, amiben a hangszedő, meg némi szerelési anyag. Ez önmagában nem nagy durranás, de a 1042-es csomagolásához képest maga az űrkorszak.

Goldring 200 family package
1042-es doboza után ez maga az űrkorszak

Aztán a 2000-esek nem mozgómágneses, vagyis MM hangszedők, de nem is mozgótekercsesek, vagyis MC-k, hanem mozgó vasasak, vagyis Moving Iron-ok. Ez miért jó? Mert MC-sen kicsi mozgó tömeg mellett MM-szerűen nagy jel jöhet ki a hangszedőből. A tekercs és a mágnes is mozdulatlan, de van egy kis lágyvas izé a mágnes körben, és ez mozog. Eredetileg a Bang & Olufsen kitalálmánya volt ez a rendszer, az 1970-es évek végén MMC1 és MMC 2 néven. Igazi csúcstechnikás hangszedők voltak, rubin tűszárral, jó nagy engedékenységgel, szóval remekül illettek a cég lemezjátszóinak könnyű karjaiba, de nagyjából semmi másba. Aztán jött az amerikai Grado ami tovább csiszolta a technikát amit a Soundsmith még tovább csiszolt. Az Ortofonnál is ismerték és alkalmazták ezt a felépítést, csak ők VMS, vagyis Variable Magnetic Shunt néven. Egy időben gyakorlatilag az összes nem mozgótekercses hangszedőjük ilyen volt, nem csak a VMS néven futók, de az olcsóbb FF-ek is.  Japánban pedig a Nagaoka gyárt Moving Permalloy fedőnéven ilyeneket.

A tűszár végén az a kis izé a Gyger II formára metszett tű

Na elég a történelemből, nézzük ezt a japánban készült Goldring 2300-ast. Bevallom, kaptam egy 2100-as és 2200-ast is, de azok a dobozban maradtak. Nem rosszindulatból, vagy sznobságból, de a kisebb modellekben elliptikus tű van ebben pedig a sokkal elegánsabban hangzó Gyger II. A tűzésbe most nem mennék bele, lesz majd bőven a Goldring 1042 bemutatójánál, maradjunk annyiban, hogy ez jobban szól és kevésbé torzít még macerás helyzetekben is, mint a másik. Szerencsére kaptam egy másik fejet is a Jelco karomhoz, így nem kellett kiszerelni az AT 33 hangszedőmet, csak kicserélni a bekábelezett, kábé rögzített Goldringot. A beállításnál jött az első meglepetés. Ez a hangszedő olyan duci, hogy a legtöbb vonalat kitakarta az ábrán, ahol a test párhuzamosságát lehet beállítani. Az ellensúllyal meg a magassággal viszont alig kellett játszani, ami jó volt az AT-nek, az majdnem jó ennek a japán Goldringnak. Tűnyomás valahol 1.8 gramm körül, benne az ajánlott tartományban, közelebb a maximális értékhez, majd módosítok rajta, ha úgy érzem, hogy kell. (Mondjuk azóta sem. ) Amikor elkészültem minden állítgatnivalóval, tettem egy lépést hátra és roppant elégedett voltam a látvánnyal. A Goldring színe, anyaga remekül illett a Kubrick-Jelco megjelenéséhez, mintha egymáshoz tervezték volna őket. Igazából csak egy dolog nem tetszett – a tűvédő. Ez a furán hajlított műanyag darab minden egyes felrakásnál a szívbajt hozza rám. Elöl ugyan remekül felfekszik a hangszedő testére, de az a hátsó beakasztás valahogy nem egy sziklaszilád valami. Mindegy, tű és tűszár még a helyén, legalább nem kell kávé, hogy kicsit felmenjen a vérnyomásom.

A vérnyomásemelő tűvédő

Szóval a Goldring tettre kész, gyorsan feldobok egy Szabó Gábor lemezt. Tudom, a bejáratást talán nem egy macerásan megszerzett japán nyomású kiadvánnyal kéne kezdenem, de mit csináljak, hogy épp ahhoz a zenéhez volt kedvem. Befutóbarázda csendes, aztán hirtelen egyszerre megszólal három zenész elég hangosan. Hát ez jó. Belép még kettő. Az is jó. Másik lemez, másik zenészek – az is jó. Nem kellett hosszú idő, hogy kiderüljön, a Goldring 2300 igazán kedvemre való jószág. Miért? Mert én szeretem, ha van súlya, tartása a mélyeknek. Pipa. Legyen húzása, lendülete a zenének. Pipa. Tegyen különbséget a felvételek között, de ne úgy, hogy a lemezek 90%-a kuka, mert szar felvétel, még ha szar is a felvétel. Pipa. Ne legyen háklis, ha itt, ott por kerül a lemezre. Pipa. Vídámítson fel. Pipa. Szóljon jól halkan és hangosan is. Pipa. Öröm és boldogság, sose legyen jobb hangszedőm, éljen a Goldring 2300!

Nagy testben nagy basszus

 

Na akkor ez hogy is van? És mi van az AT 33 PTG/II-vel? Az nem kifinomultabb, teresebb, csendesebb, nagyobb energiákat mozgat meg, ad vissza több részletet? De. A Goldring 2300-as egy pillanatig sem próbálja magát kifinomultabb MC hangszedőnek álcázni. Igazi vérbő MM, de annak nagyon jó. És emiatt az élvezeti értékek per bekerülési költség érdekesen alakul. A Goldring olcsóbb vagy 5-60 000 forinttal. Ez azért elég jelentős summa. Ráadásul nem kell mögé MC trafó, vagy nagyon jó MC elektronika, ami az árdifferenciát legalább kétszeresre emeli, de akár meg is sokszorozhatja. Nálam a rendszerben van egy pokoli jó lemezjátszó futómű egy jó karral. Mindkettő elég drága társ egy nagyjából 100 000 forintba kerülő hangszedőhöz. Aztán ott a phono fokozat. A Heed Quasart sokan ismerik, de én a Heed Audió jóvoltából kipróbálhattam a csak sokkal nagyobb dobozban elférő, a Quasar árát rögtön a duplájára növelő Obelisk PX-el is. Nem akarok senkit elkeseríteni, de e a hangminőség javulás teljesen arányos az árnövekedéssel. Ebben a láncban kicsit olcsónak is tűnik a Goldring 2300, mégsem lóg ki a sorból. Annyira nem hogy még nem volt kedvem kicsavarni és betenni az MC-m a helyére. Az eszem ugyan tudja, hogy jobb lenne, a szívem viszont a lemezek elé húz, hogy hallgasd meg ezt is és azt is vele, biztos jó lesz. És a fene vinné, eddig igaza volt.

Szóval a Goldring 2300 nagyon jó kis MM hangszedő. De mire megy a sokkal ismertebb 1042-ellenében? Türelem, rövidesen azt is elmesélem.

A Goldring 2000-es család tagjaihoz azonos használati utasítás jár, amiből kiderül, hogy a tűprofilon kívül másban is eltérnek egymástól
Ötfontos hangszedő

Ötfontos hangszedő

De tényleg:

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Van nincs új a nap alatt. Tessék csak jól megnézni lent azt a videót, az ott az Audio Technika AT ART1000-es hangszedőjének a makettja, jó nagy méretben. Eleinte nem látszik a turpisság, de aztán kiderül, hogy a két tekercs nem a tűszár végén, hanem az […]

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

A Zsolt Audiós partykon ritkán szoktam beülni hallgatózni, nem akarom elvenni mások elől az értékes helyet, nagyon jó ott nekem a büféasztalok környékén, de most, a Soulines bemutatón bizony többször is bekucorodtam a sarokba, és vártam, mikor jön a lebukás. Ott és akkor ugyanis minden hifi bemutató egyik alapszabályát rúgtuk fel, miszerint bejáratós cuccot ne vigyél nyilvános eseményre, lesz ott amúgy is elég akadály, ne szivasd magad még ezzel is.

Most pedig ez történt. A Soulines Kubrick, Jelco 750/Isokinetik Mod lemezjátszóban egy még bejáratós Audio Technica AT 33 PTG/II hangszedő muzsikált. Utoljára matek érettségi előtt volt ilyen feszülés a gyomrom tájékán, de aztán jött Bob Marley, meg a belgrádi fúziós bigband, de akárhogy gyötörtem magam, nem hallottam a bejáratódás tipikus ismérveit, az ide-oda lebegő frekvenciabalanszot, az érthetetlen be-be torzításokat, hirtelen feldúsulásokat és kiürüléseket. Ott a bemutató teremeben a Heed Thesisekkel, meg a szintén bejáratós Grand Enigmákkal olyan volt a hang, amit nagyon kevesen nem engednének be a zeneszobájukba, mondván, hogy nekik ennél jobb van…

Prestige Model
Prestige Model

Akkor és ott jól megnyugodtam, de hazafelé megint elkapott a gyomorideg, mert hát meg kéne írnom ezt az Audio Technicát. Na és eddig jól elvoltam én a kis blogommal, mondtam én véleményt erről-arról, na de most egy egész bemutatónapnyi ember hallotta a cuccost, akiknek egy része rögtön nem fog velem egyet érteni és jól lehúz a hifitudor listájáról. Sebaj, ezt a rizikót megéri az AT 33 PTG/II, mert azt hiszem olyasmire akadtam, amit sokak keresnének, csak rossz helyen.

Őszintén szólva eszem ágában sem lett volna pár hónappal ezelőtt mozgótekercses AT hangszedőt kipróbálnom. Én valami testes, meleg hangú hangszedőt akartam, de nem egy rózsaszín szemüveges retró eufóriabombát, valami olyat, aminek azért van rendes felbontása, jól követ és lehetőleg nem húsz-harminc éve gyártották. És MM-et, mert ha a család kiskorú tagja kitöri a tűt lemezjátszózás közben, nem borul meg a csere miatt a családi kassza.

Szöszvadászaton
Szöszvadászaton. Tudom, kéne már vennem egy rendes lemezmosót

Szóval egy Goldring 1042, Audio Note IQ 2-3, Roksan Corus Black-Silver pont jó lett volna, de vagy nem jött szembe egy sem, vagy csak szemérmetlenül drágán. Ami jött volna, például Grace F9, Technics EPC-205 azok hiába legendák, mondjuk úgy korosak. Amíg egy embernek a húszas évei a legjobbak, egy hangszedőnek már simán jelenthetik a végelgyengülést. Kiderült, hogy Zsolt is éppen hangszedő keresésben van, így megosztotta velem a tapasztalatait meg a próbadarabokat. Jött egy Ortofon Blue. Ha nem lenne a világon más hangszedő, akkor holnap meghirdetném az analóg cuccom és csak CD-nék ezek után, de szerencsére van. Aztán Zsolt kipróbált egy Shure-t, amiről felsorolt egy akkora hákli listát, hogy eszembe sem jutott, hogy magam otthon megpróbáljam az igényeit kielégíteni. Azt tudtam, hogy semmit sem tudok.

Dobozból kivéve, még a dummy shell-en
Dobozból kivéve, még a dummy shell-en

 

A sors viszont megunta ezt a teszetosza bénázásom, és úgy alakította magát, hogy két nagy Audio Technica MM hangszedőt is be kellett üzemelnem. Egy AT 150-et, meg egy 440-est. Mindkettő teljesen rendben volt azokban, az egymástól gyökeresen eltérő rendszerekben, ahova kerültek. Jól követtek, csendesek voltak a csendes részeken, tökösen megindultak, amikor kellett, volt aljuk, tetejük, közepük, kultúráltságuk meg valóságérzetük. Tetszettek na, ezért elkezdtem gondolkozni én is egy Audio Technikában.

A hazai forgalmazó nagyon kedves volt, amikor megkerestem, hogy szeretnék egy tesztpéldányt valamelyikből, de sajnálkozva közölte, hogy egyik nagy MM-ből sincs, nincs kedvem inkább vinni egy MC-t?

Nemár. Egyfelől egy strapabíró MM-et kerestem volna, nem egy macerás MC-t. Másfelől az Audio Technika MC-ről nem túl meggyőző emlékeket őrzök. Annó az Alkotmány utcai Zsolt Audióban volt pár darabhoz szerencsém, mindenféle Art-hoz, meg F-nemistudoménhányhoz. Nagyon elegáns, vékony hangszedők voltak, nagyon elegáns, vékony hanggal. Sokat tudó, de a pórnéphez nem igazán leereszkedni akaró sznoboknak tűntek, rengeteg pénzért, őrülten drága lemezjátszókban. Persze én akkor az árlista két legolcsóbb hangdobozán variáltam, és egy Rega 2-re spóroltam őrültem, hol voltam én Xerxestől,  Zetatól, Exposure-tól, meg az akkori AT-től? De akkor is, most kérjem el azok utódját?

AT logo
AT logo

Viszont Igor, a Soulines-ek atyja egy késő est beszélgetésen mondott valami olyasmit, hogy a 33 PTG/II az jó. Ennyi. Másnap fellapoztam a katalógusban és nagy meglepetésemre nem egy nyeszlett vékony hangszedő nézett rám vissza a lapokról, hanem egy kedves pufók. Na ez rögtön megtetszett. Viszont ezekből a kis ducikból egy egész kis család van Audio Technikáéknál, melyik legyen a próbadarab? A mono változatok rögtön kiestek, alig van ilyen lemezem, majd ha már nagyon felviszi a sors a jódolgom, akkor veszek egy ilyet hozzájuk. Van akkor a 33EV. Talán a legdögösebb a piros-arany színkombinációjával. Ennek dúralumínium tűszára van, ami érdekesen hangzik, meg elliptikus tűje. Na ez viszont már kevésbé izgalmas, az összes hangszedő, ami közel került a szívemhez valami cselesebb tűformát használt, szóval lapozzunk. Legyen mondjuk a 33sa? Itt már a tűszár boron, amit nagyon-nagyon kedvelnek a hangszedő guruk, hát legyen. Viszont a tű Shibata, ami kellően egzotikus, viszont ritka háklis a beállításra. Maradjunk a 33 PTG/II-nél. Ebben is boron a tűszár, a tű MicroLine, ami az Audio technika kínálatában a legjobbnak számít, és a két, általam korábban beszerelt MM hangszedőben is ilyen van. Legyen ez.

Tűprofilok

 

Egy menő kis zöld-arany dobozban érkezett hozzám. Benne egy sajnos ál cserélhető fejszerelvényre felfogva a hangszedő. Járt még hozzá kefe, pár csavar, kis csavarhúzó meg négy rövid drót, bekötni, ha ezt esetleg nem mellékelte volna a lemezjátszó gyártója. A tűvédő plexi jó nagy, védi az egész tűszárat, ami nem is baj, mert jó hosszan nyúlik ki a hangszedő házából. Levenni egyszerű, csak lefelé kell húzni, feltenni egy picit trükkösebb, de ha az ember ráérzett a technikára, könnyen megy. A beszerelés egyszerű volt, és még sose örültem ennyire, hogy a 33-as nehéz jószág és ráadásul a hangkar legvégére kell tolni, ugyanis az Isokinetik moddolta Jelco karomon olyan nehéz az ellensúly, gondolom azért, mert egyféle van a 9″, 10″ és 12″ karhosszúságú változatokhoz is, hogy a legtöbb hangszedőt csak plusz alátétekkel lehet kiegyensúlyozni. Beszerelés öt perc, beállítás sem több, jöjjön az első lemez – na de ez így nem lesz jó. A Klonedo előfokom ugyan akkorát erősít, hogy simán beférne az erőemelő válogatottba, de azért nem átlag MC-hez lett tervezve. Azért kipróbáltam, a hangerővel nem volt igazán baj, de semmi dinamika nem volt benne, laposan szólt, mintha egy fedővel letakart fazékból jött volna a hang. Nagy levegőt vettem, és kikotortam a szekrényem méjéről a Kondo S9 trafómat. Ez egy régi jószág, szegény már elvesztette az eredeti 50 centis ezüst kimeneti kábelét, az eredeti RCA csatlakozói is szétrohadtak, újakra kellett cserélni azokat. Újszerűnek nem lehet nevezni, eredeti állapotúnak sem, de mágikusnak annál inkább. Nálam egy AN UK S3 trafót váltott, azzal nem egy liga. Meg a Tim Paravichini féle trafókkal sem, az Audio Innovationsokkal sem, az Ortofonokkal sem. Viszont jó nagyot transzformál felfelé, mert a jelet alig kiadó AN hangszedőkhöz tervezték, és a lezáró impedanciája is azokhoz jó, máshoz nagyjából semmihez, ezért papíron egyáltalán nem kéne, hogy lineárisan szóljon. A gyakorlat meg az, hogy ebből a versenyszámból is lazán taníthatna a legtöbb konkurensének. Viszont a trafó plusz drót, plusz földelés, fejvakarás, hogy jó lesz-e az erősítése, akarom én ezt?

Varázsdoboz
Varázsdoboz

Akarom. Az S9 kaméleon módjára hibátlanul belesimult a rendszerbe, a Kubrick-Jelco kombó egy perc alatt összeszokott az AT 33 PTG/II-vel, és jöhettek egymás után a lemezek. Először háttérzenélni akartam, hogy járódjon be rendesen a hangszedő, de ez teljes képtelenség jó kis japán nyomású, 70-es évekbeli LP-kel. Nem figyelni lehet rájuk, de nem átélni a hangulatukat, na azt lehetetlen. Közben vártam, hogy változzon a hang, de ez valahogy kimaradt. Nem ez az első hifi szerkezet, aminél a bejáratódás szinte észrevehetetlen, de hogy egy hangszedőnél is ez legyen?!

Szóval hallgattam-halgattam, aztán eljött a nagy nap, becsomagoltam és elvittem a Soulines partyra a Zsolt Audióba. A berendezkedéshez nem volt közöm, csak annyit mondtam, hogy itt ez az AT még bejáratós, ha úgy gondolják, hogy cserélni kéne…, de nem gondolták úgy. A Zsolt Audio sarkában ücsörögve pedig úgy gondoltam, jól gondolták.

Audio Technica AT33 PTG/II

Ott kezdtem el azon gondolkozni, hova is tenném ezt az AT az általam ismert hangszedők koordináta rendszerében. Van olyan jó, mint a ZYX Airy S3? Nincs, nem tudja annak a semlegességét, rácsodálkozósan nagy csendjeit, felbontását, megfoghatatlan karakterét. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy az én egykori ZYX-emet Hisayoshi Nakatsuka san nagyon áldott pillanatában rakta össze, más ZYX tulajok azért bőven tudnak sorolni nyűgöket. Aztán meg az AT legfeljebb a harmadába kerül, még akkor is, ha nagyon jó árat találunk a ZYX-hez. Talán jobb is lenne elfelejteni ezt az összehasonlítást? Nem lenne jobb, mert a 33 PTG/II-vel bőven van rokoni szál. Mindkettő nagyon jól játszik lemezt, nem idegesítenek bereccsenésekkel, betorzításokkal. Van csendjük, amikor nem zenét hallunk, hanem csak atmoszférát. Minden lemezzel meg tudnak lepni, nem előre összerakott panelekből épül fel a hangjuk, hanem valóban azt bontják ki, ami a lemezen van.

Na ezt elmagyarázom. Vendégeim már szépen elkönyvelik magukban pár lemez után, hogy milyen a hangja, magasa-közepe-basszusa nálam a Kubrick-AT-Klonedo-Heed Enigma láncnak, és akkor én galád módon felrakom Ron Carter Pastels-ét. Megszólal a zene, aztán jön az első megpengetett mélyhang, hogy pooooooom, a látogatóm meg egy pillanat alatt kiesik a komfort zónájából, látom rajta, hogy azt gondolja, hogyazab…asszusa, majd csendben vigyorogni kezd és egy perc után muszáj mondania, hogy jó ez a lemez. Jó bizony, de egy jó hangszedővel minden lemez lehet egy ilyen kaland, egy felfedező túra. És minél jobb a hangszedő, annál többször lehet ugyan azt a lemezt újra felfedezni. Hogy ez butaság? Dehogy, van ilyen a világban, a világ legjobb autója, a Mazda MX-5 a tökéletes példa. Azzal is élmény minden centi, amit megtesz vele az ember, végtelen örömforrás, de generációtól-motortól függően más és más ez az élmény. A jó hangszedőkkel is így van valahogy. Szóval aki egy modern, CD szerűen csendes és észrevétlen, de vérbeli analóg hangra vágyik, az ne kerülje el ennek az AT-nek a próbáját.

Audio Technica AT33 PTG/II

Meg az se, aki azt a romantikus hűhát keresi, amit vagy harminc éve hozott az országba az Ortofon meg a Hifi Magazin az MC 20 – T20 kombóval. Az AT 33 PTG/II hangjában van valami hasonló melegség, belsőségesség, csak éppen sokkal modernebb kiadásban. Nagyobb tér, nagyobb színpad, több részlet, modernebb hangzás. Az MM-ekhez képest meg hozza az MC-s erényeket, a nagyobb nyugit, nagyobb hangtömeget, jobb felbontást. Szóval az egykor volt saját Ortofon OM5, Linn K5, Ortfon X3 MC, X5 MC, Goldring Eroica, ZYX Airy 3S után új hangszedőm van, egy Audio Technica AT 33 PTG/II.

 

 

Tortúra – Shure M44-7 horror videó

Tortúra – Shure M44-7 horror videó

Nehéz a hangszedő élete, de ennek a Shure M44-7-nek meg sem kottyan, hogy nem csak ráejtik jó magasról a lemere, de közben még másodpercenként ötszáz képkockát rögízítő kamerával filmezik is, hogy jól látni lehessen, a tűszár majdnem benéz a testbe, majd párat rugózva barázdát fog, […]

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

-Mondd Igor, hogy a túróba jut az ember eszébe egy lemezjátszót Dosztojevszkíjnek nevezni? Vannak kérdések, amit az ember rosszkor tesz fel.  Ezt például egy nappal a Pointe buli előtt, úgy este tizenegy felé sikerült feltennem  a Soulines lemezjátszók tervezőjének és gyártójának. Igor kezében megállt a […]

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Masaki Ashizawa, Kondo mester tanítványa és most a Kondo cég főnöke mesél a régi és az új Ongakuról, de nem is ez az érdekes, hanem közben rengeteg ezüstből készítenek trafót, kondenzátort meg hangszedőt.

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Az embert néha pofáncsapja a világ változása. Engem legutóbb csütörtökön suhintott. Éppen egy hifis fórumot olvasgattam, ahol az egyik résztvevő az interneten kért segítséget a szubjának a beállításához. Jöttek is a válaszok, hogy tologassa, forgatgassa, tekergesse rajta a gombokat, és az sem baj, ha meghallgatja […]

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Zsolt akkor letette a csavarhúzót, felsóhajtott és csak ennyit mondott: erről beszéltem! Megértően bólintottam, magam is tapasztaltam hasonlót, miközben a félig lecsupaszított Xerxes szégyenlősen búslakodott az asztalon, amiért a feladata szerint selymes könnyedséggel ki és behajtható csavarhoz oly konokul ragaszkodott és valami olyasmit üzent, hogy […]

Szép szóval – Zsolt Audio retróbuli

Szép szóval – Zsolt Audio retróbuli

Fánk is volt, ahogy megígérték

Nekem nincs szerencsém ezekkel a bulikkal. Az elözön a slusszkulcsom kerestem sokáig a veszettül vijjogó kocsi mellett, most pedig egy oltárit zakóztam egy jégfolton, a hónom alatt a PX tápegység dobozával. Pár órával később a traumatológián a doki megkérdezte, hogy hallottam-e reccsenést, és meg tudom-e mondani, pontosan melyik bordámhoz szorítottam a dobozt? Őszintén bevallottam, hogy épp ott, abban a pillanatban kevéssé koncentráltam az anatómiámra, és a böhöm nagy testem csattanásában nem tűnt volna fel még egy kis reccsenés is. A röntgen aztán kiderítette, hogy csontilag egyben vagyok, de így is 4-6 hétig olyan kecsesen fogok mozogni, mint egy vértbe szorult páncélos lovag.

Szóval megjöttem, kicsit elöredőltem a kanapé irányába, majd hirtelen kiegyenesedtem, és már tudtam, hogy a napot állva akarom inkább tölteni. Állva és járkálva. Így volt a legkevésbé nagyon rossz. Hátul, a gyárrészleg folyosóján sétálva azt gondoltam, hogy egy Podcastot hallgatok “Zsolt szerint a világ” címmel. Hát igen, mit nem tesz egy kellemesen átható orgánum, mondanivalóval feltöltött memória és mondatokat könnyedén összefűzni képes beszélöegység. Jó volt.

Zsolt a beszédközpontú elöadásmód híve volt

Meg a bólé is jó volt. Az alkoholmenteset ittam, a végén szemérmetlenül az ujjammal piszkáltam ki belőle a gyümölcsdarabokat. Meg a kolbász is jó volt.

Retrólánc, talán a nyolcvanas évek végéröl? Rega, Ion, StandArt

Aztán voltak retró hifiláncok is. Rega Planar 2 Ion erősítővel meg talán StandArt doboz. Egyfelől soha nem hallottam ilyen egységesen megszólalni ilyen láncot, viszont pontosan kiderült, miért nem szeretem ma már a Rega lemezjátszót.

Bevetésre vár a Royd

Aztán volt Royd vasdobozos reflexnyílás is, teljesen nem a helyén, a faltól 4,4 centire. Erről rögtön tudtam, hogy nagyon rég mennyire nem tetszett, manapság meg mennyire bírnám.

Elgondolkodtató hangzás

Aztán csúnya nagy sziszegések közepette hazavezettem, és elolvastam Zsoltnak ezt a blogbejegyzését. Bakker, micsoda drámai írásmű. Amint az ember belelendül, felveszi a hangulatot, várná a kifejtést, vége van. Jó, van egy kis slusszpoén, de akkora kérdőjelet hagy az emberben, hogy muszáj rögtön újraolvasni. Na és akkor jöjjön még egy csomó kép, ahogy megígértem.

Ezekböl lesznek az Enigmák
Jöjjenek azok a hangszórók már
Exportra készül
Zsolt sörszeretetének visszahatása a logisztikára
A Rega fejvakarásra késztet
Igazi deszkamodell
Rejtett értékek
Roksan Corus és nem Black, hanem már az új Silver
Rejtett értékek II: Partington hangszóróállvány
Szobaakusztika? Ugyan már
Magyar termék
Mi lehet odabenn? Biztos zene

%d blogger ezt szereti: