Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: hangszóró

Kőleves – StandArt Jubilee

Kőleves – StandArt Jubilee

  Annyira egyszerűen indult. Egyszer volt, hol nem volt, volt a StandArt nevű, ügyes, okos mindenevő állódoboz. Szerették a hifisták, szerette a sajtó. Mérve is jó volt, hallgatva is jó volt, nem is került nagyon sokba. Aztán változtak az idők, ma már a hangszórókat gyártó […]

Dobozolás – u-Dimension DIY hangdoboz

Dobozolás – u-Dimension DIY hangdoboz

Néha vannak megvilágosodáshoz közeli pillanatai az embernek. Vagy egy hete hirtelen az villant át az agyamon, hogy a hifistát a mezei zenét hallgatni szeretőtől az különbözteti meg igazán, hogy imádja szivatni magát. Persze ahogy a Zen történetekben oly gyakran olvashatjuk, ehhez is kellett valamilyen löket, […]

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Írtam korábban az MCS autóhifi erősítőkről, amik bekerültek az ország legháklisabb autóhifi megrendelőjének a Mercijébe, és nagyon jók voltak. Viszont a kalaptartóba beeszkábált angol AN doboz hangszórókészlet nem elégítette ki István minden igényét – kellett valami előre is. Ez a valami egy kis kekszes dobozban érkezett valamelyik BHES-re, maga Sibazaki úr és Kondo mester mutatta meg. A dobozkában ott feküdt két, Sokol rádióból kioperált kis vacaknak tűnő valami. Lapos volt, alufólia színű 8 centis és egyáltalán nem emlékeztetett semmire, amit korábban jó hangszórónak tartottam. Hogy lehet az, hogy a membránján ez az alufólia össze van gyűrve? Ja, hogy ez ezüst fólia és kézzel hajtogatják a formába és nem baj? Mi ez a membránszél? Hogy ez szarvasbőr? És ezek a csumpi kis mágnesek? Ja, hogy ez AlNiCo, attól ilyen nehéz? Hát jó. Nem voltam meggyőzve.

A beszerelésnél sem voltam jelen, így csak akkor hallottam az AN hangszórókat a kocsiban, amikor István megkért, ugorjak már el vele Berlinbe, mert ott lesz valami. Nem lehetett nem észrevenni, hogy megváltozott a hifi. A kalaptartóból nem szólt semmi, csak a műszerfalba süllyesztett kis résekből a két 8 centis mütyűr. És ezekből a szemre semmi vacakokból operát hallgattunk kazettás autórádióról Budapest-Drezda távon, onnan meg elborult kisérleti elektronikus zenét Berlinig. Meg lettem győzve.

Viszont a japán AN hangszórókról később sem tudtam meg sokkal többet, mint amit egy maréknyi katalógusból ki tudtam silabizálni. Például azt, hogy az SM-6, ami István autójában olyan bódítóan jól szólt, a kínálat legkisebb darabja. Meg azt, hogy az Audio Note Japan és később a Kondo készülékeken mi volt az a fura logó. A Yoshimura Lab-é, ami remek hangszórókat és tölcséres  dobozokhoz drivereket gyártott. Aztán ez a cég megszűnt, de Kondo mester úgy gondolta, kár lenne a feledés homályába veszni az addig ott felhamlozott tudást, meg termékeket, és átvette-megvette a cég szerszámait, készleteit, sőt tisztelete jeléül még a logót is, és így folytatta a gyártást.

AN home speaker system

Vagy nem. Ugyanis még a hatvanas években Yoshimura mester meghívta Seiya Goto-t, hogy együtt készítsék extra érzékeny hangszóróikat, tölcséres meghajtóikat.  Na és Goto hangszórók, driverek készültek, készülnek manapság is, saját márkanév alatt is. Hogy ott ki kivel volt, innen kibogozni már lehetetlen, talán ha lett volna már akkor egy Linkedin…

Mindegy is, volt ahogy volt, de innentől egy szintet ugrott Kondo mester hangprobléma megoldó műhelyének a mozgástere. A nyugatinak mondott világban ugyanis úgy tekintünk a kis szériás japán hifi csodabogarakra, mint kész termékekre. A korai Audio Note Japan dolgoknál ez nem így működött. Ott ugyanis bejött a kuncsaft, felmutatott egy szemmel igen jól látható összeget, majd Kondo sannal szépen kitalálták, mi lenne a legjobb oda, abba a szobába. Így születhettek Push-Pull Ongakuk, sose halott értékű ezüst kondenzátorok, mert éppen olyan kellett az egyedi tölcséres rendszer keresztváltójába és egyéb csodák. Valahogy így:

AN home setup
Igen, az a képen ott lenn egy Push-Pull 211 Ongaku helyett Kinsen néven. Mert az oda kellett és azzal, meg a rengeteg egyedi cuccal lett jó. Rendszerépítés a’la Audio Note Japan.

De most térjünk vissza a földre az Audio Note Japan hangszórókhoz. Otthoni változatot kettőt sikerült hallanom. Az egyik egy súlyos sérülést szenvedett darab volt, a Merlinben is állt sokáig a sarokban. Az hűha, milyen jó lenne, ha jó lenne hangot adott. Aztán volt szerencsém egy Ruthy-hoz, az jelentősen nem evilági élmény volt.

Autósat viszont egyet sem Istvánén kívül. Igazából még csak olyan emberrel sem találkoztam, aki hallott volna ilyet. Valaki esetleg a kedves olvasók közül?

 

 

 

 

 

 


%d blogger ezt szereti: