Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Penna

Haute couture – Devialet 170

Haute couture – Devialet 170

Van úgy, hogy az ember fia összejön egy okos csajjal. Nem neki a legkerekebb a popsija, a legmélyebb a dekoltázsa, a legtangább a bugyija. Viszont moziba nem a plázába akar menni háromdébe, hanem az artba és hazafelé még két órán át elemzi  a látottakat. Koncertre […]

Leben CS 300 képekben

Leben CS 300 képekben

A hétköznapi ember tökéletes csöves erősítője a Leben CS300 . Mintha tranzisztoros lenne, oly csendes, mintha nem is high-end lenne, annyira kényeztet a basszusemeléssel meg a fejhallgató kimenettel, mintha nem mai darab lenne, annyira kortalanul szép és míves munka. Ja, és persze made in Japan.

Rezesbanda – Zu kábelek

Rezesbanda – Zu kábelek

 

A sors időnként igencsak genya, például akkor, amikor az ember megrögzött ideáinak, mondhatni dogmáinak csúnya cáfolatát dörgöli az orra alá. Én például meglehetősen biztos voltam abban, hogy a Kondo féle KSL réz drótnál ebben a műfajban és nekem nem nagyon akad jobb. Közepesen heves kisérleteket is tettem arra, hogy szerezzek belőle, mert amióta otthon a csövezés helyett a tranzisztorizálás az irány, kéne. Ugye az Uniti is furcsálotta az AN ezüstömet, a 47 Labs Shigaraki ugyan barátkozott vele, de nem volt az igazi. Szóval kellett otthonra rézdrót, és nem csak az, ami a falba be van húzva.

Ezek a rettenetes csatlakozók

KSL nem akadt akkoriban sehol, amikor a Zu-nál éppen befektető jött és hirtelen kitört a típusváltási őrület. Az Ebay-en feltűnt egy zu_promos nevű eladó, aki a Zu maga és komoly mennyiségben kezdett mindenféle drótot árulni elég jó áron. Én az akciós árusítás végét csíptem el, vicces áron szereztem egy 3 méteres Libtec hangszóró drótot. Vettem volna hozzá még összekötőt is, de a licit lejárta előtt hirtelen megszakították az akciót, ott álltam egy három óra múlva majdnem megvehető dróttal és semmi. Próbáltam levelezni, de zu_promos nagyon udvariasan, de érezhetően a pokolba kívánva közölte, hogy nincs tovább, vége a készletsöprésnek. Akkoriban amúgy is kereskedelmi mélypontkáosz uralkodott arrafelé. két héten belül vagy háromféle ár volt kinn a dobozokra, a fél net azon morgolódott, hogy milyen abszurdan drága lett az épértelmű kinézetű külső, miközben nem is, sőt olcsóbb exportárak jöttek. Tessék csak megnézni a mostani magyar árlistát, szerintem jó. Mindenesetre a netes akciónak vége lett, de a Zu oldalán a mai napig nem teljes az új kábelek listája, és hogy akad még a régiből is, arra az utal, hogy van egy mondat, miszerint hívjuk fel őket telefonon és mondanak egy jó árat arra is, ami már a múlt.

Libtec megy a Druida. Ez az igazi Zuzás.

Kicsit nehezen tettem túl magam a megszakított liciten, de aztán két hét múlva megérkezett egy szép nagy doboz, benne a Libtec-emmel. Azért választottam ezt a kábelt, mert ez van a Druidomban is, amit sokak nagy megrökönyödésére és kevesek megértését tudva nagyon szeretek. Gondoltam, ami benne jó, az előtte sem rossz. Kicsomagol, szemrevételez, örül. Tisztességesen megcsinált szerkezet, a vastagsága ellenére kellőképpen hajlik, a csatlakozók hibátlanul szereltek, az egész kinézete kellően dögös. Na akkor szereljük be. A hangszórónál nincs gond, a Cardas szorítókba kis réz fülecskék simulnak, hibátlan. Na de a túloldalon, az erősítőnél?! Oda banándugókat kértem szerelni. Megkaptam. Egy jó kis csavaros-szorítós akármi van szerelve a kábel végére, ami egy hosszú tűben végződik. Ezt lehet bedugni a szuperszoros másik részbe, ami úgy szorul a banán végződéssel az erősítő hangszóró kimenetébe, mint a sajt az egérfogóba. Ha az ember jól összedugja, tekeri-feszíti a kettőt, akkor a Zu kábelnél fogva akár a feje felett is pörgetheti az erősítőjét, akár még egy ólomsúlyú Krellt vagy Mark Levinsont is. Szerencsére ilyen sport nincs, bár lehet, hogy a skótok már dolgoznak rajta van ott minden a tojást a hegyoldalban legurító versenytől a farönk hajigálásig minden. Szóval passzentosság van, de az ég szerelmére, miért kellett még egy kontaktussal megnehezíteni szegény elektronok dolgát? Nem értem.

Az áram egy Missionon érkezik

Mint ahogy nem értettem a Libtec hangját sem, amikor bekötöttem. Olyan tök semmilyen. Nem bánt, de ennyi. Hm. Na hagyjuk bejáródni, 300 órát ajánlanak hozzá, hát legyen. Rengeteg netrádióhallgatás a Logitechel, sok-sok tévénézés, biztos megvan már az a 300. Más lett a hangja? Más. Egy kicsit. Vagy megszoktam. Zavarni a fülemet nem zavarja, de valahogy olyan kevés. Jó a beszédhangok tök természetesek, a hangszerhangok teljesen hihetőek, de akkor sem.

Ki tud ellenállni ennek a harisnyának?

Aztán felbukkant egy Kondo KSL réz egy apróhirdetés rovatban. Telefon, helyszínegyeztetés, megvan. Óvatosságból próbára kértem el, de hát én tudom, hogy jó az a drót,volt már nekem, szerettem, sokaknak ajánlottam, mint a talán legjobbat az ezüstjeim után és senki sem orrolt meg érte, hívott botfülűnek, ritka nagy marhaságot beszélőnek. Libtec ki, KSL be. Nézd már, mi ez? Hol van az a nagyszabás, az a jókedvű zeneáramoltatás, az a könnyed megbirkózás minden hanggal, az a halkan is meglepő egységesség? Sehol. Jó, ez a második generációs, árnyékolt változat, mind közül a legbambább hangú, de akkor is. Mély sóhaj, Zu visszadug, boldogság.

Elágazás

Nem értem. Annyira nem értettem, hogy szereztem Zu összekötőkábeleket is. Nem lepődtem meg, ezek is csavaros szorítós RCA dugósok. Bedug, semmi. Mármint szól, rendben van, de semmi csillagokatlehozomnekedazégből érzé, semmi hűdeaztamicsodafrekvenciabalansz, meg mostaztánkilépettközépreazénekesnőeffektus. Csak úgy van, szól, zenél. Hm.

Réz és ezüst találkozása

Az Ebay-en jártamban keltem aztán szembe jött három Birth tápkábel is, egy ütősebb háromszemélyes gyorséttermi vacsora áráért. Kicsi alku a szállításra, postás két hét múlva csönget vele. Bedug, semmi. Mármint szól, minden rendben van vele, bár egy kicsit még járódnia kell. Netrádió szól, nem rossz tesztanyag, emberi beszéd erősen tömörített formátumban, lánc legyen a talpán, amin hihető. Aztán egyszer csak lekeverik a  dumát és zene jön. Nofene, mifene? A hang egyszerre megtelik élettel, kigömbölyödik, kikerekedik. Kész, beleszokott a rendszerembe…

Gede bá’ jó munkás ember

… és itt aztán abba is hagytam a poszt írását vagy egy hónapra. Mi a túrót akar ez a blogger itt, vet egy marék rézdrótot, ami nem tetszik neki igazán, aztán írja róla  a hamukát ezerrel – gondoltam, hogy ezt fogja gondolni az olvasó. Pedig nem is. Aztán a kellemes áprilisi napsütésben, egy portorozsi szálloda éttermében kihozták az előételt. Frissen grillezett rák és tengeri hal. Egy falat ebből, egy abból és el vagyok olvadva. Én, akinek hosszú évekig külön főztek a karácsonyi asztalra, mert a rántott halat egyszerűen bojkottáltam, aki évente egyszer volt hajlandó a panírozott halrudacskákat enni, aki majdnem leejtette a tálcáját ijedtében, amikor az IKEA rákkoktélja szemmagasságba került egy óvatlan pillanatban. Aztán a sors csavart egy jót rajtam. Egy időben igazán gyakran választhattam jó halakat és rákokat és most itt a szlovén tengerparton átjár a borzongás, hogy micsoda nagyszerű dolgok csúsznak le a torkomon. Pedig ezek az ízek nagyon mások, mint amiket megszerettem, mint házikoszt, valahogy máshol és máshogy kell ízlelni, nem mélyről feltörő emlékek társulnak hozzá, hanem valami frissen szerzett érzékiség. Na ilyenek nekem a Zu kábelek is. Távol vannak az általam megszokottól, de minden nap megengedik a rácsodálkozást, hogy jé, ezt így is elő lehet adni? És ez most jó.

Itt már minden Zu

 

 

Szó a mi is? Rádió? – Logitech Squeezebox Classic, Parasound Ztuner v2

Szó a mi is? Rádió? – Logitech Squeezebox Classic, Parasound Ztuner v2

Nagyon megtetszik a Parasound aprócska tunerje, de a rádióhullámok faramuci tulajdonságai miatt mégis egy Logitech netrádiót veszek. Írok arról, milyen jót lehet vagizni Androidos telefonnal, és beköszön Szíriusz kapitány is.

Háttérzenegép – Naim Uniti

Háttérzenegép – Naim Uniti

A Naim Uniti teljesen felborította az elképzelésemet a nekem kellő hifi készülékről, hála rettentően jól fejlett hálózati képességeinek, laposságának, árának, na meg annak köszönhetően, hogy van távirányítója. Vagy az egész nem több, mint a XXI század music centere, egy szép és ügyes, de annyira azért nem jó eszköz? Lelkibéke borogatáshoz és blogposztoláshoz azért tökéletes.

MeghallgatNAIM

MeghallgatNAIM

Fű de béna lett a cím, de most már marad. Szóval a hifisták, természetesen engem is beleértve egy kicsit lököttek. Ma volt vagy harminc fok, a Pennások bemutatóterme előtt aszfaltoztak, sőt az egész utcában végig, így CD-kel, állvánnyal, fényképezőgéppel kerülgettem a felbontott burkolat darabjait, a köveket rakodó Kamazokat, a sóder és homokhalmokat, mindezt azért, hogy meghallgassak egy hangszórót. Egy Naim hangfalat, egy Ovator-t. Megéri annyi verítékcseppet veszteni az emelkedőn felfelé? Remélem, de erre nincs garancia. Két és fél millióba kerül úgy kábé, meg testes állódoboz, olyan mindenevő kinézet meg ott aztán elé lehet kötni egy szakajtóra való Naim elektronikát, csak jó lesz már.

… egy Naim Uniti szólt…

Aztán fenn kiderült, hogy egy Unitiről szól csak és érezhetően kívánná a komolyabb elektronikát, meg még a bejáratás elején van, a szoba is szűkös neki egy kicsit, nem nagyon akar osztozni a még nála is nagyobb ProAc-al,meg nem lett letéve tüskékre, a pontos hely megkeresést segítő görgőkön trónol. Szóval nem százas még a dolog, de nem is hallgatózni hívtak igazán, mert lesz ez még jobb, hifisták tízezrei tennének tanúbizonyságot, hogy a frissen vett hangszórójukat pár perc múlva sírva dobták volna a tűzre, mert annyira nem, de aztán bejáródott, minden hozzáalakult, úgy összeállt, és azóta huhúú, hanem fotózni. Azt meg lehet. Ugyan az ablak előtt ott gőzölög a friss aszfalt, meg valahogy van kedvem sötét képeket csinálni, nagyonsokkakaóbabos csoki most a kedvencem, úgy látszik a látásom is erre tendál, de azért szerintem lettek jók köztük. Szerintem.

 

Fahang – Yamamoto HA 02 fejhallgató erősítő, CA 04 előerősítő és A 08S végfok

Fahang – Yamamoto HA 02 fejhallgató erősítő, CA 04 előerősítő és A 08S végfok

Meghallgtam Shigeki Yamamotó fejhallgtó erősítőjét a HA-02 -őt, a CA 03 -as előfokját és A 08S végfokját. Kicsit elmélkedek a látványról, a csöves hangzás mibenlétéről, és azon, mikor lesz nekem pénzem ilyen elektronikákra.

Űrséta – Nottingham Analouge Interspace Junior lemezjátszó

Űrséta – Nottingham Analouge Interspace Junior lemezjátszó

Házigazdánk, Chris végre odament a hifi rendszerhez, és feltett egy lemezt. Valami fura, óriási tányérú, ház nélkül, szemmel láthatóan angol lemezpörgetője volt. Megfogta a kiskukta méretű lemeztányér szélét, kicsit meglökte, és a lemezjátszó forogni kezdett… Maga volt a varázslat. Akkor persze nem értettem, hogy miért […]

Mütyürök – Altmann Byob erősítő és D/A konverter

Mütyürök – Altmann Byob erősítő és D/A konverter

Charles Altmann különös figura. Főállásban mindenféle vezérlő áramkörök tervezésével meg programozásával foglakozik. Szabadidejében meg motorbuzerál, zenél és hifizik. Például kikotyvasztott egy lakkféleséget, a Tube-O-latort. Vicces egy név, úgy hangzik, mintha egy Douglas Adams műből származna, és nagyjából úgy is működik. Ez egy lakkféleség, amivel be kell kenni egy tranzisztort vagy IC-t, és az jobban fog szólni. Miért? Mert valahogy jót tesz a rezgésekkel. Aztán Charles addig forrasztott, lakkozott és asztaloskodott, amíg el nem készült a BYOB. A Hozd a Saját Akkud nevű erősítője. Egy kis darab fára csavarozta az apró áramköri lapot, jóóól lelakkozta, az egészből kihagyta a tápegységet, helyette ugye egy izmos akkumulátorra bízta a táplálást, és meg is született a hifi világának egyik legbizarrabb alkotmánya. A falap és az akkus táplálás annyira bejött, hogy Charles összehozott még két szerkezetet. Az Attraction digitális-analóg átalakítót és a Creation analóg-digitális elektronikát. Jó, meg van neki az akusztikus panele, na de az csak darab fa, jól lelakkozva. Igaz, senki más nem tud pont ilyen fát, pont ilyen lakkal jól összekenni. Na és van egy hangszórórendszere is, de az annyira ronda házi barkácsolmány kinézetű, hogy csak félve linkelem be. Meg egy lemezjátszója, ami egy jól sikerült vicc egy olyan embertől, aki igazán baráti viszonyban van a mechanikával és elektronikával.

eb233699

Én kedvelem az aprócska hifikészülékeket, így az Altmannok is nagyon szimpatikusnak tűntek. Apró kis papírdobozban érkeztek, manapság már egy csúcshifi távirányítója is nagyobb meg nehezebb ezeknél a mütyüröknél. Persze a dögnehéz akku azért kijózanítólag hatott, amikor Charles kreálmányait az emeletre kellett telepítenem. Az összeállítás is okozott nehézségeket. Az én szeretve imádott Kondo kábeleim egyszerűen túl merevnek bizonyultak, hogy a három aprócska fa talpukon maradjanak az elektronikák. Szerencsére a KSL változat könnyebben veszi be a kanyarokat, és ilyen is van itthon, így segítségével ki tudtam sakkozni, hogy minden csatlakozó a helyén, az Altmannok pedig az asztalkáimon legyenek. Egy kicsit besegítettem a Pennásoktól kapott különleges vattával. Attól nem hétköznapi, hogy tiszta gyapjú, és ha a csatlakozók köré tesszük, vagy éppen arra a helyre, ahol a drót falhoz, földhöz érne, akkor jobban fog szólni a hifirendszerünk, mint nélküle. Persze, hogy japán agylövés, de működik.

eb233689

A fenti képen látszik, hogy Charles valóban alaposan bekente az egész kütyüjét a csodalakkal, és az is, hogy a kondenzátorokat is megszabadította műanyag ruhájuktól, pucér alumínium házban szolgálnak tovább. Ez nem új ötlet, sokan tesznek így, főleg japán mesterek. Az Altamann mütyürök a szememben valahogy a felkelő nap országából származónak tűntek, de aztán hazajött a párom és megmondta a tutit: – Nem, ezek sokkal bénábban néznek ki, mint a többi vackod. Pedig én ekkor már nagyon lelkesült voltam az Altmannok hangjától. Merthogy éppen akkor az ideiglenesen nálam állomásozó Zu Druiddal lehengerlően jó párost alkottak. Tudom, hogy most a hifikészülékekről szóló írások hagyományai szerint olyasvalamiket kéne írnom, hogy döbbenetes eszköztelenség, meg nyílt, dinamikus megszólalás, de juszt se.

eb233682

A kezdeti lelkesedést aztán követte a kíváncsiság: tényleg ennyire jók az Altmannok? Tényleg össze kéne spórolni rá a pénzt? Mivel akkoriban a leghevesebb hifilánc-próbálgatás időpontjában voltam, kiderült, hogy Charles elektronikái szinte mindenféle hangdobozhoz jól illeszkednek. És az is, hogy a digitális-analóg átalakító önmagában izgalmasabb, szerintem jobb, mint az erősítő. Már az is izgalmas, hogy az Attraction annyira sokoldalú. Tud hagyományos RCA-csatlakozón át fogadni digitális jelet, és optikai szálon át is, Toslink csatlakozóval. Aztán ott van a 192 kHz-es mintavételi frekvencia és az egyedi jittercsökkentő elektronika. Ráadásul mindezeket csak akkor kell megvennünk, ha tényleg szükségünk van rá, mindez opcionális extra. Hosszas fontolgatás után úgy gondoltam, megéri. Aztán közbejött egy lehengerlő szépségű csöves erősítő, amivel egyáltalán nem akart jól működni az Altmann konverter. A hangzás teljesen felborult. Az akkumulátoros táplálás valahogy nem akart párosodni a földelés nélküli japán csöves tápegységgel. Pech. Szóval visszakoztam, mert nekem már évek óta épül regényes lassúsággal egy előfok, amiben bizony sötétben olyan szépen világító alkatrészek dolgoznak majd. Szóval az Altmann egyelőre maradt titkos tipp, és néha ellátogat hozzám egy-egy példány, hogy a barátság ne szakadjon meg, és kicsit pózolni a fényképezőgépem elé. Legutóbb az derült ki, hogy az Attraction remek párost alkot az Audio Innovations erősítőmmel. Izgatottan várom a jövőt.

eb233728

Zuzda III – Zu Druid

Zuzda III – Zu Druid

Mikor megjött Max szupertweetere, persze rögtön rátettem a JPW Sonata tetejére, és jó lett. Még a hokikorongokon is jó. Az erkélyen is. A klotyóban is, bár ott azért a zárt ajtó érezhetően visszavett a jelenlétérzetből. Vajon ugyanígy fel tudná dobni a Zu Druidot is? Elővettem […]

Zuzda II – Zu Tone

Zuzda II – Zu Tone

Mikor bejáratva visszaszállítottam a Zu Druidokat a Pennába, elregéltem a bánatom Koscsó Ferencnek, aki szokása szerint az orra mozgatásával egy kicsit feljebb tornázta a szemüvegét, hümmögött hozzá, majd azt mondta, akkor vigyél egy Tone-t. Mondtam, jó. Így a nagy állódoboz helyett hazakerült két kisebb jószág. […]

Zuzda I – Zu Druid

Zuzda I – Zu Druid

Az a gitárhang. Jó tudom, a legutóbbi bejegyzésem is így kezdődik, ahol a Polytone hangjáról írok, de most is valami hasonlóról lesz szó. A Glastonburym után kellett egy másik hangszóró. Ugyan sikerült teljesen véletlenül egy remek hangszórókészletre bukkanni, de az abból épülő doboz még mindig nincsen kész, pedig ez már bizony évekkel ezelőtt volt. Van ugyan itthon vésztartaléknak mindig egy-két tizenéves JPW hangszóró, bár az egyiktől fájó szívvel meg kellett válnom, mert a vendégségbe érkezett kétéves kislány első mozdulata az volt, hogy kiszúrta a porvédőt a mélyközépen, így csak egy Sonata maradt. Ez jó doboz, de megvannak a maga korlátai.

Zu

Valami jobbat akartam. Például egy Zu -t. Mert annyira jól néz ki. Elegáns, vékony, vicces hangszórók vannak benne, és még szépen is festik a dobozukat. Tudom, hogy ezek nem annyira hifista szempontok, de egy autóba sem úgy szeret bele az ember, hogy elbájolja a semleges kormányozottsága, meg oda és vissza lesz a váltás simaságától, hanem elsőre tetszik neki a külseje. Nekem meg a Zu-k nagyon bejönnek.

Aztán egy haza is érkezett. Egy Druid szürkére festve. Nem mondom, hogy egy ekkora hangszóró ne határozná meg a szoba hangulatát, de tetszett. Gyorsan bekábeleztem az Audio Note ezüstjeimmel, és elkezdtem hallgatni. Ezzel állítólag súlyos hibát vétettem, hiszen teljesen új darab volt, bejáratatlan. Ezt a nemes feladatot kellett nekem elvégezni a Pennások, a hazai forgalmazó részére. Kellemes kötelesség.

Feltettem egy CD-t, a Zu-n meg megszólalt a jazzgitár. Majdnem pont úgy, mint a Polytone-on. Persze ez nem meglepő, mert a Zu-k fő hangképző szerve egy Eminence hangszóró, amit aztán még tovább tuningolnak. Egy széles sávú, papírmembrános hangszóró, nagy érzékenységgel. Egy hangszóró, ami gitárerősítőbe való. Hát csoda, hogy jól szól rajta a jazzgitár?

Ugye nem – de hogy mindenféle zene laza könnyedséggel jöjjön le róla, az meglepett. A Zu Druid vékony, elegáns hangszóró, igazán szép alkotás, és mint ilyen, gondoltam, válogatós, akár az általam ismert leggyönyörűségesebb dobozok, mint amilyenek a Chario-k, a Sonus Faber-ek. És nem. Ráadásul, ha a rettentő részletes leírás szerint beállítottam a megfelelő helyre, akkor eltűnt minden dobozosság, a falak megnyíltak, és én belecsöppenten egy olyan zenehallgató térbe, ahol a szokásos otthoni akusztikai nyűgök megszűntek.

Na és itt kezdődtek a bajok. Ez a csoda csak akkor működött, ha vigyázban ültem a szoba közepén – ha lehajoltam a CD-borítóért, máris odalett a varázs. Ráadásul így az ablakokat sem lehetett kinyitni, a takarítás is lehetetlenné vált, de ami még ennél is nagyobb gond, hogy nem az adott helyen ülve a hang pocsék volt. Szétesett, érdektelen, néha-néha bántó. Háttérzenélésre teljesen alkalmatlan, ami igen kínos helyzetbe hozott engem.

Zumagas

Mindig azt gondoltam magamról, hogy rengeteg zenét hallgatok, ami igaz is, de már nem úgy, mint régen. Akkor volt időm, hogy odakuporodjak a székembe, balra felhalmozzak egy csomó innivalót, jobbra egy nagy adag rágcsálnivalót, és csak füleltem konokul. Ma egy csomót ülök a számítógépem előtt, dolgozok és fülelek. Szerencsére egészségesen skizoid alkat vagyok, remekül tudok egyszerre több dologra is figyelni, így írás közben igen elmélyült zenehallgatásra is képes vagyok. A Zu Druiddal viszont nem ment ez a mutatvány. Ott állt a szoba sarkában egy pofátlanul szép és jó hangszóró, és rá kellett jönnöm, hogy nekem mégsem jó.

Zu a sarokban

%d blogger ezt szereti: