Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Pioneer

Mindennapi fétiseim

Mindennapi fétiseim

A zenerajongók nagy többségének nyűg kezelni a hifit. Az a sok gomb meg izébaszkura, és nahát, cserélni kell a tűt a lemezjátszóban? Hát a hifisták nem ilyenek és ÉN hifista vagyok! Vagy fetisiszta? Nem tudom pontosan, de most mesélek róla. Ifjú Hifi Magazin-fanként is meg-megtetszett […]

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Vissza a jövőbe – Pioneer U-05 D/A átalakító és fejhallgató erősítő

Ó, azok a nyolcvanas évek csodásak voltak. A hifi világában legalábbis mindenképp. Szebbnél szebb hifitornyok kellették magukat a boltokban, na nem itt, hanem a még létező vasfüggöny túloldalán, a nagybetűs Nyugaton, de az már nem volt annyira elzárva tőlünk. Bécsi, müncheni kirándulásokon a saját szemünkkel […]

Mások okossága – így szereljünk autóhifit

Mások okossága – így szereljünk autóhifit

Az autóban hifizés nagyságrendekkel bonyolultabb, mint az otthoni hifizés. Minden szerelés ajtókárpittartó bolhák törésével jár, egy mélyközepet nem lehet csak úgy két centit odébb tenni az ajtóba tízezrekért megépített panelben, mint ahogy egy hangdobozt simán odébbhúzunk a zeneszobánkban. Na és a zajok. Otthon is lehet küzdeni a földeléssel, pláne, ha valamilyen kis kimenetű hangszedő jelét akarjuk hallhatóvá erősíteni, de mindez kismiska ahhoz képest, amekkora ordas nagy gerjedésekbe futhatunk a kocsiban. Aki olvasott már autóhifis fórumot, az tudja, minden huszadik beírás az, hogy figyuzzatok, bedobtam a rendszert a verdába, szól, mint atom, de néha olyan fura hangok vannak, és annál hangosabb, minél jobban pörög a motor. Na ilyenkor jön a válasz, hogy gratulálunk, jól fejlett generátorzajod van. A kérdés pedig menetrendszerű: na és azt hogy lehet megoldani? Leginkább úgy, hogy kiszedsz mindent és újra beépíted, csak rendesen.

Ez a rendesen, ez nem is olyan egyszerű feladat, de van néhány alapszabály. Az első szerzője igazi profi, aki magának és másoknak is komoly dolgokat épített. Ő ezt tanácsolja a generátorzaj ellen:

A generátorzaj Amti-nak is gond, ezért írok még néhány gondolatot ezzel kapcsolatban.
A generátorzaj földhurok esetén okoz gondot. A földhurok többféle eredetű is lehet. A leggyakoribb eset az, amikor az RCA jelkábel a táp(+12V) kábel mellett vagy közelében halad. Szélsőséges esetben néhány cm-nyi is elég a problémához. Elsősorban a kábelek fizikai közelségének megszüntetésével lehet ellene védekezni, ill. a “zavarvédett” csavart érpáras RCA és hangszórókábelekkel. Egyes esetekben az ún. “irányított” RCA kábel is segít.
A másik gyakori hiba (ami az elsőből következik) az alkalmazott eszközökben (fejegység, erősítő, antenna, DSP stb.) lévő földelési hiba. Gyakori probléma pl. a fejegység RCA kimenet fölfólia szakadása, amit egyszerű ellenállásmérővel ki lehet mérni. De lehet erősítő bemeneti föld hiba is, ill. rossz táp- föld is.
Ha egyenáramú potenciálkülönbség van a két összekötendő eszköz között, akkor szinte kötelező a gen. zaj megjelenése.

 

… szinte kötelező a generátorzaj megjelenése …

A másik nehéz dolog a megfelelő földelés. Erről így ír pdenes:

Távgyógyászat: nem igazán hiszek benne, főleg nem ebben a szituban, de próbálok néhány tanácsot adni.
– Az összes tünet, amit leírtál, tipikus földhurok probléma.
– A megoldás a földelési pontok helyes megválasztásában van. (Na ezt qrva nehéz látatlanul és “hallatlanul”)
– Soha ne vidd az RCA kábelt tápkábel közelébe! (Keresztezés esetleg, de 90 fokban)
– Ha az akkutól viszed a mínuszt is, akkor csavart érpárt kell képezni a tápkábelekből! (Min. 8 csavarás méterenként.) Egyébként nekünk még nem kellett ilyet alkalmaznunk, legalábbis nem zavarelhárítás miatt.
– További zavarcsillapítást érsz el, ha a hangszórókábellel ugyanezt a csavarást vagy kettőnél több ér esetén fonást alkalmazod.
– Ha többszörös árnyékolású az RCA kábel, akkor a külső árnyékot csak a forrásoldalon szab’ földelni!
– Az erősítő földelése nagyon kritikus, nem mindegy, hogy a pozitívhoz és az RCA-hoz képest milyen irányból halad az erősítőhöz! (Írtad, h az ülés alatti helyzetben forgatva az erősítőt, változott a zavarás is: azért mert a mozgatással változott a kábelek egymáshoz viszonyított helyzete is.) (Erre nincs ökölszabályos megoldás.)
– Nagyon fontos a jó kontakt MINDEN el. kötésnél, csatlakozónál.
– A fentebb leírtak egyaránt érvényesek generátor- és gyújtászaj esetén is. (A gen.zaj annál nagyobb, minél nagyobb a terhelés a generátoron.)
– Ha végképp nincs megoldás (ilyen nincs), akkor tüneti kezelésként “földhurok-felszakítót” használj, de ez minőségi romlást fog okozni sok szempontból.

 

Maguktól nem szállnak el a biztosítékok.

Na és mi van, ha a földelés nem sikerül jól? Egy kicsi zaj, az nem túl nagy gond. Dehogynem, ráadásul például a fejegységek lelki és fizikai állapotára sincs jó hatással. Erről pedig gm Audio írt a fórumon nem kevés szarkazmussal, de nagyon is megfontolandó módon egy rendetlenkedő Pioneer RS 88II kapcsán:

Az a helyzet, hogy a bizti nem kezd el magától zajosodni, meg nem olvad ki csak úgy a fejegységben. Csodák pedig ebben az esetben nincsenek, annak mindig oka van, és az én tapasztalatom pedig az, hogy az esetek 70%-ában kapásból a slendrián beszerelés az oka, ami szvsz megbocsájtható egy user esetén, viszont kevésbé egy beszerelőműhely esetén. Szeretünk jó nagy erősítőket használni, de elfelejtjük, hogy már egy standard 400W-os táp esetén is 31-35A amper csordogál könnyedén, és ha nem elég a test egy erősítőnek, akkor keres magának, pl. a rádión keresztül. A legszebb az, amikor ennyi áramnak szükséges testet próbálunk meg egy feltágított 4/6-os csatlakozónak csúfolt valamin keresztül egy klasszul lefényezett karosszériához rögzíteni, a kedvencemmel, pl. facsavarral. Nem ismerjük a méretezés fogalmát, a stabil rögzítés fogalmát, az akkusarunál utálunk matatni, mert az amúgy is marha messze van az erősítőtől, meg nem is olyan lényeges, meg kurvára nem szeretjük a kezünket bemocskolni, ha már 4 éve nem találtunk okot rá hogy kinyissuk, azaz ott is imádunk hamar végezni, valahogy csak odagyömöszöljük azt a vezetéket; jó lesz az úgy alapon. A rádiónál sem szeretünk túl sokat időzni, ha nincs csatink, az nem baj, majd blankolunk a fogunkkal, faszán összesodorjuk, és ha a környéken találunk némi használt szigetelőszalagot, ami szerencsés esetben még ragad is egy kicsit, akkor eljő a kánaán, mert még szigetelünk is egy kicsit, de ha nem, az sem baj, akad némi remény arra is, hogy nem érnek össze a vezetékek. Azonban ha véletlen úgy hozza, hogy akad ott valami csati is, amit az előző tulaj nem vitt magával hirtelen felindulásból, amikor ezer forintot alkudtunk az autó árából, akkor azt egy könnyed, ámde annál hatásosabb módszerrel imádjuk kivégezni, amikor két lábbal toljuk be a rádiót a helyére, ahelyett, hogy rendberaknánk a vezetékeket mögötte.

A másik fő ok maga az autó, ami mellett szeretünk nagyvonalúan elmenni (főleg ha már nem is olyan fiatal). Nem szeretünk sokat bíbelődni vele, ha eddig jó volt, akkor miért ne viselné el azt a kis huncut plusz áramot, amivel leterheljük, nem érdekes az sem, hogy ugyanazt a testet használja motor, a generátor, ja és az a fránya önindító is, ami már alig fordul mert éppen 3 éve készülünk rá hogy megjavíttassuk, de e,j ráérünk arra még, mert csak megfordul az a motor; igaz, 300A szükséges már hozzá, de az sem érdekes, mert a motor meg a kaszni testelését a rozsdától már észre sem vesszük, tehát akkor az nem is kell. Egyszóval, szerintem is a Pioneerok biztosítéka a hibás:) meg azoké akik kitalálták végre hogy egyszerűbb kicserélni egy biztosítékot, ha baj van, mint szemétbe dobni egy készüléket, amiben csak a panelt vékonyították el, és pont egyszer sikerült is ellátnia a célját. De csak egyszer, mert azt nem lehetett javítani, csak egy jó nagy durung cinnel áthidalni, és legközelebb márkafüggetlenül éppen 60e-ért fagyott a tulaj arcára a mosoly:)

 

Nem fagy az arcára a mosoly?
A tökéletesség útján IV – autóhifivel versenyezni

A tökéletesség útján IV – autóhifivel versenyezni

Szóval Pécs. A Camry és én a műhely sarkában és éppen feladatmegszabó megbeszélésen vagyunk jelen. Tudom, az autóhifivel kicsit is komolyabban foglakozók életében ez kínosan gyönyörűséges pillanat, amikor el lehet mondani, miket szeretnénk, ugye neonfényben fürdő polírozott metrikus csavarfejeket a biztosítéktáblán, aranyfüsttel bevont csavarhúzót a […]

A tökéletesség útján III – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján III – Így készül a csúcs autóhifi

Becsavaroztam a rettenetes hangú bejárató dobozomba, ellenőriztem, hogy a hangszóróvezetékek nem érnek egymáshoz, így nem csinálok rövidzárlatot, megnyomtam a CD- játszómon a play gombot, és elindultam a zenehallgató szék felé. A második lépésnél megtorpantam, és az a rettentően hülye dolog jutott az eszembe, hogy valamit […]

A tökéletesség útján I. – Így készül a csúcs autóhifi

A tökéletesség útján I. – Így készül a csúcs autóhifi

Lehet-e elsőre olyan autóhifirendszert szerelni egy kocsiba, ami rögtön olyan jó, hogy az ember nem építi át rögtön? A témához csak egy kicsit is konyítók persze rögtön vágják rá a választ, hogy nem, és csendben mosolyogva a fejüket ingatják hozzá, miközben végiggondolják, ők maguk mennyit is küzdöttek a jelenlegi helyzet eléréséért. Ami persze nem végleges. Úgy fekszenek, hogy majd megálmodják a csipogó tökéletes pozícióját, és úgy kelnek, hogy az álommanó azt ugyan nem, de a mélyközép ideális vágási frekvenciáját azért megsúgta, és alig ért le a kávé, már ülnek a kocsiba és nyomkodják ezerrel a mindentudó távirányítót.

Autóhifi. Ami persze nem végleges...
Autóhifi. Ami persze nem végleges…

Miután nálam kevesebben ismerik ezt az ördögi körforgást jobban, úgy gondoltam, én azért megpróbálom. Mint tudjuk, az otthoni hifiben a szoba, az autósban maga a gépjármű szokott lenni a legnagyobb visszafogó tényező. Mai napig emlékszem életem első autóhifi versenyére, a dátum talán 1996, akkor alakult a HASCA, előzőnap még képeztek minket a német Gascások, akik már értették az amerikai IASCA szabályait jól. Odaállított egy ember egy böhömce nagy Audival. Csak Pioneer cuccok voltak benne, legalább három kocsira való, hangszórók minden sarokban, azok a legendás szappantartó magasak rendesen körbevettek. Beülünk, a zene hátulról szól. Kiszállunk, elmondom életemben talán először az azóta milliószor ismételt mondatot, miszerint ez így nem jó, csak előről szóljon nekünk, mert a szabályok ezt írják elő, és különben is, ha egy koncertre megyünk, akkor sem háttal állunk a színpadnak. Ez remek érv, még ha nem is ért vele egyet a versenyző, erre nem tud mit mondani. Az Audis sem tudott, hirtelen elmerült a műszerfal alatt, lehúzott pár drótot és kérdezte: jó lesz? A fene vinné el, jó volt. Az apró közjátékból kiderült, hogy semmit sem hangolt, állított a rendszeren, mégis lehetett rajta zenét hallgatni. Pontosabban nagyon nem volt zavaró. Nem voltak állóhullámok, nem éreztem magam úgy, hogy most beszorultam egy csőbe a zenével együtt, volt rálátás a színpadra. Aztán az évek és a rengeteg verseny alatt rájöttem, hogy bár a kis kocsikba is lehet jó rendszert építeni, de olyat, ami minden zenén mindig kellemesen szól, csak fekete mágiával. Akkor már legyen egy nagy autó.

Kellett egy nagy autó
Kellett egy nagy autó

Hát szereztem egy lassan tinikorú, de alig 150 000 km-t futott Toyota Camry-t. Azt a csíklámpást fazont. Három literes V6-os motor, automata négyfokozatú váltó, maga a megtestesült nyugalom, az erő, amit nem kell fitogtatni, de ott van, ha kell. De ennél sokkal fontosabb, hogy nagy, és bent rengeteg bőr található. Az egyszeri marhákról származó borítás is jót tesz a hangnak, kevésbé zabálja a magasakat, mint a szövetkárpit. A Camry-m belseje szerencsére eléggé egyben van, nem szívta ki a nap, mivel több mint egy évtizedet garázsban parkolt. A külseje már nem ennyire jó, az előzőtulajok érthetetlen oldallemez- és lökhárító-gyűrögető kísérleteket végeztek rajta. Ráadásul az életem most úgy alakult, hogy ez a kocsi nekem igazán  csak hobbiautó. Ritkán használom, így nem gond a fogyasztása, a nem éppen elhanyagolható biztosítás rá.

Szóval az autó már megvolt. És az asztalomon a beépítésre kerülőrendszer nagy része is. Nagyjából a 7.0-ás változat. Merthogy ezen a téren valamilyen furamód igen megfontolt ember vagyok. Az elsőlépés a megfelelő fejegység megtalálása volt. Én imádtam, és a mai napig is nagyon szeretem a JVC SH 77-et és egynémely utódját, de ezeknek van egy nagy hibája. Nincs bennük DSP. Illetve ez dehogy hiba, csak én elhatároztam, hogy annyi sok év autóhifi hangminőség-versenybíráskodás után versenyezni is szeretnék. Vagy ha nem úgy alakul, akkor kell egy olyan fejegység, amivel lehet frekvenciát vágni, időkésleltetést mutatni. Mert azt jó lenne nagyon alaposan megtanulni.

Ez talán az ötpontnullás változat próbája.
Ez talán a 0.6 változat próbája

Akkoriban, főleg Mészáros Gyuri hatására, mindenki régi Alpine fejegységekre és DSP-re vágyot. Mert jók voltak, és lehetett őket még jobbá tuningolni. Az Ebay-vásárlásra akkor kattantam rá, hát gyorsan be is szereztem egy Alpine 7939-et. Eszméletlen, ahogy kinéz az a szerkezet. Az elején az a kitüremkedés az előre-hátra tekerőgombbal az ergonómia diadala. Csúnyának csúnya, de roppant praktikus. Az egész szerkezet engem arra emlékeztetett, mintha egy darabja lenne valamelyik korai, vészesen funkcionális amerikai űrkabinnak. Aztán szereztem hozzá egy jó kis DSP-t. Aztán lett egy Alpine 7944-es fejegységem is. És az egész cókmókot átvittem, hogy Mészáros Gyuri, alias gm Audio tuningolja meg jól. Megtette. Azt hiszem, valahol a tápegységeket matatta, meg Opampokat cserélt, de a leglátványosabb változás a DSP-ben volt. Konkrétan az összes kondenzátort jobbra cserélte, valami ötvenvalahányat, plusz még bele is tett pár extrát, hogy legyen honnan elektronokat előrántania a tápegységnek.

Minden kondit kicserélt, és épített egy durvább tápot
Minden kondit kicserélt, és épített egy durvább tápot

Aztán jött otthon a fülelés. A szívem a 7939 felé húzott a régies bumfordiságával, de valahogy a 7944 tűnt hosszabb távon használhatónak. Arra viszont mindkettőalkalmas volt, hogy kiderüljön, a digitális jelet a fejegység és a DSP között érdemes üvegből készült optikai kábelen vezetni. Persze ezekből ötméteres ritka, de a kék Monitor Audio bizony nem volt rossz, a Harmonic Technology még jobb lett volna, de azt már sose rendeltem meg. Aztán telt-múlt az idő, a hifisarkomban egyre csak gyűltek, cserélődtek az erősítők, a kábelek, a hangszórók, de még mindig nem akaródzott beépülni semmi sem az autómba. Sőt, akkor még a Camry is csak terv volt, de egyik este kedvenc szórakozásomnak hódoltam, és éppen a Sound Practices gyűjteményemet olvastam. Benne persze a nagy életművész Vincent Gallo írását, amiben azt fejtegette, jó-jó a régi dolgok szeretete, de nézzünk körül nyitott szemmel, azért az újak között is lehetnek jók. Konkrétan úgy fogalmazott, hogy retrócsávóból jövőmenőlett. Persze a saját szintjén, elképesztően nagy és rengeteg helyet foglaló Western Electric meg Altec mozihangosító erősítőihez, hangszóróihoz, amelyeket szigorúan csak monóban hallgat, éppen vett egy Mark Levinson CD-játszót. Szóval jó-jó ezeknek az ősi cuccoknak a tutujgatása, de nincs náluk jobb?

Az elsőválaszom az volt, hogy nincs. Aztán a kezembe került a soknevű Clarion csúcsmodell. Na az szép volt, jó volt, érdekes volt, de marha drága. Meg kuncsorogni kellett volna a megszerzéséhez, meg marha drága volt. Ja és marha drága volt. Viszont tényleg működött, és sok mindenben erősen túlmutatott a kedves öreg Alpine-jaimon. Csak éppen marha drága volt, így nem vettem meg.

Csúk Clarion. Nagyon sokért
Csúcs Clarion, nagyon sokért

Aztán jött egy meghívás, hogy mennék már el Belgiumba, a Pioneer európai főhadiszállására. Ott majd mutogatnak mindenféle jót, szuperül megépített hangminőség autót, meg új hangszórókat, erősítőket. Elmentem. Hát tényleg mutogattak csodákat, például egy teljesen profin berendezett lehallgató termet, ami előtt tucatjával sorakoztak lapra szerelve a konkurencia hangszórói, két mozdulattal be lehetett azokat tenni a fülelődobozba, és mehetett a füllel fejlesztés. Meg volt ott otthoni hifi is, mi szem-száj ingere, hogy legyen igazi referencia. Talán Krellt láttam, meg Accuphase dolgokat.

És gm Audio megtuningolta
És gm Audio megtuningolta

És a Pioneer 88 RS-t. A pioneeres fiúk valahogy az időtájt kezdtek el gondolkozni a jövőn. Főleg az autóhifién. A jó szeműek már akkor is látták, hogy rövidesen vége lesz ennek az üzletágnak, Â a gyári rendszerek nagyjából kiszorítanak mindent. Kivétel a legalsó kategória szetyemotyái és a csúcsminőség, a pénz nem számít osztály. A cég ma is ennek a felismerésnek köszönhetően proserál elég jól az egyre apadó piacon, és ez szülte meg a 88 RS-t is, bár ez talán nem annyira egyértelmű. Hiszen mindig is volt nekik hiperszuper, kétdobozos tuti modelljük, és most is van. Na de egy félmillió forintos ketyerét nem csak nálunk nem vesznek minden öt percben, a Magyarországnál gazdagabb országok lakói is megfontolják a beszerzését, na meg azt a tortúrát, ami a beszerelésével jár. Az RS 88-as viszont egy dobozos fejegység.

Egydobozos fejegység
Egydobozos fejegység

Simán be lehet tolni egy másik helyére, nem kell hozzá szétbontani a fél kocsit. Még saját beépített erősítője is van, így meg lehet venni egy leendő nagyon komoly lánc első elemének, aztán majd később jöhetnek a rendes erősítők. Egy nagyon komoly és jól használható DSP is van benne, de mindezért nem kérnek őrült összeget, mondjuk a nagy testvér árának ötödét. Na az sem kevés, de kigazdálkodható, elfogadható, kifizethető. Persze én is vettem egy RS 88-ast. Remek volt, nagyon élveztem a hangját, aztán maga gm Audio megtuningolta, attól jobb lett, aztán megjelent a második sorozat. Nagyjából rögtön cseréltem. Na nem a hang miatt, bár az is jobb lett, érettebb, teltebb, részletesebb, hanem azért, mert több volt az előlapon a fekete, ami jobban illik a Camrybe. Szóval a fejegység meglett. Vagy öt év alatt. A többi sem volt egyszerűbb, de azokról majd legközelebb.

Jobban mutat a Camryben
Jobban mutat a Camryben
Mert ez nem műanyag? – Pioneer A 400 erősítő

Mert ez nem műanyag? – Pioneer A 400 erősítő

Vettem magamnak egy szemüveget. Titánból van, és japán. Persze egy kisebb vagyon az ára, de nekem ilyen kell. Nincs mit tenni, nagyon szeretem a japán dolgokat. És ezúttal az eladó is megerősített, hogy bizony, van nekik sok keretük ebből a könnyűfémből, de a japánok, hát […]


%d blogger ezt szereti: