Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Roksan

Karbonfurulya? Roksan Pug hangkar

Karbonfurulya? Roksan Pug hangkar

Zsolt azt mondta, hogy a jó kis Roksan Tabriz(zi), a Jelco által gyártott nem túl drága, de igen jó kis hangkar nincs többé. Nagy kár, mert egy elérhető árú alternatíva volt a Regák mellett, felett. Viszont az amúgy nem rossz, csak egy tűn himbálódzó kialakítása […]

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

                 

Az üzlet az üzlet

Az üzlet az üzlet

Kétségtelen, hogy a hifi kereskedelemnek nem ma éli az aranykorát. Hogy az mikor volt pontosan nehéz lenne megmondani pontosan. Minél idősebb valaki annál régebbre teszi. A nyolcvanas, hetvenes, netán a hatvanas évekre, aztán néhányan sóhajtozva álmodják vissza magukat azokon a csodálatos ötvenes évekbeli cuccokon, amik jó része persze a harmincas évekbeli kapcsolásokon alapszik, hogy ó, az milyen más világ volt…

Na igen, de pontosan mennyire más? Hát eléggé, pláne Nagy-Britanniában, pláne valamikor 1985 környékén. A Hifi News & Record Revievben találtam ezt a kis történetet, a kérdező Touraj Moghaddam, a Roksan Xerxes megalkotója, akinek éppen nagyon fut fel az üzlet, aki pedig ebben partner és válaszol, az Roger Macer, a Sound Organisation nevű hifi bolt főnőke, aki úgy adja el ezt a lemezjátszót, mint a cukrot.

Egyik nap megkérdeztem, hogy az ördögbe adsz el ennyi Xerxest?

Egyszerű -válaszolta- felhívok mindenkit, akiről tudom hogy Linn Sondekje van, és azt mondom nekik, ezt a cuccot hallaniuk kell. Ők meg eljönnek és megveszik!

Na és mi történik a Linnjeikkel?

Átveszem tőlük.

Na és mit csinálsz azzal a rengeteg Linnel? Gyűjtöd őket?

Nem, dehogy. Felhívom a Rega tulajokat és elmesélem, hogy remek használt Sondekjeim vannak a számukra…

A Nad tulajokat vajon mikor hívták?

 

Szép szóval – Zsolt Audio retróbuli

Szép szóval – Zsolt Audio retróbuli

Sok kép a Zsolt Audio-s buliról, meg egy nagy perecelés története.

Plexibolondság – Roksan Radius 5

Plexibolondság – Roksan Radius 5

Már tarthatatlan volt, hogy nincs otthon lemezjátszóm, hát vettem egy csodás plexiépítményt, egy Roksan Radiust. Ez az első lépése a Voyd utód megtalálásának?

ZYXtúra

ZYXtúra

Látogatni menni azért jó és azért veszélyes, mert az élet egyre újabb, hobbiból gyűjteni való tárgyakat vonultat az ember elé. Komolyan, ki nem gondolkozott el egy képtárban, hogy mit vinne haza a jeles gyűjteményből, melyik falon mi mutatna a legjobban, az asszony mit szólna egy nagyobb Roy Lichtensteinhez az ebédlőasztal felett mondjuk, csodálkozott rá mondjuk az Index fórumai között, hogy nahát, van aki szinte minden nap más órát vesz fel, hallgatta vigyorogva a Forma 1-es közvetítéseket, hogy a remek csapatfőnök Jean Todt töltőtollakat, ugyan már az milyen, aztán az ember szembesül egy komoly darabbal és hűha.

… ott állt egy Brüel & Kjaer nemtudommi…

Szóval ott állt a sarokban egy Brüel & Kjaer nemtudommi. Kicsit már opálossá vált a műanyag borítója, de alatta egy pompázatos szerkezet volt, nagy képernyővel. Az újkori ára gondolom egy légvédelmi rakétaüteggel lehetett összevethető. Nagyon-nagyon tetszett, így Zoli levette a huzatot róla, meg még két másik, modernebb darabról. Az utolsóra azt mondta, ez akár ma is használható lenne, de az ő komoly hangkártya+számítógép összeállítása azért kezesebb megoldás. Ismét szerelmes lettem a régi műszerekbe, Vass Andrási Gyuri bácsinál is vannak jó darabok, de ezek…. Persze kéne hozá egy lottóötös, meg egy külön szoba, meg érteni hozzá, de akkor is.

A ZYX-em ment látogatóba a Sonerhez

Amúgy a ZYX-em ment látogatóba a Sonerhez, vagyis Krahling Zolihoz. Kiderült, hogy most megint szeretne analógozni. Elővette régi Roksan Xerxes-et, meg ráapplikált valami Origin Live hangkart és hozzá egy jó régi Ortofont, meg valami ősi, deszkamodell fonó elektronikát. És most keresi az igazi lemezjátszó hangot. Amikor ott jártam, akkor már volt nála Lyra meg van den Hul Colibri, ott ált kicsomagolva a legnagyobb Origin Live futómű, egy kis VPI, de Zoli nem volt elégedett még. Én rögtön mondtam, hogy nemár, Rega hangkar származék, ő mondta, hogy de ez nem annyira, és jó. Ja, és azt is közölte jó előre, hogyha nem tetszik neki ami szól, akkor ne sértődjek meg, de egy fél szám után azt mondja, köszöni, de ennyi elég volt. Szép kilátások, mondhatom.

ZYX elő, Zoli beszerel

ZYX elő, Zoli beszerel én addig kíváncsiskodok. Hogyhogy nem az Origin Live zenél? Ó, az egy tévedés, gondoltam, ha ez a hangkar jó, akkor a nagyobb még jobb és hozzá ez a futómű is stimmelni fog, de – és itt váltott át Zoli hangja a ráfázott hifista tónusára – nincs benne zene. Precíz meg minden, de nem zenei – gyomatékosította. Én közben nézegetem a futóművet, jól látszik mennyit fejlődött a CNC technika, régen igazi csúcstechnika volt, igazi Cocom listás darabok, ma meg már mindenkinek elérhető. Szépen kivágott alkatrészek korrekt egysége, de nem érzem, látom benne azt az egyediséget, ami egy Voydban, Townshendben, Roksanban megvan.

Hol van ebből a zene?

Hangszedő berakva, nagyjából beállítva, lemez fel. Én Zoli arcát fürkészem, persze hogy drukkolok a ZYX-nek, nemá’ leégjek vele, vagy valami. Amúgy ami szól igazán nem rossz, de nem igazán egységes. Én azt gondolom, naná mi más, egy másik hangkar jót tenne neki, de egy lemezoldal alatt kezd szépen egyensúlyba kerülni a hangzás. Kicsit vékony, kicsi dög hiányzik, de nem rossz. Ja igen, végigment egy lemezoldal, sőt azt hiszem Zoli még fordított is, tehát nem volt teljesen ellenére a ZYX. Pár szóban meg is dicsérte, így kiderül, ugyan azt hallottuk. Aztán berakta az Ortofont. Előre figyelmeztetett, hogy a gumik el vannak kopva benne és torzítani fog, de akkor is.

Deszkamodell

És tényleg. Nagyjából mindenben kevesebbet adott, mint a ZYX, helyenként sokkal kevesebbet és tényleg torzított egy kicsit, de a női énekhangot olyan szívbemarkoló a tónussal szólaltatta meg, hogy abba tényleg muszáj volt beleszeretni. Bólintottam, igen a hangkar jobban szereti a dánok az aranyszínű szerkezetét, Zoli hangjában azért éreztem a kételyt, ő ezt azért nem pont így gondolta. Szóval a legjobban sikerült a találkozó, hiszen mindketten érdekes új tapasztalatokkal gazdagodtunk új elképzelésekkel arról, mit tud művelni a zenével egy vinilbarázdában rángatott gyémánt tű, ráadásul nem értettünk teljesen egyet, ami remek, hiszen így bennünk, legalábbis bennem a késztetés, hogy majd bebizonyítsam, én mire gondoltam. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Zoli még meg akarta mutatni, mit tud egy tápegységtől a lemezjátszó motorig vezető kábel cseréje, meg a CD hangot, de rohannom kellett, a párom csak két etetés között engedett el, nehéz az élet, na de ha már kanálla eszik a gyerek, akkor könnyebb lesz. És akkor irány vissza Zolihoz, hogy megtudjam, meddig jutott a fantasztikus tónus, a zene keresésében.

A képek meg csak úgy. Semmi állvány, semmi vaku, csak úgy mókából, jókedvből.

Fotók csak úgy, jókedvből

%d blogger ezt szereti: