Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Soulines

Mindennapi fétiseim

Mindennapi fétiseim

A zenerajongók nagy többségének nyűg kezelni a hifit. Az a sok gomb meg izébaszkura, és nahát, cserélni kell a tűt a lemezjátszóban? Hát a hifisták nem ilyenek és ÉN hifista vagyok! Vagy fetisiszta? Nem tudom pontosan, de most mesélek róla. Ifjú Hifi Magazin-fanként is meg-megtetszett […]

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Azzal akartam kezdeni ezt a bejegyzést, hogy 19yx-ben készült az első Goldring 1042-es hangszedő, és tessék, azóta is milyen jó. Ezzel viszont két baj is van. Az első, hogy nem tudom milyen számot kell írni az yx helyébe. Az y nagy valószínűséggel 9-es, de nem […]

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road moviet házasítottam volna. De nem volt, és öregszem, szóval ezt már nem találom fel.

És nem kapkodom el a dolgokat. Amikor a pointe.hu jóvoltából hozzám került egy adag Goldring hangszedő, nem álltam neki rögtön csavarozni, drótozni, AT 33-at cserélni a Soulines Kubrickban. Csak nézegetés volt. Ismerkedés. Specifikáció olvasgatás. Háttérinformáció gyűjtés. Pöcsölés és nyögvenyelés. Fotózás. Őszintén, már ennyiből is egy komplett kis blogbejegyzést lehet összehozni, gondoltam, hogy a meghallgatást akár el is sumákolhatom.

Goldring 2300

Például ki gondolta volna, hogy a Goldring cég 1906-ban alakult meg Berlinben? Persze a Scharf testvérek cége akkoriban még nem hangszedőket és fejhallgatót gyártott, mint manapság. Az arany gyűrű jelzés csak 20 évvel később, a Juwel Electro nevű fonográfjukra került rá, ami állítólag igazi high-end volt akkoriban. A szörnyű időkre idejében ráérezve 1933-ban települt át a cég Nagy-Britanniába, ahol 1954-ben készítették el az első, mikrobarázdás lemezhez való hangszedőjüket, a Goldring 500-at. Aki kicsit jártas a hifi világában, az tudja, hogy nem a túl gyakori típusváltás a cégnél. Ha előveszünk tizen-huszonéves magazinokat, azokban bizony találni Goldring Eroica, meg Elan és 10xx-es sorozatról szóló teszteket, és ezek még a mai napig is gyártásban vannak – igaz a változatlan név azért némileg finomodó külcsínt és módosított megoldásokat takar.

Japán termék

A Goldring 2000-es sorozata a különc a kínálatban. Először is mert nem angol termék, mint az összes többi aranygyűrűs tesó, hanem japán. Ennek első, és igencsak jól látható jele, hogy rendesen van becsomagolva. Kis papírdobozban egy U alakú fémlemez fogta műanyag doboz, amiben a hangszedő, meg némi szerelési anyag. Ez önmagában nem nagy durranás, de a 1042-es csomagolásához képest maga az űrkorszak.

Goldring 200 family package
1042-es doboza után ez maga az űrkorszak

Aztán a 2000-esek nem mozgómágneses, vagyis MM hangszedők, de nem is mozgótekercsesek, vagyis MC-k, hanem mozgó vasasak, vagyis Moving Iron-ok. Ez miért jó? Mert MC-sen kicsi mozgó tömeg mellett MM-szerűen nagy jel jöhet ki a hangszedőből. A tekercs és a mágnes is mozdulatlan, de van egy kis lágyvas izé a mágnes körben, és ez mozog. Eredetileg a Bang & Olufsen kitalálmánya volt ez a rendszer, az 1970-es évek végén MMC1 és MMC 2 néven. Igazi csúcstechnikás hangszedők voltak, rubin tűszárral, jó nagy engedékenységgel, szóval remekül illettek a cég lemezjátszóinak könnyű karjaiba, de nagyjából semmi másba. Aztán jött az amerikai Grado ami tovább csiszolta a technikát amit a Soundsmith még tovább csiszolt. Az Ortofonnál is ismerték és alkalmazták ezt a felépítést, csak ők VMS, vagyis Variable Magnetic Shunt néven. Egy időben gyakorlatilag az összes nem mozgótekercses hangszedőjük ilyen volt, nem csak a VMS néven futók, de az olcsóbb FF-ek is.  Japánban pedig a Nagaoka gyárt Moving Permalloy fedőnéven ilyeneket.

A tűszár végén az a kis izé a Gyger II formára metszett tű

Na elég a történelemből, nézzük ezt a japánban készült Goldring 2300-ast. Bevallom, kaptam egy 2100-as és 2200-ast is, de azok a dobozban maradtak. Nem rosszindulatból, vagy sznobságból, de a kisebb modellekben elliptikus tű van ebben pedig a sokkal elegánsabban hangzó Gyger II. A tűzésbe most nem mennék bele, lesz majd bőven a Goldring 1042 bemutatójánál, maradjunk annyiban, hogy ez jobban szól és kevésbé torzít még macerás helyzetekben is, mint a másik. Szerencsére kaptam egy másik fejet is a Jelco karomhoz, így nem kellett kiszerelni az AT 33 hangszedőmet, csak kicserélni a bekábelezett, kábé rögzített Goldringot. A beállításnál jött az első meglepetés. Ez a hangszedő olyan duci, hogy a legtöbb vonalat kitakarta az ábrán, ahol a test párhuzamosságát lehet beállítani. Az ellensúllyal meg a magassággal viszont alig kellett játszani, ami jó volt az AT-nek, az majdnem jó ennek a japán Goldringnak. Tűnyomás valahol 1.8 gramm körül, benne az ajánlott tartományban, közelebb a maximális értékhez, majd módosítok rajta, ha úgy érzem, hogy kell. (Mondjuk azóta sem. ) Amikor elkészültem minden állítgatnivalóval, tettem egy lépést hátra és roppant elégedett voltam a látvánnyal. A Goldring színe, anyaga remekül illett a Kubrick-Jelco megjelenéséhez, mintha egymáshoz tervezték volna őket. Igazából csak egy dolog nem tetszett – a tűvédő. Ez a furán hajlított műanyag darab minden egyes felrakásnál a szívbajt hozza rám. Elöl ugyan remekül felfekszik a hangszedő testére, de az a hátsó beakasztás valahogy nem egy sziklaszilád valami. Mindegy, tű és tűszár még a helyén, legalább nem kell kávé, hogy kicsit felmenjen a vérnyomásom.

A vérnyomásemelő tűvédő

Szóval a Goldring tettre kész, gyorsan feldobok egy Szabó Gábor lemezt. Tudom, a bejáratást talán nem egy macerásan megszerzett japán nyomású kiadvánnyal kéne kezdenem, de mit csináljak, hogy épp ahhoz a zenéhez volt kedvem. Befutóbarázda csendes, aztán hirtelen egyszerre megszólal három zenész elég hangosan. Hát ez jó. Belép még kettő. Az is jó. Másik lemez, másik zenészek – az is jó. Nem kellett hosszú idő, hogy kiderüljön, a Goldring 2300 igazán kedvemre való jószág. Miért? Mert én szeretem, ha van súlya, tartása a mélyeknek. Pipa. Legyen húzása, lendülete a zenének. Pipa. Tegyen különbséget a felvételek között, de ne úgy, hogy a lemezek 90%-a kuka, mert szar felvétel, még ha szar is a felvétel. Pipa. Ne legyen háklis, ha itt, ott por kerül a lemezre. Pipa. Vídámítson fel. Pipa. Szóljon jól halkan és hangosan is. Pipa. Öröm és boldogság, sose legyen jobb hangszedőm, éljen a Goldring 2300!

Nagy testben nagy basszus

 

Na akkor ez hogy is van? És mi van az AT 33 PTG/II-vel? Az nem kifinomultabb, teresebb, csendesebb, nagyobb energiákat mozgat meg, ad vissza több részletet? De. A Goldring 2300-as egy pillanatig sem próbálja magát kifinomultabb MC hangszedőnek álcázni. Igazi vérbő MM, de annak nagyon jó. És emiatt az élvezeti értékek per bekerülési költség érdekesen alakul. A Goldring olcsóbb vagy 5-60 000 forinttal. Ez azért elég jelentős summa. Ráadásul nem kell mögé MC trafó, vagy nagyon jó MC elektronika, ami az árdifferenciát legalább kétszeresre emeli, de akár meg is sokszorozhatja. Nálam a rendszerben van egy pokoli jó lemezjátszó futómű egy jó karral. Mindkettő elég drága társ egy nagyjából 100 000 forintba kerülő hangszedőhöz. Aztán ott a phono fokozat. A Heed Quasart sokan ismerik, de én a Heed Audió jóvoltából kipróbálhattam a csak sokkal nagyobb dobozban elférő, a Quasar árát rögtön a duplájára növelő Obelisk PX-el is. Nem akarok senkit elkeseríteni, de e a hangminőség javulás teljesen arányos az árnövekedéssel. Ebben a láncban kicsit olcsónak is tűnik a Goldring 2300, mégsem lóg ki a sorból. Annyira nem hogy még nem volt kedvem kicsavarni és betenni az MC-m a helyére. Az eszem ugyan tudja, hogy jobb lenne, a szívem viszont a lemezek elé húz, hogy hallgasd meg ezt is és azt is vele, biztos jó lesz. És a fene vinné, eddig igaza volt.

Szóval a Goldring 2300 nagyon jó kis MM hangszedő. De mire megy a sokkal ismertebb 1042-ellenében? Türelem, rövidesen azt is elmesélem.

A Goldring 2000-es család tagjaihoz azonos használati utasítás jár, amiből kiderül, hogy a tűprofilon kívül másban is eltérnek egymástól
Kőleves – StandArt Jubilee

Kőleves – StandArt Jubilee

  Annyira egyszerűen indult. Egyszer volt, hol nem volt, volt a StandArt nevű, ügyes, okos mindenevő állódoboz. Szerették a hifisták, szerette a sajtó. Mérve is jó volt, hallgatva is jó volt, nem is került nagyon sokba. Aztán változtak az idők, ma már a hangszórókat gyártó […]

Púder Show képekben

Púder Show képekben

Megvolt. Jó volt. Ide írom, hogy pontosan mi szólt, mert tuti hogy meg lesz kérdezve:

lemez — Audio Technica AT 33 PTG/II — Isokinetik Silver Melody SM 750 hangkar (vagyis egy átkábelezett, másik ellensúllyal ellátott Jelco SA 750) — Soulines Kubrick lemezjátszó — Isokinetik karkábel — Audio Note MC trafó — Audio Note vintage ezüst interkonnektek — Pointe Record ST Signature phono fokozat — Pointe Platinum erősítőAudio Note vintage ezüst hangszórókábel — Triangle Genése Quartet hangdobozok. Most pedig jöjjenek a fényképek.

Soulines party képekben

Soulines party képekben

Bevállalós dolog volt. Zsolt részéről azért, mert bár ugyan volt már nála a Soulines Kubrick, aminek az apropóján létrejött ez a találkozó, azt nem tudhatta előre, hogy Igor, a lemezjátszók gyártója elég ügyes showman ahhoz, hogy elszórakoztassa a demószobában a nagyérdeműt. Egyáltalán a nagyérdemű elég […]

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

A falak maradtak. Azt hiszem. Mármint a külsők. Talán. Más nem nagyon. A Zsolt Audió, a Heed gyár bemutató és elárusító részlege ugyanis teljesen megújult. A plafon sötét bézs, alatta egy barna sáv, a fal nagy része pedig a legvilágosabb árnyalat a három közül. Új képek vannak a falakon. Új a kávéfőző is, nagyon kellemes aromás folyadék előállítására képes, tapasztalatból mondom. Újak a konnektorok, a vezetékek és a csillár is. Mi lett még új? Ja igen, a hangzás! A bemutató teremként szolgáló szoba akusztikája a közepesen szörnyű és az elég pocsék között volt valahol, de ez már a múlté. Társszerzőm Chord csak annyit mondott, hogy itt most minden sokkal jobb, és tényleg. Már a beszédhang is sokkal barátságosabb, a zenei meg…

Nehéz megmondani, hogy ott mit hozott az új szoba, és mit a többi újdonság, mert abból volt bőven. Nagyjából az mutatkozott be, mint Krefeldben, szóval szinte korábban sose hallott-látott dolgok. Teljesen átépített Linn futómű Heed TX táppal, a Thesis Sorozat új előfoka és sztereó végerősítője, és az elképesztően szép Grand Enigma. Az előtérben meg az Elixír muzsikált egy Audezee LCD 2-vel, de ezúttal nem Soulines Kubrick volt a forrás, hanem egy kevésbé UFÓ kinézetű Dostoyevsky.  A végén még előkerült egy Heed Envoy is, így a jelenlévők rögtön két pártra is szakadhattak, kinek ez tetszett jobban, kinek a Grand Enigma.

A büfé kérdésében viszont nem volt kettészakadás, az mindenkinek bejött.

Folytatás rövidesen, ezúttal csak AP tagoknak, a téma pedig a lemezjátszók, fellép…, de ez maradjon még titok.

Egy másik kiállítás képei – AAA Forum Krefeld 2015

Egy másik kiállítás képei – AAA Forum Krefeld 2015

A Heed Audió rendszeres kiállító a német Analog Audio Association krefeldi showján. Zsolt eddig a saját blogján osztotta meg a fényképeket, de mivel az éppen felújítás alatt van, hát elkunyeráltam őket. Jöjjön most az első adag, azok, amikhez én is tudok képalákat írni, a többit majd […]

Kistestvér – Soulines Elgar

Kistestvér – Soulines Elgar

Igor elkészült a legkisebb Soulines lemezjátszóval, az Elgarral. Fogott egy Kubrickot, a bal oldali doboz meg láb nagy részét elhagyta róla, csak a motor maradt. A láb meg egy cső, a’la Kuzma, és a cső vége egyben a bekacsoló és sebességváltó gomb.  

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

-Mondd Igor, hogy a túróba jut az ember eszébe egy lemezjátszót Dosztojevszkíjnek nevezni?

Vannak kérdések, amit az ember rosszkor tesz fel.  Ezt például egy nappal a Pointe buli előtt, úgy este tizenegy felé sikerült feltennem  a Soulines lemezjátszók tervezőjének és gyártójának.

Igor kezében megállt a kupica, amiben kéjesen párolgott orvosi célra is alkalmas gyűmölcspárlat, valami pálinkaféle. Ennél sokkal nagyobb bajnak tűnt, hogy Igor másik keze sem mozdult, pedig abban Sindrics Tibor világbajnok tökös rétese várt az első harapásra. Direkt ide fejlesztett tökkel, kifinomult réteslap-cukor rétegzéssel. Komolyan, a Pointe erősítői sem rosszak, de Tibor a tökös rétesek Kondója.

Szóval Igor nem mozdult, csak hallgatott, majd belekezdett egy sok-sok perces válaszba. Hogy este az ágyban lefekvés előtt villant be a név, meg megbeszélte a feleségével is, és hogy legyen egy író is, francai divatcég istenség meg filmrendező mellett, meg hogy akart valami oroszosat, ami világszerte ismert…

-Szóval nem tudod?

-Hát nem.

Tényleg az Űrodüsszeiából jött? Soulines Kubrick DCX Jelco karral
Tényleg az Űrodüsszeiából jött? Soulines Kubrick DCX Jelco karral

Nagyjából ez az egyetlen dolog, amire Igor nem tud rendkívül pontos, átgondolt és szakszerű magyarázatot adni a Soulines lemezjátszókkal kapcsolatban. Pedig ez a műfaj, hogy úgy mondjam meglepően sok kóklernek ad terepet. A CNC eszterga gépek olcsóbbodása ugrásszerűen növelte a lemezjátszó gyártásba fogó cégek-cégecskék számát, de a Soulines nem ilyen. A cég előéletét ismerve ez nem csoda. Igor ugyanis egyszer csak felcsapott hifi kereskedőnek. Nem menet ez olyan enhezen, hiszen az egykor volt Jugoszláviában minden másképp működött, még a szocializmusnak nevezett valami is. Nálunk a Playboy pornográf termék volt és elkobozták a határon, ott az újságosnál lehetett kapni és rá volt írva az ára dínárban. Hát még a szocializmusnak mondott akármi után. Szóval Igor hifizett, főleg Cyrusozott. Ment a bolt mendegélt, aztán elkezdett nem menni. Na ja, egy országban, hívják akár hogy is, ahol éppen többféle háború is dúl, de mind olyan, amit tuti nem lehet megnyerni, aztán nagyon sokáig tart kiheverni,  nem éppen nagy biznisz a hifi. Szóval eleinte elfogytak a vevők, aztán a készülékek is. Igor ekkor kezdett lemezjátszók javításával foglalkozni. De mivel pótalkatrész se nagyon volt, így egy hiánygazdasági tüneményt alkotott meg – sok vacakból csinált egy jót. Ennek a csapágya volt jó, annak a tányérja, amannak egy függesztett váza. Igor első lemezjátszóinak ezért a legközelebbi rokonai a kubai autók lettek. Aztán ahogy a dolgok jobbra fordultak, a pénz viszont nem lett több, Igort a felesége rábeszélte, hogy kaparja már elő azt a mérnöki diplomáját és tervezzen már végre lemezjátszót az alapoktól mert már eleget tanult az újjáépítésekből. Bombák se hullanak, géppark is megvan hozzá, lemezboltok is nyílnak, nosza rajta. Hát valahogy így indult a Soulines cég.

Az égiek ezt látják
Az égiek ezt látják

Most pedig itt van egy nagy doboz nálam egy szerb lemezjátszóval tele. A csúcsmodell, a Kubrick DCX egy Jelco SA750D hangkarral szerelve. Milyen lesz? Mint egy Zastava, amiben egykor ott volt maga a nagybetűs NYUGAT, de ma már csak megmosolyogtató emlék? Vagy van annyira komoly, mint az egykori Teslából osztrák pénzzel kinőtt Pro-Ject? Csak szedegetem-szedegetem az alkatrészek, nézem az angol nyelvű leírást, tekerem le a rögzítőket és keresem azt, amitől ez a lemezjátszó egy picit ciki lenne. Vagy gagyi. Vagy nem annyira tökéletes. Egészen nagyon aprót szocialista. Valahol egy mikronnyit balkáni. De nem, nincs ilyen. Ha a dobozra az lenne írva, hogy made in U.K, vagy USA, vagy Germany esetleg Japan, hát mind elhinném. A csomagolás egyfelől nagyon ötletes, másfelől atombiztos. Ez a Kubrick már bejárta fél Európát, kiállításról bemutatóra, demóról kiállításra hurcolták, és semmi sem látszik a strabából. Mintha új lenne.

Nem az ementáli sajt adta az ötletet Igornak a lyukakhoz
Nem az ementáli sajt adta az ötletet Igornak a lyukakhoz

Az összeszerelése meg gyerekjáték. Tudom, hogy nincs benne rugós függesztmény, amit igazán időrabló beállítani, de Igor  mindent elkövetett, hogy a doboz felnyitása után tíz perccel már zenét hallgassunk a Soulines-sel. Nagyjából abban a sorrendben, ahogy a dobozba vannak, úgy egymásba kell illeszteni az alkatrészeket, bedugni pár csatlakozót és kész. Nincs olajfeltöltést igénylő csapágyház, mert az egy zárt szerkezet, örökélet meg egy nap tartósságúra kivitelezve. Nincsenek ide-oda himbálódzó részek, összecsavarozandó apróságok, semmi,de semmi. A vízszint beállítása úgy történik, hogy a három láb tetejét a kellő magasságba csavarjuk a kezünkkel. Nincs imbuszkulcsozás, százforintos dugdosás, csak pár könnyed csuklómozdulat.

A doboz felnyitása után tíz perccel már zenélt a Kubrick
A doboz felnyitása után tíz perccel már zenélt a Kubrick. A porvédő plexi is tartozék

Ráadásul ez az egyszerű munkára foghatóság nem ment a kivitelezés rovására. Igor a Kubrick leírásában is felhívja a figyelmet, hogy nem véletlenül olyan hosszúak a fém karok, ami a hangkart , a lábakat és a motoregységet tartja, ez gondos számítások eredménye, hogy a tehetetlenségi nyomaték és a tömegközéppont egy helyre essen. A lukakat sem egy szelet ementálin felbuzdulva tervezte Igor oda, ahol vannak – számolt ott az aranymetszéssel meg a Fibonacci sorral, aztán mért is rezgéseket a prototípuson. A valóságban puszta fém váznak tűnő szerkezetben meglepően sok helyen van rezgéscsillapító parafa-gumi betét. Ez Igor kedvenc anyaga ilyen célra, még a nagy akril tányérra is tehetünk belőle, ami mélységesen ellent mond az én korábbi tapasztalataimnak, de azért kipróbáltam, ha már gyári ajánlás. A lemezjátszó tápja szintén meglepő – egy falba dugható egyenirányító kis izé. Igor ennek sem tulajdonít nagy jelentőséget, azt mondja a csapágya annyira jó és olyan tömegű a tányér a Kubrickon, hogy nem kell ide flancos vezérlés. Ha ő mondja… Amúgy a sebességváltás és a motor indítása is egy kapcsolóval történik, a hangkar túloldalán.

 

A csomagolás ugyan annyira átgodnolt részlet, mint a lemezjátszó egésze
A csomagolás ugyan annyira átgodnolt részlet, mint a lemezjátszó egésze

Na igen, és a hangkar. Egy Jelco SA750D. Amíg nem láttam, úgy gondoltam, hogy S alakú kar, az csak béna lehet. Gyerekkorom kétfilléres olcsó japán lemezpörgetőin volt S kar, de nekem már akkor is az egyenes volt a sokkal menőbb, ráadásul a korabeli hifista szentírás, a Hifi Magazin is megírta, hogy két pont között a legrövidebb a legjobb, és az a leoldható SME rendszerű fejszerelvény, az igazi megmérgezője a hifinek, mert mindenféle káros rezgéseket kelt. Aha. Hát lehet, hogy károsan rezeg, de én csak vigyorogtam, mint a vadalma, amikor megtapasztaltam azt, hogy elég egy csavarintás a karon, hangszedő fej, hátára fektet, hangszedő pillanatok alatt beszerel, visszacsavarint és a pick-up beszerelés nagyja már meg is van. Az egész Jelco kar amúgy is nagy meglepetés volt. Ez nem angol kisipari produktum, mint egy Rega vagy egy Helius, ez japán finommechanika. A karliftje tökéletesen kiegyensúlyozott, minden beállítás könnyű és egyszerű, és magától nem mászik el, a felületkezelés meg álomszép. A Jelco már régóta a hifisták titkos favoritja, mint olyan hangkar, ami nem túl sok pénzért igen sokat nyújt. Persze azért a hangszedő túlnyúlását illik pontosan beállítani, de a Soulines lemezjátszókhoz jár egy ilyen sablon, rögtön többféle geometriára is belőhetjük. Ezek után még a tűerő beállítása volt hátra, és már szólhatott is a zene.

A balkán büszkesége
A balkán büszkesége

Egy frissen összerakott lemezjátszónál számomra mindig nagy kérdés, hogy mi legyen az első lemez, ami felkerül rá. Fontos karmikus elem. Régebben mindig Bartók volt az első lemez, de most nem. A garázsvásáron 150-ért vett Halász Judit Helikoffer csúszott ki rongyos papírtasakjából, és kezdett pörögni a Kubrick-on. A Jelco karliftje szépen ráengedte a bevezető barázdákra a Roksan Corus Black-et, a Heed Obelisk Si beépített phono kártája pedig vette a jelet. Igen, Halász Judit. Már untam a mindenféle digitális változatokat, gondoltam itt az ideje, hogy egy kiscsoportos óvodással megismertessem az analóg lemezjátszást – egy olyan zenén, amit szeret.

 

Állítható magasságú láb, némi csillapítóanyaggal
Állítható magasságú láb, némi csillapítóanyaggal

Mindketten meglepődtünk. Ő azon, hogy nem csak kicsi ezüst korongokról szólhat a zene, amit távirányítózni kell, hanem jó nagy feketékről is. Mindenáron akarta kezelni valahogy a lemezjátszót, így rövidesen a Süni csoport legprofibb karliftkezelője lett.

 

Parafa-gumi keverék, Igor kedvenc csillapítóanyaga
Parafa-gumi keverék, Igor kedvenc csillapítóanyaga

Én pedig azon, hogy a Soulines Kubrick-Jelco 750-Roksan Corus Black-Heed Si lánc mennyire pattogásmentesen tud lemezt lejátszani. Minden lemezoldal előtt azért lőttem kettőt-hármat a Zerostattal, de túl nagy lemezcsutakolást nem rendeztem – mégis szinte CD szerű csendesség kisérte a lemezjátszást. Másban viszont nem volt CD szerű. Egész halkan is energikusabb, áramlóbb, életszerűbb, barátságosabb volt a lemezjátszó – normál és nagy hangerőn pedig méginkább. A hang pedig folyamatosan javult. A Heed phono kártya folyamatosan járódott be, a Corus kezdte megszokni a Jelcoban, a Kubrick pedig nálam a kisszekrényen. Ugyan egy könnyű polcot jobban kedvelt volna – Igor is ezt ajánlja hozzá, de így is állta a sarat. Akkor sem jött zavarba, amikor tizennégy sasszé után azon a kisszekrényen vesztette el mozgási energiája döntő többségét a lányom, amin a Soulines lemezjátszó éppen zenélt, pedig én már ugró tűt, szakadt barázdát láttam a lelki szemeim előtt a manőver végén.

Egy pöccintésnyire az analóg varázslattól

Egy hét alatt Igor lemezjátszója családtag lett. Hogy mennyire, talán az példázza a legjobban, hogy amikor kiderült, nem kedd reggel viszik el tőlem, csak késő délután, nem voltam rest a szépen eldobozolt Kubrickot újra elővenni és üzembe helyezni, hogy még meghallgathassak rajta pár lemezt. Igazán sose gondolkodtam el rajta, hogy is szólt. A Kubrick túlemelkedett ezen a hifista gondolati kategórián. Nem mutogatta a hangjával – hanem kiszolgált.  Kéne nekem egy Kubrick? Kéne. Kéne nekem jobb lemezjátszó mint egy Kubrick? Ha adnának, persze, de túlzottan nem törném magam érte. Nálam ezzel egy polcra került ez a szerb lemezjátszó az AI 300-al meg a Heed Obelsik Si-vel. Egy lépéssel messzebb a hifitől, egy lépéssel közelebb a zenéhez.

 

 

 


%d blogger ezt szereti: