Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Vass Andrási György

Alsó nézet – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Alsó nézet – Audio Note M7 Tube előfok másolat

  Egyszer már jól megírtam ennek a szerkezetnek a történetét, sőt az Audiolife blog is megírta. Azt mondjuk sajnálom, hogy ott nem olvasták az itteni írást, vagy nem kérdeztek meg róla, de most elárulom a választ a kérdésükre, miszerint Bevallom, fogalmam sincs, hogy hova érdemes […]

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Zsolt akkor letette a csavarhúzót, felsóhajtott és csak ennyit mondott: erről beszéltem! Megértően bólintottam, magam is tapasztaltam hasonlót, miközben a félig lecsupaszított Xerxes szégyenlősen búslakodott az asztalon, amiért a feladata szerint selymes könnyedséggel ki és behajtható csavarhoz oly konokul ragaszkodott és valami olyasmit üzent, hogy […]

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Na ezt nem adom, ez a feliratok sablonja, ez még kellhet nekem – mondta Gyuri bácsi, amikor kezembe nyomta az előerősítőm dokumentációját. Nem egészen értettem a dolgot, gravírozáshoz, lézeres betűbeégetéshez minek ilyen, kartonból kivágott alkalmatosság, de aztán megkaptam a választ is. Tussal rajzoltam fel a feliratokat, ahhoz kell. Nesze neked számítógéppel vezérelt feliratozó masinák, itt és most a csőtoll meg a betűsablon nyert. Eddig is ámulattal néztem a Klonedo II-re, az az Audio Note Japan M7 inspirálta előfokra, de ez még inkább megerősített abban, hogy valami nagyon különleges darabhoz jutottam.

 

Gombok, mint idegen testek, avagy a kínai CNC bosszúja

Na nem egy Kondó féle erősítőhöz potom áron, arról szó sincs. Nem is várható el ettől a doboztól, sokkal kevesebb egzotikus alkatrész van benne, mint akár a végfok párjában, akár a japán tesóban. Persze azért kapott Elna Cerafine kondikat, meg tantál ellenállásokat, olcsó, csattogós hangerőszabályzó az E-Bayről

Alkatrészre simán el lehetett volna költeni még ötször ennyit, de akkor se lett volna belőle igazi M7, ezt már rég tudom, de titkon és más is akartam. Valami olyasmit, mint az angol Audio Note M3-as előfoka. Emlékeimben nagyon erősen él az a szerkezet. Valamelyik BHES nyitása után pár órával érkezett meg Peter Qvortrup egyik Mercijének a csomagtartójában, azon frissiben, hidegében kellett bedugni a demó láncba, ami nagy hülyeség és igen rizikós dolog. Mert ilyenkor minden nyűg előjön és minden erény félősen a sarokba szokott húzódni, hogy csak akkor jöjjön elő amikor minden látogató már elment. Ilyenkor jönnek a bennfentes beírások a fórumokba, hogy debezzeg éjfélkor aaaaakorát zenéltünk.

 

Azért akadnak igencsak jó alkatrészek is a Klonedo M7-ben

Na az M3-nak nem kellett az este, nem volt szégyellős, a sarokba küldte az M2-őt, átvette a hatalmat, kiosztotta minden darabnak a feladatát a láncban, pont mint egy karmester. Vége lett a bizonytalankodásnak, minden lemez, CD egyforma biztonsággal szólalt meg, még a lemezzaj is megadóan elfogadta, hogy csak a bevezető barázdán juthat szóhoz, utána  a háttérbe kell vonulnia. Ráadásul mindezt nem abban a fura, hosszúkás, műanyag előlapos, másfél lépésre egy hobbiprojekttől dobozban tette, hanem szép nagy fémházba, elegáns alumínium előlappal, kézre álló kapcsolókkal. Rögtön beleszerettem az M3-ba, tudtam, hogy valami nagyszerű produktumot tekergetek reggeltől-estig.

 

Gyuri bácsi érti a dolgát

Azóta nem kevésszer találkoztam már ezzel az előfokkal, és mai eszemmel sem mondok róla más. Egy rettentő kiforrott és meglepően univerzális eszköz, ami alapját adhatja egy nem akármilyen hifi láncnak és itt nem csak AN és Kondo dolgokban kell gondolkodni. Az M3 már annyira jó, hogy szinte mindenen átjön a klasszisa, de annyira még nem kifinomult az alkatrészkészlete, hogy igazán csak márkatársaival fussa ki magát igazán.

 

Az a fránya tus

Titkon azt reméltem, hogy az én M7 klónom is valami ilyesmit tud majd. A kapcsolása persze egész más, de az alkatrészekben van rokonság. Izgatottan vártam a találkozást, már szinte éreztem a kezemet a kínai CNC esztergák gyártotta tekerőgombokon, amikor beléptem Gyuri bácsi szobájába. Az én M7 klónom járódott és Gyuri bácsi csak annyit mondott – piszok jól szól.

 

Nem géniusz, csak dolgos mester

És tényleg. Az másodpercek alatt kiderült, hogy nem Kondo féle magasságokba repíti a rendszert, ahhoz hiányzik valami egész mélyről jövő, könnyed, de mégis megfellebbezhetetlen megszólalás. A Klonedo M7 ehhez nem elég gyors, levegős, dinamikus, sokszínű. Csak egy jó mester egy zseni mellett. Mondjuk Hummel kontra Mozart. Na jó, azért ennyire nem. Mint mondjuk Constable kontra Turner. vagy leginkább Andy Grove kontra Kondo san. Szóval Gyuri bácsinál hallgatgattam, csattogtattam  a Klonedo M7-et és kifejezetten elégedett voltam vele. Tisztára úgy viselkedett, mint egy M3 -és én nem is akartam mást. Most itthon van, ismerkedünk egymással, Klonedo II olyan fura dolgokkal, mint a tranzisztoros végfok, amivel a szülőhelyén nem találkozhatott, de nem tűnik nagyon háklis zeneszerszámnak. Szerintem jó barátok leszünk.

 

Fent a cső, lent a szorgos kondenzátor meg ellenállás

 

Nadon ügyes – Gyuri bácsi féle Nad lemezjátszó tuning

Nadon ügyes – Gyuri bácsi féle Nad lemezjátszó tuning

Tegnap Miskolcon jártam, Vass-Andrási Gyuri bácsinál, és szokás szerint valami kis csodát láttam az egyik szekrénye tetején. Nem, ezúttal nem egy újabb légcsapágyas lemezjátszót, hanem valami sokkal prózaibb szerkezetet. Egyrészt nagyon ismerős volt. Használtam én is ilyen Nad 5120-as lemezjátszót, amit Hifi Magazinosan tuningoltam, leszedett […]

Klonedo album

Klonedo album

Sok-sok fotó Vass Andrási Gyuri bácsi erősítőiről, arról, ahogy dolgozik, na és az én Klonedo-ról.

Klonedo – DIY Audio Note Japan Neiro

Klonedo – DIY Audio Note Japan Neiro

Klonedo
Az én Klonedóm

Először nem hittem el. Gyuri bácsi telefonált, hogy elkészült a végfokom, mehetek érte. A meglepetéstől nagyon elkerekedhetett a szemem, mert a feleségem kicsit rémülten kérdezte, hogy mi van. Kész az erősítőm – mondtam. Legalábbis a végfok. Viccelsz – mondta, de látta rajtam, hogy nem, így egy pillanat múlva már velem örült. Merthogy ez az erősítő a Klonedo, már összcsaládi ügy. Mindenki tud róla egy kicsit, nagyjából másodunakatestvérig bezárólag. Azok is, akiknek igazán semmit sem mond az, hogy elektroncső vagy kimenő trafó.

Az eredeti Klonedok
Az eredeti Klonedók

Nem is tudom igazán, mikor kezdődött a dolog. Öt-hat éve talán? Vagy több? És a pontos mikéntre sem emlékszem. Csak arra, hogy egy kedves barátommal éppen igencsak fázunk Vass Andrási Gyuri bácsi zeneszobájában, kicsit álmélkodunk, kicsit jobbantudunk, de elhatározzuk, hogy nekünk kell egy-egy ilyen erősítő. Mert a Klonedót hallgatjuk. A japán Audio Note/Kondo Neiro erősítőjének a másolatát, az M7 Phono előfokkal. Illetve dehogy másolat. Ha van ember, aki pontosan tudja, hogy ezeket a készülékeket lehetetlen koppintani, akkor az én vagyok.

Javításon az Audio Note M7 phono
Javításon az Audio Note M7 phono

Volt alkalmam látni, amikor egy elromlott M7-est hoztak vissza gyári állapotra. Amikor mérve már jó volt, olyan, mint a referenciának odakért másik M7-es, akkor még pokoli bénán szólt, és nem tudom pontosan mit, de sokat kellett még rajta matatni, hogy Kondo hangú erősítő legyen. Szóval a kapcsolás hiába azonos, bár abból is forog közön-kézen pár változat, de a hang nem lesz az. Hiszen nem lesznek benne Tango táp meg fojtótrafók, nem lesznek benne Kondo mester vagy tanítványai által tekert kimenő trafó, általuk készített papír-olaj kondenzátor, meg még kismillió apróság.

... jó cuccok lesznek benne...
… jó cuccok lesznek benne…

Viszont jó cuccok lesznek benne. Ezt a barátommal ott helyben elhatároztuk. Å a dögös-bögyös ARC-i helyett keresett valami légiesebb, de többet mutató triódásat, én meg egy, az ára miatt valahogy folyton a lőtávolon túlra csúszó Audio Note Meishu helyett szerettem volna valami hasonlóan jót, de olcsóbbat. Hallgattuk innen, hallgattuk onnan, és belefogtunk a Klonedo-projektbe.

A terv
A terv

Ha nem lenne internet, akkor még sehol sem tartanánk vele. Ugyan Gyuri bácsi a kezünkbe nyomott egy listát, hogy ezekből az alkatrészekből is össze lehet rakni, de persze mi kicsit sznobok is vagyunk, meg gondoltuk, elsőre legyen már jó, ne egyenként legyenek benne csereberék. És ekkor kiderült, vége az elektroncsöves aranykornak. A legjobb alkatrészeket ugyanis nem gyártják. Nézzük csak meg a tápokat. A mindenki által imádott és magasztalt Elna Cerafine kondik már rég nem készülnek a gyártósorokon. Legalábbis olyan többszáz voltos kivitelben, ami nekünk, meg a csöves erősítőkbe kéne, csak ilyen kis apróságok vannak pár voltra, tranzisztorosokhoz. Valahogy felhajtottunk azért nyolcat. Persze aranyáron. Na és a tantál ellenállások. A Shinkoh gyártott fél, egy és két wattosokat is, minél nagyobb teljesítmény, annál jobb hang, és persze magasabb ár alapon, mindenféle értékben. Egyszer. Régen. Aztán akinek kellett, felvásárolta a készleteket, így vannak még ilyenek Kondo erősítőkben. Manapság az angol Audio Note gyártat valahol ilyeneket, de csak fél és egy wattosakat na és nem minden értékben. Szóval indult a kirakósdi. E-bay, japán kereskedők, angol elfekvő készletek, talán még Borbély úr készletét is megcsappantottuk egy kicsit.

Tantál ellenállás egy vagyonért
Tantál ellenállás egy vagyonért

Ehhez képest az elektroncsövek beszerzése roppant egyszerű volt. Amint felbukkant egy adag jónak tűnő 6072 vagy 5687, megvettük az E-bayen. Amint megérkezett vagy hat erősítőre való, abbahagytuk a vadászatot. Volt itt NOS Raytheon, IBM feliratú GE, már mindegyikre nem is emlékszem. A 2A3-ak Kínából érkeztek, Shuguangok, mert páratlanul olcsók voltak, és mert akkor éppen valamiért beszerezhetetlennek tűntek a Sovtek változatok. De ma már szerencsére ismét van, rövidesen be is kerülnek a Klonedóba. Az egyenirányítóknál pedig nem volt kérdés, hogy NOS General Electric 5U4GB-k lesznek innen.

Átmenetileg jó lesz
Átmenetileg jó lesz

A csatoló kondik kérdése bizony nem egyszerű. Márminthogy persze, vegyük meg a legjobb japán ezüstfóliás kondikat, de ki képes ezeket megfizetni? Mi éppen akkor nem akartuk. Persze, jó a Jensen meg az Audio Note is, de ezeknél is logaritmikusan növekszik az ár. Nyolc kondi egy komolyabb házimozi erősítő ára. Aztán Béri úr, a kicsit titokzatos, de rendkívül segítőkész alkatrész-kereskedő ajánlott valami olcsó, de bizalomgerjesztő japán Tone Factory gyártmányú, Vitamin Q-nak mondott darabokat. Megvettük őket.

Vitamin Q Japánból a Tone Factorytól
Vitamin Q Japánból, a Tone Factory-től

Na és a két legnagyobb beruházás. Az egyik talán nem is volt annyira pokolian drága, csak nehéz volt végrehajtani. Ugyanis vörösréz lemezeket vettünk az erősítők házához. Megmondtuk, mit akarunk, mondták jó, kifizettünk egy jelentősebb összeget, majd a táblákat alig bírtuk begyömöszölni az addig olyan nagynak tűnő csomagtérbe.

Az eredti Klonedo Lundahl kimenôtrafóval
Az eredti Klonedo Lundahl kimenő trafóval

A másik pedig a trafókérdés. Ugye a Radio Cafe klasszikus kamureklámjából tudjuk, ha áram van, minden van, de ez különösen igaz egy erősítőre. Gyuri bácsi ugyan vállalta a hálózati trafó meg a fojtótekercs legyártását, de a kimenő trafóhoz valami egzotikus vasanyag kellett volna, és már nem is emlékszem, mifene. Így inkább maradtunk a vásárlásnál. Gyuri bácsi erősítőjében Lundahl kimenők dolgoznak. Kellemes a hangjuk, kellemes az áruk, pontosabban nem rémisztően drágák, de már mindannyian hallottunk jobbat. Persze kazal pénzért. Hát akkor legyen használt kimenőtrafó olcsóbban. Na most csatornánként két, visszacsatolás nélküli 2A3-akat használó erősítőhöz ilyet szerezni csak rettentő nagy türelemmel lehet. Én az angol e-bay-en csaptam le egy Audio Note-ra, valahonnan a középkategóriából. A paraméterei meggyőzőek, a súlya pedig lehengerlő. Minden tiszteletem a postásé, aki az apró, ámde huszonhat kilós csomagot kikézbesítette nekem. Amikor megjött, aggódva szaladtam le Miskolcra Gyuri bácsihoz, hogy próbáljuk már be az ő erősítőjébe ezeket a rettenet vasakat, szólnak-e egyáltalán. Hát szóltak. Aztán napokig nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról. A barátom a példámon felbuzdulva egy Bartolomeo trafót lőtt, hasonló eredménnyel.

Kimenőtrafó próba
Kimenőtrafó-próba

Aztán lelassultak a dolgok. Például ki kellett találni, hogy milyen házban legyen. Először az eredeti szélesebb Neiro házat szerettem volna, de lebeszéltek, hogy legyen a divatosabb, hosszúkás fazon. Aztán megbántam, meg Kondoék is visszatértek a régi formához, viszont így lehetett lábtól lábig építeni az erősítőt, minimális vezetékhasználat mellett. Miután ezzel megvoltunk, jöhetett a dobozolás.

Rögtön élesben ment a hajlítás
Rögtön élesben ment a hajlítás

Azon a napon derült ki nekem végérvényesen, hogy Gyuri bácsi zseni. Ugye adott volt rettenetesen sok rézlemez tábla eltérő vastagságokban. Meg a mi ködösen elmondott elképzeléseink, hogy milyen extra felépítmények legyenek az erősítő dobozán. Na meg ötletek, hol legyen a trafó, a csőfoglalat. Gyuri bácsi pedig bólogatott, majd elmentünk a helyi egyetem műhelyébe szabni. Gyuri bácsi nem skiccelt semmit, nem rajzolt egy vonalat sem, rögtön állította be az értékeket, és vágott meg hajlított.

Mi csak lestünk, hogy is megy ez
Mi csak lestünk, hogy is megy ez

Mi meg rettegtünk. Mert hogy fog majd stimmelni az, amikor egy sarokban négy, nem egyforma vastag lemez fog találkozni. Ha az egyiknél nem stimmel a ráhagyás, az egész mehet a kukába. Egész délelőtt csattogott a lemezolló, nyekergett az élhajlító, majd egy halom rézlemezzel tértünk vissza Gyuri bácsi műhelyébe. Ő szépen az asztalára halmozta a darabokat, majd pillanatok alatt összerakta a dobozainkat. Minden stimmelt. Maga volt a csoda.

A végén minden stimmelt
A végén minden stimmelt

Aztán nagyon lelassultak a dolgok. Gyuri bácsit mindenféle javításokkal zaklatták, más erősítők készültek, aztán félretett szinte mindent és megépítette a légcsapágyozású, tangenciális karos, magnóvezérelt lemezjátszóját. Már nem is nagyon zaklattam telefonokkal, hogy miként is áll a mű, a Klonedo, pontosabban annak a végfok része, mert az volt jobb készültségi állapotban. És akkor ért az ominózus telefon. Hogy készen van. Azon nyomban lerobogtam a Klonedóért, az én Klonedómért Miskolcra. Itt épp be volt kötve, Gyuri bácsi járatta. Az már ott is kiderült, hogy egész más, mint az a Klonedo, mint amit elsőként ott hallottunk évekkel korábban. Nagyfiúsabb, erőteljesebb a hangja. Jobbak a sávszélei. És hogy helyenként még torzít. 3 óra van benne, figyelmeztetett Gyuri bácsi, bizony érezhetően még járódnak a csövek. Fülig érő szájjal emeltem meg, amibe majdnem belerokkantam. Negyven kiló felett van ugyanis a Klonedóm, fogás rajta semmi, csak a nagy súly nyújtja az ujjperceinket, mintha egy fifikás inkvizítor kínozna minket, hogy valljuk be mekkora dőreség egy 6-7-8 wattal zenét hallgatni. Pedig dehogy. Viszont arra már csak otthon jöttem rá, hogy fotózhatom, örülhetek neki, de hangot nem fog kiadni nálam még egy jó darabig, mert ügyesen kiszerveztem belőle a tervezésnél a bemeneti érzékenységet állító potmétert, mondván akkor szólnak a legjobban ezek a szerkezetek, amikor azok a potméterek csutkára vannak tekerve, majd adagolom én a hangerőt az előfokon. Az meg még igencsak nincs kész. Úgy meg csak leüvöltené a fejem.

Trafóvas
Trafóvas

Ilyenkor jönnek jól, ha az embernek vannak barátai. És az ember barátjának a hangszóróját éppen tuningolják, így jó szívvel adja kölcsön a világ egyik legjobb előerősítőjét, egy eredeti Audio Note M7 Tube Phonot. Nagy hörgések közepette felraktam a Klonedót az állványom tetejére, alá az eredeti japán drágaságot, kábelek a helyükön, és hadd szóljon.

Az első próba, még Miskolcon
Az első próba, még Miskolcon

Ha van olyan, hogy gyötrelmes élvezet, akkor ez az volt. Egyfelől érezhetően nagyon nem volt összehangolva a rendszerem. Előjött egy jó kis állóhullám a szobában, a bejáratós csövek hol itt, hol ott keményítették fel rondán a hangot, a kábeleket is át kellett volna rendeznem. De hagytam a fenébe az egészet. Tudtam, hogy úgyis átmeneti ez az állapot, és nem akartam valamilyen javítással elrontani ezt a megszólalást. Merthogy én még ilyet nem hallottam. Az M7 a hóna alá csapta a Klonedót, ketten együtt besétáltak a zene közepébe, kicsit konzultáltak a Zummal, majd úgy felborították az eddig jól megszokott színpadképemet, a dinamikai arányokat, a hangszerek tónusát, hogy csak pislogtam. Ezt most lehet így? Hihető ez? Van ennek így értelme? Lazán a székben hátradőlésről szó se volt, láblengetős ritmuskövetésről se nagyon. Meg háttérzenélésről sem. Tulajdonképpen egy hetet azzal töltöttem, hogy minden apróságba megpróbáltam belekötni. Aztán feladtam. Rájöttem, hogy bizony, a lemezeim néha szertelenül furcsán vannak felvéve. Rájöttem, hogy a dobosok nem egy boltban vették a felszerelésüket, más-más cinneket használnak, és más-más bőröket. Rájöttem, hogy ráadásul nem egy dobos játszik végig a lemezeken, hanem egy csomón számonként eltérő. Kicsit másképp ütnek, seprűznek. És ez még csak a mélyszekció volt. Egy hét után kapisgáltam, hogy ennyivel több részlet megemésztése bizony időt kíván. Másféle figyelmet kíván, de utána másféle élvezetet is ad. Aztán távozott az M7 Tube Phono, nagy kezitcsókolomot köszöntem neki, remélem még egyszer-kétszer visszatérhet hozzám, és most várok. Egy kicsit arra, hogy megjöjjön a potméter a Klonedóba, és lehessen rajta hangerőt szabályozni. És várni többet, hogy elkészüljön Gyuri bácsinál az előfokom is. Mert a telefonhívása óta tudom, hogy imádom az ilyen hifis meglepetéseket.

Az egyenirányító magányossága
Az egyenirányító magányossága
Légmunka – Vass Andrási György légcsapágyas lemezjátszója

Légmunka – Vass Andrási György légcsapágyas lemezjátszója

A végzet néha nagyon furcsa helyről érkezik. Gyuri bácsit például a Hifi Exclusive nevű újság képében érte el. Csontos István hagyatékából származott ez a rövid életű német sajtótermék, amibe egyszer unalmában belelapozott. És a középső oldalakon, ott, ahol a Playboy-ban a kihajtogatós csaj van, mi […]


%d blogger ezt szereti: