Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Címke: Zyx

A jól hangolt golflabda – Well Tempered Amadeus lemezjátó

A jól hangolt golflabda – Well Tempered Amadeus lemezjátó

Kedves olvasóm, rögtön egy találós kérdéssel kezdeném. Mit gondolsz, az alábbi bekezdés miről szól? Végy négy squash labdát. Piros pöttyöset, ne keményebbet, ne puhábbat. Jó, akkor most ezeket tedd a két falapból álló test négy szélén levő csészékbe. Rendben, ez megvan. Akkor keress egy vonalzót. […]

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Az embert néha pofáncsapja a világ változása. Engem legutóbb csütörtökön suhintott. Éppen egy hifis fórumot olvasgattam, ahol az egyik résztvevő az interneten kért segítséget a szubjának a beállításához. Jöttek is a válaszok, hogy tologassa, forgatgassa, tekergesse rajta a gombokat, és az sem baj, ha meghallgatja […]

Plexibolondság – Roksan Radius 5

Plexibolondság – Roksan Radius 5

Vannak tűrhetetlen pillanatok az ember életében. Ilyen az, amikor a barátaitól a nagymama hagyatékából feltúrt remek lemezeket kap, amin csehszlovák tánczenét rejtenek a barázdák, vagy amikor Írországból megkapja a “Hogy szokjunk le a dohányzásról” című albumot, az “Otthoni relaxációs technikák” sorozat kilencedik tagját. Az ember szépen megköszöni ezeket az értékes ritkaságokat, majd lehajtott fejjel besuvasztja a többi lemeze közé, mert nincs mire feltennie, mivel meghallgatnia őket. Ugye volt nekem egy remek lemezjátszóm,, de az már más lakását tölti meg zenével, jött egy utód, de azt is elkunyerálták, jött egy ugyanolyan kölcsönbe, de az eladósorba került, és nem volt semmi más. Ilyenkor az ember barátai, akik NEM hifisták, nagy örömmel ajánlják fel ósdi Tesláikat meg egybe zeneszerkezeteiket, nem is gondolván, hogy a világ egyik legjobb előfoka emésztené meg az onnan érkező jeleket. Egyáltalán, mi az az előfok?

Kellett nekem egy lemezjátszó

Szóval kellett egy lemezjátszó nekem sürgősen. Pénz most nem igen akadt rá, szóval nem a csúcsmodellek közül válogattam. Majd annak is eljön az ideje, de még nem. Most valami egyszerű, használható és bevallom, BLOGOLHATÓ valami kellett.

Antiskating, hol vagy? Most éppen az egyik akril lapon csücsül.

Bevallom, jó ideje tetszenek nekem a Roksan lemezjátszók, az eredeti Xerxes mindig elbűvölt azzal a befejezetlen lombfűrészeléssel az előlapján, a Radius 3 pedig egy formatervezési remekmű, egy bébi TMS. Gondoltam, legyen egy Roksan. Kettőt is hirdettek mostanában, gondoltam, segítséget kérek a döntéshez a legilletékesebbtől. E-mail-fordultával jött a válasz meg egy ajánlat egy új, de még nem ráncfelvarrott Radiusra, egészen ellenállhatatlan áron.

Érdekes anyagválasztás

Szóval most van egy Roksan Radiusom, ami a lemezjátszók világának talán legokosabb bohóca. Egyszerű szerkezet, és sose készült volna el, ha nem lenne trendi és divatos manapság a lemezjátszó, csak úgy feltenni a szekrénysorra jól mutat, pláne egy ilyen tetőtől talpig átlátszó plexialkalmatosság. Tulajdonképpen van alul egy akril lap, lefelé onnan állnak ki a fém lábai, meg arra van rögzítve a hangkar, jelen esetben a Nima. Pár rugalmas kis ütköző tartja a felső emeletet, itt kapott helyet a tányércsapágy, ami egy zárt, felhasználó által nem piszkálandó szerkezet. A bal felső sarokban a motor, ami szintén rugalmasan van a műanyag házába rakva, az indításkor egy nagyot hintázik is. Sebességváltáskor a klasszikus módon a szíjat kell áttenni a másik tárcsába. A lemeztányér is akril, igaz, nem áttetsző. Az alján egy kis perem. A kör keresztmetszetű szíj lazán illeszkedik rá. Az én példányomon ez fekete, a Radius5 MkII-n már fehér, megkértem Zsoltot, ha tud, szerezzen már nekem is ilyet, az jobban tetszik. Hátha.

Az ott benn a motorvezérlés

A hangkar, a Nima, az valami világ csodája. Van egy fém cső, benne valamiféle szivacsszerűség, abban futnak a kábelek, mindez elég jól csillapított egységet alkot. A fülrész, ahová a hangszedőt lehet felfogatni, átlátszó akril. Komolyan mondom, ez a részlet volt az, ami miatt igazán erre a lemezjátszóra esett a választásom, mert a ZYX-em is hasonló műanyagba van öltöztetve, és arra gondoltam, ki kéne próbálnom, mit tud együtt ez a sok átlátszóság. A Nima a létező legegyszerűbb csapágyazást kapta. Egy tüske vége le van kerekítve, és ebben imbolyog a kar. Igen, egytűcsapágyas, a beállítani lehetetlen konstrukció, még sokkal egyszerűbb és labilisabb tekergetés közben, mint a nálam járt Nottingham Analouge karja. Az ellensúly excentrikus, ezt elforgatva lehet a hangszedő jobbra-balra dőlését kompenzálni. Természetesen a kar magassága állítható, azzal nem lesz hiba. Van antiskating is, egy kis súly egy cérnaszálon, ezt kell beakasztanunk a nagyjából megfelelő helyre, átvetni egy kis tartón, és kész. Finomhangolásra nincs mód, akinek az kell, az vegyen egy Tabrizt. Csomó elem műanyag a karon is, de egyszerűsége ellenére átgondolt konstrukció.

Az a kis pöcök fog abban a mélyedésben mozogni. Elegánsan ezt hívják unipivotnak

Ahogy az egész lemezjátszó is. Ha vízszintes felületre tesszük, akkor a Radius egyszer és mindenkorra be van állítva, szerintem semmi sem tud elmászni, elállítódni benne. A hangkar más téma, de egy kis hozzáértéssel vagy kereskedői segítséggel az is egészen jól belőhető. Azért nem vagyok teljesen boldog, a ZYX ugyan jól néz ki benne, de nem érzi magát felhőtlenül jól. Kicsit több kontroll kéne neki. Zsolt mondott is valamit, hogy ez a kar a Corus Black szintjéig remek, és ezt készséggel el is hiszem neki. A Radius mégsem csalódás, sőt. Ez egy remek, nagyon ügyes szórakoztató eszköz. Egy másodpercig sem tetteti magát nagy lemezjátszónak, ahhoz hiányzik a súlya, a felbontása, de mégis többet tud, sokkal többet, mint az alapszintű pörgetők, hívják azt akár Thorensnek vagy akármilyen felcicomázott Regának. Van ugyanis egyénisége. Fiatalos divatfi módjára nem merül el a részletekben, de nem is veszti el a fókuszt, az egységességre koncentrál. Nem fogjuk kirúgni magunk alól a széket a meglepetéstől, hogy azannya micsoda mélyek, odass ötvenmétermély színpad, nem. Odaballagunk hozzá, felteszünk rá egy lemezt, meghallgatjuk, örülünk neki, örülünk, hogy zavartalanul élvezhetjük és kész. A Radius az én analóg barátom most.

Csillapítás a karcsőben
Nimával a Valhallába?
A csapágy háza
Ez is angol termék
ZYXtúra

ZYXtúra

Látogatáson járt a Zyx hangszedőm Krähling Zolinál, aki egy személyben maga a Soner Audió. Jobb lett nála egy évtizedes Ortofon, vagy mégse, és ez lenne a hangkarok nagy-nagy összeesküvése?

Űrséta – Nottingham Analouge Interspace Junior lemezjátszó

Űrséta – Nottingham Analouge Interspace Junior lemezjátszó

Házigazdánk, Chris végre odament a hifi rendszerhez, és feltett egy lemezt. Valami fura, óriási tányérú, ház nélkül, szemmel láthatóan angol lemezpörgetője volt. Megfogta a kiskukta méretű lemeztányér szélét, kicsit meglökte, és a lemezjátszó forogni kezdett… Maga volt a varázslat. Akkor persze nem értettem, hogy miért […]

Az első lépés Analógiába – Így szereljük be a hangszedőt

Az első lépés Analógiába – Így szereljük be a hangszedőt

Valaki próbált már fényképezni és hangszedőt beszerelni egyszerre? Lehetetlen, de egy sokoldalú állvánnyal és pofátlanul jó objektívvel lehet próbálkozni. Nekem ennyi sikerült, megmutatom a dolgot, hiszen megint olyan népszerű a lemezjátszózás, hát cseppet felvágok, hogy én mit tudok belőle.

Ugye van az a Rega hangkar az én Pink Triangle lemezjátszómon. Meg a polcomon szépen japánosan becsomagolva egy amúgy kacér-pucér hangszedő. Népies nevén tű. Gondoltam, itt az alkalom, hogy összehozzam őket.

Ide jön majd a hangszedő

Rutinos Rega-tulajok rögtön kiszúrhatják, hogy ebből a hangkarból nem gyári madzagok lógnak ki. És tényleg. A lemezjátszó már így jött. Valamiféle Cardas drót, a végén Eichmann dugókkal. Mindenesetre elég hajlékonyak, szabványos színekkel vannak jelölve, egyelőre jó lesz. Nézzük a következő lépést. A ZYX kerüljön bele. Valahogy így.

Látszik, hogy a ZYX tervezője szerelt már hangszedőt hangkarba. Az anyák ugyanis be vannak építve az Airy3 testébe. Így nem kell egyszerre négy kéz, mikroszkóp, gondolatvezérelt villáskulcs a beszereléséhez, nem azzal fogjuk az időnket tölteni, hogy lehetetlenül apró csavart és anyát keresgélünk a közelről meglepően lukas padlón. Szóval tűvédő fenn, az ujjammal szépen megtámasztottam a ZYX-et, két csavarral pedig lazán odafogtam a Regához. Jöhetnek a kábelek.

Egy normális csipesszel pillanatok alatt megvan ez a művelet is. Meglenne. A ZYX tervezője ugyanis nem írta fel, melyik kis érintkezőre milyen színű kábelt is kell felhúzni. Talán már túl sokat szerelt, és kis izgalomra vágyott. Nekem nem ment fejből, csak elő kellett szednem a hangszedőhöz kapott kis füzetet, mert abban benne van a megoldás. Persze drótozás közben egyszer levertem a tűvédőt, ezernyolcszázas vérnyomás, szívinfarktus, de szerencsére semmi baja sem lett a hangszedő legérzékenyebb részének. Minden drót a helyén, akkor keressük meg az Airy3 legjobb helyét a hangkar végén.

Rega kart Rega sablonnal tudunk beállítani

Az első lépés a Rega karokhoz adott sablon használata. Az enyém vagy húszéves. Talán a Zsolt Audioban vett, vagy legalábbis az akkor fura német-magyar, szó szerint testvérvállalatként üzemelő cégtől vásárolt Rega 2-ből származik. Korának megfelelően elnyűtt állapotú, de működik. A lényeg, hogy a beszerelt hangszedő oldalai párhuzamosak legyenek a felfestett csíkokkal, mert ekkor lesz a legkevesebb követési hiba, így nem fogjuk tönkretenni a tűszár felfüggesztését a hangszedőben, mert nem féloldalas terhelést fog kapni, és így fog a legkevesebbet torzítani a lemezjátszás közben. Na és ha a tű pont a papíron lévő célkeresztben van, akkor a túlnyúlás is jó. Ez elég pepecselős munka, nehezen látni, hogy elöl-hátul egyformán párhuzamos-e a párhuzamos. Én még a tűvédőt itt sem veszem le. Ha ez megvan, jöhet a tükör.

Jöhet a tükör

Persze nem a párom piperetáskájából túrtam elő. Ez egy különleges, kifejezetten hangszedő beállítására való szépészeti eszköz. Ezen ismét lehet ellenőrizni a párhuzamosságot, a túlnyúlást és még a VTA-t is. Ezt megmagyarázom. A három betű a Vertical Tracking Angle kifejezés rövidítése. Optimális esetben a hangszedőnek a lemez síkjával párhuzamosan kéne lennie. Amennyiben előre vagy hátra dől, a tű nem dolgozik optimálisan, annyira nem, hogy az egész hangkép átbillenhet szörnyen mély vagy rettentően magas tónusba. A jobb hangkarokon lehet ezt beállítani. Általában nem csinálnak nagy faksznit belőle, elég egy csavart meglazítani, belőni a magasságot, meghúzni és kész. Persze a Rega-n ilyet egyáltalán nem lehet végezni, a gyár lemezjátszóin a saját hangszedőivel kábé jó, a többiek meg így jártak… Szerencsére a CNC esztergák egyre olcsóbbak és elterjedtebbek, így a hifi kisipar egyik kedvenc foglalatossága a VTA állítást lehetővé tevő fémipari szerkezetek gyártása. Sajnos aki látott már legalább öt hanglemezt, az tudja azt is, hogy mind eltérő vastagságú. Ezért mindegyikhez át és át kéne állítani a VTA-t, lehetőleg intenzív csavarhúzózás, villáskulcsolás nélkül. Valahogy így. Miután VTA-t állítani egyáltalán nem lehet a Regámon, így nem is vesződtem vele, de a tükör és a szemmértékem szerint majdnem jó. Jöjjön a tűerőmérés.

Shure tűerőmérő

Van nekem a lemezjátszószerelős ládafiámban egy ilyen okos kis Shure tűerőmérő. Régesrég hozta nekem az egyik au*pairként tevékenykedő exem Angliából. Tulajdonképpen egy aprócska, precíziós mérleghinta. A sarkát a pöcökhöz kell tenni, ami majd a lemezt fogja középen tartani. Utána a csúszkán be kell állítanunk, hány grammot is akarunk mérni. A ZYX kettőt ajánl, ez látszik a képen. Jó, nem ez látszik, hanem egy, de a libikóka végén két vájat, van, és az egyikben a beállított érték pont kétszerese lesz a valós. Valahogy így.

A ZYX tűje a megfelelő mélyedésben

A kar végén lévő ellensúlyt addig kell tekergetni, amíg a mérleg egyensúlyba nem kerül. Érdemes ilyenkor az antiskating-et, vagyis a tűt a lemezjátszás folyamán kifelé húzó erőt nullára állítani, így könnyebb lesz a mérés. Az én Rega karomon az ellensúly sem szokásos, ezt a részét is sokan tuningolják. A lényeg, hogy a tűerőmérőn lévő kis tükörben az látszódjon, hogy a mérleg két szára egyensúlyban van. Valahogy így.

Egyensúlyban

Aztán jöhet az antiskating beállítása. Ezt lehet csak úgy saccperkábé, aminek a végeredménye persze nem lesz pontos, és nagyon gondos munkával belőni, aminek a végeredménye szintén nem lesz pontos. Vagy hagyni az egészet, és nem foglakozni vele. Én a gondosan beállított pontatlanságot szeretem, de ahhoz szólnia kell a lemezjátszónak. Na uccu. Hangkar rögzít, rövid, de nyögésekkel teli utazást tesz a Pinkem a padlóról az állványra, és jöhet a drótok megfelelő helyre dugaszolása. A ZYX alacsony kimenetű MC hangszedő, egy normál erősítő nem tud mit kezdeni az általa szolgáltatott millivoltokkal. Ezért nálam egy jelet felerősítő MC trafóba kerül. Ez egy Kondo S9, egy darab világcsoda, de erről majd egyszer később. Szóval karkábel a trafóba, a trafóból egy másik drót az erősítőmbe. Óvatos hangerőnövelés, persze búg, mint a veszedelem, és veszi a rádióműsort is. A földelés nem jó, lehet játszani a kar-trafó-erősítő összemadzagolás mátrixával. Hamar sikerül a búgást egészen elhalkítani. Lemez föl, valami Dire Straits, hát ez szól. Azért van baj is. Túl hangos. A genya módon szuperérzékeny Zu-k egyszerűen üvöltenek a szinte teljesen letekert potméterű, nagyjából 10 wattos AI 300-al. Aztán sikerül eltalálni a jó hangerőszintet.. Az örömtől hirtelen meghallgatom az első Dire Straits lemezt végig, aztán egy Hungaroton lemezről valami Vivaldit, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és az akkor még normális Benkő Dániel lantozásával. Utána jött egy Beethoven kilencedik, majd egy kis Cocteau Twins. Azt hiszem, helyzet van.

Zenesarok
Csak zene?

Csak zene?

  Csaba elengedte a karliftet. A ZYX szépen belecsusszant a barázdába, és utána eljátszott egy szimfóniát. Vagyis meghallgattunk egyet. A kettő ugyanaz. Csabánál legalábbis. Az, hogy vége lett a lemezoldalnak, személyes sértésnek tűnt. Na, milyen? – nézett rám kérdőn egy büszke szempár. Hát jó. Zenél. […]

Pink Triangle Little Pink Thing lemezjátszó

Pink Triangle Little Pink Thing lemezjátszó

  Nem a Rózsaszín Párduc egy kósza gondolatáról írok most, hanem a lemezjátszómról. Volt nekem egy fantasztikus Voyd lemezjátszóm, amit nem azért adtam el egy jó barátomnak, mert tucatszám lennének nála muzikálisabb, nagyvonalúbb, kiegyensúlyozottabb, elképesztően hallgatható futóművek. Merthogy ilyenek alig-alig akadnak. Aztán persze megbántam, aztán […]

A lánc elején – ZYX Airy 3 hangszedő

A lánc elején – ZYX Airy 3 hangszedő

 

Egy klasszikus analóg hifilánc egy jó hangszedővel kezdődik. Jó, persze igazából egy komoly lemezgyűjteménnyel, de én most inkább egy kis gyémánt tűről mesélnék, ami egy kis rudacskán ücsörög, és a másik végén két apró tekercs mozog mágneses térben. A hagyományos lemez barázdái ide-oda rángatják a tűt, ami erre apró kis feszültséget generál – ez szerencsés esetben mindenféle erősítés után kiváltja a hallgatóból azt a kellemes érzést, hogy azt mondja: igen, ez az analóg dolog még mindig jobb, mint a digitális.

Ehhez kell egy jó hangszedő. Az mi? – kérdezik gyakran a hifi terén járatlanok, majd a részletes válasz után bólogatva megjegyzik – aha, a tű. A frászkarikát. A tű az csak egy kis része ezeknek az aprócska kis csodáknak. Merthogy ezek nekem földöntúli alkotások. Először egy ember a szemén nagyítóval, és a hajszálnál vékonyabb drótból pár menetet teker egy aprócska kis fémkeresztre. Majd hangyaköldöknyi vastagságú drótra fűzi, valahogy elhelyezi rafinált kis mágnesdarabkák között. Másképp nem megy, mert az alkatrészek nagy része túl kicsi, hogy géppel szereljék. Így nem csoda, hogy a jobb hangszedők heroinárban vannak. Pláne, ha Japánban készültek, mert mint tudjuk, arrafelé a mesterek órabére nem kevés.

Egy ilyen finommechanikai csoda persze mindenre érzékeny. Olvastam már részletekbe menő tesztet különböző anyagú tűszárakról. Arról a kis csövecskéről, amire a tű van felszerelve, a túloldalán meg a mozgó tekercs. Merthogy lehet ez pórias alumíniumból, izgalmasan hangzó boronból, technicista titánból, nemes rubinból meg még ki tudja, miből. A fém csövecskéket aztán hosszában meg is szokták vágni, hogy ne keletkezzen bennük áram.

ÉS most jött hozzám látogatóba egy ilyen kis csoda. Az első lemezjátszómban, egy vicces NAD 5120-ban először Ortofon FF 15 dolgozott. Az lecserélődött rövid időn belül egy magas kimenetű Ortofon X5 MC-re. Azt egy Goldring Eroica váltotta, amely egy évtizeden át szolgált nálam, az utolsó években műanyag házától megszabadítva. Ez veszélyes műtét, mert elég egy túlzott mozdulat, és mehet a kukába a hangszedő. Ennél ügyesebb voltam a pucolásnál, így én csak a pucér változat nagystílűbb, teljesebb hangjának örültem.

Most pedig egy ZYX R-1000 Airy 3-S/SB.ZN-nek. Legalábbis azt hiszem. Ez a típusszám már majdnem olyan bonyolult, mintha a Szovjetunió illetékes bizottságai találták volna ki, pedig dehogy. Hisayoshi Nakatsuka, a ZYX cégecske elnöke, tervezője és a hangszedők összeszerelője találta ki. Merthogy van benne rendszer. Az R-1000 a típusszám. Van ennél még három kisebb sorozata a cégnek, nem is olyan régen ez még a csúcsmodell volt. Az Airy 3 az olyan japános szépségutónév, de fontos, hogy ez a 3-ik sorozat, az előd még a 2-es számot viselte, előtte még számot se kapott. Az -S annyit tesz, hogy tiszta ezüst huzalt használtak a tekercshez. Az -X nevűn monokristályos rézből, a -G változaton pedig aranyból kézimunkázzák ezt az alkatrészt.

A nálam lévő hangszedőnek van még néhány extrája. Az -SB jelölés azt takarja, hogy az áttetsző műanyag ház tetejére egy kis ezüst lapot szereltek, amely többlet súlyt ad neki – és az alkotó szerint nyugodtabbá teszi a hangot. Ami nem derül ki a típusszámból, de a nagyobb ZYX hangszedőknek kijár, az a mélyhűtés. Hisayoshi Nakatsuka ugyanis úgy gondolja, a gondosan kontrollált igen alacsony hőmérsékletre, mínusz 196 fokra hűtés, majd a felmelegedés igen jót tesz a felhasznált anyagok szerkezetének és így a hangnak. Nem ő az egyetlen, Max Townshend is így kezeli kábeleit, és ilyen eljárással hangfelturbózott elektroncsöveket is lehet kapni, persze felárért.

A ZYX eltéveszthetetlenül japános módon érkezett hozzám. Egy celofán zacskóba csúsztatott kis pamutzsákot tarthattam a kezemben. A zörgős héjon már ott egy kis papíron a hangszedő pontos típusa és a sorozatszáma. A cuki, bár cseppet büdös zsákocskából egy papír doboz került elő. Abból egy fa ládika, áttetsző műanyag tetővel. Ott bekukucskálva már lehetett látni magát a ZYX-et, amit felcsavaroztak egy kis fém lapra. Innen már csak néhány csavar kilazítása választ el minket, hogy óvatosan a kezünkbe fogjuk a kis csodát. Találunk még néhány csavart, csavarhúzót, tűtisztító kefét is a kis doboz alján. Mire idáig eljutunk, már biztos remeg a kezünk az izgalomtól – így pedig rizikós elkezdeni a beszerelését a lemezjátszóba, én is inkább a fényképezőgépet vettem elő, hogy közeli ismeretségbe kerüljek vele. Kár lenne egy ilyen szépséget lerohanni az első randin.


%d blogger ezt szereti: