Hifis kalandok

Szerző: Ear

Menjetek lemezt felvenni

Menjetek lemezt felvenni

Nem az én bizniszem, de tetszik: My Reel Club. Augusztus 31-én elindul My Reel Club néven stúdió koncertek felvétele, kis számú (kb max 25 ember) részvételével a Hunnia Records Super Size stúdiójában Borbély László előadásában elhangzó Bach Goldberg Variációk előadásával. A részvételi díj fejében nemcsak ott […]

A stúdiótól a hallgatóig, valamikor 1967-ben

A stúdiótól a hallgatóig, valamikor 1967-ben

Nem tudom, tényleg csak ennyi volt? Mindegy is, lehet majd jól megosztani analóg fanoknak, hogy tessék, ennél bonyolultabb láncot nem akarunk, analóg gyűlölőknek, hogy nézd már azt a középső meg alsó sort, na ott gyártják nektek a lemezbe a pattogást (nem), fiataloknak meg, hogy volt […]

A mesélő – Line Magnetic LM 215 CD játszó

A mesélő – Line Magnetic LM 215 CD játszó

[et_pb_section admin_label=”section”] [et_pb_row admin_label=”row”] [et_pb_column type=”4_4″][et_pb_text admin_label=”Text”]

Megváltozott a világ. Itt ácsorgok a Rákóczi téren, Audiolife Attilára és az ő kínai CD játszójára várok. A hátam mögött az apolitikussá vált vásárcsarnok, de előttem csinos, rendezett és életteli. Szépen öltözött fiatalok sietnek szép helyekre. Biztos szépeket is gondolnak. Én viszont nem tudom kiverni a fejemből a nem is oly távoli múltat, amikor érettségi után az MHSZ (be)szervezésében hetente kétszer muszáj volt morzézni tanulnom az egyik térre nyíló házban. Sose felejtem a kapulajat, talán negyven méter a villamosmegállótól, de amíg odaértem, négy-öt, meglehetősen változatos és néven nevezett szexuális aktusra való felajánlkozásosfelszólítást kaptam a tér akkori úrnőitől, a kurváktól, miközben a beton asztaloknál kártyázó stricik ádázan figyeltek. Nem, régen nem volt minden jobb.

És ez, a Line Magnetic 215-ös CD játszó beüzemelése után öt perccel még biztosabbnak tűnt. Régen nem volt minden jobb. Fura, nem fura, a CD ma éppen kihalóban levő formátum. Aki ma jó CD játszót épít, az vagy valami fura technikai fejlövést akar sikerre vinni, vagy irdatlanul megkéri az árát, hogy az alacsony darabszámokon is nyereséges legyen. Nem tudok ilyen statisztkiát, de megnézném, hogy hány DAC eladásra jut egy CD játszó eladás. Tízre? Húszra? Mert ugye még egy okos telefont is fel lehet javítani egy jó konverterrel, de ki pörget manapság ósdi ezüst korongokat?

A Line Magnteic 215 viszont technikailag is rendben van, az árcetlijétől sem kell szívinfarktust kapni. A külseje karakteres, a szürke kalapácslakk festés a régi nagy stúdiógépket idézi, a gombok kívánják az erőt, de pontosan járnak, a tálca finoman működik, a kijelző jól olvasható. Mérföldekkel veri a korábban nálam járt Jungson rettentőnagyvasat. A tetőt egyszerű leszedni, így az egy szem elektroncső könnyen cserélhető. Odabenn nincs nagy csoda. Balra egy kis trafó, középen a Sanyo mechanika, amit trükkös módon rugalmasan építettek be, minden elektronikát pedig egy L alakú nyákra szereltek. Attila adott hozzá rögtön három féle csövet, de már elfelejtetem milyet. Azt is mondta, hogy ami most benne van, az a legjobb szerinte, csak még bejáratós. Nekem is tetszett, hát nem is háborgattam amíg nálam volt.

Rugókon pihen a mechanika

Nem volt értelme. A Line Magnetic így volt jó. Beraktam egy lemezt és elmesélte. Másikat, és azt is elmesélte. A harmadikat, már estefelé, kisebb hangerőn eldúdolta, aztán volt torkaszakadtából elkiabálós korszaka is, amikor senki nem volt itthon, és a hangerő szabályzó valahogy meglódult. Mindegy mit csináltam vele, milyen zenével próbáltam, az eredmény nem változott. A Line Magnetic szépen elmesélte azt ami a lemezen volt. Nem gyúrt a tökéletes megjelenítésre, nem szólalt meg minden részlet, ha az ember nagyon figyelt, könnyen kiszúrhatott tökéletlenségeket, de minek kellett volna figyelni a hibákra? Ami szólt, az egy kerek egész történet volt, úgy ahogy az LM 215 gondolta.

Ismerős mechanika

És ügyesen gondolta. Azt hiszem rengetegen imádnák ezt a hangot, ezt az előadásmódot. A korai egydobozos Audio Note UK CD játszók is valami ilyesmit szerettek volna, csak sokkal drágábban, és kevésbé sikeresen. Na meg azok zárt dobozok, csövet cserélni bennük egy kis áthangolásért nem lehet, a Line Magneticben meg egy mozdulat. Valami ilyesmit csinálnak a zenével a klasszikus Micromegák is, de azoknál azért realistább ez a CD játszó.

Sikeres lesz? Külföldön nem kérdés, hogy az. Itthon? Félek nem. Annyira nem olcsó, hogy bekerüljön egy lézervégelgyengülésben kimúlt hifitorony CD játszó helyére. Sokaknak túl kínai lesz, pedig a Line Magnetic bőven hozza azt a színvonalat, amit az egyszemélyes garázsporjektekből túllépett angol meg német közepes méretű hifi cégek az ők meglehetősen jó ipari hátterükkel.

Kéne? Nem törtem fel érte azon nyomban a malacperselyt, de elgondolkoztam rajta. Az az igazság, hogy egy kicsit csőtúltengésem van, mostanában egy kicsit szikárabb, másképp felharmonizált hang a kedvencem. És erre mi van? Persze hogy most jönnek velem szembe az ilyen csöves jó vételek, mint a Tmp Ant sorozat, vagy ez a CD játszó. Ja, és megkérdezték, hogy Line Magnetic erősítő érdekelne próbára? Ki tudna erre nemet mondani?

[/et_pb_text][/et_pb_column] [/et_pb_row] [/et_pb_section]
Testvérharc – AT VM 95 hangszedők

Testvérharc – AT VM 95 hangszedők

Most legyek nagyon taknyos, vagy inkább hallgassak AT hangszedőket? Ez tényleg nem olyan kérdés, ami az emberiség sorsát jelentősen befolyásolná, viszont az én fejemben csak ez keringett vasárnap. Aztán döntöttem. Elmentem a vinil.hu-s fülelésre, és közben lettem beteg. Gondoltam jó lesz nekem, ha szépen bekucorodok […]

Egy csáppal kevesebb – Soulines Elgar

Egy csáppal kevesebb – Soulines Elgar

Ez most nagyon rövid poszt is lehetne, akár csak annyi, hogy a Soulines Elgar pont olyan jól tud szólni, mint a Kubrick, ha rendesen vízszintbe tudod állítani, és valami jó állványon használod. Azért itt még nem hagyom abba a történetet, nyugi. Az egész a vinil.hu-s […]

1+1=?

1+1=?

Nézem a képet. Idefelé, a galériába menet már láttam vagy tucatszor, mert ez van a kiállítás plakátján. A fura fejű nő az undok macskával. Azért élőben más mint egy háromszor két méteres zászlón lobogva. Nagyon kicsi, mindössze egy füzetlapnyi. És tényleg béna. Ez a furán torz fejű nő, nagy szemek, nagy orr, nagy száj, a többi meg…, nem tudom. Ilyet egy jó kezű hatodikos is megfest, igaz, a rajztanára jól le is szúrná érte, hogy miért nem ügyelt az arányokra, mi ez az aránytalan izé, de hát ez egy korai Lucian Freud főmű, és biztos annyiba kerül, mint a fél Rózsadomb.

Azért közelebb lépek. Még közelebb. Hűazannya. Innen már látom, hogy minden egyes szempilla őrülten részletes, látom, hogy melyik ragadt össze a szemfestéktől. Látom a végletekig kidolgozott fényt a szemben, az osztott, fehér keretes ablak tükröződését. És a macska szemeiben is ott az ablak, tökéletesen. Meg a bajsza. Na és a nő száján a finom ráncok? Elképesztő. Minden részlet a végletekig kidolgozva.  Döbbenetes, igazi hiperrealista mű, egészen apró méretben. Tíz centiről. De hátralépve összedől a varázs, megint marad a csálé fejű nő, meg az unott macska. Nem értem. Hol a trükk? Miért nem áll össze a végtelen sok részletből az egész? Hol veszik el a részletekben az egész?

Zavarban vagyok. Közel lépek és minden stimmel. Egyet hátra, és botrány az egész. Közel, és megvannak a részletek. Messze, és csak a torz alakokat látom. Közelitek és megint belemerülök a végtelen finomságba. Egy lépés hátra, és hagyom az egészet, mert már nagyon türelmetlenül  nézik az én ide-oda hintázásom a kép előtt.

Már hazafelé sétálok, amikor ráébredek, hogy Lucian Freud megfestette a hifit. Ó, hányan és hányszor cizellálják a részleteket, állítanak be jobb felbontású eszközt, ámuldoznak a korábban sose hallott részleteken – aztán egy lépéssel hátrább az egész kép mégsem áll össze. A kábelek a macskát fojtogatják, az erősítő meg jól hozza szempillákat egyenként, de valahogy olyan idegen, fura az egész. Vagy csak az a gond, hogy nem ezt vártuk? A nőt akarjuk, meg a macskát, torzítatlanul? De lehet azt? Lehet deformálás nélkül berakni a nőt és a macskát a képre, a nagyzenekart, a sportcsarnok színpadát, vagy éppen egy szólóhegedűt berakni a hangszórókba? Freud tudta. Mi tudjuk?

A nagy testvér – Parabox Tempesta

A nagy testvér – Parabox Tempesta

Helló, A doboz adatai: 92dB/W, 4 Ohm, 120 W, Hangváltó 12dB/oktáv (másod rendű) a váltások 350 Hz és 4500 Hz. A mély rész 60 liter, a közép 4 liter. A közép kamrája háromszög alakú, hogy ne legyen álló hullám. Audioquest belső kábelezés.  Nívós hangváltó alkatré- szek, […]

Villámrandi – Sparkler Audio S 504U USB dac

Villámrandi – Sparkler Audio S 504U USB dac

A telefonhívás meglepett. Szia – mondta Péter, a Sparkler Audio magyar forgalmazója – jött egy USB-s dac, ki akarod próbálni? Persze, de akkor ideadod megint az egész cókmókot, mert ez is csak az saját erősítőjével megy? Nem, ez már olyan, amit mindenre rá lehet kötni. […]


%d blogger ezt szereti: