Otthoni hifi

Fogyasszanak jól – zeneajánló Audiolife Attilától

A 2020-as év elmúltával mindenki valami újra számít, valami másra. Sajnos én semmilyen újat vagy mást nem ígérhetek – és szerintem azért, mert ezek a vágyak most nagyon erősek, ahhoz édeskevesek, hogy valóban változzon is bármi –, marad a szokásos lemezajánló azokkal a zenékkel, amelyekről azt gondolom, érdemes meghallgatni őket; még ha a zenehallgatás méltó módja régen halott már. Maradt helyette a zenefogyasztás, ami persze nagyon mást jelent.  Minap néztem végig egy ún. mini-dokumentum sorozatot, amely a mostanában nagyon divatos agymosás streamer csatornán érhető el, miszerint Netflix és kb arról szólt, hogy a menő hip-hop producer Dr.Dre és egy először...
Otthoni hifi

Tutimegmondás elmarad – X2 Audio tápszűrő és kábelek

Hetente legalább egyszer felszólítanak arra, hogy mondjam meg a tutit egy hifi eszközről. Aztán csalódnak, mert nem teszem. Inkább bonyolult körülírásokba kezdek, meg kérdezgetek, hogy mégis mit hallott már, mi tetszik, mi nem. Sokan csak egy megerősítést várnának utólag, hogy jól döntöttek, de ha egyáltalán felmerül a kérdés, akkor jó eséllyel rosszul döntöttek. Ilyenkor nincs sikerélmény. Mások valamit tényleg keresnek, és az én tapasztalatom tényleg segítség - na ilyenkor van sikerélmény. 2020-ban például két faluval odébb valakinek lett egy nem is értem miért adtam ki erre pénzt cuccból egy minden nap egy kis zenei élmény rendszere. De mondom, nem én...
Másvilág,Otthoni hifi

Nevekről, szomorúan

Meghalt Tim de Paravicini. Szomorú vagyok. Látásból ismertem, kétszer öt percig találkoztunk, de a különleges kisugárzása megérintett. De ennél sokkal többet köszönhetek neki. Az ear nevet a fórumokban és itt, a blognak. A történet annyi, hogy valami miatt nem tudtam belépni az Index hifi meg autóhifi fórumára. Hogy kekeckedés miatt kizártak, vagy valami technikai malőr volt, már nem tudom, de kellett gyorsan egy új nicknév. Körbenéztem a szobában, persze először a hifitorony felé, és a legfényesebben csillogó tárgy egy előfok volt. Egy Paravicini féle előfok, egy Esoteric Audio Research, amit praktikusan mindenhol csak E.A.R.-nak rövidítettek. Hát így. Nagy konstruktőr volt,...
Otthoni hifi

A brazil kaméleon – Audiopax Model Five előerősítő

Brazil kaméleon, mi? Hát ilyen állat pedig nincs, vonhatja le mindenki a következtetés eme szerény blog még szerényebb biológiai tudású írójáról. Hát állat tényleg nincs, de olyan hifiállat is talán csak a mesében, mint az Audiopax Model Five. Nagyon akartam megismerni. Tudtam, hogy a carboncopy blog írójának a szekrényében van egy ilyen. Azért a szekrényben, mert nem működik, pár újraélesztési kísérleten már túl volt, de senkinek sem sikerült talpra állítani. És agyamenten néz ki, és agyamenten működik, ha éppen... A Timbere Lock az az Audiopax elnevezése a két erősítőt egy dobozba úgy, ahogy kábé lehetetlen technológiára. Aztán egy szerencsés véletlen...
Otthoni hifi

Intim szféra – Sparkler Audio és Sternklang

Kicsit olyan izé dolog Sparklerről írni már megint, mert amikor megjön hozzám tesztelni való, vagy az érzem, hogy megírtam már mindet én, vagy ha nem akkor Audiolife Attila, meg úgy is tetszeni fog mindkettőnknek. És tessék, a Strenklang drótokról már lehet olvasni itt, a Sparkler Etherről meg itt, szerintem is így van, kész vége, nincs itt több látnivaló. Na jó, most azért nem egészen így alakult a dolog. Először is itt járt nálam a Spiral II CD játszó. Ezzel már nem kell variálni, hogy árammal vagy feszültséggel hajt, mint az első Sparkler cuccoknál, elég összedugni egy erősítővel és megoldja. Van...
Otthoni hifi

Roon és a család

Nosztalgiázni akartam egy kicsit. Előástam Ozzy The Ultimate Sin lemezét, és feltettem a lemezjátszóra. Lemezpucolás, tűszemrevételezés, aztán hajrá. Majd a lemez belső borítót a kézbe véve a kanapéra kucorodtam, hogy mint ezer éve, ahogy tini koromban, a zenét figyelve olvassam a szövegeket. Aha. Ahogy azt az Ear elképzelte. Fekete alapon nem túl nagy fehér betűk. Még három éve sem mondtam volna róluk, hogy vészesen kicsik, de ma azok. Egyre növő homlokomra tolom a szemüvegem, és így próbálom kisilabizálni a borítóra írtakat. Úgy ahogy megy. Megnyugvás. Egy darabig, mert jön a Thank God for the Bomb, amit utálok. Meghallgassam? Legalább addig...
Otthoni hifi

Kicsit szomorkás

Hogyne lennék az, hiszen vége az Audiolife blognak. És azt szerettem. Jó volt figyelni az elején a nagy lendületet. Benne voltam az induláskori körképben. Aztán már nem is tudom, hogy találkoztam Audiolife Attilával élőben. Vagy zenélt, vagy reggelizni hívtak minket, már nem emlékszem. Mindegy is, bírtam ahogy mindent nagy lendülettel csinált. A jajittavilágvége hangulatát is, meg a megmondomatuti is. Ja igen, és egyszer erősen értetlenkedtem az Andrej Rubljov iránti lelkesedésén. Azt mondta, hogy bármikor tudna akár órákat is mesélni róla, én meg azt, hogy nekem kábé ott ért véget a szovjet művészfilmek, amikor Boriszka egy órán át tipródik a sárban...