Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Hónap: 2012 december

Leben CS 300 képekben

Leben CS 300 képekben

A hétköznapi ember tökéletes csöves erősítője a Leben CS300 . Mintha tranzisztoros lenne, oly csendes, mintha nem is high-end lenne, annyira kényeztet a basszusemeléssel meg a fejhallgató kimenettel, mintha nem mai darab lenne, annyira kortalanul szép és míves munka. Ja, és persze made in Japan.

Under construction

Under construction

Gonosz dolog elvenni a gyerek játékait, bár hifis körökben elfogadott dolog, hogy az építőjáték fa kockái működnek készülékalátét gyanánt, de becsület szóra ezeket alvásidőben csináltam.    

Csoda olasz módra – Audison Voce AV5.1k

Csoda olasz módra – Audison Voce AV5.1k

Az agyamban van egy remekül működő automatizmus, ami rögtön a matek érettségim után bekapcsolt. Azt csinálja, hogyha meglátok egy képletet, akkor beindítja a nagy radírt, és ez a betűs-matematikai szimbólumos rész úgy törlődik, mintha sose lett volna. De most muszáj valahogy felülemelkednem ezen, és azt kérem az olvasótól,  tegye meg ő is. Nem fogom túlbonyolítani, ígérem:

A+AB+D=1650W

Na de mi a frászkarikát jelent ez a béna egyenlőség? Azt hiszem az ismert világunk fizikájának a fejreállását, valami eddig sose látottat, valamit, ami felér az isteni részecske megtalálásával. Az olasz Audisonnál a fenti számok alapján olyat tudnak, amit senki más, és ezt a Voce AV5.1k nevű erősítőbe burkolva hozták a szájtátva figyelő világ tudomására.

Ez lenne a világ legjobb ventillátora?

Pedig kívülről nem sok minden árulja el, hogy odabenn csoda van. Az egyszerű vásárló csak azt látja, milyen ésszerűen gondolkodtak ezek az olaszok, amikor megalkották ezt az erősítőt. Van egy bikaerős, 1000 wattos D-osztályú erősítőrész, ezt hajtja a szubot, és ezek kívül van még négy csatornánk, hogy az első szett minden egyes hangszórója kapjon egyet, így külön külön állíthatjuk, és tarthatjuk kézben. Ez már maga az autóhifis Nirvána! Ráadásul erősítő teljesítményben sem kell szűkölködnünk, mert  a mélyközepek 250 wattal lehetnek megküldve a zenei csúcsokban, hála az AB osztályú erősítőrésznek, de a magasak is megkapnak 70 wattot, ráadásul tiszta A-osztályban!

Ezek lennének a világ legjobban hűtő csavarjai?

Most a kedves olvasó biztos nem hisz nekem, ezért idemásolom az Audison honlapjáról a típusismertetőt:

AV 5.1k, 1650 W (RMS) max, five-channels: with its hybrid design, it is the specialist amplifier for front + rear + subwoofer or multi-amplified front + subwoofer systems.
Its high-quality AB Class output stage provides two channels with 250 W (RMS), combined with another pair of A class pure audio channels rated at 75 W (RMS), perfect for active two-way front speaker systems.
The D Class mono section provides 1000 W (RMS) for an efficiency and powerful subwoofer output. AMP (Amplifier Management Processor) constantly checks the operating status system and communicates with the user through 4 different coloured LEDs, located on the top panel; ART (Automatic Remote Turn On-Off) allows automatic turn-on/off when a remote signal isn’t available from the source.

Ez lenne a világ legjobb hűtőbordája?

Na, most már tetszenek nekem hinni? Ugye, hogy egy csoda? Micsoda a csoda, kérdezhet vissza tiszta joggal a zenét igen, a műszaki részleteket kevésbé értő olvasó. Hát az a 75 watt A-osztályban., Tudni kell, hogy minden ilyen erősítőben a bejövő áram fele biztosan hővé alakul, ezért az ilyen erősítők nagyok, nehezek és forrók. Például az általam is próbált Jungson JA-88D, amit 80 wattosnak mondanak, van vagy 30 kiló, akkora hogy a tetején egy bölcsis simán meg tud fordulni a kismotorjával, és van benne másfél négyzetméter réz, hogy ne legyen sokkal melegebb, mint a sarki pék kemencéje. A Voce meg akkora, mint a Jungson egyik csatornájának a hűtőbordája. És kérem ugye, ebben a dobozban még ott az az 1000 meg 250 watt, meg a tápegység, ami mindezt kiszolgálja. Mondom, csoda ez, igazi csoda.

Csoda ez, igazi csoda.

Hát nem meglepő, hogy ezért Eisa díjat is besöpört az erősítő? Hát nem meglepő, hogy ez az erősítő abból az országból származik, ahol Pinokkio figurája is megszületett?

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

Majdnem időgép – Zsolt Audió Mikulás parti 2012 képekben

                 

Please advise

Please advise

  Azért valaki mégis rábólinthatott. Nála találtam: Lawrence Wilkinson  

Mekk mester bosszúja – Pink Triangle PT Too újraélesztés I.

Mekk mester bosszúja – Pink Triangle PT Too újraélesztés I.

Ez egy Pink Triangle PT Too lemezjátszó. Erre hasonlít az enyém is.

Már megint van egy lemezjátszóm. Már megint egy Pink Triangle. Pontosabban egy lemezjátszónak látszó tárgy, egy Pink Triangle PT Too-nak kinéző alkatrészegyveleg.

Kínos meglepetés

Na ezt megmagyarázom. A legutolsó vinilpörgetőmet,  Roksan Radiust nagyon kedveltem, de rettentően féltettem. Se doboz, se tető, a szobában meg ott egy virgonc gyerek… szóval mennie kellett. Nem is gondoltam arra, hogy belátható időn belül legyen lemezjátszóm, mert amilyen igényeim nekem vannak… Szóval legyen akril tányéros, meg külső tápegységes, meg szabadon variálható legyen a hangkarja, meg függesztett vázú, vagyis nagyon hasonlítson egykor volt és imádott Voydomra  és legyen még olcsó is. Ilyen persze nincs, de a kaján sors elintézte, hogy legyen.

Csereérett rugó

Egy Pink Triangle PT Too. Akriltányér pipa, külső tápegység pipa, hangkarvariálhatóság pipa, függesztett váz, na jó fogjuk rá, de legalább lesz majd miről blogolnom, pipa, jó ár…

Tulajdonképpen minden megvan

Amikor megmondták, mennyibe kerülne, csak viccnek gondoltam. Pláne úgy, hogy pótalkatrészként egy pöpec állapotú csapágy is járt hozzá, ami önmagában is kitette a vételárat. Egy csillagos vacsora áráért egy PT Too? Persze hogy kell.

Hidegtrutymó és facsavar. A tuning Mekk mester kézjegye

Az persze rögtön látszott, hogy nem éppen makulátlan állapotú a gép. A tápegységét már Gyuri bácsi javította korábban, látszott, hogy itt-ott belenyúltak, a plexi törött volt, de bekapcsolva pörgött, és többek elmondása szerint kutya jól szólt, jobban mint… Na és ugye a bagó ár.

Na, melyik alátét a kakukktojás?

Hazahoztam, a konyhaasztalra penderítettem, és nekifogtam a részletes szemrevételezésnek. Nos igen, sikerült belefutnom egy igazi Mekk mester átalakításba. Vagy talán egész brigád volt? Tudom, hogy már írtam ilyesmiről, és amikor az eladónak részletesen beszámoltam a felfedezéseimről, ő a részvétteljes szörnyülködésen túl felajánlotta, hogy kész visszavenni a mindenféle tuningtortúrákon átesett lemezjátszót, de nem akartam. Gondoltam, akármi lesz, ebből a PT Too-ból ismét lemezjátszót faragok, közben pedig szépen megírom, miféle merényleteket követett el ellene a sors.

A bűnjelek gondosan zacskózva várják a Pink feltámadását

Az első dolog, ami szembetűnő volt, hogy a tápegység és a lemezjátszó között egy élénk narancsszínű köpenybe bújtatott számítógépes hálózati kábel viszi a jelet. Ez tuti, hogy nem gyári megoldás, ez újkori tuningötlet, mondván büdzsé kategóriában milyen jó is az a Cat 5-6-7-es madzag. Végül is igen, de mindezzel volt egy kis probléma. Kontakthibás volt a szentem, hol ment rajta az áram, hol nem. Semmi gond, nézzük meg mi van abban a ma már retrónak számító ötpólusú csatlakozóban, hátha csak elengedett egy forrasztás. Nos elsőként egy nagy gombóc hidegtrutymót találtam, egy nagy gombócot abból az anyagból, amit a ragasztópisztolyokból szoktak kinyomni. A házban található szikék, hegyes fogók és csipeszek intenzív és rendkívül leleményes használatával mintegy húsz perc alatt sikerült kiszabadítani szegény csatlakozót. Szemmel láthatóan bevált a trutymótuning, ügyesen álcázta az elengedett forrasztást, így sokkal többször kapott jókora rúgásokat szegény motor, amikor hirtelen mégiscsak visszatért az elektromos kontaktus, mintha egy gyors szemrevételezés után egy másfél perces munkával megjavították volna a hibát.

Azt hiszem, ezt okkal lehet nevezni rettentő gányolásnak

De rettentő gányolás a drótnak nem csak az egyik végén volt. A másik, ami a lemezjátszóban bújt el, úgy nézett ki, mint az első óra vége a technikumban, ahol a nebulók forrasztani tanulnak, de még nagyon nem megy nekik. A hálózati kábelből kijövő erek ugyanis egy ollóval nagyvonalúan körbenyírt próba-nyák panelre voltak ón és hidegtrutymó keverékével rögzítve. Szemben velük azok a kábelek rémüldöztek, amik a kapcsolótól és a motortól érkeztek. Itt egy kicsit több volt az ón. Talán azért, mert a hidegtrutymó ezúttal az egész kis panelnek  a lemezjátszó kávájára rögzítését szolgálta, de azért biztos ami biztos alapon meg egy durung nagy facsavart is beleküldtek. Gondolom ezen a kis panelen keresték próba szerencse alapon, hogy az egyes drótok ide meg oda kötésével mit is csinál szegény lemezjátszó. Az egész rettenet azonnal a kukában végezte, de csak ekkor derült ki igazán, hogy a hidegtrutymó tovább szedte az áldozatait a lemezjátszóban.

Például a komplett magasságállító szerkezet tele volt nyomva vele. A Pinknek ez a része pofon egyszerű, de nagyon ötletes. Van egy hosszúnyakú T betűre hasonlító  alumínium szerkezet, U alakú profilokból összerakva. Ennek a képzeletbeli T-nek a sarkain egy kis műanyag papucs van, amiből egy rugó lóg, ezek másik vége csatlakozik az alumínium méhsejtszerkezetű alaplapra. Ahogy ezeket a papucsokat egy csavarral ki-be húzogatjuk, úgy állítható be a kívánt pozíció. Legalábbis ez az elmélet, de mindezt tökéletesen lehetetlenné tette a hidegtrutymó. Papucsok semerre sem mozogtak, a csavarok csak ezt az elátkozott fehér zselés anyag furkálták. Igen, jött a szike, fogó…, de ekkor derült ki, hogy az elvetemült Mekk mester az egész T alakú izét odaragasztotta a tetőlaphoz, alaposan felborítva az eredeti konstrukciót, azt, hogy a fa keret és a tetőlap a lehető legkevesebb ponton csatlakozzon a rugózott részhez.

Komoly munkával sikerült kiszabadítanom ezt a T-tartót. Látszik, milyen komoly nyomokat hagyott rajta a barbár hidegtrutymózás

Jó néhány napnyi vakarás után jutottam el egyáltalán oda, hogy szét tudtam szedni a főbb alkatrészeket, így több helyen fértem hozzá az undok hidegtrutymóhoz és még sokkal többet vakarhattam. Aztán amikor ezt meguntam, akkor egy kicsit szétszereltem, de abban sem volt sok köszönet. A három rugó közül egy eltérő méretű, a maradék kettő közül pedig az egyiket csúnyán túlfeszítették. A három alátét közül, ami a rugók alá kerül, kettő gyári, a harmadik pedig egy PVC lapból lett kivágva. Az a csapocska, ami a magasságállítóban gyárilag egy formás kis acéltengely, de az egyiket egy erősen görbült gombostűdarabbal pótolták. Az Pink egész alja hiányzott, valaki a könnyebb szerelhetőség kedvéért egy bútorlapból pótolta. Na ekkor döntöttem el, hogy én sem az eredeti állapotot fogom visszaállítani, mert a sors nem erre szánta ezt a PT Too-t, hanem csinálok egy kedvemre való, modern Pinket.

Itt látszik a Pink szerkezetének a lényege. A T alakú valamiben futnak a magasságállítók, és arról lógnak le a rugók,

Majd egyszer. A sok kis alkatrész mind gondosan zacskózva várja, hogy ismét lemezjátszóvá álljanak össze, de jelenleg inkább egy nagy lemezjátszó elleni merénylet bűnjeleiként pihennek egy nagy dobozban.

A legelső Pinknek, a PT1-nek is hasonló volt a felépítése. A méhselytszerkezetű alaplapra került a motor és a csapágy, ez a későbbiekben  módosult

Persze most sem tétlenkedek, bár a szikére már nem lesz szükségem. Egyes darabok a kukába kerülnek, például a selejt rugók, de nem egyszerű a pótlásuk sem. Nem azért, mert ne akadna gyártó, aki az eredeti minőséget le tudná gyártani, hanem azért, mert ez egy Pink. Igazi angol kisipari termék. A koncepció állandó, de a felhasznált alkatrészek nem igazán. Mikor mi volt a sarki vaskereskedésben, azzal kombinálva, hogy Karcsi bácsi, akarom mondani Charles mit fusizott össze éppen a gépműhelyben. A neten például felfedeztem a csúcs Pink Anniversaryhoz vagy ötféle tápegységet, pedig ez a lemezjátszó biztos nem készült ezres sorozatban, talán ha száz körüli példányszámot elért.

Rugó, az kéne nékem

Szóval nekem kéne három rugó, amire van háromféle méretem, elég biztos forrásból.  Esetleg valakinek egy még tutibb tipp? Szívesen várok minden segítséget.

Lesz nekem valaha ilyen Pinkem? Kérem segítsenek!

 


%d blogger ezt szereti: