Egy csáppal kevesebb – Soulines Elgar

Ez most nagyon rövid poszt is lehetne, akár csak annyi, hogy a Soulines Elgar pont olyan jól tud szólni, mint a Kubrick, ha rendesen vízszintbe tudod állítani, és valami jó állványon használod. Azért itt még nem hagyom abba a történetet, nyugi. Az egész a vinil.hu-s nyílt napon kezdődött. Ott kért meg István, a tulaj és fő szervező, hogy próbáljam már ki az Elgart, mert sajna Soulines áremelés jön, és most ez fog annyiba kerülni, mint a Kubrick, és hogy mennyi a difi közöttük. Jó. Hazavisz, kicsomagol, feltesz az állványra, beállít, megszólal - ó te jó ég, ez most tényleg nem...

1+1=?

Nézem a képet. Idefelé, a galériába menet már láttam vagy tucatszor, mert ez van a kiállítás plakátján. A fura fejű nő az undok macskával. Azért élőben más mint egy háromszor két méteres zászlón lobogva. Nagyon kicsi, mindössze egy füzetlapnyi. És tényleg béna. Ez a furán torz fejű nő, nagy szemek, nagy orr, nagy száj, a többi meg..., nem tudom. Ilyet egy jó kezű hatodikos is megfest, igaz, a rajztanára jól le is szúrná érte, hogy miért nem ügyelt az arányokra, mi ez az aránytalan izé, de hát ez egy korai Lucian Freud főmű, és biztos annyiba kerül, mint a fél...