Nagyjából a kilencvenes évek közepétől tetőzött az europai jazz radikális megváltozása, amelynek keretében a rögtönzött zenét elsősorban az elektronikus zenei hatások érték. A címkézésben élen járó kritikusok többségében new jazzkánt, később csak nu jazzként definálták ezt az alstílust, holott ez egy – ma már természetesnek ható – folyamat egyik állomása volt csak. Az akkor újnak, újszerűnek tartott megoldások ma már teljesen természetesen illeszkednek a jazz-be, sőt nehezebb találni olyan alkotót, aki ne használna valamilyen elektronikus zenei hatást a kortárs lemezein. Az mindenesetre megállapítható, hogy ami akkor simán működött egy partyban, azt ma ültetett koncerten hallgatják az emberek mindenféle különösebb csodálkozás...