Melankólia, űrjazz és filmzene zongorára: késő októberi lemezajánló

Wolfert Brederode, a fiatal holland zongorista már régi motoros az ecm-nél. Négy önálló albuma is megjelent, pontosabban egy trió és három quartet lemeze, ahol Ő a zenekarvezető és a szerzemények nagy részét is Ő jegyzi. Mindegyik lemezén hangsúlyos a jazz fősodrától eltérő, melankolikus, hangképszerű megszólalás, előszeretettel támaszkodik a kortárs kamarazene megoldásaira, amelyekben ugye a megírás aktusa nagyon fontos, míg a jazzé meg a rögtönzés. Új lemezén (Ruins and Remains) ezt az irányt viszi tovább egy vonóskvartettel kiegészülve. (A lemezen ezért külön fel vannak tüntetve mint szerzők, valamiért a dobos is kapott kreditet, gondolom ugyanezért) Az album gerincét az első világháború...

Gyuri bácsi

Aznap hárman hívtak fel, és hatan küldtek üzenetet, hogy hallottam-e? Hogy Gyuri bácsi. A mi Gyuri bácsink, a hifistáké, a zeneszeretőké. Tudtam, hogy szeretnék neki írásos emléket állítani itt a blogomon is, meg azt is, hogy erre nem én vagyok a legalkalmasabb személy. Jöjjön a tanítvány/barát/alkotótárs szavai: Emlékül, Gyurinak A családja és közeli barátai persze jól ismerték magát az embert is. Társadalmi szerepvállalása, közügyek iránti érdeklődése, az állandó jobbító szándék, kedvenc anekdotái, felszabadult humora, macskarajongása együtt és külön-külön is jellemezték Vass Andrási Gyurit. Vass Andrási György a ’70-es években vált ismertté miskolci hifis körökben. A kor hiánygazdasága, a valutaínség alaposan...