Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Kandalló, vagy mi?

Kandalló, vagy mi?

A péntek az főleg a várakozásról szól a munkahelyemen, így van időm böngészni meg blogolni. Most is. Ugye mostanában volt a világ legnagyobb elektronikai zsibvására, a CES, aminek az egyik, nem éppen hangsúlyos rendezvénye a hifi- és high-end kiállítás. Gondoltam, megnézem, mások mit írnak erről, és akkor belefutottam ebbe a remek fényképes leírásba itt.

Nos, ami a képekről látszik, az az, hogy a hifikiállítások mindenhol egyformák, hiába annyira nagy Amerika, ahol hatalmasak a távolságok meg a lehetőségek, de a szállodai szobák, ahol demonstrálni lehet, hát azok bizony szűkösek. Ami meg nem, az már rendezvényterem, amit meg behangosítani nem biztos, hogy egy nagyszobába kitalált motyónak kellene.

A másik fontos tanulság, hogy Peter Qvortrup mindenhol el tud lazulni. Csak legyen zene. Meg Audio Note. Meg lazaság.

P.Q. mindenhol el tud lazulni, és sokat fejlődtek a cipői

Aztán lássuk a Kondo készülékeket, Kondo mester hagyatékát, amit most Masaki mester visz tovább. És a szoba legnagyobb újdonsága egy pár hangszóró volt. Hát izé. A régi Kondo hangszórók legendásak voltak trükkös felépítésükkel – ezüst fóliából húzott membrán, szarvasbőr membránszél – na meg árukkal. Aztán tessék, itt van ez a két fából rakott kandallószerűség a közepén nagyon bénán mutató aranyszínű tölcsérekkel. Legalább azoknak lenne más színe. A hírek szerint kifejezetten az amerikai piacra szánták őket, és ahogy olvastam, nem arattak osztatlan sikert.

Mint két kandalló
Lehet multikábelezni, amplifikálni is, persze csak Krőzusoknak
Ginga, a lemezjátszó

Na és akkor a végére egy kép, ami minden hifikiállítónak ismerős. Szoba berendezés közben.

Kupleráj



%d blogger ezt szereti: