Techno és jazz, ambientes gitárszólók – nyári zeneajánló
A Darkside zenekar eredetileg Nicolás Jaar és Dave Harrington side projekje volt. Első lemezüket Psychic címmel rögzítették még 2013-ban és izgalmas, stílusokat elegyítő, azokat átlépő zenei anyag volt, amelyen hol a furcsa és eklektikus gépi hangok, zörejek kerültek előtérbe, hol pedig a gitáron előadott dallamok. Akkor ez annyira új volt még – a Jaar által kikevert –, szellős, üres tereket megidéző, de mégis izgalmas és kifejezetten élvezhető hangzás, hogy sok év végi legjobb megjelenések listára is felkerült. A „zenekar” aztán annak rendje és módja szerint két év múlva feloszlott, és egészen idáig nem úgy tűnt, hogy bármi lesz belőle.
Aztán idén, szinte meglepetésre, miután mindkét alkotó elkészítette a szóló anyagát, újra összeálltak egy rövid stúdio sessionre és a második lemez is megjelent, ugyanannál a kiadónál. A Spiral ugyan első hallásra hasonlóan eklektikusnak tűnik, már ami a hangzásvilágot illeti, és eszközeiben is megegyezik, de mégis ellép a talán kissé túlhájpolt első anyagtól. Először is sokkal több a gitár, merészebb is, olykor még szólók is akadnak, másodszor pedig a Jaar hangja is majd mindegyik darabban megszólal – persze agyon van effektezve. Ez a lemez sem hosszú, nagyjából ötven percnyi zene van rajta, kb mint az előzön, de sokkal kevésbé sötét, olykor pedig kifejezetten szórakoztató. Jaar-ék most sem fukarkodnak a furcsa hangokkal, de kifejezetten dalszerűek a szerzemények. Nekem kicsit hiányzott a totál belassított, mutáns house lüktetés, ami a Physic-en védjegyszerű volt, de az a lemez is jó lett, szóval melegen ajánlom. És persze a Darkside még mindig egyedi és üde színfolt a sok egyforma modern downtempo zene mellett, amivel a mostani húsz évesek telefossák a különböző platformokat.
(6) DARKSIDE – „Liberty Bell” (Official Audio) – YouTube
Ha már house, és 4/4-edek térfelére tévedtünk, akkor nem lehet elmenni a dubtechno pápájának új anyaga mellett. A nemesi felmenőkkel rendelkező Moritz Von Oswald (apai ágról a Ott Von Bismarck ükunokája) triójának is – hosszú kihagyás után – megjelent az új lemeze, Dissent címmel, ahol az amúgy önmagában is legenda zenekarvezető, az elmúlt évek sessionjait rendezte össze egy lemezre, összesen tíz szerzeményt, címek nélkül, chapter egytől tízig, plusz egy epilógus. A trió másik két tagja a Hyperdub kiadó jelenlegi „sztárja” Laurel Halo és a veterán német dobos, Heinrich Köbberling. A zenék a modern elektronikus zene és a szabad jazz szétszálazhatatlan keverékei, mértani precizitás ugyanakkor leheletfinom könnyedség, egyszóval profi anyag. Ez az a zene, ami sose fog felkerülni semmilyen listára, mégis bármikor meg tudod hallgatni és mindig tud örömet szerezni, még a béna szpotifájról is, pedig az a legalja minőség. A legtöbb darab lassú és folyondárszerű ambient-techno-jazz, abszolút megírtnak tűnnek, pedig minden bizonnyal rögtönzés az egész. Lesz belőle vinyl is, nekem már most az egyik kedvencem, pedig hol van még az év vége.
(6) Moritz von Oswald Trio – Chapter 4 (Feat. Heinrich Köbberling & Laurel Halo) – YouTube
Amióta ugye internet van és mindenki mindenhez hozzáférhet, gyakorlatilag megszűnt a mainstream és az underground szétválasztása, pontosabban megváltozott a definíciójuk. Ebben a korszakban tudatosan is nehéz törekedni arra, hogy az underground hagyományokat tovább vigyék és még nehezebb ebben a világban olyan státuszt elérni, mint a Space Afrika manchesteri duonak, akik még minden lemezükön képesek voltak tovább építeni és tágítani a saját világukat.
Főként azért, mert nem akkor adnak ki új zenéket, amikor az előző már kipörgött, vagy éppen a közönség ezt igényli, hanem amikor az megérett és egy vagy több lépéssel távolabb merészkedik az eddigi zenei határaikon. Az industrialt az ambienttel keverő duo új anyaga augusztus végére van kiírva, de már most nagy várakozás előzi meg és a két meghallgatható track is azt sugallja, hogy nagyon jó lemez lesz a Honest Labour. Mint mostanában divatos, lesz belőle vinyl is, ahol a special edition a narancs- vagy rózsaszínűt jelöli; nem mintha az bármivel is jobb, ne adj isten különlegesebb lenne, mint a sima fekete, de ez van. Várhatóan komoly, elgondoltató anyag lesz, amely szerintem sokáig hallgatható.
Amikor megláttam, hogy a Supersonic – a maga műfajában eléggé legandás – jazz-punk zenekarnak a bmc-nél fog megjelenni lemeze, eléggé meglepődtem. A Droles De Dames-t végül nem a Supersonic név alatt adták ki, hanem a tagok nevein, mint sima trió és nem is az ott megszokott pszichedéliába forduló zajos jazz-punkot játszanak. Sokkal inkább drone-sos lebegés és széteffektezett hangszeres alig-szólók, finoman szőtt hangfüggöny és szétcsavart savazás váltogatják egymást. Valamint Thomas de Pourquery falzettes énekhangja. Egészen érdekes anyag, nem sok ilyet hallottam még.
A bmc kiadta a már elég régóta együtt koncertező Daniel Erdmann és Aki Takase duo lemezét is. Két markáns személyiség, két eltérő játékmód, olykor – jó értelembe vett – szakmázásba forduló lemeze, ahol az idős Takase törékeny, szaggatott, avantgárd játékát, Erdmann vaskos szólói ellensúlyozzák. Pompás lemez, erős ajánlásommal.
