Tiszta fizika – MicroFluentDAC és fejhallgató erősítő

Szoktam siránkozni a hifizés rettentő belterjes volta miatt, de most nem tudom, sirám vagy öröm kéne, mert fejhallgatós cuccokról lesz szó. Ezzel most többen lettünk, vagy még inkább szabdalódik a hobbink? Tényleg nem tudom.

Az viszont látszik, hogy ez a terület komplett iparággá vált a hifin belül, saját sztárokkal és feltörekvő márkákkal. A nagy lökést alighanem az okostelefonok adták, a mindehova magunkkal vihető zene és a személyes tér átalakulása, a Beats körüli hype. És megjelent rengeteg új cég, mint mondjuk az Audezee, a Meze, a Hifiman, ZMF és hozzá megjelentek az elektronikákat gyártók, mint a Schiit, meg kismillió kínai fényes csillag. És aki azt hiszi, hogy mindez csak pótlék, az olvasson bele carbon4copy blogjába, ahol egy pokolian jó szobai hifi lecserélése zajlik életmódváltási okokból fejsztereóra.

Itthon sincs más világ. Vannak fórumai és találkozói ennek a közösségnek, vannak megmondóemberei és vannak startupok is, amik sikereket szeretnének elérni. Startupok? Nem is tudom, miért írtam, talán mert túl sokat böngésztem mostanában angol nyelvű oldalakat ilyen témában. Szóval egyszemélyes vállalkozások, mint amilyen a bkercso. A név mögött komoly elméleti, fizikusi szaktudás és néhány készüléknyi tapasztalat van. Mivel nekem egyik sincs, csak randa nagy kíváncsiság, hát átadom a szót a gyártónak, hogy elmesélje, mi is zenélt három héten át az asztalomon:

„A MicroFluentDAC a természetes, ugyanakkor nagy felbontású zenehallgatást kívánja hozzáférhetővé tenni elérhető áron. Jellemző rá a mikrorészletesség, finom akusztikai információk átadása, izgalmas és hihető térleképezés (bár ez a leginkább felvételfüggő tényező), természetes hangszer- és énekhang, pontos időzítés és a folyékony előadás. Egy jó erősítővel és fejhallgatóval / hangdobozzal nem ereszti a figyelmet!

Technikailag egy jófajta kínai XMOS-kártyát tartalmaz, ami a nagyfelbontású USB-kapcsolatért felel, a jó hangzás érdekében azonban egyrészt kapott több fokozatú külső tápszűrést, illetve a panelen található mindhárom oszcillátort cseréltem igen kis jitterű darabokra. A DAC-chip PCM1798, ami a híres-neves PCM1794 kistestvére. Az analóg fokozatban passzív I/V és A-osztályba húzott LME49720-as OPA dolgozik a torzításmentességért. Az I/V-konverter különösen analógos hangú, valamint ezzel a megoldással gyakorlatilag nem hallok különbséget a PCM1794 és PCM1798 között.

A fix jelszintű kimeneten kívül kapott egy hangerőszabályzott kimenetet is (APLS RK097), amely esetén még egy OPA1678 is részt vesz a jelútban. Ezzel a DAC használható előerősítőnek is, pl. aktív monitorokhoz. Előbbi OPA enyhén meleg kangkarakterű, továbbá DIP8-as foglalatban csücsül, így cserélhető bármilyen típusra, amely eljár +-5V-ról. Utóbbi OPA pedig enyhén világos karakter, azonban fixen szerelt (és csak FET-es bemenetű típussal váltható ki). A két kimenet tehát eltérő habitusú, reméve, hogy ez a „koktél” több féle rendszerbe is szinergikusan illezthetővé teszi az eszközt. (A hangerőt max-ra tekerve a potméter nem szól bele a hangminőségbe.) Az Extra változatba ALPS Blue (RK27112) huzalpotméter kerül, valamint a foglalatba AD827-es OPA: szintén enyhén meleg karakter, ám leheletnyit nagyobb felbontással és még közelebb a semleges karakterhez, mint az LME49720. A legnagyobb különbség pedig a DAC-chip elé helyezett SRC4192-es ASRC, amely egy kiváló hangú digitális szűrő is egyben. Az igazán lágy hangot ezzel éri el a MicroFluentDAC, így vájtfüleknek érdemes bevállalni!
Egy mondat erejéig még muszáj megemlíteni a sok fokozatú táphálózatot és egy-két (-több) egyedi megoldást, amiktől olyan a hang, amilyen.

A MicroFluentAmp az S100A erősítő alumínium dobozba bújtatva és erősítéskapcsolóval kiegészítve.
Meglepően őszinte, megfogott hangú erősítő, tele energiatartalékkal. Hatalmas felbontás és részletes, jól pozicionálható tér jellemzi. Ritmika, sebesség és hagszerhűség szintén fantasztikus, ha szabad ezt írni.
Különösen ajánlom magneplanárokhoz (de amúgy mindenevő)!

Technikailag TPA6120, OPA1678-as torzításkioltóval, jó minőségű, nagy sebességű körítéssel. Az OPA1678 hangkaraktere enyhén világos. Kérésre adom LM49720-al is, amely pedig enyhén sötét karakter. Információáteresztése mindkét OPÁ-nak a legjobbak között van az én fülem szerint.„

Na hát ez mind szép és jó, de milyen a valóság? Hát elsőre csúnyácska. Ma, a kicsomagolós videók korában mindenképpen. Két kis ipari dobozka, szürke fém , rajta fekete tekerentyűk. Hátul semmi különös RCA csatlakozók, meg az erősítőn két piros nyomógomb. Műszaki szemmel rendben van, belekukkantva a dobozokba látszik, hogy a vételár ott van benne, de egy kis trükk, játék a színekkel, formákkal, textúrával jót tenne. Persze ez a legnehezebb pálya, bármelyik hazai hifi gyártó hátborzongató rémtörténeteket tud mesélni a nem létető hazai háttériparról, a soha nem egyformára sikerült dobozokról, a nagyjából 90 fokos derékszögekről, a körülbelül olyan, mint volt eloxálásokról. Szóval hiába gondolom én azt, hogy ezek a kis dobozkák kaphatnának olyan kalapácslakk bevonatot, mint volt a 60-as évek stúdió cuccain, hozhatnának vissza valamit az őskor fémkocka+keret egy vicces gombbal NAIM-jeiből, ez itthon sajnos túl nagy kihívásnak tűnik.

Na de a lényeg nem is ez, hanem a hang. Hogy szól a MicroFluent, jó vagy nem? Hát erre nem lehet egyszavas választ adni, de nem az elcsépelt ok miatt, hogy mindenkinek más az ízlése, valakinek ez is tetszeni fog másnak meg nem. Persze, ez is benne van, de a MicroFluent kombó külső egyszerűsége ellenére rettentő sokoldalúan hangolható szerkezet. Amikor először belehallgattam, akkor kicsit bátortalanul szóló, de 180 fok széles színpadot nyújtó hangképet hallottam. A gain gomb megnyomása után megjött a mersze, kábelcsere után a színpad számomra sokkal természetesebbé vált. És mindezt nagyon könnyedén adta elő a MicroFluent kombó, annyira lazán, hogy muszáj volt provokálnom. Három hétig tekergettem, jumpereltem, rcaátdugdostam és tanúsíthatom, hogy a leírásbanszereplő minden változtatási lehetőség működik, és jól hallhatóan, erősen, nem bebeszélés szintjén változtatja a hangot. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a szokásos manipulációkra, úgymint forráscsere, drótcsere, a mellékelt dugasztáp jó lineárisra cserélése is mind hallható, akkor a kérdés, hogy jól szól-e, szinte értelmetlenné válik. Igen, de ha neked még nem igazán, akkor csavargathatod még.

És a dolog még bonyolultabb. A MicroFluent hiába olyan sokszínű, mint egy kaméleon, azért mégis megvannak a saját határai. A kellemesen hallgathatóság az többféleképpen is kicsavarható belőle. Sőt a kellemesen hallgathatóság a legtöbb felállásban rögtön hozta is, ez egy nagyon nagy piros pont, ez elvitathatatlan erénye a két kis dobozkának, de például a hátborzongató realizmust nekem nem sikerült összehozni vele. A gép jól zenél, nagyon is jól, de nem lépett el sosem közülem és a zene közül. Dinamikája van, de az az igazi odacsapós pengeélesség, az hiányzott. Meg az atmoszféra az inkább szivárog, nem volt nekem hűhaottvagyok érzés . Darabra minden megvan, de az összhatás még nem teljes, valami kis valami, a mágia nem jött meg. A harmadik hét végén pedig úgy éreztem, hogy szuper, hogy ennyi mindent tud ez a két kis dobozka, de én bírnám, ha szilárdabb egyénisége, karaktere lenne.

Na most akkor az előző két fejezet bonyodalmai után jöjjön megint a kérdés, hogy a MicroFluent jó vagy nem jó? Jó. Jó, mert az árához képest nagyon rendben van. Jó, mert nagyon univerzális, legyen szó technikai oldalról vagy éppen a megszólalásról. Jó, mert ismét egy jól sikerült magyar hifi termék.