Lehet egy dobozzal több? Külső tápos TMP Ant elektronikák

Kedves olvasóm, neked volt már hifis ráérzésed, hogy most valami olyat hallasz, ami indokolatlanul nagyszerű? Nekem volt pár. A Heed Obelisk megértése, a Soulines Kubrick, a Dual a 72 audio karral a Sotm SMS-ben kicserélt kondi – és a TMP Ant erősítő.

Amikor először találkoztam vele, körülbelül a harmadik hangnál mondtam, hogy hűazannya. Nem is az volt a nagyon különleges, ahogy zenélt, bár az a produkció sem volt lebecsülendő, ár-érték arányban a mai napig abszurd módon jó, hanem az ahogy mutatta, hogy még mit lehet kihozni belőle.

Voltak is rá ötleteim, hogy mit és hol kéne faragni, és voltam olyan szemtelen, hogy ezt a kívánságlistát be is nyújtottam az alkotójának, Gál Tamásnak. Ő meg hümmögött, hogy ez hülyeség, az talán belefér, ezt mindek, de büszkén vállalom, hogy hosszú hónapok kemény munkájával kiszekíroztam belőle az első darabot.

Az első, és legnagyobb hibája nagyon hamar kiderült. Az, hogy ezt is Ant-nak hívják. Bár nagyon hasonló a kapcsolás, de az AKT, vagyis az Ant Külső Táppal egy egészen más kategória. Az egydobozos Ant erősítő és a DA is a legtöbb hifi láncba könnyen illeszkedik , átadja a laza, bolondos, zenélni szerető karakterét. Egy pillanatig sem akarja elhitetni, hogy mindent tud, hogy nem csal itt-ott, de mindezt nagyon jól csinálja. A legtöbb hifi lánc, pláne amiben audiofilnek, közép-, felső középkategóriásnak mondott eszközök vannak, profitál a hangjukból. A TMP réz ribbon kábelekkel kombinálva viszonylag könnyű élvezetes hangot kihozni velük.

Az AKT viszont nem ilyen. Tamás szerint sokan voltak, aki meghallgatták az egydobozos ANT-ot, és rendeltek egy külső táposat, gondolván, hogy az ugyan olyan, csak jobb. Hát nem. Sokkal hájendebb termék. Először is türelem kell hozzá, mert a Mundorf kondik 2-300 óra bejáratás igényelnek. Úgy csapong a hang a mélydús-magasszegény és a magasbansok-mélyszegény között, mint hátsó szárnyát vesztett F1-es a szalagkorlátok között. Garantált a bizonytalanság közben, de a felfedezés öröme is. Hol ez szól meglepő könnyedséggel, hol az ilyen aprócska elektronikától érthetetlen dinamikával. Aztán ha nagyjából bejáródott, akkor jön az, hogy ki kell szolgálni. Ez egyfelől frusztráló dolog, mert kábé a világ minden pénzét el lehet költeni elé és mögé, másfelől könnyű, mert nagyjából minden változtatásra reagál, mindent megmutat. Azt is, ha valami nem éppen jó, amit az Ant ügyesen elrejt, az AKT viszonz megmegmutat. Nem tolja az arcunkba a változást, nem kérkedik vele, hogy ezt is tudom, de ott van a változás a megszólalásban, a tonalitásban, a térben, a zene szövetében. Szokni, kicsit tanulni kell a tudását. Olyan mint egy eminens tanuló, aki utál jelentkezni, de ha kérdezik, mindig tudja a választ. Az AKT nem egy feljavított Ant, hanem egy másik hifi készülék.

Volt szerencsém az AKT-ot hallani hifi kiállításra felkészülés jegyében Sense és Mundorf dobozzal, a szállodai szobánál sokkal jobb körülmények között. Csomagolják kérem, én ennél többet nem igényelek a hifitől hang volt. A Kawero Furioso Minivel egy jóóó mélyet lépett a csúcshigh-end irányába. Hallottam, nagy Altec tölcséresekkel – az igazi rock’n’roll, az élő megszólalás, amikor a szobában együtt mozog a zenére minden egyes levegőmolekula. Vagy épp a Heed Enigmával, a másképp zenélés egyik világbajnokával, amivel sehogy sem kéne jónak lennie, mert az érzéketlen, az AKT meg nem erős, és mégis.

Az elejére kötve? Fejest ugrottam vele az R2R DA-k megismerésébe, kábeleztem és tápegységet bűvöltem egy emelettel feljebb, miközben tudósított a variálgatásomról, na és ott van az új lemezjátszó-hangkar megtalálásom. Mindezt hol egyedül, hol csak végfokként, amikor a világ talán legkevésbé logikus előfoka segít be neki.

Ráadásul évek óta változatlan formában, pedig jó és tulajdonképpen egyszerű csöves kapcsolás módjára mindenhol bele lehetne nyúlni. Én már rögtön TKD hangerőszabályzóval kértem, mert ilyen kis méretben nem sok van, ami beleférne. Próbáltam én minden félét, kapcsolólétrásat is mindenféle ellánllásokkal, drágát és mégdrágábbat, de ez az én fülemnek a legkedvesebb. Pláne a ricnizős fajta, ami olyan érzetet kelt, mintha tényleg kis fokozatok között kapcsolnánk. Hát ezt egyszerűen imádom. Megfordult már benne kísérlet képpen több csatolókondi. Ezek cseréjével gyakorlatilag egy új erősítőt kapunk. A most benne található Mundorfnál van drágább, de az nem biztos, hogy jobb is, ez nekem kellően univerzális. Ja és befér a dobozba. A szívem vágya kondi már pont nem, így az nem AKT, hanem ATOK, vagyis Ant ami már Túl sOK lenne, egy külső dobozban a két kézigránát méretű alkatrésszel. Már egy szem ellenállás cseréje is igen jól hallható, és ez egyben jó kis képességfejlesztő teszt is egyben. Na nem azért, hogy halljuk-e vagy sem, hanem azért, mert hamar eljutni vele oda, hogy jobb-vagy nem jobb között kell választani, hanem ízlések, zenei megközelítések csatáznak ellenállások képében.

Eddig az AKT erősítő részéről beszéltem, ami nálam kifejezetten hangdoboz hajtásra van optimalizálva, de persze fejest is lehet vele hallgatni, hiszen, érthetetlen módon eredetileg arra tervezte Tamás, és nem is kevesen használják egészen kifinomult darabokhoz is. Viszont a külső tápegység hajthatja a DAC-ot és a phono elektronikát is.

Jöjjön a digitális analóg átalakító. Ebben is a Philips 1543-as IC je dolgozik, túlmintavételezés és szűrés nélkül. Itt egyértelűbben jobb a külső tápos változat, de az ugrás kisebb, mint az erősítőnél. Minden megmarad, minden jobban működik, amiért ezt a régi DA átalaktó chipet szeretni lehet, de nem vetkőzi le a megszólalás azt a kicsit retro érzést, ami a velejárója. Persze a csatoló kondi cserével itt is rengeteget lehet csavarni a megszólaláson, és is kaptam bele ajándék tuningot, amit hisztisen követeltem visszacserélni, mert a régi jobb volt.

Na és a phono. Amíg az erősítő és DA AKT évek óta és stabilan működik, ez a részegység már vagy háromszor és igen alaposan átalakult. Ebből nem is létezik ma már más, csak külső tápos változat, és van belőle olyan modell ami az MM és ami az MC hangszedőkhöz illeszkedik. És most már tényleg jó. Elmúlt belőle a félénkség, hogy helló, én is itt vagyok, de csak beülök a sarokba, nem zavarok senkit érzés. Ügyesebben bánik dinamikával, finomságokkal, térrel, időzítésekkel, mint az első változatok. Én a jóság polcán a DA mellé fel merem ültetni.

Szóval AKT-al élni jó. Jó, ha a mindennapi zenehallgatásról van szó, és jó akkor is ha felfedezni indulunk a hifi szörnyen zegzugos világában. Jó a családnak is, mert nem foglal el túl sok helyet, könnyen megtanulták a kezelést, nem bú, nem csörög, nem zakatol nem fényjátékozik.

De egy baj van azért. Amikor Tamás elhozta az AKT láncot, elsőnek a tápegységet vettem szemügyre. Négy zsinór kandikált kifelé belőle, egy-egy ugye az erősítőnek, a DAC-nak és a phonónak. A negyedik felirata pedig az, hogy Preamp. Előerősítő. Talán a legnehezebb műfaj egy hifi konstruktőrnek. Na, oda még soha semmi sem csatlakozott. Pedig igény, az lenne rá…