Megvan és elveszett
Kedves olvasóm, gondolom már te is belefutottál az Angine de Poitrine-be. Saját megnevezésük szerint dadaista pythago-kubista mantra rockzenekar. Talán pontosabb, ha mikrotonális zenét játszó matek-rock bandának hívjuk őket, de a lényeget ez sem adja vissza. Hihetetlenül furcsák, és hihetetlenül jó zenét játszanak.
Hogy mennyire furcsák? Nos a videó alatt van egy komment, ami tökéletesen igaz: Weird part starts at 0:00 És hogy mennyire jók? Nos, amióta először hallottam őket, azóta az jár a fejemben, hogy miből van bennük több, a Barbaróból vagy épp a tuareg-sivatagi bluesból. Vagy Bartókból?
Na mindegy is, illetve nem, várom a kommenteket. Viszont ez egy nagyon rövid poszt lett az ilyet a Facebookra szoktam kitenni – de ezt most nem tudom. Egyszerűen nem érem el az oldalt, már pár órát eltöltöttem mindenféle segítők, AI csetelések, How to-k tanulmányozásával és egész mély bugyrokba jutottam, de semmi. Vagy visszaáll az oldalam, vagy törlődik a Facebookon, és erre látok több esélyt. Rövidesen talán kiderül. Ha mást nem, májusban indítok egy újat.
Hát ez mostanában eléggé divatos, hogy maszkban vagy strange ruhában lépjenek fel. Ezt már Björk is csinálta, de Khuangbrintől kezdve egészen a Pusciferig „használják” ezt.
Nemrég jött ki a netflixen a Red Hot Chili Pappers sajnos fiatalon meghalt első gitárosáról, Hilel Slovakról szóló dokumentumfilm. Már akkor is ez volt a divat, volt olyan fellépésük egy night showban, ahol Flea-n mindössze csak öntapadós paprfecnik meg girlandok voltak. És akkor az a zene, amit játszottak pont ilyen furcsának tűnt.
Amúgy nem rossz.
A Decolonize Your Mind Society (hazai együttes) is hasonló koncepcióval tolja. Viccesek, érdekes, és egész élvezhető érdekes módon.
Köszönöm, nem ismertem őket, ránézek.
Ebből is van egy fölös példányom – by the way a Hunnia egyik első vinyl-je is egyben – ha érdekel.