Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

A zseniális trombita – Helius Cyalene hangkar

A zseniális trombita – Helius Cyalene hangkar

A hangkar a lemezjátszás talán legkevésbé megértett eszköze. A hangszedő az rendben van, az szedi ki a lemez barázdáiból a jelet. A lemezjátszó futómű is érthető, hiszen az pörgeti a lemezt. Na de a hangkar? Valami fémakármi, aki szépen végigviszi a hangszedőt egy íven, és így minden, ami a lemezen van, lejátszásra kerül. Legyen benne valami normális csapágy, pontosan be lehessen állítani és ennyi.
Hát nem. Valahol megvannak azok a rajzok, amiket Peter Qvortrup rajzolt fel mindenféle általa gyártott hififéleség prospektusára. Emlékszem megszállott lelkesedésére, amivel azt magyarázta, mennyire pokolian zseniális konstrukció a Voyd lemezjátszó Helius Cyalene hangkarral. Merthogy ez mennyire remekül összehangolt mechanikai egység. Ugyan a lemezjátszót Guy Adams, a kart meg Geoffrey Owen tervezte, mégis tökéletes párt alkottak. Mert egy jól illeszkedő hangszedővel a lejátszás során keletkező káros rezonanciák kioltják egymást, és a tű boldog nyugalomban mozoghat a barázdában.

eb133403

A Helius Cyalene legfeltűnőbb ismérve a trombita formája. A karcső ugyanis a hangszerre emlékeztetően tölcséresedik ki a csapágyház felé. Mindez nem formatervezési ötlet eredménye, hiszen a Heliusokon designról nem lehet beszélni. Owen ugyanis úgy gondolta, hogy ha megnöveli azt a felületet, ahol a karcsőből érkező energia átadódik a csapágyaknak, akkor azok amplitúdója erősen csökken – az egész kar kevésbé fog rezonálni. Persze nem ez az egyetlen trükk a karban. Magát a karcsövet is csillapítják. A csapágyak kiváló minőségűek. Az ellensúly erősen le van süllyesztve, így meglepően kicsi lehet a tömege és a mérete, így ez is kevésbé tud rezgésbe jönni. De én nem ezért szeretem igazán a Helius karokat. Inkább az az utolérhetetlen kisipari esendőségük fogott meg, ami igazán az angol termékekre jellemző. Az a pusztítóan egyszerű ipari fekete fényezés. Azok a maróan ésszerű recézések a tekerőgombokon. Azok a döbbenetesen hétköznapi csavarok.

eb133361

Elég volt egyszer meglátni egy ilyen kart, hogy rögtön beleszeressek. A csodálatos bumfordiságába, a látható egyediségébe. Akkor még nem tudtam, hogy a Helius Cyalene-k ára aztán sztratoszférikus magasságokba emelkedik, több ezer fontot is elkérnek értük. Mindezt akkor, amikor Geoffrey Owen már rég nem foglakozott lemezjátszókkal. Ez a médium halálra volt ítélve, a CD éppen lesöpörte a pódiumról. A Helius lézerrel formázott különleges optikákat gyártott akkoriban, de a tulajt egy idő után annyian ostromolták a régi a karokkal kapcsolatos kérdésekkel, bízták volna rá a féltett ereklyéik felújítását, hogy az üzlet újraindult. Ma már ismét lehet kapni új Helius kart. Sokkal szebb, sokkal nemesebb anyagokból készül, mint a legendás Cyalene. Az alapkoncepció viszont nem változott, és szerencsére megmaradt az az esetleges báj, ami miatt nekem a Helius Helius.

eb133374



3 thoughts on “A zseniális trombita – Helius Cyalene hangkar”


%d blogger ezt szereti: