A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road moviet házasítottam volna. De nem volt, és öregszem, szóval ezt már nem találom fel.

És nem kapkodom el a dolgokat. Amikor a pointe.hu jóvoltából hozzám került egy adag Goldring hangszedő, nem álltam neki rögtön csavarozni, drótozni, AT 33-at cserélni a Soulines Kubrickban. Csak nézegetés volt. Ismerkedés. Specifikáció olvasgatás. Háttérinformáció gyűjtés. Pöcsölés és nyögvenyelés. Fotózás. Őszintén, már ennyiből is egy komplett kis blogbejegyzést lehet összehozni, gondoltam, hogy a meghallgatást akár el is sumákolhatom.

Goldring 2300

Például ki gondolta volna, hogy a Goldring cég 1906-ban alakult meg Berlinben? Persze a Scharf testvérek cége akkoriban még nem hangszedőket és fejhallgatót gyártott, mint manapság. Az arany gyűrű jelzés csak 20 évvel később, a Juwel Electro nevű fonográfjukra került rá, ami állítólag igazi high-end volt akkoriban. A szörnyű időkre idejében ráérezve 1933-ban települt át a cég Nagy-Britanniába, ahol 1954-ben készítették el az első, mikrobarázdás lemezhez való hangszedőjüket, a Goldring 500-at. Aki kicsit jártas a hifi világában, az tudja, hogy nem a túl gyakori típusváltás a cégnél. Ha előveszünk tizen-huszonéves magazinokat, azokban bizony találni Goldring Eroica, meg Elan és 10xx-es sorozatról szóló teszteket, és ezek még a mai napig is gyártásban vannak – igaz a változatlan név azért némileg finomodó külcsínt és módosított megoldásokat takar.

Japán termék

A Goldring 2000-es sorozata a különc a kínálatban. Először is mert nem angol termék, mint az összes többi aranygyűrűs tesó, hanem japán. Ennek első, és igencsak jól látható jele, hogy rendesen van becsomagolva. Kis papírdobozban egy U alakú fémlemez fogta műanyag doboz, amiben a hangszedő, meg némi szerelési anyag. Ez önmagában nem nagy durranás, de a 1042-es csomagolásához képest maga az űrkorszak.

Goldring 200 family package
1042-es doboza után ez maga az űrkorszak

Aztán a 2000-esek nem mozgómágneses, vagyis MM hangszedők, de nem is mozgótekercsesek, vagyis MC-k, hanem mozgó vasasak, vagyis Moving Iron-ok. Ez miért jó? Mert MC-sen kicsi mozgó tömeg mellett MM-szerűen nagy jel jöhet ki a hangszedőből. A tekercs és a mágnes is mozdulatlan, de van egy kis lágyvas izé a mágnes körben, és ez mozog. Eredetileg a Bang & Olufsen kitalálmánya volt ez a rendszer, az 1970-es évek végén MMC1 és MMC 2 néven. Igazi csúcstechnikás hangszedők voltak, rubin tűszárral, jó nagy engedékenységgel, szóval remekül illettek a cég lemezjátszóinak könnyű karjaiba, de nagyjából semmi másba. Aztán jött az amerikai Grado ami tovább csiszolta a technikát amit a Soundsmith még tovább csiszolt. Az Ortofonnál is ismerték és alkalmazták ezt a felépítést, csak ők VMS, vagyis Variable Magnetic Shunt néven. Egy időben gyakorlatilag az összes nem mozgótekercses hangszedőjük ilyen volt, nem csak a VMS néven futók, de az olcsóbb FF-ek is.  Japánban pedig a Nagaoka gyárt Moving Permalloy fedőnéven ilyeneket.

A tűszár végén az a kis izé a Gyger II formára metszett tű

Na elég a történelemből, nézzük ezt a japánban készült Goldring 2300-ast. Bevallom, kaptam egy 2100-as és 2200-ast is, de azok a dobozban maradtak. Nem rosszindulatból, vagy sznobságból, de a kisebb modellekben elliptikus tű van ebben pedig a sokkal elegánsabban hangzó Gyger II. A tűzésbe most nem mennék bele, lesz majd bőven a Goldring 1042 bemutatójánál, maradjunk annyiban, hogy ez jobban szól és kevésbé torzít még macerás helyzetekben is, mint a másik. Szerencsére kaptam egy másik fejet is a Jelco karomhoz, így nem kellett kiszerelni az AT 33 hangszedőmet, csak kicserélni a bekábelezett, kábé rögzített Goldringot. A beállításnál jött az első meglepetés. Ez a hangszedő olyan duci, hogy a legtöbb vonalat kitakarta az ábrán, ahol a test párhuzamosságát lehet beállítani. Az ellensúllyal meg a magassággal viszont alig kellett játszani, ami jó volt az AT-nek, az majdnem jó ennek a japán Goldringnak. Tűnyomás valahol 1.8 gramm körül, benne az ajánlott tartományban, közelebb a maximális értékhez, majd módosítok rajta, ha úgy érzem, hogy kell. (Mondjuk azóta sem. ) Amikor elkészültem minden állítgatnivalóval, tettem egy lépést hátra és roppant elégedett voltam a látvánnyal. A Goldring színe, anyaga remekül illett a Kubrick-Jelco megjelenéséhez, mintha egymáshoz tervezték volna őket. Igazából csak egy dolog nem tetszett – a tűvédő. Ez a furán hajlított műanyag darab minden egyes felrakásnál a szívbajt hozza rám. Elöl ugyan remekül felfekszik a hangszedő testére, de az a hátsó beakasztás valahogy nem egy sziklaszilád valami. Mindegy, tű és tűszár még a helyén, legalább nem kell kávé, hogy kicsit felmenjen a vérnyomásom.

A vérnyomásemelő tűvédő

Szóval a Goldring tettre kész, gyorsan feldobok egy Szabó Gábor lemezt. Tudom, a bejáratást talán nem egy macerásan megszerzett japán nyomású kiadvánnyal kéne kezdenem, de mit csináljak, hogy épp ahhoz a zenéhez volt kedvem. Befutóbarázda csendes, aztán hirtelen egyszerre megszólal három zenész elég hangosan. Hát ez jó. Belép még kettő. Az is jó. Másik lemez, másik zenészek – az is jó. Nem kellett hosszú idő, hogy kiderüljön, a Goldring 2300 igazán kedvemre való jószág. Miért? Mert én szeretem, ha van súlya, tartása a mélyeknek. Pipa. Legyen húzása, lendülete a zenének. Pipa. Tegyen különbséget a felvételek között, de ne úgy, hogy a lemezek 90%-a kuka, mert szar felvétel, még ha szar is a felvétel. Pipa. Ne legyen háklis, ha itt, ott por kerül a lemezre. Pipa. Vídámítson fel. Pipa. Szóljon jól halkan és hangosan is. Pipa. Öröm és boldogság, sose legyen jobb hangszedőm, éljen a Goldring 2300!

Nagy testben nagy basszus

 

Na akkor ez hogy is van? És mi van az AT 33 PTG/II-vel? Az nem kifinomultabb, teresebb, csendesebb, nagyobb energiákat mozgat meg, ad vissza több részletet? De. A Goldring 2300-as egy pillanatig sem próbálja magát kifinomultabb MC hangszedőnek álcázni. Igazi vérbő MM, de annak nagyon jó. És emiatt az élvezeti értékek per bekerülési költség érdekesen alakul. A Goldring olcsóbb vagy 5-60 000 forinttal. Ez azért elég jelentős summa. Ráadásul nem kell mögé MC trafó, vagy nagyon jó MC elektronika, ami az árdifferenciát legalább kétszeresre emeli, de akár meg is sokszorozhatja. Nálam a rendszerben van egy pokoli jó lemezjátszó futómű egy jó karral. Mindkettő elég drága társ egy nagyjából 100 000 forintba kerülő hangszedőhöz. Aztán ott a phono fokozat. A Heed Quasart sokan ismerik, de én a Heed Audió jóvoltából kipróbálhattam a csak sokkal nagyobb dobozban elférő, a Quasar árát rögtön a duplájára növelő Obelisk PX-el is. Nem akarok senkit elkeseríteni, de e a hangminőség javulás teljesen arányos az árnövekedéssel. Ebben a láncban kicsit olcsónak is tűnik a Goldring 2300, mégsem lóg ki a sorból. Annyira nem hogy még nem volt kedvem kicsavarni és betenni az MC-m a helyére. Az eszem ugyan tudja, hogy jobb lenne, a szívem viszont a lemezek elé húz, hogy hallgasd meg ezt is és azt is vele, biztos jó lesz. És a fene vinné, eddig igaza volt.

Szóval a Goldring 2300 nagyon jó kis MM hangszedő. De mire megy a sokkal ismertebb 1042-ellenében? Türelem, rövidesen azt is elmesélem.

A Goldring 2000-es család tagjaihoz azonos használati utasítás jár, amiből kiderül, hogy a tűprofilon kívül másban is eltérnek egymástól

Hozzászólás:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .